Az álmok hullámain (2.0)

A rekkenő hőségre való tekintettel sok szeretettel meginvitálunk mindenkit a II. Nagy Közös Mese keretein belül egy dél-afrikai csúszdaparkos lazulásra. Persze felmerülhetne a kérdés, hogy a Mesélőknek elment-e az eszük, hogy az itthoni hőséget még nagyobbra cserélik, de a „kicsire nem adunk” alapon túlságosan is snassz lenne… és átlagos egy hazai csúszdázás.

Azon az apróságon szükségtelen megakadnunk, hogy Dél-Afrikában éppen tél van, hiszen több mesével ezelőtt már megtanultunk egyszer csak varázsolni – de jó, a gyakorlatiasabb, avagy szkeptikusabb utasaink tekintsék úgy: most egy újabb időugrás keretében ott tartunk korban, ahol már a technika simán át tudja alakítani az időjárást kényünk, kedvünk, óhajunk, sóhajunk és vágyaink szerint. Így lesz most: a télből nyár.

Különleges mese révén mindkét közlekedési eszközünket igénybe vesszük, a Balti-tengerig szállunk a repülő szőnyeggel, onnan a Vörös Pillangó egészen Fokvárosig visz minket, miközben mesebeli dalként harsogva szól NPH és a Glee Cast előadásában az Aerosmith Dream On című száma. Amikor az álmok hullámain kikötöttünk Dél-Afrika legfőbb városában, ütemes dobkórus kísér minket, a helyiek pedig már mindenre fel vannak készülve, megadottan fogadnak, és elkísérnek arra a versenypályára, ahol a Flúgos Futamot rendeztük anno, és bemutatják legújabb, legelvetemültebb gépjárműfantáziáikat.

Van ott gólyalábon járkáló Ferrari, sugárhajtású Mercedes és rugótalpakon járkáló, hűtőként a fején jéghegyet használó pingvin. A lassabb, megfontoltabb utasok számára kifejlesztették a traktorkerekeken guruló limuzint, amelyben a Mesélő ♂ helyet is foglal nagy peckesen. Ámde nem számolt a katapulttal, ami kifejezetten a számokra volt érzékeny. A szegény Mesélő ♂ pedig pont úgy érezte, hogy ismertetnie kellene a Megint 17 dvd/Blu-ray eladási mutatóit, hiszen oly lenyűgözőek, amint május 23-30-ig 893 lemezt adtak el, ez pedig csaknem duplázás, ebből be is folyt 9,698 dollár, szóval ezzel 1,470,965 db-ra emelkedett az összes eladott példányszám és 25,521,608 dollárra az összbevétel.

Amint hogy ezt kimondta, úgy érezte, eltűnik alóla az ülés, mely érzés helytálló volt, hiszen nemcsak az ülés, hanem az egész limó eltűnt alóla… az utasok nagy ámulatára és későbbi hatalmas hahotázása közepette. A Mesélő ♂ eltűnt szem elől, csak tompa puffanás és homokpergés hallatszott a távolból, majd ijedt sikolyok és fényképezőgép kattogása. Miután minden turista megközelítette a Mesélőt ♂, a Szellem elárulta a Mesélőnek ♀ a Mesélő ♂ hollétét. Így derült ki, hogy számszaki vezetőnk egy csúszdapark homokozójában landolt, alaposan ráijesztve a békésen homokváraikat/egyéb képződményeiket építgető gyerekekre. A felbőszült őrök ennek örömére mindenkinek ingyen belépőt adtak az aquaparkba, csak hogy ne találkozzanak többet a Mesélővel ♂.

Úgy logikáztak, hogy a kisebb rosszat választják, most szépen kijátssza magát az egész banda, aztán szépen eltűnnek a sok gyerek örömét elrontó Mesélővel ♂ együtt, aki szinte már-már Hókuszpók szintű gonosz a gyerekek szemében, persze jóval fiatalabb kiadásban és több hajjal, na meg macska nélkül, ez fontos.

Mire a Mesélő ♀ leparkolta kajak testű, piros lufi kerekű, 165 centis magasságig felszökellő járgányát, már készen is áll az a többi utassal együtt az aquaparkos kalandra.

A parkban megszámlálhatatlan mennyiségű csúszda található, és a Mesélő ♂ nagy bánatára egyik sem valami kis snassz, egyszerű, másfél méteres felépítmény, hanem a legkevésbé bonyolult csúszdán is pontosan 22 kanyar van, nem is akármilyenek, van köztük hajtűkanyar, visszafordító, több szint van egymás felett, a szintek közt nem ritkán 4 méter a különbség, az egész olyan 23 méteres magasságban van… Talán mondani sem kell külön, hogy a becsapódás kis áldozatai, vagyis a gyerekek bosszúra szomjasan állnak a csúszda aljánál és egyöntetűen követelik, hogy a Mesélő ♂ vonszolja fel és vesse alá magát a csúszda mélyébe tüstént. Ez utóbbi ötletet az utasok a legszélesebb összefogással támogatják természetesen – bár azért érzik, hogy nem minden veszély nélküli a kaland és ez látszik is a viselkedésükön.

A Mesélő ♂ szíve nagyot dobban, az utasok féltik őt, hát mégsem olyan bosszantóan unalmasak azok a számok, hát mégiscsak megesik a szívük rajta, az antistrandolón, talán kedvelik annyira a meséket, hogy a kreálójukat ne hozzák lehetetlen helyzetbe – mire ez mind végigfut az agyán, mivel nem az a gyorsan helyzetet felismerő fajta, már az utasok is megneszelik, hogy ilyen gondolatai vannak – és gyorsan le is szögezik: eszük ágában nincs a Mesélő ♂ testi épségéért aggódni, csalánba nem üt a mennykő, ők sokkal inkább a csúszdát féltik, nem mindennapi terhelés az, aminek ki lesz téve így, és hát, tudjuk, ma már szinte minden a rizsevők kontinenséről származik, a költségtakarékosság jegyében, nem garancia, hogy ilyen terhelésre számítottak az építők egyáltalán, szóval elgondolkodtató a szitu.

Végül néhány, óráknak tűnő másodperc gondolkodás után lazán kiáltanak fel egyszerre: ’Hadd szóljon!’.

A Mesélő ♂ nagy nehezen felkapaszkodik a hosszú csigalépcsőn a csúszda tetején ásító fekete lyukhoz, és döbbenten veszi tudomásul, hogy találóan Halálcsúszda névre keresztelték. Az utasok egyre türelmetlenül várták a kaland kezdetét, ami a Mesélő ♂ számára a legszörnyűbb rémálom beteljesülését jelentette, végül a Mesélő ♀ megelégeli a várakozást, és egy jól irányzott lökéssel útjára indítja a kétségbeesett Mesélőt ♂.

A külső szemlélő innentől kezdve csak puffanásokat és üvöltéseket hallott, ezért meginterjúvoltuk a park vezetőjét, hogy megtudjuk, miből is épül fel a legnagyobb attrakciójuk. Később – napok múlva a Mesélő ♂ is beszámolt tapasztalatairól, így rekonstruálni tudtuk a történteket.

A Mesélő ♂ alig hogy beült a csúszdába, úgy érezte, egy szakadékba zuhant, valójában a csúszda első 2 métere egy 50%-os emelkedő volt, hogy sikerüljön felvenni a megfelelő sebességet. Ezek után nyaktörő kanyarok következtek hátborzongató hangoktól kísérve, melyeknek nagy része a Mesélőtől ♂ származott. Ezek után minden világos lett, a Mesélő ♂ egy nagy csészealj-szerű képződményben találta magát, ahová a tetőn található ablakon sütött be a nap. Szerencsétlenül járt számszaki vezetőnk kezdett megkönnyebbülni, miközben folyamatos pörgés közepette közelített az állomás alján található kijárat felé, mire az hirtelen lezárult, a napfény helyét színes disco lámpák vették át, és egy földöntúli hang ezt mondta: ’Ha át akarsz jutni, halljuk a kedvenc számodat, utazó!’

A Mesélő ♂ kapva kapott az alkalmon, előadta az In The Heights legújabb adatait: 483,020 dollár 7,624 nézővel – ez volt május 31-június 06-ig, sokkal frissebb adat a június 07-13-ig terjedő időszakra vonatkozó, és érdekesebb is, mert 11,5%-os növekedéssel 576,524 dollár értékben váltott jegyet 8,862 néző. Ami azt is jelenti, hogy immár 199,895 néző látta az előadást, ők összesen 14,897,371 dollár értékben váltották meg jegyeiket a fergeteges estére.

A rendszer mindettől teljesen kiakadt és egy víziszőnyeget dobott a Mesélőnek ♂, aki egy nyitott, egyenes, meredek csúszdán találta magát. Mit volt mit tennie, ráhasalt a szőnyegre, és mikor hatalmas csatakiáltások közepette végigpattogott a beérkezésre szolgáló medencében, azt kellett konstatálnia, hogy nem az ő méreteire lett tervezve, ez néhány másodpercen belül be is igazolódott, végül a gyerekek medencéjét loccsantotta az utasokra, további bosszútervekre adva okot.

A gyerekek ebből arra következtettek, hogy a Mesélőnek ♂ nem volt elég a kalandokból és ezzel az utasok is mélyen egyetértettek. Egy emberként tolták vezetőnket a szörfözős medence felé, ahol a vendégek a legmagasabb hullámokat lovagolhatták meg. Ráállították szegény Mesélőt ♂ a legnehezebb fokozatra állított szörfre, és mágneses technológiával gondoskodtak arról, is, hogy nehogy elessen. Ezután beindították a masinát, majd, miután látták, hogy a Mesélő ♂ milyen jól szórakozik, szép lassan mindenki beszállt, a bosszúról teljesen megfeledkezve. A gyerekek nem voltak ilyen elnézőek, szabadjára engedtek egy doboz pingvint egyenesen a Déli-sarkról! Ám hiába igyekeztek, senkit nem tudtak lelökni a szörfről, így aztán ők is csatlakoztak a mókához, míg a Mesélőnek ♂ eszébe nem jutott, hogy kemény negyed óra telt el az utolsó számos tudósítás óta…

Így aztán mielőtt felmerülhetett benne, hogy most aztán elő kellene állni a számos farbával, visítás rázta meg a fokvárosi légteret, az összes gyerek kurjongatott, mert három alak érkezett a tenger hullámain, a Szépség, a Mr. valamint utóbbi öccse, akiről a Fuvolás Lány diszkréten elhallgatta, hogy azért számára még a Szépségnél is jobb látvány – egészen rózsaszínre vált az ábrázata most, hiszen V csak a srácok mögött szeli a tenger vizét, Zac és tesója a szörfruha alsó részét viselik csak, amitől hamarjában korhatárossá válhatna történetünk, a technikájuktól dobálja a hátasokat mindenki természetesen, meg kell hagyni, hogy az nem éppen pingvin-szerű, sokkal inkább tapasztalt profikat szégyenítenek meg ügyességükkel, fergeteges sportnak tűnik, egy szemszögből nézve.

Amikor partot érnek és megfürdenek a tekintetekben, közlik, hogy afrikai tartózkodásuk további részét a lazulás és a romantika jegyében kívánják eltölteni, és pontosan tudják, hogy a mi társaságunkban mindehhez kitűnő partnereket találnak.

Leglazább utasunk rögtön el is helyez egy piros kéznyomot a Mr. hátán és átnyújt neki egy banánkoktélt, csak kortyolgassa és készüljön a laza mókára. V eközben egy színpad felállításában segédkezik a többi utasnak – az előkészületek közepette egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy mintha a teremtett ragyogó napsütés hirtelen eltűnne és beborulna az ég, az nem lehet, hogy elmossa az eső a rendezvényünket, gondoljuk mind, és felpillantunk az égre: több tucatnyi amcsi emberke érkezik seprűnyélen, némelyikük különböző dobozokat cipel magával, benne eltérő nagyságú labdákkal – nem is értjük mit akarhatnak játszani, most buli lesz. Hamar kiderül, hogy a legkisebb labdaszerű dolgot csak hangulati elemnek hozták, a lebegve ragyogó cikesz aranysárga fényével tökéletes hangulati elem.

A bulinak különböző fázisai vannak, az ereszd el a hajam részt megelőzően a romantikán a sor. Z és V három cikesz keltette fényben élőben adják elő, a seprűn érkezett zenészek kíséretével a HSM széria legromantikusabb dalát a Can I Have This Dance-t, mire romantikus utasunkat három amcsi kéri táncra, kedvenceink be is iktatnak néhány plusz refrént, nehogy harag legyen a dolog vége. Mivel ez a rész jól sikerül a széria duettjeit szépen sorban eléneklik, hogy a romantikus hangulat teljes legyen, ez egy speciális buli ugyanis.

A romantika után a lazítás percei következnek – már a táncé a főszerep, a színpadon mindenkit letáncol leglazább utasunk, a Mr. csak megkísérli lemásolni a mozdulatsort, de túl merev hozzá, leglazább utasunk, ’Na, figyelj, öcsém!’ felkiáltással megfogja a Mr. derekát és elkezdi rázni, jobbra-balra, előre-hátra lendíti, majd konstatálja: ’Azért a Rongylábhoz sok spenót kellett volna még.’ Persze hozzáfűzi azt is, hogy véletlenül sem reménytelen a szitu, reménytelenebbet is megtanított már lazulni, nem lesz itt gáz. A Szépség közben már a földön fetreng a nevetéstől, ám a mókából őt sem hagyhatjuk ki!

A Mesélő ♂ látván, hogy a Szépség majdnem három egész percet töltött különösebb őrült tervekben való szereplés hiányában, felkéri őt táncolni. Igen ám, de hamar kiderül, hogy kemény alázásnak veti alá magát az első keringővel – a Can I Have This Dance főszereplőjével szemben ez nem is csoda. Ezért azt javasolja, hogy igyanak meg egy kókuszkoktélt a legközelebbi jacuzziban csak ők ketten, az utasok úgyis a bulival vannak elfoglalva, soha nem tudják meg. El is foglalják a helyet, beszélgetnek, szürcsölgetik a koktélt, mikor V szokatlan buborékolásra lesz figyelmes, ami egyre intenzívebben tör alá a jacuzzi aljából.

Gyorsan el is hagyja a terepet, ám a Mesélő ♂ figyelmét ez elkerüli, lelkesen szónokol a HSM3 mindent elsöprő összbevételeiről, arról, hogy 954 DVD/blu-ray-t adtak el május 23-30-ig, amiből 16,556 dollár bevétel származott akkor, arról, hogy összesen már 3,285,968 lemezt adtak el megjelenése óta és arról, hogy ebből 59,127,275 dollár bevétel jött össze, valamint arról, hogy nem érti, miért nem érintett senkit sem érzékenyen a tavalyi Allure-ben felmerült pontatlanság, amiben galád módon csak 100 millió dolcsi felettinek írták a befolyó összegeket.

V-t valamiért a matek hidegen hagyta mindig is, viszont a földrajzhoz jól értett, így felismerte, hogy a kis medencében egy vulkánkitörés készül, méghozzá igen speciális, jégdarabokat tartalmazó. Néhány másodperc múlva ezt a Mesélőnek ♂ is be kellett látnia, ugyanis ismét a levegőben találta magát, a „láva” legtetején.

Miután a Mesélő ♂ földet ér nagy duzzogva, Z és a Mesélő ♀ a hasukat fogják a nevetéstől, hogy sikerült megbosszulni az újabb „számrohamot”, és megígérték, hogy innentől kezdve már tényleg csakis a bulizásé lesz a főszerep.

Ezek után az utasok mindegyike táncol Z-vel, Dylan-nel, kivétel egy valaki, aki inkább természetesen V-t választja, addig, míg bele nem esnek fáradtan a medencékbe, onnan a Szellem haza teleportálja őket, hiszen itthon vár rájuk minden nyarak legforróbbika napsütéssel, vízzel, jégkásával, pihenéssel, fürdéssel – és egyeseknek számokkal...

Ezzel kíván a Mesélő ♂ és a Mesélő ♀ minden Kedves Utasnak kellemes nyári pihenést!

Írta: Mesélő ♂ = Fant és Mesélő ♀ = LL.
Forrás: The Numbers 1 2; BroadwayWorld.

Mesés bűbájok, bűbájos mesék

Mai mesénk lehet, hogy méltatlan bár, de feltétlen felvezetése az előreláthatólag jövő heti sztorinak, melyet a Mesélő nem egymaga fog véghez vinni, épp ezért várhatóan jóval élvezetesebb lesz azoknál, melyek egyedüli agymenésből születnek – és akkor ennyit a promócióról, nézzük, merre ismerkedünk ma az aktuális számokkal. Kéretik nem elaludni máris.

Máris indulunk az original Disneylandbe, ahol csak bámulunk a mesebeli világ láttán, szembe jönnek az életnagyságú Mickey és Minnie egerek, belebotlunk Donald kacsába, a Mesélő megkísérel kölcsönkérni Dagobert bácsitól, mindig jól jönne egy kis zseton ugyebár, persze rövid úton kudarc a próba vége, törpéivel sétál a Disney parkban Hófehérke, különböző mesék hercegei is megjelennek a hölgy utasok legnagyobb boldogságára, hogy a Mesélő is rokonlelket találjon, Dumbo, az elefánt is feltűnik, Balu kapitány repülőútra invitálna, mi azonban kedvesen visszautasítjuk, mondván mást kell kipróbálnunk.

Ez pedig a hullámvasút. Ahogy sétálunk a mesékkel rokonságot mutató hullámvasút felé, arra leszünk figyelmesek, hogy a sok-sok mesefigura mellett hús-vér emberek plakátját látjuk, apró mosollyal szemléljük a 3D-s plakátot Z-ről és V-ről, annál szélesebb vigyorral üdvözöljük őket teljes valójukban a hullámvasútnál. Az utasok úgy vannak vele, hogy a mesék minél inkább a bűvkörükbe vonják a Mesélőt, annál nagyobb a sansz arra, hogy elfelejti a számokat közölni velük, ami nagy-nagy jutalom lenne, ha megúsznák mára.

A hullámvasút kocsijai egy meghatározott ponton vízben közlekednek, a sebesség egyre nagyobb, nem győzünk kalimpálni, kapaszkodni nem kell, mert úgy ülünk a kocsiban, hogy a vállunkra csukható szerkezet tart bennünket, így aztán levegőbe emelt kézzel tudunk száguldani lefelé – a számokról pedig az első élmények hatására a Mesélő el is feledkezik.

Miután leszálltunk a hullámvasútról – ahonnan persze a Mesélőt lehetett a legnehezebben lerángatni – átültünk az óriáskerékre. Az óriáskerék tisztán üveg kabinjaiból tökéletes rálátás nyílik LA házaira. A magasból kiszúrjuk V házát és Z-ét is, sőt egy roppant érdekes dologra lesz figyelmes a Mesélő: LA épületei mintha maguk is szám-formát képeznének, igen határozottan úgy tűnik, hogy szám formájúak emberek!

Látható először is az, hogy 348 – ez minden bizonnyal arra utalhat, hogy ennyi példányt adtak el május 17-23-ig a HSM 3 DVD-blu-ray verziójából, aztán kelet felé tekintve látszik még egy olyan forma, hogy 6,299 – ami valószínűleg dollár és az aktuális bevételre kell utalnia feltétlen, rendkívül érdekes, hogy észak felé tekintve – óriási találmány az óriáskerék – a házak 3,285,014 alakzatot öltnek, ez ugyebár az eddig eladott példányszám, délen roppant sűrűn lakott része kell legyen LA-nek, mert ott már 59,110,719 formátumú az épületek együttese, őrdögi!

A lelkendezést egy meteorit tengerbe való becsapódása töri meg, és bár a Mesélő maradna, hátha Superman érkezését láthattuk, azonban az utasok és V-ék a szökőár előli tiplizést választják, így aztán elhagyjuk Disneylandet, de nem megyünk messze, egy barlangba érkezünk, a barlangban folyó csordogál és meg kell hagyni, hogy elég ijesztő a terep, félhomály van, sejtelmes a hangulat, lehűlt a levegő, nyirkos minden, ennek ellenére nem szabad feladni, rendületlenül megyünk előre – két csónakkal, két szemre egyformával, az egyikben egyedül a Mesélő posztol, a másikban az összesen 33 utas, na jó, persze tértágító bűbájjal kezelt az utasok csónakja, de az is tény, hogy az első csónakot nem lehetséges annyira kitágítani semmilyen varázslattal, hogy mind elférjenek benne a Mesélő mellett.

Egyre beljebb evezünk a barlangban, amikor is egyszerre tucatnyi rémisztő lény száll szembe velünk, az arcuk felismerhetetlenségig eltorzulva, kinek ragyáktól, kinek szúrt-vágott sebektől, ki oly csúf, hogy érzékenyebb lelkületű utasaink sírva fakadnak, amint rápillantanak, a 33 utas hátrahőköl, a Mesélő azonban szembeszáll a lényekkel, mivel a barlang falára számokat látott kivetíteni, melyekre szüksége van.

Viszont az utasok részben félelmükben, részben a számok elől való menekülésük gyanánt kiszállnak a csónakból és úszva igyekeznek kifelé a barlangból. Ezt azonban a Mesélő kiszúrja, szeme mint a sasé ugyanis, és segítségül hívja a mozgáskultúrájához leginkább hasonló állatokat, ezúttal a pingvineket, akik behálózzák az utasokat és a Mesélő csónakja elé viszik őket – mielőtt azonban elkezdődne a hegyibeszéd a számokról, anarchia tör ki és az utasok beleborítják a Mesélőt a vízbe, minek következményeként kitör a nap második szökőárja és ténylegesen menekülni kell a barlangból.

El is utazunk jó messzire a tett helyszínétől, magyarázkodni ugyanis aránylag kényelmetlen lenne az amcsik felé, elrepülünk Japánba. A Mesélő, mint bazi nagy ínyenc kitalálja, hogy éhes, így bemegyünk egy helyi étterembe, ahol megkóstoljuk a szusit. Csel nélkül nem múlik el utazás, ezért a Mesélő néhány percre eltűnik a konyhában és látványosan félrevonul titokban tárgyalni a szakácsokkal és a pincérekkel.

LL azonban kiszúrja, hogy valamire készül a Mesélő és utána oson a tárgyalás helyszínére – meghallja amint a szakácsok arra lettek kérve, hogy süssenek bele pár papírt, rajtuk számokkal az egyik adag szusiba, a pincéreket pedig arra akarja rávenni a Mesélő, hogy azt éppen neki tálalják fel. Mikor a Mesélő végez, LL előbújik és meggyőzi a pincéreket, hogy a Fuvolás Lány részére tálalják a cseles szusit. Az étel feltálalása után a Mesélő látványosan próbálja forgatni a szájában az ételt, óvatosan eszik, nehogy elrágja a hajszálvékony papírra írt számokat, azonban csak nem érez semmit. Ezzel párhuzamosan a Fuvolás Lány jóízűen lakmározik, az olimpikon atlétanő még itallal is kínálja, hogy minél jobban és persze csússzon az étel.

A Mesélő rendkívül bosszús. Mi lesz most a Megint 17 DVD/blu-ray számaival? Van pótterv pótszámokkal. Ehhez azonban egy óriási bálna gyomrába kellene bejutni, ugyanis az utasok a Szellemmel való kokettálás után oda küldik az adatokat. Ez aztán feladat, nem is biztos, hogy teljesítése lehetséges. Hm..hm… A nyerő ötlet, mint a mesékben, villanyt gyújt a Mesélő fejében!

Szükséges egy tengeralattjáró – amit planktonnak kell álcázni! Mikor ez meg is van, a Mesélő beül a tengeralattjáróba, a hüledező utasok előtt, a plankton álcát is felteszi a hajóra, és elindul a bálna felé: a bálna aztán gond nélkül lenyeli a számára apró hajót, benne a Mesélővel. Odabent aztán a Mesélő speciális búvárruhát ölt, kilép a tengeralattjáróból, és elkezd úszni a bálna gyomrában - bőven van helye azt meg kell hagyni. Sikeresen megtalál pár számot és már hívja is utasokat rádión: 468 db eladott példány, 5,506 dollár az aktuális bevétel. Ekkor ütemes horkolás hallatszik a vonal túlsó végéről, így hangosabbra kell váltani: 1,470,072 az eladott összes példány, és 25,511,910 dollár az összbevétel a DVD eladásokból!

Az utasok mire a Mesélő kikászálódik a bálnából már rég eltűntek, elrepültek a szőnyeggel. Búcsúüzenetet nem hagytak, azonban a Mesélő valahogy megérzi, hogy valahol a Földközi-tenger mentén kell keresnie őket és már be is száll a Vörös Pillangóba, felhúzza a vitorlákat és száguld Törökország felé!

Az utasok eközben Z és V társaságában egy luxusszállodában pihengetnek és ünneplik, hogy megszabadultak a Mesélőtől. Koktélokat szürcsölnek, madarak csicsergése simogatja a lelküket, a gyenge szellő éppen elviselhetővé teszi a sivatagi klímát, a lábuk a medence vizében ázik – amikor is a számfanatikus őrült a hajóval felbukkan a medencében, és sokkolja az utasokat, kedvenceinkkel együtt!

Szóhoz sem hagyj jutni senkit, már darája is az In The Heights című Broadway előadás legfrissebb, május 23-30. közti időszakának adatit: 594,752 dollár az előadás bevétele, ami ilyen szinten növekedés, ám ezzel szemben a nézőszám minimálisan de csökkent, mivel 8.305-en tekintették meg azon a héten, ami 1,2%-os csökkenés bár, de így is 77,2%-os kihasználtság. Az előadást május 30-ig 183,409 néző látta és 13,837,827 dollár értékben váltottak rá jegyet.

Mikor az eszelős számhalmaz véget ér csak annyit lát a Mesélő, hogy minden utas, V is és Z is békésen és nagyon-nagyon mélyen alszanak a medence partján, halkan horkol mindenki, mindezen tények pedig magát a Mesélőt is arra sarkallják, hogy a kalandoktól lefáradva, maga is leheveredjen is medence partján, átgondolja újra a számokat és 3 másodpercen belül kómaszerű álomba merüljön.

Kifundálta: Fant.
Forrás: BroadwayWorld; The Numbers 1 2.

No problem!

A héten kissé ismételten leültek az események, így a mesekönyv olvasói nagyon unatkoznak – erre abból lehet következtetni, hogy a Sivatagban keresik fel Gyereknapon a Mesélőt. Aki éppen rendkívüli elfoglaltságban van, hatalmasat alszik, 31 hangra ébred, követelik, hogy ébredjen fel – hoztak neki meglepetés ajándékot. Több se kellett a Mesélőnek, egyből kipattant a szeme, és érdeklődve bámulta az utasokat, mire azok elővettek három hatalmas lufit, melyek héliummal voltak megtöltve, pontosabban héliummal és még valamivel: számokkal, hát persze, mivel mással.

A Mesélő rögvest kinyújtja karjait a lufikért – hiszen mindőnkben ott él a kisgyerek – azonban az utasok rárivallnak: ’Csak nem gondolod, hogy ennyire egyszerű?!’ – vonják felelősségre. Hát de, a Mesélő gondolta, bár mondjuk, talán inkább csak remélte, őszintén szólva, mennyire jó is lenne, az utasok megjöttek, odaadják a lufikat, a Mesélő megszerzi belőlük a számokat, felolvassa azokat és itt a vége, fuss el véle. Jó, a Mesélő nem túl kreatív, de igaz, hogy ezen a rövidszámos korszakon már túl vagyunk, vagy másfél éve.

Ezért aztán az utasok a három lufit háromfelé eresztik fel a levegőben, azok csakhamar eltűnnek a horizonton, szóval a Sivatagról beszélünk még mindig, horizont egyenlő az a pont, ahol a síkságban összeolvadnak a dolgok, minden irányban iszonyú messze – a Mesélő megkísérelt az egyik lufira felkapaszkodni, el is kapta a madzagot, mellyel a lufi szája meg volt kötve, a lufi amúgy pingvin alakú volt, hajtogatták ilyenre, kapni ilyet nem lehet, erősen kapaszkodott bele úgy 20 másodpercig, tehát meglepően sokáig, végül be kellett látnia, hogy jobb ha elereszti.

De csak per pillanat, fizikailag, mert amúgy képtelen szabadulni a léggömböktől, már száll is fel a szőnyegre, mögötte az utasok és irdatlan tempóban elkezdi követni az eltűnt lufikat, igen, eltűntek, de a Mesélő és a számok közt különleges a kapcsolat, így aztán tudja merre kell keresni őket. Szállunk országokon át, kontinenseken át, megérkezünk Afrika déli részére, ahol is az első lufi rejtőzködik. Néznek is nagyokat a helyiek, életükben nem láttak még sem önjáró lufit, sem pingvint, ez a kettő így együtt különösen meghökkentő számukra.

Annyira, hogy elkezdik a lufit bálványként tisztelni, kikötik, bekerítik díszes fakerítéssel, befestik szépen pepitára, harci díszek kerülnek rá és a nap minden szakában két lándzsás őr vigyáz rá, miközben másik kettő legyezi, nehogy baja legyen a forróságtól. Ezek a tények bizony roppantul megnehezítik a lufi elkobzását, egyszerre négy embert kellene kicselezni, ami bőven meghaladja a Mesélő képességeit, így is úgy kellett lebeszélni arról, hogy csak úgy rárontson az őrökre és erőszakkal vigye el a lufit.

Az utasok fejéből aztán kipattan az ötlet, ami megoldást jelenthet: mivel tiszta, hogy figyelemelterelésre van szükség, néhányan beöltöznek hastáncosnőnek és a fuvolán keleties dallam szól, az újdonság pedig igazán elvarázsolja a két őrt, és szájtátva bámulják a hölgyeket, egészen elfeledkezve a bálványként imádott lufiról. Eddig jó, azonban még mindig ott a két fő, akik legyezik, ők vérmesebbnek bizonyulnak az őrüknél, és bizony, őket hastánccal nem fogják meghatni, lévén maguk is hölgyek, tehát kell valami más csel.

Szerencsére Afrika meglehetősen egzotikus hely, sokféle növény, gyökér, egyéb természeti kincs megtalálható, ezért az utasoknak támad egy ötletük: készítenek Százfűlé-főzetet, megitatják a Mesélővel, akit így Zac Efronná változtatnak. A Mesélő elég bizarrnak tartja az ötletet, de hatalmas áldozatot vállalva, nagy dünnyögve vállalja, hogy elfogyasztja a főzetet. Mikor nagy nehezen legyűri, a transzformáció tökéletesen sikerül és megbizonyosodhatunk arról, hogy a Mr. a világnak is e táján is hallatlan népszerű, mivel a legyezőt rögtön eldobják, a bálványról megfeledkeznek és azonnal az ál-Mr. felé fordulnak csillogó szemekkel.

Ezt kihasználva az ál-Mr. rögtön megfogja a lufit – ám az afrikai fanok újabbakat csődítenek oda és már két tucatnyian rohannak a vélt Mr. felé, így a Mesélő jobbnak látja sürgősre venni a dolgot, szalad az afrikai sivatagon keresztül, mögötte száll a lufi a Megint 17 DVD/blu-ray számaival, előtte az utasok, már hozzák is a szőnyeget, szálljunk fel gyorsan, mielőtt a hálás rajongók szeretete terhessé válik kissé – a lényeg, hogy egy lufi megvan, mikor mindhárom meglesz, egyenként kibányásszuk a számokat belőlük majd.

Folytassuk a kalandot, a beépített radar szerint az Államok területén tartózkodik a második léggömb, benne a HSM 3 DVD/blu-ray adataival. Érdekes módon egy atlétika versenybe csöppenünk, ahol a lufi a különdíj. Logikusan az következne, hogy a mesekönyv olimpikon atlétanője versenyezzen a lufiért, azonban ő kiköti, hogy ez egy összetett verseny, ha nem tűnt volna fel, max egy számban indul, a többi a Mesélő dolga, ha annyira akarja a lufit.

Persze a vállalt magasugrást óriási fölénnyel nyeri, ami demoralizálja mint az ellenfeleket, mind pedig a Mesélőt, akinek valami hasonlókat kellene bemutatni – először 200 méter gáton… Eleve igencsak kilóg alkatilag a mezőnyből, de láttunk már csodákat ugyebár – nahát csoda most nem történik, elstartol a mezőny, az első gátig tartja magát a Mesélő, az gáthoz érve azonban felméri, hogy az átugrásához több kellene a csodánál is, így egyszerűen átgázol rajta, mire a gát eltörik háromfelé. Viszont nem veszít így túl sok időt, így egálban van a többi versenyzővel, igaz, speciálisak a módszerei. A táv felénél át tudja ugrani az első gátat, amit komoly elismeréssel nyugtáznak az utasok, csakhogy ez így lassú, de nem baj, küzd és a táv végére egy valamiben világrekordot ér el: soha nem volt még ember, aki a gátak 90%-át porrá zúzta volna, vagyis a Mesélő a legtöbb gátat elpusztító versenyző ever.

A következő próba a távolugrás. Látván a véghezvitt pusztítást, a szervezők három számban maximalizálják a versenyt. Tehát távolugrás: nekifutás olyan amilyen, de egész jó a tempó, szalad, mint az őrült, a deszkához érve dobbant, ekkor már sejteni lehet, hogy gondok lesznek, mivel a deszka kettétört, előrelendül a levegőben, száll vagy másfél métert, aztán rettentő puffanással becsapódik a homokba – hasonló volt, mint egy hangrobbanás, ami valahol a légkörben történik, és amit mi a földről szemlélünk, meg is lett az eredménye, mert újabb világcsúcs: a legtöbb homokot kiszóró versenyző ever. Miután a kráterből kimászott és miután a nézők és az utasok magukhoz tértek a nevetésből, díjkiosztásra kerül sor. A magasugrásért egy különleges aranyérem jár, nem is érem, hanem egy aranyból formázott medve, na jó, medvebocs. A különdíjat pedig megkapja a Mesélő, vegye, vigye, legyen vele boldog, nem is értik a nézők, hogy lehet örülni ennyire egy léggömbnek. Hát, csak tudnák, hogy különleges lufi.

Most, hogy a HSM 3 hazavihető verziójának mutatói is nálunk vannak, repüljünk Dél-Amerikába, egész pontosan brazil barátainkhoz. A helyieket leglazább utasunk régi barátként üdvözli, és a maguk közt kifejlesztett laza köszönési formával köszöntik egymást. Mivel jeltolmácsként csak ő ért a nyelvükön, leglazább utasunk megérteti a brazilokkal, hogy egy léggömböt kutatunk, ami unalmas számokat tartalmaz. A brazilok rögtön levágják a szitut és rámutatnak két megtermett gorillára, akik rács mögött őrzik a különös lufit, azt mondják, ha meg tudjuk szerezni tőlük a lufit, akkor hát vihetjük nyugodt szívvel, békében.

’No problem!’ – vágja rá magabiztosan laza utasunk Megfog két nagyobbacska banánt és elindul a gorillák felé, akik nem tűnnek valami barátságosnak. Azonban amint meglátják, hogy valaki fesztelenül közeledik feléjük és még banán is nála, és még barátságosan is szól hozzájuk – láss csodát, abban a pillanatban aprócska majmocskákká változnak és jóízűen elmajszolják a banánt. Örökbe is fogadja őket jelképesen leglazább utasunk, hálából a helyiek neki ajándékozzák a lufit, tele az In the Heights Broadway előadás bevételi mutatóival.

Miután elbúcsúztunk a braziloktól hazafelé vesszük az irányt – a Sivatag felé. A rekkenő hőségben egy medence partján igyekszünk elviselni a sivatagi nyarat, mikor is elkezdődik az igazi Gyereknap, a Mesélőnek legalábbis. Megvizsgálja a pingvin alakú lufit, a Megint 17 számaival, megállapítja, hogy átlátszó a léggömb és egészen kiolvashatóak a számok: május 10-16-ig 761 példányt adtak el az üzletek, ami megint emelkedés, ebből aztán 7,956 dollár bevétel származott, az idén így már 29,253 példány kelt el, befolyt belőle 395,135 dollár. Látszik még az is, hogy 1,469,604 példány kelt el 9 hónap alatt és mindösszesen 25,506,404 dollár.

A második léggömb is átlátszó szerencsére, ebben az áll, hogy a HSM 3 DVD/blu-ray eladási mutatói szintén emelkedést mutatnak, amennyiben május 10-16. között 674 példány kelt el belőlük, 12,045 dollár értékben. Aztán: az idén elkelt eddig 15,798 lemez, az ebből származó bevétel 292,581 dollár – mindösszesen pedig 3,284,666 lemezt adtak el, az összbevétel ebből már 59,104,420 dollár. Ne feledjük, érdekességképp, hogy a film költségvetése összesen 11 millió dollár volt annak idején.

A harmadik lufiban látszódik, hogy Corbin Bleu augusztus 17-ig hosszabbított a Broadway-n az In the Heights előadásban, annak örömére láthatóak a legfrissebb az előadás számai is: május 17-23-ig 8.429 néző látta az előadást, úgyhogy 584,724 dollárnyi bevétel jelentkezett ami 0,7%-os növekedés az előző héthez képest és 78.4%-os kihasználtság. Összesen 2010. évben az előadást 175,104-en látták, és 13,243,075 dollár bevétel származott belőle.

Így a számok végén úgy tűnik, hogy az összes utas bealudt, a Mesélő konstatálta is, hogy megint sikerült az altatás, ekkor azonban egyszerre megfogják a Mesélőt és bosszú gyanánt behajítják a medencébe – a lufikkal és a számokkal együttesen.

Boldog Gyereknapot Mindenkinek!

~ kíván: a Mesélő, azaz Fant.
Forrás: The Numbers 1 2; BroadwayWorld; PlayBill.

Sing Us A Song Tonight!

A mai mese a kegyetlen bosszúé és a még kegyetlenebb kínzásé. Hogy miért is történik mindez, ahhoz feltétlenül tudni kell, hogy mi történt a napokban a nyár általunk két legjobban várt filmje körül, melyek eddigi ismereteink szerint ironikus módon egy azon napon kerülnek bemutatásra a tengerentúlon, mint ahogyan az nem olyan régen kiderült.

Nos, a Beastly gyártója és forgalmazója, a CBS Films és a Sony nem értékelte túl elegáns és barátságos lépésnek a CSC-t gyártó Universal stúdió lépését, és a nézőmaximalizálás érdekében elpakolta a Beastly premierjét július 30-ról augusztus 11-re. Hogy erről ki mit gondol, az alvás utáni ébredést követő véleményezésnél remélem kifejti mindenki, a Mesélő is ott elmélkedik majd.

Így hát az Universal illetékesének ezen lépéséért jár a kegyetlen bosszú, aminek bizony e heti első utazásunkat szenteljük, időt és energiát nem sajnálva hajóra szállunk, dagad a Vörös Pillangó vitorlája, a szél remek, repíti a hajót, szeli az óceán vizét, a kéklő víztükör hangos robajjal adja meg magát a roppant járműnek, élénk habzással kíséri útjukon a hajó álmos utasait. Vérbeli tengeri kalandnak is beillene, miközben szól a Billy Joel Piano Man-je – apropó: e dalhoz nem csupán Zac-nek, hanem egy másik sűrűn szóba kerülő színésznek is köze van, házi feladat megfejteni: ki ő? A helyes megfejtők közt kisorsolásra kerül néhány szám. Hm, állati vonzó lehet ez így, inkább legyen néhány szám és egy közös mesebeli jelenet a szóban forgó színésszel.

Tehát miután visszakanyarodtunk eredeti témánkhoz, lassacskán ki kell kötnünk LA partjainál. Miután elhagyjuk a kikötőt, rögtön a Mr. házához sietünk, hogy megkérdezzük tőle, merre találjuk az Universal fejeseit, roppan kedvesen felajánlja, hogy elvisz minket a kocsijával, persze rögtön el is kezdi vakarni a fejét, 32-en hogyan férnek egy ötszemélyes Audiba, de semmi baj, a leleményes utasok azon nyomban elmondanak egy tértágító bűbájt, így a ránézésre fizikai képtelenségnek tűnő tett megvalósul. Kissé mondjuk megnő a verda fogyasztása, nem kétséges, de ez nem gond vendéglátónknak, ugyebár. Amikor megérkezünk az Universal épületéhez, az angolul legperfektebben beszélő utas megy be a Z-vel a főnökhöz, és kéri meg, hogy jöjjön el velünk LA egyik paintball pályájára játszani velünk egyet, puszta jószándék vezérel bennünket csak – sikerül is meggyőzni, elég gyorsan méghozzá.

Egy olyan pályát választunk, ahol éjszakai sötétségben kell játszani, maga az egész hely eléggé félelmet keltő, e félelmet csak az az okozta vidámság oldja, hogy a Mesélőnek nem találtak megfelelő méretű védőruhát, így kénytelen egy számmal kisebben játszani, ami viszont végeláthatatlan nevetést vált ki az utasokból, pedig ő nagyon igyekszik félelmetesnek látszani.

Utasaink közül tucatnyian az Universal főnök csapatában játszanak Z-vel és V-vel egyetemben, ami önmagában csapba, mert a Mesélő a Szépséget még paintball hacukában is túl vonzónak találja ahhoz, hogy lőjön rá – amíg viszont ezen elmélkedik kap is egy nagy adag festéket a fejére, figyelni kell, hiába, a harcban nem engedhető meg az elkalandozás ugyebár. A két csapat ezután különválik, ki-ki elbújik a pálya kínálta álcák mögött, kihasználva minden kelléket, legyen az roncs autó, farönk, fal, vagy bokor, majd szépen araszolva egymás felé a fedezékből lövöldöznek az ellenfél csapatának résztvevőire.

Persze a legkönnyebb célpont a Mesélő, mint legnagyobb felület, a legnehezebb meg az olimpikon atlétanő, mint legfürgébb játékos, jellemzően nincsenek egy csapatban éppen, úgyhogy az erőviszonyok kissé borulnak, cserében persze a Mesélő-féle csapatban van a Fuvolás Szerkesztő, akire senki nem akar tüzelni, szóval ennyiből egál, de mindez ennyire nem fekete és fehér, van benne egy nagy csel.

Miután a Mesélő a szivárvány minden színében pompázik a rengeteg festéktől, és csapata is úgy tűnik veszít, legalábbis V-éknél lényegesen több a tiszta ruhás játékos, az Universal fejese megörül a kinéző győzelemnek és kiront a fedezékből, nagyképűen lövöldözgetve mindenfelé, már ünnepli is a sikert, amikor egyszerre saját csapatának játékosai ’Túszt nem szedünk!’ felkiáltással nekiszegezik fegyvereiket és festéket nyitnak rá – emberünk menekülni sem tud, annyira hirtelen történik minden, a festékáradat után egyszerűen eldől, mert elájul.

Mikor felébred tapasztalhatja, hogy egy székhez kötöztük, moccanni nem bír, ki van szolgáltatva nekünk, nem ért miért történt mindez és mit akarunk tőle. Először nagyon türelmesen kérdezzük tőle, hogy miért kellett a promóban sehol sem tartó CSC premierjét rászervezni a Beastly-ére, ám nem kapunk választ, valami olyasmit zagyvál, hogy nem is érti miről hadoválunk. Ekkor az utasoknál elszakad a cérna és megfenyegetik, hogy megkínozzák, ha magától nem mondja el. A fejes felnevet, azt mondja ismeri ő a kalandjainkat, mert leinformálja az embereit, biztos a Cruciatus átokkal fogjuk szóra bírni, de csalódást kell okozzon, ki tudja védeni! Erre az utasok némán összemosolyognak és egyikünk halk, már-már ijesztően kedves hangon közli, hogy ugyan, erről szó nincsen. Egész mással készültünk. Ekkor az utasok félrehúzódnak és teret adnak a Mesélőnek és az ő brutalitásának.

’Miért szervezték rá?!’ – kérdi ingerülten. ’Nem volt szándékos!’ – hangzik a kamu felelet. ’Na jó, legyen, ezt hallgassa: A Megint 17 DVD/blu-ray eladásai május 03-09-ig duplájukra emelkedtek, mivel összejött 607 eladott példányból 6,676 dollár, amivel idén már 387,179 dollárnál és 28,492 eladott lemeznél jár a film!’

’Jó, elismerem rászerveztük!’ – kezd megtörni a jég. ’De miért?’ ’Hát, mert olyan szimpatikus időpont volt…’ – ez a kamu újabb bosszúért kiált. ’Na ha annyira szimpatikus volt ezt figyelje: Összességében a Megint 17 DVD/blu-ray 1,468,843 eladott lemeznél és 25,498,448 dolláros bevételnél jár!

A fejes nagyon izzad pedig légkondicionált a terem, ahol vagyunk, a szenvedés első jelei megmutatkoztak rajta már. Az utasok ismét feltették a kérdést: ’Miért volt jó a rászervezés?’ ’Hát ööö, hát.. ez a nyár legjobb időpontja…’ – erre egy biccentés történik a Mesélő felé, hogy folytassa, addig mindenki bedugja a fülét.

’A HSM 3 DVD/blu-ray eladások szintén emelkedtek, május 02-09-ig 544 lemez kelt el, amiből a boltok 8,745 dollárt kaszáltak – ezzel az idén 15,124 eladott lemeznél és 280,536 dollárnál tart a film hazavihető verziója.’ A fejes összerezzen, fejéről patakokban folyik az izzadtság, már alig tud beszélni, arca és végtagjai közel vannak a teljes bénuláshoz: ’Nem volt teljesen szándékos…’ – á, kamuzni mindig van ereje, úgyhogy: ’Az összes eladott példány már 3,283,992 db, az összbevétel pedig 59,092,375 dollár.’

’Jól van, részben szándékos volt!’ – alakul ez, csakhogy a Mesélőt már nem igazán lehetséges leállítani: ’Az In The Hights című Broadway előadás jegyeladási mutatóit tekintve megállapíthatjuk, hogy május 10-16-ig 4,3%-os növekedés történt a bevételekben, mert 577,650 dollár értékben adtak el jegyet rá és 77,7%-os kihasználtság mellett…’

’Szándékosan szerveztük így, hogy a mi egysíkú reklámkampányunk elszipolyozzon nézőket a Beastly-től, ami szerintünk rengeteg nézőt vonz majd, mert átkozottul jónak tűnik, szóval be akartunk tartani a Sony-nak, beismerem, csak kérem, hagyják abba a kínzást, végem van, még egy számot nem bírok ki!!’ – megtört hát emberünk, sírva könyörög kegyelemért, azonban a Mesélő számára ez ismeretlen fogalom, úgyhogy bár az utasok nyomatékosan rászóltak, hogy hagyja abba, folytatja:

’Így aztán 8,359 néző nézte meg azon a héten az előadást, összesen pedig 166.675-en látták az idén, ami 12,658,351 dolláros bevételt eredményezett!’

A következő pillanatban 33 puskából szóródott festék a Mesélő felé, végül teljesen ellepték a színes festékek, melyekhez hozzáadhattak valamit, mert, hogy a Mesélő meg sem tudott mozdulni már, az olyan biztos, mint, hogy a mesét olvasóknak csak harmada jutott végig a sztorin elsőre, és mikor megvoltak végre, ők is menten bealudtak.

Most is Fant altatott el minket.
Forrás: BroadwayWorld; The Numbers 1 2.
Biztos infó a dátumról: BEASTLY.

Meglehetősen mély álomba ringat..

Mesének minden körülmények között lennie kell – véssük kőbe az alaptézist, megtoldva azzal, hogy persze csak amíg igény van rá, és persze azzal, hogy ha a Mesélőn múlik, még akkor is, ha néha jobb is, hogy a meseírás kulisszatitkai azok maradnak, amik.

Az e heti mesekönyvbeli főesemény Z futása illetve a Nylon Party voltak- lássuk, hogy festett mindez valójában, mi volt a mi szerepünk az egészben.

Már jó néhány nappal a nagy buli előtt megérkezünk és bekapcsolódunk kedvenceink készülődésébe. A készülődést mindkét kedvencünk másképp éli meg. A Szépség végigjárja a város legjobb butikjait, a legszokatlanabb ruhák után kutatva, mindezt egy bazi nagy barna kalapban – jobb napjaiban, kevésbé jókban a bazi nagy kalap fekete ráadásul, az utasoknak tetszik a stílus, leszámítva a Mesélőt, aki viszont ebben a témában nem kompetens személy, úgyhogy egy legyintéssel el is intézik az utasok, sőt, a shopping-túráról mind egy-egy bazi nagy kalappal térnek vissza, ki-ki egyéniségéhez illő színűben, így a szivárvány minden színe megtalálható.

A Mesélő már éppen vágna egy grimaszt, mire a Szépség rákacsint, jelezve ezzel, hogy az ő ötlete és szponzorációja mindez, így a grimasz elmarad és egy megengedő kifejezés realizálódik.

Zac nem viszi túlzásba a készülődést, az első boltban vesz egy nadrágot, a Mesélő fizikai bántalmazást helyez kilátásba, arra az esetre, ha sikerül egy tőle átlagos, csőszárú gatyát beszerezni, a Mr. nem akarván konfrontálódni a megtermett Mesélővel inkább vesz egy hagyományosat, hozzá egy laza, style-os inget, utóbbiból a Mesélőnek is vesz egyet, mert igen megtetszik neki, így vásárlás letudva, jöhet a készülődés második fázisa, a formába hozás.

A nagy party-ig napi 6 km lefutását tűzte ki maga elé Z, úgyhogy a Mesélőnek is vele kell tartania, ha ott akar lenni a bulin a többiekkel, a Mr. pedig néhány utalással világossá teszi, hogy nem teljesen haszontalan a futás, sőt éppen ellenkezőleg, kimondottan ajánlott a Mesélőnek, minél nagyobb dózisokban – legyen, a Mesélő beleegyezik, de azért készül egy kis csellel meg egy meglepetéssel a Mr. számára.

Egyik kora délután elindulnak futni, elég komikusan festenek egymás mellett ugyebár, de nem nagy baj, Z nagyon kényelmesre veszi az első km-t, a sivatagon edződött Mesélő tartja a lépést, bár Z témáihoz, minthogy mennyire jó lesz végre egy laza buliban részt venni, és, hogy milyen régen is volt már ilyenen, nem igazán tud hozzászólni, nem annyira azért, mert nem tudna reagálni valami kamut, inkább azért, mert beszéd is meg futás is egyszerre nem megy, csak úgy tudja tartani a tempót nagy erőlködés árán, ha nem szól egy szót sem, és csak a távra koncentrál. Két km után Z megunja a monologizálást, nagyobb tempóra kapcsol, és iPod-ján megnyomja a Play gombot, a Mesélő arcára kaján vigyor ül ki, a Mr. pedig rémülten felkiált, majd hanyattvágódik.

Estében kiesett a füléből a fülhallgató, így hallatszik mi okozta a sokkot: a Mesélő hangja, amint azt mondja: a Megint 17 DVD/blu-ray eladásai április 26-május 02-ig felére csökkentek, pontosan 295 db lemez kelt el, pontosan 3,754 dollár értékben, amivel már 1,468,236 eladott példánynál jár a film, amiből az idei szám 27,885 db, na és 1,468,236 összes eladott lemeznél, valamint 25,491,772 dollárnyi bevételnél.

Mire Z magához tért a sokkból, a Mesélőnek már 2 km előnye volt, Z-nek meg egy összezúzott iPod-ja, a maradék féltávon Z becsülettel hajtott, hátrányát néhány 100 méterre csökkentette, de mindhiába, mert a Mesélő monotonitás tűrésben verhetetlen, így nem maradt más hátra mint a nagylelkűség, amivel elnézi ezt a kis trükköt neki Z.

El is jött a party ideje, Z, hogy bosszút álljon, felvette a lefelé szűkülő szárú nadrágját, természetesen minden utast levett a lábáról így is, V ellenben észbontó ruhát választott, a lila nos ööö, cucc, szokatlan és merész választás részéről, de hogy telitalálat, az egyszer biztos.

A Mesélő a maga esetlen módján ki is fejti, hogy mennyire tetszik neki, azt mondja, hogy jobban lázba hozta, mint a legfrissebb HSM 3 DVD/blu-ray számok, pedig április 26-május 02-ig elkelt azokból vagy 439 darab, 6,891 dollár értékben, idén pedig ez az aránypár 14,580 – 271,791, összesen pedig 3,283,448 eladott példánnyal és 59,083,630 dollárral büszkélkedhet, ami majdnem annyira jó, mint a lábai – szánja imígyen bóknak a számhalmazt.

Jutalma ezért egy hatalmas kacagás – másfelől pedig egy szigorodó tekintet, úgyhogy jobbnak látja a Mesélő, ha a jeleket levágva visszavonul picit, és kitalálja, hogyan közölje az utsó számsort anélkül, hogy 1. önmagából idiótát csinálna, 2. ne haragítson magára senkit.

Amíg ezen agyal arra lesz figyelmes, hogy egy nagyobb társaság, lehetnek úgy majdnem egy tucatnyian elkezdik feltűnően jól érezni magukat a party-n, feltűnősen sokat ihattak valószínűleg, sőt biztosan, mert elég élénken teszik a szaftos megjegyzéseket V és az utasok szerelésére, Egy idő után, és még több pia után tettleg is elhatározzák magukat, na ekkor kapják az első pofont a Navy SEALs képzettségű V-től, de akkorát, hogy hármat pördül az illető mielőtt ájultan esik össze.

Ez ahogy az lenni szokott, csak olaj a tűzre, a maradék 11 kötözködő körbeveszi V-t és az utasokat, ha túl közel jutnak hozzájuk, nagy bajban lesznek, de megengedhetetlen, hogy krimibe csapjon át az este. Mikor már éppen megérinti az egyik részeg V-t , akkor azt érezheti, hogy azzal a kézzel többet nem érint semmit, mert eltört, Z volt olyan gyors, hogy egy jól irányzott ütéssel harcképtelenné tegye a támadót. Ekkor aztán elszabadulnak az indulatok, és mivel nagy a túlerő cselekre van szükség, LL fut el két támadója elől, azonban ez csak a felszín, valójában mindenkivel szemben fennálló sebességbeli fölényét kihasználva a Mesélő felé csalja támadóit, hogy az, mire ezek odaérnek fel tudjon készülni egy jókora csapásra – mikor aztán eljön a pillanat, a Mesélő lecsap, egyiknek egy hatalmas füles jobbal, a másiknak ugyanez ballal, a két fej összekong és gazdáik ájultan roskadnak össze, másik kettőt ugyanezen csellel úgy sikerül elintézni, hogy képtelenek megállni és lendületből visszapattannak a Mesélőről és a Mr. már várja őket két óriási gyomrossal, a harcból kiveszi a részét a Fuvolás Lány is, aki beveti a Kandúr-tekintetet, az őt támadó alak megtorpan, ezt a pillanatot kihasználva a fuvolával szemen szúrja a támadót, aki bőgve elrohan, leglazább utasunk szintén csellel hatástalanít két támadót, felmutatja nekik a két legutóbbi mesét, szépen naggyal kiemelve a számokat, mire azok kómaszerű álomba merülnek.

A maradék négy támadót V intézi el, mert maximálisan felháborítja, hogy ilyen magatehetetlennek nézik, kemény csaj a Sucker Punch-on kívül is, szétrúgja két támadóját, egyiket is gyomorra, másikat egy fejre mért rúgással, szépen fordulatból ahogyan kell, a harmadik támadót úgy megüti, hogy három foga hull ki, a negyediket, amelyik a legrámenősebb, pedig úgy intézi el, hogy többé nem támadnak ilyen gondolatai.

Halmozati büntetésként pedig beveti a Mesélőt, ’Na, gyerünk, mondd a Broadway-számokat!’ felkiáltással, aki nem bolond, hogy ellenkezzen egy ilyen kéréssel.

Corbin és az In the Hights következik, méghozzá május 03-09-ig: az előadást azon a héten összesen 7.888-an tekintették meg, 73.4%-os kihasználtsággal 531,617 dolláros bevételt termeltek a produkciónak. 2010-ben összesen ezzel együtt 158,316 db jegyet adtak el 12,080,701 dollár értékben.

Így aztán minden jó, ha jó a vége, a részeg zaklatók egy életre elintézve, a party az események után szépen csordogált a saját megszokott medrében, utána ki-ki a talált fekvőalkalmatosságra nyugovóra tért, ha nem most hát korábban biztosan, mert az ilyen uncsi mese egyre biztos jó: meglehetősen mély álomba ringat.

Készítette: Fant.
Forrás: BroadwayWorld; The Numbers 1 2.

Bumm és bamm és csatt és reccs

Mondhatná a Mesélő, hogy teljesen tudatos és előre megfontolt szándékból történő, már-már mintha hónapokra előre ki lenne találva, az, hogy minden héten másfelé csaponganak a sztorik – de ez nincs egészen így, na jó, abszolút nincs így, esetleges az egész, de mindez ne tartson vissza minket attól, hogy elkanyarodjunk a múlt heti picit félelmetesebb sztorivonaltól és forduljunk valami vidámabb felé.

Ez a bizonyos vidámabb mesebeli számadó helyszín legyen most LA egy fiktív része, ahol egy kalandpályát kell teljesíteniük mindazoknak, akik némi számos infóhoz akarnak jutni, kíváncsiságból vagy szolidaritásból, netán némi csöpp kis cinizmus okán, úgyhogy hajrá.

Hogy miből is áll a kalandpálya – nos különböző mókás és veszélyes, szemet gyönyörködtető és rémisztő dolgokból, amik egyszerre lehetnek erőnlétet fejlesztők és teljesíthetetlen fizikai akadályok – mindehhez motivációs tényezőként a Szépség és a Mr. jelenléte valamint egy adag szokott szám párosul. Most, hogy eléggé bealudt mindenki, kezdjük el teljesíteni a pályát.

A Mesélő a legaktívabb versenyző és hát meg kell hagyni, a többi utas támogatja is ezen aktivitást, révén, hogy minél előbb keresztüljut, annál hamarabb túlesnek a számokon.

Egy laza 5000 méteres síkfutással kezdődik a pálya, a Mesélő ellenfelei antifan blogok versenyzői, akik alaposan bekezdenek, az első 100 méteren már vagy 20 méter a Mesélő hátránya, aki azonban a lassan járj, tovább érsz taktikát alkalmazza, így aztán a táv felénél már komótos tempójával előnyben is van – na jó, mondjuk el lehet képzelni, milyenek az ellenfelek ugyebár.

Így aztán meg is érkeznek a kalandpálya első kihívásához, minden egyes kihívás teljesítése egy adag számmal kecsegtet – ezt tegyük gyorsan hozzá, mondjuk ez egyértelmű. Szóval a Mesélő úgy van vele, hogy jó lenne most egy Vasember-páncél, mivel át kellene ugrani egy vízzel teli igen széles árkot, melyben egy termetes krokodil posztol, úgy, hogy aztán egy 2 méter 17 cm magasan elhelyezkedő kapaszkodósor első fokába csimpaszkodjon bele. Nos a feladat nem könnyű, ellenben csaknem teljesíthetetlen – ekkor azonban a krokodil elkezdi nyitogatni félelmetes száját és lendületesen kezd araszolni a szárazföld felé – így nem maradt más megoldás mint a cselekvés!

A Mesélő lendületesen nekiiramodik, nagy lépésekkel fut a hatalmas krokodil felé, az utsó pillanatban elrugaszkodik, ugrik vagy 2,5 centi felfelé, de az irányzék jó, mert pontosan a krokodil fejére lép a roppant súllyal, így azt dobbantónak használja, el is kapja a kapaszkodósor első fokát – mikor azonban mindkét kezével belecsimpaszkodik, a tekintélyes vastagságú fa megadja magát és kérlelhetetlenül eltörik, a botcsinálta kalandor pedig jókorát huppan.

De gyógyír a kellemetlen puffanásra az első adag számsor, miszerint április 19-25-ig a Megint 17 DVD/blu-ray eladásai csökkentek, összesen 596 db lemezt sikerült értékesíteni, méghozzá 7,366 dollár értékben – úgyhogy az idei összbevétel 27,590 lemez eladása után 376,749 dollár, ez pedig összesen 1,467,941 eladott példányt és 25,488,018 dollárnyi bevételt jelent.

A kalandpálya második akadálya egy szlalom verseny. Ami különlegessé teszi, hogy mindezt a jéggé vált pályaszakaszon, korcsolyával kell megtenni – a Mesélő maga helyett ajánlaná az utasok többségét, csakhogy a számok el vannak varázsolva, csak akkor mutatják meg magukat, ha a Mesélő teljesíti a próbákat. Nos, mivel nincs mit tenni, miután felelevenítette legutóbbi mesebeli találkozását a koripályával, feszengve és morogva korcsolyát húz, nagy esetlenül jégre lép – és abban a pillanatban jégre huppan, kár, hogy az ilyen szépen kivitelezett esést nem pontozzák, egy hetest megért volna. A szlalom annyiból áll, hogy a jégen el vannak helyezve különböző kincsesládák, melyeket körbe kellene siklani, és melyek telis-tele arannyal – ahány aranypénz van a ládában, annyi dollár a HSM 3 DVD/blu-ray aktuális eladás-bevétel mutatója.

Természetesen nem lehet estig, mármint másnap estig próbálkozni, kerek 2,17 perce van a Mesélőnek arra, hogy sikerrel vegye a négy akadályt – persze közben különböző gátló tényezők is szerepet kapnak, néha át kell lépni buktatókat, illetve a Szépség is látszólag a siker ellen van, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a legvonzóbb ruháját vette fel az alkalomra: úgy látszik, ő nem fázik a jégen. Bevallja, hogy nem is érti a Mesélőt, ő csak motiválni szeretné, hátha így gyorsabban megy a feladat teljesítése – na persze, csakhogy nem olyan egyszerű két dologra figyelni egyszerre, hm, de hát a számokért mindent.

A Mesélő nagyon begyorsul a korival, sebességét lassan a profi korizók is elismerő biccentéssel nyugtázzák, van viszont egy apró gond: a fékezés nem megy ennyire; száguld, megállíthatatlan és feltartóztathatatlan, a becsadódás elkerülhetetlen, mert a ládák is makacsul ragaszkodnak a pályán a pozíciójukhoz, így egyszerre – BUMM és BAMM és CSATT és RECCS: az első láda atomjaira hullik, a második szilánkokra törik, a harmadikból aprófa sem marad, a negyedik is úgy fest, mintha eleve is kandallóba készült volna gyújtósnak.

A Mesélő elterülve fekszik a jégen, néhány hadisérülést összegyűjtve, az egykori ládákból pedig kiömlött mind az arany. Pontosan 531 érme – ennyi az eladott példány, ez volt a néhai első ládában, a hajdanvolt második ládikóban április 19-25 feliratú érmék voltak szépen elhelyezve, melyek összege 8,624, a 2010. feliratú aranyok, melyek a harmadik ládában helyezkedtek el, darabra 14,141-en vannak, értékre pedig pontosan 264,900-at számolhatunk meg, ez pedig már az egyszervolt negyedik láda titka volt. A Mesélő kábaságában összeadogatja szépen az eddig csoportosított érméket és arra a következtetésre jut, hogy összesen 3,283,009 DVD-nek kellett fogynia, összesen 59,076,739 értékben.

Az utolsó próba már a Corbin főszereplésével látható, In the Hights című Broadway előadás számaiért megy – ez lesz a leghalálosabb próba.

Ugyanis változatlanul téli állapotok uralkodnak a pályán, most egy síléccel, na jó, kettővel kellene boldogulni, ami igen égető lenne - szó szerint, tekintve, hogy a pálya egyszer csak véget ér és a szakadékban egy hatalmas nagy sárkány várja, hogy megpörkölje mindazokat, akik oda leesnek. A véget érő pályaszakasz természetesen a sárkány után folytatódik, diszkrét 17 métert kellene átugrani a síléccel, ami nem feltétlenül nagy feladat, neki lehet csúszni, nagyon méghozzá, többtucat méteres a domb, amiről csúszni kell, csakhogy a Mesélőre kb többszörös gravitáció hat, tehát a feladat sikeres teljesítésének sansza a nullához tendál.

A Szépség ezúttal nem kockáztatja meg, hogy a Mesélőnek ne sikerüljön az ugrás, a héten látott bazi nagy kalapjában szurkol, amivel kis mértékben fel is bosszantja a Mesélőt. Az elszánás nehéz – a számok jók lennének, de az ugrás veszélyfaktora túlzott… Ekkor a mindenféle sportban jeleskedő olimpikon atlétanő lép oda a Mesélőhöz, némán elveszi a sílécet, felveszi, felmegy a dombra, nekilendül, csúszik… és miközben lazán átugorja a sárkányt, még meg is paskolja annak fejét barátságosan. Majd a Mesélőre vet egy ’Nem tudom, mit gondolkozol ennyit ezen, annyira egyszerű’ típusú pillantást.

Hát jó, elszánta magát a Mesélő és pingvin-szerű mozgással megindul felfelé a dombon. Felér. Felcsatolja a lécet. Furán nekilendül, csúszik, lendületet vesz, elrugaszkodik és esetlenül hadonászva a múlt mesében begyűjtött varázspálcával, felkiált: Protego! Bizony jól is jött a pajzsbűbáj, mert alacsonyan szálnak a pingvinek; forró helyzet volt, a sárkány nem spórolt a tüzes lehelettel – végül 17 centivel a 17 méteres szakadék vége előtt fogyott el a lendület, ami roppant kellemetlen, finoman szólva, gyorsan kellett valami csel: Invito túloldal! Hát öö – kegyes csalás, ha a hegy nem megy Mohamedhez típusú dolog, he-he. ’He-he!’ – visszhang, bár kissé szemrehányó az utasoktól, különösen azoktól, akiknek ötösön kívül más jegyük csak akkor van, ha valami félreértés történik, különösen a magasugró atlétanő vág elégedetlen grimaszokat, éppen ugrásban csalni, ráadásul olyan egyszerű volt.

Na de azért a kreatív megoldás jó pontként kerül elkönyvelésre, így a sárkány által felköhögött számokat az utasok megosztják a Mesélővel, az immáron kalapját a sárkánynak adományozó Szépség segítségével:

Amit az ásításokból ki lehet venni az az, hogy az In the Hights előadásra április 26-május 02-ig 8.177 néző váltott jegyet, méghozzá összesen 536,753 dollár értékben, aztán két ásítás közt olyasmi is elcsíphető, hogy ez olyan 76,1%-os kihasználtság. A totális bealvás előtt olyasmit tátognak az utasok, hogy mintha 11,549,084 dollár lenne az idei összbevétel, 150,428 jegy eladás után.

Más nincs is már hátra, csak az alvás, alszik a sárkány V kalapjában, alszik a Szépség, mélyen durmolnak az utasok, és belealszik a számolásba a Mesélő is.

És őszintén hatalmas elnézést kér a Szerkesztő is, de neki már az altató előtt sikerült elaludnia, ezért kell Nektek később álomba szenderülni. Ne haragudjatok, és az Alkotó, Fant se, a késői publikálásért!

Forrás: BroadwayWorld; The-Numbers 1 2.

Mikor dübörög az AC/DC...

Tegyük most félre a pankráció múlt héten cincált kérdéskörét, persze, látványosan unalmas volt, hiszen szépen lassan a mesék törzsközönsége két elszánt és kitartó utasra redukálódik – csatlakozni bármikor lehet, hely bőven van mind a szőnyegen, mind pedig a Vörös Pillangóban, a mesekönyv pedig talán híradóból újra szellemmel töltött, közösségformáló bloggá válik a közeli jövőben – mindaddig is, bonyolódjunk bele mai életveszélyes kalandunkba.

Most aztán nincs mese, szükség lesz az új rekordra, majd a lazaságra, majd az erőre, mert valakinek az élete nagy veszélyben lesz ma.

Pedig minden olyan csendesen indult, a májusi napsütés és a levelet ontó fák beragyogják a vasárnap délutánt, a kellemes időben a LA-i óceánparton sétálunk, futunk, ki-ki kedve szerint, olyan helyen a sportolás is más, mint mondjuk teszem azt a Sivatagban, az utasok érdeklődve fogadnak néhány számot, mondjuk, hogy a HSM 3 DVD/blu-ray eladásai kissé visszaestek, mert április 12-18-ig 708 példányt sikerült értékesíteni, ezzel 12,670 dollárt bezsebelni, összesen 3,282,478 példányt eladni, ebből 59,068,115 dolcsit kasszírozni.

Most az gondolná mindenki, hogy a Mesélő átcsap patetikusba és valami andalító lágy zene szól, miközben a strandon elbóbiskolunk – hát nem, a hang ami sétára és sportra csábít bennünket nem más, mint az AC/DC Shoot To Thrill című számának taktusai, igazán jót lehet futni ilyen zúzásra, vízpart, napsütés, hétvége, Szépség, Mr, utasok, szőnyeg, minden van, ami egy családias délutánhoz kell.

Ekkor azonban hirtelenjében mintha önoltóval kiszívták volna a világosságot a kora délutánból - egyszerre komor hangulat és pánik lett úrrá a környéken mindenkin, majd hűvös, kellemetlen és ijesztő, ködszerű képződmény szállt alá a semmiből, elszívva mindenki életkedvét és boldogságát.

Néhány perc múltán ismét világosság lett, azt gondolta mindenki, biztos csak rossz álom volt az egész, gyorsan el is felejtenénk, amikor feltűnik valami. Pontosabban valaki hiánya. Bármi is történt, bárkik is érkeztek a sötétség és a köd leplének alatt, magukkal vitték a Szépséget! És ami a legrosszabb, az az, hogy fogalmunk sincs merre kellene keressük őket, a parti homokban nincs egyéb lábnyom csak a miénk.

Abban a bizonyos másik mesében otthonosan mozgó utasaink kikövetkeztették, hogy csakis dementorok rabolhatták a Szépséget, ennél már csak az rosszabb, hogy nincsen rá semmi garancia, hogy nem csókolják meg. A Mr. a felét sem érti annak, amit összehordunk logikázás címen, csak annyit vesz le, hogy valakik elrabolták a barátnőjét és meg akarják csókolni, már önmagában ez is elegendő ahhoz, hogy éktelen haragja gerjedjen és tettvágytól fűtve nekiiramodjon az ismeretlennek.

Ezt meg kell gátolnunk, ezért a hölgy utasok szebbnél szebb szavakkal kérik, hogy maradjon és főzzünk ki valami haditervet, a Mr. azonban hajthatatlan – végül a Mesélőn nem tud túljutni, megkerülni képtelenség, átugrani meg nem tudja, szóval marad és hallgatja a tervet.

Fontos, hogy a mesében a dementorok legyőzéséhez szükség van egy patrónusra, akitől megrémülnek és mindent hátrahagyva elmenekülnek – igen ám, de nekünk pálcánk sincsen. Hm, viszont van egy Szellemünk, ne feledjük, ezért ő aztán egy pálmafa ágát varázserővel ruházza fel, így a Mr. már eséllyel indul a harcba – illetve megyünk mind, mert mindenkire szükség van, külön legyőzhető mindenki, de ha összefogunk nincs jobb csapat. :)

Szerencsére hosszú az út – így aztán egy-két szám belefér miután megnyugodtak a kedélyek, puszta gondolatterelőnek csak: na szóval, a Megint 17 DVD/blu-ray eladásai mutatói szintén csökkentek, 622 db-ot sikerült eladni április 12-18-ig, amiből 7,257 dollár folyt be. Összességében úgy áll a helyzet, hogy 1,467,345 eladott példányon van túl a film és 25,480,652 dolláros bevételen áll – ebből az idén 369,383 dollár a termés, no és 26,994 eladott lemez.

Érdekes hozadéka lett a számsornak, nem fogadta közönségsiker, ellenben mindenki jóval dühösebb lett, mint előtte volt, ami nem kis szó, ha figyelembe vesszük, hogy a Mr-t például alig tudtuk visszafogni. Másfelől, hazudhatná azt a Mesélő, hogy ja igen, ez tudniillik szándékos volt, de igazság szerint érdekességnek szánódott a számsor, úgyhogy bősz hallgatásba merül.

A dementorok szerencsére ködfoltokat hagytak maguk után, így aránylag egyszerűen tudjuk követni a nyomukat. Eszünkbe jut, hogy nem lazsálhatunk, mivel ők lebegve közlekednek, jóval gyorsabbak, mint mi sétálva, azonban a szőnyeg és a Szellem nem segíthet nekünk, félő, hogy megérzik a varázserőt és megtámadnak bennünket, akkor pedig oda a meglepetés ereje.

Hosszas futás után, félmaraton biztos volt, a Mesélőnek minden baja is van már ekkor, ennyi futástól egyszerre, végre meglátjuk a tábort, ahol tanyát vertek. Fedezéket keresünk a környező erdőben és onnan figyeljük őket – meglátjuk V-t, amint fogságban van, de nem ül és nem fekszik, még ennyit sem engednek neki, hiába van mögötte egy jókora szivacs, ácsorognia kell órák óta, a szája be van kötve egy kendővel és három dementor őrzi, a helyzet kilátástalannak tűnik.

Ekkor Z előlép az erdőből és megindul határozott léptekkel a dementorok felé – azok hűvös nyugalommal fogadják és közlik vele, hogy jöhet még, de amint néhány cm-nél közelebb jön szemből a Szépséghez, aktiválódik az egész erdő szélességét lefedő energiamező, és működébe hozza a detonátort, melyet hátra, a kezéhez a kötöztek és a Szépség meghal.

Amíg a Mr. tétovázik, olimpikon atlétanőnk fejébe szöget üt a gondolat, látomásként hasít belé, hogy tudja a megoldást, azonban ehhez együtt kell működnie Z-vel, ez viszont feltűnés nélkül nem kivitelezhető. Előlép hát ő is az erdőből, a Mr. mellé lép, küld felé egy mosolyt, kezét maga elé emeli, majd megindítja a rohamot!

Nagy léptekkel és óriási tempóval fut a megkötözött Szépség felé, nem törődve az egyre közeledő dementorokkal – Expetro Patronum! – dörgedelmeskedik az ismerős orgánum, és a Z-nél lévő varázspálcából ragyogó fény kíséretében előtör egy hatalmas barna medve (aki feltűnően hasonlít a Mesélőre), rettentő külseje mellé iszonyú hang társul, és a dementorok hátrahőkölnek – ekkor éri el LL a néhány centis távolságot V-től, melyből már elrugaszkodik és felugrik, a 163 cm magas Szépség feje fölött egy centivel halad el és landol a szivacson.

Ekkor a dementorok semmivé foszlanak ijedtükben, azonban az energiamező és a bomba nem tűnnek el. A sikeres ugrás után még ott az amcsi filmek legnagyobb dilemmája: melyik drótot tépjük ki a robbanószerkezetből – a kéket, vagy a pirosat? Mind izzadunk és görcsölünk, tévedésnek nincs, nem lehet helye – ekkor leglazább utasunk az erőtér elől odakiált LL-nek: ’Lazíts, tépd a pirosat, az tuti lesz!’ Mindőnket meghökkent a laza határozottság, de mivel ismerjük őt, hallgatunk rá és LL egy hirtelen mozdulattal kirántja a piros drótot – és az energiamező eltűnik, a bomba szétesik, a Szépség megmenekült!

Mivel a hős elnyeri méltó jutalmát V a következőképpen cselekszik: miután egy röpke fél órára diszkréten elvonultunk az erdőbe és hagytuk őt a Mr-el ünnepelni megmenekülését; Z-t odaengedi a hölgyekhez némi beszélgetésre, a Mesélőt pedig ő maga foglalja el – méghozzá a Corbin Bleu főszereplésével a Broadway-n futó In the Heights musical számaival.

Csillogó hangján elmeséli, hogy múlt hét szerdától most szerdáig, vagyis április 19-28-ig 8.502 néző tekintette meg az előadást, átlag 71 dolláros jegyárak mellett, 79,1%-os kihasználtság mellett. Azt is elmondja, a Mesélő nagy gyönyörűségére, hogy 604.317 dollár volt a bevétel ebben az időszakban, a nézőszám növekedés 1,5%-os. 2010-ben összesen 11.012.331 dollár értékben adtak el jegyet az előadásra, melyet összesen eddig 142.251 néző tekintett meg!

A mesét Fant kerekítette.
Forrás: In The Heights; The Numbers 1 2.

Csurranó-cseppenő számok

Felkészülni! Lélekben, mert ez a legfontosabb, a diktátor Mesélő nagyon érdekes számokkal készült mára, szerencsétlen Corbin Bleu meg csuklani kénytelen, mert bár az valószínűleg mindenkit elégedettséggel tölt el, hogy július 25-ig hosszabbított a Broadway-n az In the Heights előadásban, azonban az kegyetlenül sanszos, hogy egyben átkozzák is eme tettet az utasok, mivel a diktátor teljesen véletlenül rábukkant ez előadás bevételi mutatóira.

Szóval így áll a helyzet, de ígérem nem viszem túlzásba – annyira – csak pár érdekes adat.

És itt fogyott el a Mesélő kreativitása, ugyanis kellene következnie a sztorinak, de semmi eredeti ötlete nincs, szokás szerint.

Nos azért induljunk a Vörös Pillangóval az óceánra, kössünk ki LA-ben és ezúttal sport kapcsán válasszunk valami brutálisat. Olyat ami brutális a Mesélőnek, szórakoztató az utasoknak. Az amcsik egyik legnépszerűbb sportja a pankráció, ez csak náluk lehet olyan sikeres. Namármost. Az utasok kitalálják, hogy a Mesélő, ha számokat akar, azokhoz bizony az ellenfeleken keresztül vezet az út. Szóval a diktátor megint átminősült és most éppen pankrátor lesz belőle, már csak egy jelmez kellene, mert úgy dukál mégiscsak, valami félelemkeltőre van szükség.

Először a Mesélő azt találja ki, hogy valami Batman jelmezhez nagyon hasonló, sőt annak a pontos mása legyen, amiben szorítóba lép – mégiscsak totál félelmet keltő, és kegyetlen és szóval amilyen ő maga természetesen. Ezt a felvetést aztán nagyságrendileg negyed órás sírva röhögés fogadta mint reakció… szóval finoman jelezték az utasok, hogy ez most így egyben maguk elé képzelve óriási poén, de félő, hogy az aktuális ellenfél nem félelmében fetreng majd a földön. Nos. Több terv után végül egy olyan verzió marad meg, ami vastag cucc, aránylag strapabíró, és tele van mintázva színes számokkal.

Félelmet ez sem kelt, de legalább jellemző.

Minden győztes meccs után csurran-cseppen egy-egy adag szám, ez a tétje az egésznek, közben motiváló tényezőként a nézők közt megjelenik a Szépség is, így már győzni kell duplán, hát lássuk. Az első mérkőzésen a Mesélő valami szerencsétlen flótással kerül szembe, aki valószínűleg csak a bátorságát akarta bizonyítani a barátnőjének, mert látszik rajra, hogy finoman szólva nem ringbe termett – nos a hasonló sorsúak csatája gyorsan véget ér, amint a Mesélő roppant szigorúan ránéz ellenfelére, aki megretten, de mivel előbbi aránylag jószívű, le is csapja, csak, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe.

Már jöhetnek is az első számok, az utasok nagy kelletlenül bevallják, hogy 12,121 dollárt hozott a Megint 17 DVD/Blu-ray változata április 05-11-ig, ami azért érdekes, mert csak 1,098 példányt adtak el belőle, ami nagyságrendekkel kevesebb, mint a múlt héten ismertetett számok – nagyszerű, mondja mindenki erre, de a lényege az egésznek, hogy 26,372 db lemezt adtak el az idén eddig, ebből befolyt úgy 362,126 dollárnyi összeg. Azt azért, mert nem teljesen káoszpárti senki, hozzáteszik, hogy összesen már 1,466,723 eladott lemeznél és 25,473,395 dolláros bevételnél jár a hazavihető verzió.

A második ellenféllel a HSM 3 számos mutatóiért kell megküzdeni, az utasok nagyokat ásítanak, kissé unják a dolgot máris, úgyhogy rögtön mondják is a Mesélőnek, hogy szedje össze magát, mert a harmadik, egyben utolsó ellenfele ismerős lesz, kellemes ismerős méghozzá, akivel kapcsolatban egy nagy-nagy titok is kiderül.

Ilyen előjelekkel küldik a Mesélőt a következő ellenfele elé, aki valamivel kevésbé megtermett mint ő maga, de nagyon rutinos pankrátornak tűnik, mivel rögtön egy kötélről való leugrással kezd, szerencsére lassú, mint a tetű, a Mesélőnek elegendő másfelet ellépni az egyik irányba szép komótosan, ellenfele meghasalja a padlót. Ezzel azonban a látványos elemeknek nincsen vége, mert az ellenfél dühödten rohan a ring legtávolabbi sarkából a Mesélő irányába, kezeit fenyegetően a feje fölé emeli, kalimpál velük, aztán a Mesélő csak kinyújtja az egyik kezét és az ellenfél elvágódik: teljesen jó, a pankráció a behemótok sportja, az egyetlen amiben sikeres a Mesélő, érdekes, érdekes.

De persze, nem eszik olyan forrón a kását.

Számos jutalom nincs, van viszont varázslás, hirtelen egy fedett tengerparttá változik az eddigi sportcsarnok, pálmafák nőnek a semmiből, homokos strand lesz a lelátók helyén, óceán a ring közepén, a Mesélő ellenfele köddé válik, és az óceán rejtekéből előtűnik a múlt heti mesében megismert titokzatos sellő! Ezúttal a sellő egészében emberi, és verekedni hívja a Mesélőt, aki azonban deklarálja, hogy nem verekszik nőkkel, egyrészt, másrészt túlságosan el van bűvölve az ilyesmihez per pillanat, úgyhogy szó nem lehet az ilyesmiről.

Azonban a szépséges sellő nem viccel, már be is viszi az első ütést a Mesélőnek, úgy gyomor tájékára és mellé így szól: ’És vedd tudomásul, hogy az In the Heights előadásra a Broadway-n, hetente 10.752 néző ülhet be, de ez csak február 21. óta van így! Bizony, januárban akár 10.920-an is megnézhették egy hét alatt!!’ Nem marad el a kontra: Igazán, hát képzeld, én azt is tudom, hogy mikor Corbin január 25-én beállt az előadásba, na akkor azon a héten 7.148 néző volt kíváncsi a show-ra! Igen, és azon a héten, tehát a január 25-31-ig tartón, 3,2%-os emelkedéssel 503,832 dolláros bevétele volt a színháznak ebből a show-ból!’

Rekontra: ’Ez igaz, de az is, hogy február első hete 452,976 dollárt és 6.607 nézőt hozott – 69 dolláros átlagos jegyár mellett!’ Szubkontra: ’Ez átszámítva 13.731 forintos jegyár, ami magyar szemmel messze átlag feletti, talán egy előadást tudok, amire közel ekkora jegyárral lehet bejutni.’

Ekkor a mesekönyv olimpiai bajnok atlétanője nem bírja tovább és: ’Hihetetlen, ezek ketten reménytelenek! Másról sem tudnak beszélni csak a számokról! Meg is érdemlik egymás társaságát.’

A Fuvolás Lány csatlakozik: ’Az, pedig ha belegondolok, hogy a sellő a múlt héten még a mi emberünk volt, és csak szabotálásra használtuk…’

Az igazi szájkarate messze nem zárult le, a sellő a soros: ’Az idén sokszor volt már ezeknél nagyobb bevétel, de figyeld január óta a legnagyobbat - 853,801 dollár most nemrég április 04-11-ig, 95,6%-os kihasználtsággal ment a színház, 10.280-an voltak kíváncsiak az előadásra, 83 dolláros jegyáraknál!’

Ekkor az utasok tüntetőleg bealszanak, de a nézőtér már rég horkol, nem is értem, pedig egész izgalmasak ezek a számok…nem? Hát, nem, nagyon, nem! Vágja rá kórusban mindenki.

Ekkor a Mesélő sokat szabadkozva megjegyzi, hogy volna itt még pár adat, amit esetleg, talán, ha nem nagy gond, de tényleg csak, ha nem kapnak sokkot az utasok, akkor, hát akkor közölne. 31 rosszalló tekintettől övezve előadja, hogy a HSM 3 DVD/Blu-ray verziójából, bár április 5-11-ig úgy 100 db-al kevesebb kelt el, mint előző héten (szám szerint 1,283 lemez) mégis 7,500 dollárral nőtt a bevétel (szám szerint 22,574 dollár). Idén már 12,902 lemezt eladtak, amiből 243,606 dolláros bevétel származott. Nagyon gyorsan kivetítve összteljesítményre: 3,281,770 eladott lemez és 59,055,445 dollárnyi bevétel.

Na jó, villámgyorsan mondd még a Broadway számait is, aztán alszunk! – így az utasok.

Az In the Heights című Broadway musical, melyben Corbin Bleu az egyik főszereplő 2010. évben 10,408,014 dollár bevételt hozott, összesen 133.749 néző előtt, átlag 77 dolláros jegyárak mellett, átlag 77%-os kihasználtsággal.

S, hogy mi is lett a pankráció végeredménye? Nos, erről talán majd jövő héten, mára ennyi rémunalmas szám és sztori bőven megtette a hatását, kivétel nélkül mindenkinél.

Készítette: Fant.
Forrás: OTP; BroadwayWorld; The Numbers 1 2; PlayBill.

A számok tengerén

Önerőből mérsékelten kreatív utazásaink folytatódnak, egy elcsépelten átlagos fordulattal élve mondhatnánk, hogy a számok tengerén, tulajdonképpen védhető is lenne ez a fordulat, mivel tenger is lesz, számok is lesznek, a kettő kölcsönhatásba is kerül, bosszú is lesz még a tetejébe a múltkori hangok miatti bealvás kapcsán – ajvé.

Tehát szőnyeg helyett ismét Vörös Pillangó, de csak azért, hogy méltóképp közelítsük meg túránk színhelyét, ugyanis ma vadvízi evezésre indulunk. Beszállunk a csónakunkba, elővesszük a térképet és konstatáljuk, hogy bizonyos távolságonként check point-ok vannak elhelyezve, ahol várnak ránk az aktuális adag számok. A térképen az is fel van tüntetve, hogy helyenként potenciálisan veszélyek leselkedhetnek ránk, konkrétan még nem lehet tudni miféle zűrbe keveredünk, de az óceán számtalan veszélyforrást és meglepetést tartogathat. Több csónakkal megyünk természetesen, ezek 2-3 fős hajók, leszámítva a Mesélőjét, mely szintén 3 fős, azonban egyedül ül benne, így is nagy megterhelés a csónaknak, kapacitása határait feszegeti.

Mivel számokról van szó, az első check point felé a Mesélő közeledik leggyorsabban – még a Fuvolás Lány ráérősen játssza Ákos Láss bennem mást című dalát, egyértelműen arra fel, hogy a múlt heti utazásunk alkalmával világos lett, hogy a Mesélő egy diktátor valójában.

Tehát a Mesélő erőteljesen és dinamikusan szeli – mit szeli, hasítja a habokat, a vizet, ez a dinamika érdekes módon csak akkor jelentkezik, ha számokról van szó, amúgy lajhár-szerű a mozgása, rohamosan közelít az első ellenőrzési pont felé, a számok körvonalai már-már látszódnak is, valami a Megint 17-el kapcsolatos dolog lesz az, még felsejlik a körvonal.

Ekkor azonban felfedi magát az első veszedelem – egy krokodil bukkan fel a semmiből alaposan ráijesztve a Mesélőre, hatalmas szájában ördögi fogai csak úgy csattognak és kattognak, vészesen közelít a csónak felé, biztos, hogy fél perc alatt szétrágná azt, ezért és persze félelmében a Mesélő visszavonulót fúj, és elkezd nagyon gyorsan evezni – hátrafelé. Így aztán elsőből a mezőny végére kerül a krokodiltól kísértve. Egyszer csak, jó sok idő múltán, mikor több száz méterrel van lemaradva az utasoktól, azt veszi észre, hogy a krokodilnak hírmondója sem maradt. Utoléri az utasokat, akik már némi frissítőt is vettek magukhoz azóta, és akik feltűnően vidámak.

Nevetve mesélik a nagy evezésben kifulladt Mesélőnek, hogy ha jobban megnézte volna, tudta volna, hogy az a krokodil nem is élőlény, csak egy robot mindössze – és kettőt lehet találni, hogy ki finanszírozta a robo-kroko elkészítését…

Nagy kegyesen egy-két számot azért odavetnek, mintegy engesztelésképp az utasok a Mesélőnek: mivel sikerült nagyon könnyen csőbe húzni, ezért a Megint 17 kapcsán félig-adatokat közölnek, szóval március 22-27-ig 15,086 dollár volt a bevétel. Slussz-passz, gyerünk tovább a második check point felé.

A hullámok egyre nőnek, a Mesélő elszántságával párhuzamosan, nagy erővel evez, száguld a hajó, szinte már-már átmegy pingvinbe, legalábbis a vízben hasonló élénk mint a pingvinek, egyre másra előzi meg a ráérősen evickélő, csendes természetet élvező utasokat, szinte el is torzul diktátori ábrázata már.

A második ellenőrzési pont előtt azonban hirtelen felbukkan egy sellő! És ez a sellő egyszerre megbabonázza a Mesélőt, még evezni is elfelejt, még diktátori ábrázata is megszűnik és pirosra vált arca, a sellő szépségét nehéz szavakba önteni, aranylón ragyogó aura veszi körül, szépségéhez nincs fogható senkié a világon, és olyan csinos, hogy ha látnák a nagy magazinok fotósai azokat a számokat rögtön átértékelnék, minden hímnemű pedig egymást fellökve versenyezne kegyeiért, mosolya nyomán megszelídülnek a hullámok, hangja mintha meséből csengene – kihívóan kacsint a Mesélőre, aki zavarában bele is borul a vízbe rögvest, ám nem álmodik, a sellő mellé úszik, közvetlen közelre, már éppen csak néhány milliméter a távolság, és abban a pillanatban, amint ez a távolság negatív tartományba csapna át, szédítő robajjal és hatalmas hullámveréssel megérkeznek az utasok, rendkívüli zajt csapva, némelyikünk lapátjával teljesen véletlenül meg is suhintva hol a Mesélőt, hol a sellőt, majd lelassítanak és roppant tapintatlanok – mire a sellő egyszerre eltűnik. Ködkép volt talán?

Amíg a Mesélő magához tér a kábulatból és a bambulásból mindenki elhalad messze már és rég a második ellenőrzési ponton pihennek.

A Mesélőnek feltett szándéka, hogy most aztán jól megmondja a magáét és számon kéri az indiszkréciót, azonban mindenki olyan ártalmatlan ábrázattal (és annyi számmal) várja őt, hogy a szíve kőből vajjá válik – sajátos transzformációval.

Nagy kegyesen elmondják, hogy a Megint 17 DVD/blu-ray március 28-április 04-ig 12,235 dollár bevételt hozott és azt is, hogy a HSM 3 hazavihető verziója március 21-27-ig 13,535 dollár bevételt termelt, március 28-április 04-ig pedig 15,064 dollárt.

Ez tök érdekes! – csattan fel ekkor a Mesélő – A jóval régebben piacon lévő HSM 3 DVD jobb mutatókat produkál, mint az itthon mostanában megjelent Megint 17 DVD!

Erre minden utas valami méla közönnyel vegyes undorral tekint a Mesélőre és elhajóznak.

A Mesélő egyedül marad tehát a számaival és a lelkesedésével. Nincs is kedve már semmihez. Már nem is motiválja a végső győzelem, úgysem izgatnak senkit a számok, hadd nyerjenek csak az utasok, majd igyekszik beolvadni és jó képet vágni a dolgokhoz, persze a sellő sem bukkan fel már, az evezés is fárasztó, úgyhogy csak evickél, sodródik az árral nagy lemondóan…

Amikor is egyszer csak egy hatalmas kalózhajó közeledő vonalait pillantja meg – és görcsbe rándul a gyomra, fura érzés, nem tud az utasokról, de rosszat sejt. Nem is alaptalanul, ugyanis, ahogy közeledik a hajó úgy rajzolódnak ki az utasok szépen sorban, mindenkit csapdába ejtettek a Csendes-óceán kalózai!

A Mesélő nem gondolkozik, azonnal magához rendeli a dzsinnt, és visszateleportáltatja magát a Vörös Pillangóra méghozzá rekordsebességgel. Mikor a hajón van, felvonja a vitorlákat és teljes sebességgel a kalózhajó felé veszi az irányt! Mikor már nagyon közel ér, szemet szúr neki egy láda, amit hadizsákmányként szemlél a kalózkapitány és melyre az utasok vágyakozó, sajnálkozó és aggódó pillantásokat vetnek… Hiszen ez a láda, a harmadik check point-hoz elérők végső nagy jutalma, a nap legnagyobb és legutolsó számai! A helyzet tehát a következő: minden utas, az árbóchoz van kötve, a számokat rejtő ládát pedig zsákmányként tartják fogva a banditák.

Ekkor a Mesélő a Vörös Pillangóval erőből nekimegy a valamivel nagyobb, de jóval kevésbé mesés kalózhajónak, mire az kalózok elveszítik egyensúlyukat, azonban rutinos tengeri medvék lévén a helyzetet pár pillanat alatt felmérik, betöltik az ágyúkat és elkezdenek tüzelni a Vörös Pillangóra, amely viszont egy zseniálisan manőverező hajó, így ügyesen kikerül minden ágyúgolyót!

A Mesélő újfent mint Bud Spencer átugrik a kalózhajóra és megverekszik a kalózokkal – rengetegen állnak útjába, azonban a dühödt pofonoktól jobbra balra hullanak, sokuk belesik az óceánba. Támadnak mindennel ami a kezük ügyébe akad, ám csak másfél mázsás pofonokat kapnak viszonzásul, sok olyan gengszter akad, akit a Mesélő egyszerűen csak megfog és lehajít a hajóról – egyre közelít a kalózkapitányhoz. Az már az utolsó embereit küldi a bedühödt Mesélőre, ám gumilabdaként pattannak le róla, már csak a főgengszter maradt – a Mesélő igazi diktátorként nem ismeri a kegyelmet és hatalmas ütést helyez el a számtolvaj fején, és nemes egyszerűséggel ledobja a hajóról – miénk a hajó, kellene neki majd idővel egy frappáns és jellemző név.

Miután minden kötél elszakad az utasok elmondják, hogy csak azért akarták hátráltatni a Mesélőt, hogy meglephessék őt a számokkal, szóval kicsikét most fordítottan akarták az eseményeket.

Végül elmondják, miközben belehajózunk a naplementébe, hogy a Megint 17 DVD/blu-ray-ből 2010. évben eladtak már 25,274 darabot méghozzá 350,005 dollár értékben – ezzel összesen már 25,461,274 dolláros bevételnél jár.

A HSM 3 DVD/blu-ray lemezből az idén 11,619 példány fogyott, bevétel ez évben 221,032 dollár, összesen pedig 59,032,871 dollár!

Hogy a fordított események teljessé váljanak, ezúttal a Mesélő alszik be rögvest…

Kifundálta: Fant.
Forrás: The Numbers 1 2.