Sem halála, sem élete

Meséinknek a CSC-vel kapcsolatban jót tesz a rendszertelenség, persze nem a színvonalra értendő mindez, hanem a számokra mennyiségére, ha nem is nagy számok, legalább sokan vannak, úgyhogy lehet velük sakkozni, ha mind megismerhető lenne a mai mesében, sokkot kapnának az olvasó utasok, kivált, hogy a MAOW néhány nemzetközi bevétele is elérhető, úgyhogy ezen rendszertelen mesebeli alkalmaink egyikén, jelesül ma, lesz min elbóbiskolnunk.

Kezdjük a tényekkel. Tény, hogy Amerikában szeptember 16-a óra köszönik szépen, de nem kérnek Charlie St. Cloud-nak sem halálából, sem életéből, nekik 49 nap kínlódás bőven elég volt, ez pedig negatív rekord. Csak példaképpen, bár lényegesen kisebb pénzt hozott, de tény, hogy a hibátlan Me and Orson Welles 93 napot élt meg.

A szintúgy kiváló Bandslam élt meg még rövid karriert, 42 napot összesen, de minőségben összehasonlíthatatlanul a CSC felett helyezkedik el, a korrektül hozó Megint 17 pontosan 112 napot élt a mozikban, szóval a helyzet nem egyszerű, a forgalmazó Universal stúdió szempontjából legalább olyan gyászos, mint az elmúlt hetek időjárása, a 44 millió dollárból készült film hazájában 31,162,545 dollárt keresett és bár nemzetközileg sem szárnyal, de az legalább helyenként az elmúlt pár nap időjárását idézi, szóval a Mesélő prognózisa szerint valahol a DVD/blu-ray eladásokkal jön majd ki nullára a büdzsé. Zac barátunk pedig simogathatja bölcsen taszítóra nőtt szakállát, ebből a buliból rosszul jött ki.

Nemzetközi kalandozásunk viszont sok apróságot tartogat. Ha mindegyikhez lenne külön sztori, nem férne el a főoldalon, persze egyszerű lenne az mondani, hogy hát igen, lojalitásból lesz uncsi a mese, de nem, ez alapból jön.

Az illem kedvéért kezdjünk idehaza, a fővárosi adatokkal. A Mesélő feladata, hogy a szeptember végi Budapest-maratonon megszerezze a számokat! Ezek a számok még a szeptember 09-12-ig tartó hétvége adatai, a fővárosból, országosan nem került be a legnézettebb 10 film közé, így nem mérik a számait, a fővárosban is csak a nevezett héten volt utoljára mérhető, csak itt a Top 20-ból került ki két hét után.

Vissza a Maratonhoz: a Mesélőt hadrendbe állítják az utasok a szakadó esőben, azonban nagyon kegyesek hozzá, mert nem futtatják le vele a teljes Maratont, annyi idejük nekik nincs a számokra egyszerűen, a cammogó tempóval eltartana egy fél napig mire pont kerülne a számok végére. Inkább azt adják feladatául, hogy 5 km-en győzze le a számokat bitorló nem éppen visszafogottságáról híres ex-világbajnok boxoló Darius Michalczewski-t.

Tehát a feladat, mivel a Mesélő a szokottnál is jobban bambul részletesen ismertetve: a számokat rejtő kis gömb a Tigris néven ismert bunyósnál van, tőle kell erőszakkal elvenni, majd 5 km-en keresztül magánál tartani, futással, de akár erőszakkal is. Nos, a Mesélő joggal sérelmezi az utasoknak, hogy ez alapvetően öngyilkos misszió, mivel Michalczewski-nek aktív korában is úgy indultak a meccsei, hogy szétverték egymást az ellenféllel, aztán ő jobban bírta, kizárt, hogy a Mesélő majd túlélné a vele való bunyót.

Mindenesetre a mezőny elrajtol, a Mesélőnek önmagában a távval sok baja nem lenne, csakhogy a tét valamivel nagyobb már. Az első egy km-en robbant a Mesélő és úgy van vele, hogy ha minél hamarabb megszerzi a cuccot, amíg az ex-bajnok a rajongóival van elfoglalva, a tömegben el tud tűnni és a táv végére remélhetőleg a főmezőny előtt beér a célba és a boxoló színét sem látja végig.

Ez az A-terv, ha minden így sül el, akkor a kaland egy kisebb meghalás után szerencsésen éget ér, csakhogy ez nem jött be: a Mesélő bár jó rajtot vett, és a rajongók is jöttek, meg a kocogó bunyós is stimmelt, azonban a gömbhöz túlzottan ragaszkodott, a Mesélő erőfeszítéseit meg sem érezte, pedig még egy gyomrost is bevitt neki, de totálisan hatástalan maradt. Ekkor bevetett egy cselt, mert erővel boldogult, ügyességgel sem, ezért eljött a trükkök ideje, a Mesélő egyszerűen leheveredett a pályára, és megvárta, amíg a boxoló szó szerint belébotlik – amikor ez megtörtént, az meglepettségében lazított a gömb fogásán, kibillent az egyensúlyából, mire a Mesélő felpattant, kiütötte a bunyós kezéből a gömböt, a levegőben elkapta, majd magához szorította és irdatlan tempóban elkezdett szaladni, a célig, szerencséjére a boxoló elég bamba volt ahhoz, hogy ne kapcsoljon, így nem látta a Mesélő arcát, az egész szituról szent meggyőződése volt, hogy a tömegben valaki sarkára lépett.

A Mesélő a célban rendesen összeesett, az utasok együttes erővel, 10 perc megfeszített munkájával felvonszolták a szőnyegre, mellyel a közeli atlétika pályáig repítették. Ott miután a Mesélő kipihent magát, ünnepélyesen felbontotta a gömböt. Azonban az eredmény ár-érték arány meglehetősen alacsony volt: szeptember 09-12-ig összesen 997-en csekkolták a filmet a fővárosban, a vidéki adatokról kezdet óta nincs hír, ezzel pedig két hét alatt kifulladt a film. Azon a hétvégén 1,143,555 forintnyi bevétel jelentkezett, összesen 4.158 fő látta a filmet, idehaza összesen 4,759,825 forintnyi lett a bevétel – ez összesen olyan 23,799 dollár. Ezzel a film el is tűnt a 20-as listáról, eredményeit nem jegyzik, a pontos végösszeg az előzőekben számítottnál nyilván valamivel több, de nem számottevően.

Mielőtt nagyon nekibúsulnánk, vagy azt mondanák az utasok, hogy persze, a Mesélőnek nem tetszik a film, ezért szemét módon csak a negatívumokat meséli el róla, gyorsan teleportáljunk a fiatal színésznőkkel bunyózó kenguruk földjére, ahol vázoljuk az illetékes kengurunak, hogy készüljön fel, ha a Sucker Punch promójára jön majd a Szépség, meg lesz tartva a második menet, ami akkor majd a másik oldalról lesz egyoldalú. Itt nagyon kedvelik Z-t, ahogy a legfrissebb díj is árulkodik róla, de beszédesek a számok is: szeptember 23 – október 03-ig összesen 1,572,423 dollár a CSC bevétele itt! 164 moziban kezdett a film és debütáns hétvégéjén arányaiban jónak mondható 605,779 dollárt hozott, ennél nagyobb mutatvány, hogy a következő hétvégére csak 23%-ot csökkent a bevétel, és 465,737 dollárt hozott.

Csakhogy, Ausztrália nem pusztán ennyiben mutatja meg szeretetét a Mr. irányába, hanem azzal, hogy a Me and Orson Welles-nek a július 29 – augusztus 01-ig tartó hétvégén 97,348 dollárnyi bevételt termeltek 25 moziban, ami kiugróan jó eredmény! A következő hétvége teljesítménye példátlan a Mr és a Szépség eddig filmjeinek történetében: a MAOW bevétele pusztán 9,3%-ot esett, 88,268 dollárt hozott akkor 26 moziban. Harmadik hétvégéjén folytatta diadalmenetét és csak 23,9%-ot esett, 67,136 dollárt termett 28 moziban. Az egy hónapos ünnepre 29 moziban került sor, a bevétel esése még mindig átlag alatti, 50%, dollárban 33,191. Ezzel a publikus adatok lezárultak összesen 395,211 dollár folyt be a filmből, ez Anglia után a legmagasabb bevétel, szóval pacsi a kenguruknak, meg gazdáiknak.

Oroszország a következő állomás, ahol még nyár végén, augusztus 26-án kezdett a CSC, 251 moziban 283,722 dollárral, ami arányaiban nem kiugró eredmény. Következő hétvégére már nagyot esett 61%-ot csökkent és összesen 110,146 dollárra volt képes. Harmadik hétvégéjén már csak 92 mozi műsorán volt látható, csökkent is 87%-ot egészen 14,804 dollárig. Az egy hónapos jubileumot 40 moziban ülték meg a fanok, 4,854 dollár értékben váltottak jegyeket. Jelenlegi utolsó adat október 03-al bezárólag található, akkor 750 dollár jött össze 9 moziban, az orosz összbevétel 640,529 dollár.

Charlie drámája Libanonba is eljutott, az utasok csak láthatatlanul repülnek keresztül az országon, biztos ami biztos alapon, szeptember 9-12-ig 7 helyi moziban 25,245 dolcsi kerekedett, a következő hétvége csak 43%-os visszaesést realizált no és 14,461 dollárt, az utsó szám a szeptember 23-26-i hétvégéről való, mégpedig 6,889 dollár, összesen a bevétel itt 66,633 dollár.

Végezetül látogassunk el egy atlétika versenyre, méghozzá Új-Zélandra, a cél, hogy a Mesélő a különböző számokat teljesítse amivel hozzájuthat a számaihoz – számokkal a számokhoz, ha-ha mekkora szójáték! – így a Mesélő, grrrr – így meg az utasok, így aztán az örömködésnak vége szakad, kezdődik a gátfutás, a pályán egyedül a Mesélő, néző van sok száz, a bohózatra vevők mind, jellemző.

Szóval a bíró a startpisztollyal a levegőbe lő, a Mesélő nekilendül, 25 mozi, mondja mielőtt felborítja az első gátat, onnantól nem szól, hanem koncentrál, a második gátnál sem jön ki a lépés, azon átesik konkrétan, csoda, hogy talpon marad, a harmadikba akkorát rúg ugrás közben, hogy széttörik, a negyediknél a levegőben elfogy a lendület és lehuppan a gátra, az ötödiken egyenesen átgázol, ugrás nélkül, ekkor azonban felrémik benne, hogy ha egy gátat sem ugrik át normálisan, lehet, hogy az ígért számok elmaradnak!

Ezért aztán mesebeli változás áll be: a hatodik gát suta mozdulattal, de átmegy, a hetediket éppen, hogy súrolja, majd további két speciális mozdulatot követően a tizedik gátat olyan technikával ugorja át, hogy öröm nézni, majd néhány méter sprint a célig, és megvan! A berendezés, ami normális esetben az időeredményt mutatná, most a következőt láttatja: 32,072 dollár, szeptember 23-26-ig és 27 moziban 20,4%-os csökkenéssel 25,526 dollár szeptember 30 – október 03-ig. Tehát: a versenyzés nem volt hiábavaló, a számok biztatóak, arányaikban jók, de legalábbis ígéretesek.

Ideje, hogy bezárjuk a számos bazárt mára és előálljunk a farbával: a 44 millióból készült Charlie St. Cloud, nemzetközileg október 03-ig 4,157,316 dollárt hozott, az összbevétele 35,319,861 dollár.

A hatalmas kritikai sikernek örvendő Me and Orson Welles című történelmi fikció nemzetközi bevétele szeptember 05-ig 1,135,042 dollárra módosult.

Nos, a legközelebbi viszontolvasásig emésztgesse mindenki a számokat és készüljön, hogy a következő alkalommal egy kicsit több izgalommal vegyítve további érdekes számok következnek. :)

Mindezt Fant készítette és ígéri.
Forrás: Odeon; BoxOfficeMojo 1 2 3 4 5 6.

My maddest dream

Most szól mese úgy utoljára a CSC-ről, hogy nincs lehetőségünk megnézni itthon, hiszen miközben az amcsiknál tulajdonképpen máris kifulladt a film számszakilag, európai körútját éppen csak megkezdi, debütál is csütörtökön nálunk, talán kontinensünkön nagyobb lesz a siker, mint hazájában, meglátjuk.

Addig is mivel jöhet elő a Mesélő, ami még nem volt? Nehéz ügy, nem túl inspirálóak a számok ugyanis, a forgalmazó felmérte a helyzetet és 1.436 moziból kivonta a filmet múlt hétvégén, hagyta 647-ben, csökkent is 77,5%-ot, összesen 475,545 dollárral gazdagítva az addigi bevételt. E hét végére pedig a megkezdett tendenciát folytatva újabb 314 mozival lesz kevesebben látható a film, így 333-ra csökken a CSC-t vetítő filmszínházak száma.

Fel kell derítenünk persze, méghozzá kevéssé gyászhuszáros hangulatban, hogy mit művelt a film a héten, úgyhogy mialatt szól a Hollywood Bowl Rent-jének La Vie Boheme című dala, elvitorlázunk Új-Zélandra a Vörös Pillangó fedélzetén.


Az út első szakasza nyugodtan zajlik, a Mesélő izgatott, hogy vajon milyen számokkal találja szemben magát, az utasok bágyadt higgadtsággal és közönnyel veszik tudomásul, hogy a heti számos felsorolás nem marad el sajnos most sem. A nagy unalomban egyszer csak feltűnik az utasoknak, hogy a tenger vize háborogni kezd a vitorlásunk körül, az eget sötét felhők lepik be, villámok cikáznak a hajó körül és égzengés moraja rémíti meg a békés utazókat. A vízből pedig előbukkan egy három méter magas szörnyszülött, torzó arccal, polip-szerű csápokkal, szürke, sápadt bőrrel – emberi része mégis gyanúsan hasonlít a múlt heti Comic-Con alkalmával meggyilkolt egyik SWAT-os zsaruéra, akinek halálát végül is meg nem történtnek véltük. Most azonban eljött, hogy villámokat szórva szeméből bosszút álljon a Mesélőn, ki meggyilkolta.

A Vörös Pillangó vitorlája a villámló tekintettől lángra kap, az árbóc is komoly kárt szenvedett, a Mesélő szinte lebénult, nem képes újra beőrülni, nyilván hiányzik a megfelelő impulzus hozzá – ám a hajó már süllyedni kezd, az utasok felé vészesen közelít a lény, valakinek cselekednie kell mégpedig azonnal!

Ekkor leglazább utasunknak eszébe jut, hogy azonnal riasztani kell a Szellemet! Meg is történik, és első körben egy ugyanolyan kardot kérünk tőle, mint amilyet Baby Doll-ék használnak a Sucker Punch-ban – a kardot csak az használhatja, aki kellően ügyes és fürge hozzá, ennek a kitételnek a statikus, robosztus Mesélő nem felel meg, az atléta olimpikon LL viszont annál inkább! A Szellem nem veszíti el humorát a legdrámaibb helyzetben sem, így mikor LL megfogja a kardot, a ruhája is Baby Doll jelmezévé változik, amiért a Mesélő biztosra veszi, hogy bosszúállás következik rajta – de persze ezen nincs lehetőség rágódni, mert a szörny lecsapott, és elragadta a Szerkesztőt, aki képtelen védekezni!

LL egy nagy lendülettel felugrik, lendíti közben a kardot, lesújt és levágja a Szerkesztőt tartó csápot, mire a lény fájdalmasan felüvölt, villámot szór megcsonkítója felé, aki elugrik ez elől, viszont a villám útjába helyezi a kardot, a villám visszapattan, telibe találja a zombit, aki élettelenül ernyed el, legyen ez bármekkora képzavar is. Hogy meggyőződjünk arról, hogy többé nem zargat bennünket, LL belé döfi a kardot, mire a lény elporlad.

Az ég azonban baljósan fest, továbbra sem derül ki, marad a vészjósló sötétség, ami nem ígér sok kellemeset Új-Zéland egyébként festői tájain. Kikötés után első dolgunk megreparálni a vitorlást, nos a Mesélőről két mozdulat után felmérték az utasok, hogy ennek kapcsán kb több kárt okozna, mint hasznot, úgyhogy inkább varázslathoz folyamodtak és a Szellem segítségét kérték, aki 33 másodperc alatt újkori állapotába állította vissza hajónkat.

Új-Zélandon számokat kell keresnünk, a számok pedig az erdők legmélyén vannak elrejtve, ezt onnan tudjuk, hogy az égből a villámok gyanúsan csapkodnak az erdő mélye felé.

Azt már csak sejthetjük, hogy nem lesz egyszerű dolgunk… A sejtés valósággá válik, amikor az erdőbe érve egy újabb szörnnyel találjuk szembe magunkat. Ez a lény nem magas, csak széles, három méter széles, tapsa szélvihart gerjeszt, teste áthatolhatatlan, tömege miatt megmozdíthatatlan, ereje akkora, hogy könnyedén kitépett hat fát, amivel azon nyomban börtönt is képzett egy csomó utas számára. Úgy fest, csapdába estünk, gyanús viszont, hogy ez a lény is szürke, sápadt bőrű, valami árulás készülődik itt, mert rájövünk hamar, hogy ő meg a CC egyik szervezőjére hasonlít, ki szintén áldozata volt a múlt heti vérengzésnek.

Vajon, hogyan lehet legyőzni egy ilyen szörnyet? A Mesélő összes kreativitása amúgy is szegényes, na de most aztán végképp elfogyott a tudomány. Hacsak… hacsak nem lehet esetleg felbőszíteni! Először is, a Mesélő kiáll vele szemben, roppant súlyával fixen megáll a földön, eltesped, őt innen ki nem mozdítja semmi. A szörny elkezdi a két tenyerét egymás felé közelíteni nagy lendülettel, az utasok alig tudnak kapaszkodni a fákba, melyeknek már gyökerük is kilátszik a földből – a Mesélő is mozdul, a haja legalábbis, egyébként stabilan áll a lábán. Ez kezdi ingerelni a szörnyet, nagy hörgések közepette egyre nagyobbakat tapsol – a Mesélő eközben LL-t tartja, hogy ő ne szálljon el, szükséges, mivel a szörny elkezd fákat dobálni a Mesélő felé, amiket LL kardjával könnyedén elintéz.

A harc hevében leglazább utasunknak feltűnik a szörny piperkőc volta, ugyanis, gyanúsan ügyel a hajára. Ezt az észrevételt megosztja a Mesélővel, aki bambul és lövése nincs mit kezdjen ezzel az infóval, majd f.é. LL-hez fordul és kigondolják a taktikát: el kell terelni a szörny figyelmét, és megnyirbálni a haját! Ekkor jön képbe a Szellem, akivel elkészítettjük a CSC képes lenyomatát, vagyis: egy Zac Efron fotóalbumot, amit át kell adnunk a lénynek. A Mesélő a szűnni nem akaró széllel szemben odarepíti LL-t a szörnyhöz, ki gyorsan leteszi annak lábai elé az albumot, majd a szélben visszarepül az őt elkapó Mesélőig.

A szörny kinyitja az „ajándékot”, az első néhány oldalt bírja meglepően jól, aztán elkezd émelyegni, a 28. oldalnál rosszul lesz, roppant hasát fogja, ami rendkívül fáj már neki – ekkor LL odaoson, felugrik, és a karddal lenyisszantja a szörny haját! Aki ettől teljesen megőrül, fájdalmasan üvölt, süvölt, hangja rosszabb, mintha 100 tűvel szurkálnák az embert, végül elterül. Ekkor odalépünk hozzá és LL különös de szükséges kegyetlenséggel levágja a lény fejét.

A portengerből egyszerre egy ládika kerül elő – kinyitván aranyszínű számokból a következő van kirakva: 9 moziban 415 dollár! Ez nem utalhat másra mint arra, hogy Új-Zélandon a MAOW vetítésének 9. hetében ennyi pénzt hozott, és van ott még egy szám, egy összesítő: 94,159 dollár.

Ezért az infóért lazán megérte ennyit szenvedni. Ezt az utasok nem igazán gondolják így persze, szemmel láthatólag.

Ahogy haladunk beljebb az erdőben arra gondolunk, hogy immáron tényleg csak négy CSC szám van hátra, hiszen a hétfőtől csütörtökig tartó periódus számait kellene megismernünk. Ez vajon még négy torzó zombi jelent? És vajon e zombik a múlt heti áldozatok? Megtörtént volna mindaz valóban?

Nem sok időnk van mindezen gondolkodni, mivel egyszerre négy különböző zombi vesz körül bennünket: az egyik medveszerű, méteres karmokkal, négy mázsás testtel, öt méteres kiadásban, szürke színben, iszonyú morgással, a másik nyomaiban szintén egy CC nézőre emlékeztet, persze zombi testben ő is, állig felfegyverkezett rettenetes katona, aki a szamurájokéhoz hasonló öltözéket visel, feketét, ő csak két és fél méter magas, azonban színtiszta izom, és rendkívül mogorva, a harmadik zombi SWAT feliratú szakadt golyóálló mellényt visel pingvin-szerű testén, az előzőektől eltérően ő kimondottan kicsi, olyan egy méteres lehet. A negyedik ellenség a legtalányosabb, az egész teste szürkés-fekete füstből van, nem szilárd így, hangja sincs, a mozdulatai is némák, nem kelt semmilyen neszt.


És mind egyszerre támadnak! A medveszerű ellenség nekiront a Mesélőnek, kiderül, hogy mutáns is e zombi, ugyanis különleges képessége, hogy manipulálja bárki testsúlyát – a Mesélőnek vesztére felfelé növeli, épp csak kicsi, de ez a kicsi már elég ahhoz, hogy mivel szeretett számait veszélyben látja, nekiugorjon ellenfelének, a két tankszerű elem tehát egymásnak rugaszkodik és elsőre a zombi maga alá gyűri a Mesélőt.

Eközben a harc nem áll jobban a másik fronton sem: a pingvin-szerű zombi meglepően fürge, majdnem fürgébb, mint LL, ami nem jelent jókat, az állig felfegyverzett óriást igyekeznek fárasztani sok futással az utasok, ez beválni látszik mondjuk, mert az óriás fárad, a füst-zombi ellen pedig kieszelnek egy tervet, de térjünk vissza az első csata színhelyére: a medve-mutáns-zombi cinikusan beleröhög a Mesélő képébe, azzal, hogy soha nem lesznek övéi a számok!

Erre a Mesélő iszonyú dühbe gurul, mint tudjuk a düh megemeli az adrenalin-szintet, ami fokozza a fizikai teljesítőképességet, magyarul erősebb lesz a Mesélő, és felemeli a zömbit, lábra áll, miközben a zombit a levegőben tartja, majd erőből földhöz vágja, a nyomaték kedvéért, a teljes, megnövelj súlyával izomból ráugrik, annyi is lesz e zombinak.

Időközben LL kezd dőlőre jutni a pingvinnel, aki nagyon fürge, de nála nem fürgébb, vagy ha mégis, hát fineszesebb biztosan nem, így aztán: a pingvin üldözi a változatlanul Baby Doll-szerű magasugró atlétát, éppen is utolérné, sőt meg is teszi már, mire minden utas lélegzet visszafojtva figyel, ha LL elesik, elbukott a csata, de még a háború is, csakhogy ő, velünk ellentétben éppen arra számít, ami történt: abban a pillanatban, hogy a pingvin utoléri, felugrik hát és egy bámulatos hátraszaltóval a SWAT-pingvin mögé kerül, mire ez kapcsol és megfordul LL már vigyorogva lendíti a kardot és kettényisszantja ellenfelét, akiből a hamun kívül egy ládika marad.

A maradék két ellenfelet együttes erővel kell legyűrnünk. Az utasok kitalálják, hogy megkísérelnek a böhöm nagy katona érzelmeire hatni, ezért összeállítanak neki, egy fotósorozatot V-ről amint éppen Blondie-ként látszik, illetve a CSC könyv összefoglalóját. Amint a füst-szörny meglátja, hogy töhötöm társa katalógust lapozgat, odamegy hozzá, hogy megnézze mi az amit művel: a monstrum a képektől elpirul, és kellően érzékeny állapotba kerül ahhoz, hogy könnyekig meghassa a CSC sztorija, könnyi záporként hullnak a füst-zombira, aki felordít, paradox módon szabályosan égetik a könnyek, és mivel az óriás legalább annyira fura szerzet, mint Hagrid, sokáig könnyezi a sztorit és a Szépséget, a füst-zombi el is enyészik ezzel. A böhöm megkérdi megtarthatja-e a ládikáért cserében az albumot. Meglep mindnyájunkat, de persze igent mondunk, így ő sértetlenül távozik.

Az ég kiderül a Nap kisüt Új-Zéland felett, a háborút megnyertük, a zombik elintézve, jöhetnek a jól megérdemelt számok: A CSC e hét hétfőjén 51,760 dolcsit termelt 647 moziban, kedden pici csökkenéssel 51,555 dollár az eredmény, szerdán jócskán csökkent a pénz, csupán 45,195 dolcsi folyt be, a hét mélypontja pedig a csütörtöki nap volt, amikor 42,125 dollár folyt be csupán.

Szerencsére már csak a számos összesítés van hátra, szóval a 44 millió dolláros költségvetésű Charlie St. Cloud az Államokban 28 nap alatt 30,536,775 dollárt hozott össze, amihez társul megjelöletlen 25,790 dollár nemzetközileg, így az összesített bevétel 30,562,565 dollár volt egészen ezen hétvégéig, amikor is 333 moziban 211,000 dollárt hozott, amivel az összbevétel 30,774,020 dollárra nőtt.

Zac eddigi kétség kívül legjobb filmje, a Me and Orson Welles című történelmi fikciós dráma nemzetközi bevétele 762,435 dollárra nőtt.

Hogy mire véljük a mai zombitámadást és, hogy vajon mások is zombivá váltak volna? És egyáltalán van-e valami közük ezeknek a lényeknek a múlt heti meg nem történtnek gondolt vérengzéshez? Nos, talán az elkövetkezendő mesékből kiderül.

Addig is a kezdődő tanévhez minden érintettnek kitartást és nagyon sok sikert kíván a Mesélő, szóval csak ügyesen mindenki!

Jegyzi: Fant.
Forrás: BoxOfficeMojo 1 2 3; The Numbers.

When the levee breaks.

A Mesélő dolga akkor is nehéz, ha két hét számait kellene sztoriba foglalni, hiszen az eseménytelenség csökkenti az amúgy is kérdéses kreativitást, mindezen csend részben világos, hiszen a Rent után kijár a pihi, részben viszont indokolatlan, és kifejezetten nem lojalitás-erősítő, szubjektíven megítélve, olykor egy-egy elejtett félmondat jár a harmadik éve hű bár olvadó közösségnek is, másnak is pláne, szóval mindezen körülmények tükrében és intelmek után, látjuk majd mire jutunk a számokkal a – kimondhatjuk – nagyot bukott CSC kapcsán.

Tény, hogy a 44 millió dollárból készült Charlie St. Cloud című film magasan a várakozások alatt teljesít, így nem is igazán lehet megróni a forgalmazó Universal-t, hogy ezen a hétvégén 1.436 moziból kivonja a filmet, összesen 647 filmszínházban bennhagyva, más ez a helyzet mint a Bandslam vagy a Me and Orson Welles kapcsán, sajnos ezekkel ellentétben a CSC még mindig csak 19%-on áll a kritikusok szerint, így aztán miután látható, hogy a film nem hozza vissza az árát, minimalizálni akarja a veszteséget a forgalmazó. Még áll a szeptember 02-i magyar premier, apró jó hír, hogy a port.hu szerint feliratos lesz a film, úgyhogy egy bosszúsággal kevesebb, ez előre jó.

Hogy ne legyen az egész mese olyan mint egy gyászinduló, nem rejti el a Mesélő, hogy van egy feladata mára, egy házi feladata, számolás, egy speciális, na ennek a végére járunk, de ehhez feltétlen szükséges, hogy visszautazzunk az időben és eljussunk a Comic-Con-ra, ahol is levetítettek egy jóval hosszabb ízelítőt a Sucker Punch-ból, ami kellően beőrjítő.

Hogy ne ott fárasszuk vele egymást, a Mesélő még az úton elővezeti a múlt hét CSC-s alakulását. Egészen augusztus 09-ig kell visszatekintenünk, amikor 831,125 dollárt hozott a film, ez egy hétfői nap volt ugyebár, 10-én az utolsó feltámadását produkálva 913,005 dolcsi jött össze 2.725 moziban, 11-én 708,445 dollár volt az eredmény, 12-e csütörtök 695,335 dollárnyi összeget termelt a filmnek, akkor jött a CSC harmadik hétvégéje, ami mindössze 2,113,930 dollárt termett a film, ami az előző hétvégéhez képest 55% visszaesés és a box office listának csupán 12. helyére volt elegendő, hozzá kell tenni, akkor már csak 2.083 moziban.

E hét hétfőjén 333,280 dollár volt a bevétel, kedden nagyjából stagnálás nézett ki 323,905 dollárral, amikor szerdán jött a nagy zuhanás és jött a 244,325 dollár, hogy csütörtökre még kisebb számot, 210,625 dollárt jegyezhessünk fel. Mivel ez a hétvége már mindösszesen 647 moziban éri a filmet, pár százezres nagyságrend várható összhétvégi bevételnek, a Mesélő becslése szerint legeslegoptimálisabb esetben is csak olyan bő 300.000 dollár.

Szóval mire mindez elővezetésre került az utasok úgy bóbiskoltak a Vörös Pillangón, mint a Mesélő per pillanat székében a történet kiötlése közben, ami előre megmagyarázza, miért sikerült unalmasabbra az átlagostól az egész most.

Szerencsére a hajónk sebesen repít bennünket, így az álomkóros utasok egykettőre a parton találják magukat. Az ébredezésben segít a Led Zeppelin When the Levee Breaks című száma. A Szépség már vár bennünket és előre figyelmezteti az utasokat, hogy a SP ízelítő nagyon nagy hatással lesz a Mesélőre, ez szinte garancia, úgyhogy a legjobb lesz, ha felkészülnek erre és beszereznek egy nagy adag nyugtatót, vagy kényszerzubbonyt, esetleg testőröket, vagy a legjobb, ha mindezt együtt, a maximális biztonság kedvéért. Az utasok nem látják ilyen borúsan a szitut, hiszen a múltkori Rent előadáson is nagy nehézségek árán bár, de sikerült lenyugtatni a beőrült Mesélőt, gondolják, majdcsak nem lesz sokkal nehezebb ez alkalommal sem.

Ha tudnák, mekkorát tévednek…

Elérkezett az idő, elkezdték vetíteni a Sucker Punch-t, az utasok helyet is foglalnak az első sorok egyikében, egy pisszenés sem hallatszik, mindenki lélegzetvisszafojtva várja az első képkockákat, a lámpák kialszanak, a terem elsötétül, az utolsó köhintések és torokköszörülések is lezajlottak, már éppen kezdődne az előzetes, amikor: a Mesélő elkiált – ’Nem is mondtam még, hogy a július 29-augusztus 01-i hétvégén MAOW premiert tartottak Ausztráliában!’ Na, ez az az információ, ami nélkül mindenki meglenne alapesetben is, nemhogy ilyenkor! ’B*sszus, ne kímélj…’ – szólnak az utasok a dühtől remegő hangon. ’Na tehát 25 mozi műsorán 97,348 dollár termett, ami nagyon is jó eredménynek számít!’

Ezen kis intermezzo után végre belevetheti magát mindenki a Sucker Punch előzetes csütörtökön magyarul közzétett verziójába, a csajok találkoznak, Blondie meg- a Mesélő beőrül, és elszabadul a felszínre költözött pokol: a Mesélő elővesz egy pisztolyt és elkezd lövöldözni, mindenkit, akit ér, korra, nemre tekintet nélkül, nyilvánvalóan a látott adrenalin-sokk hatására, a CC látogatóinak hol fejükbe, hol szívükbe, hol hasukba ereszt golyót, a biztonságiak hiába próbálkoznak, olyan töltényt használ a Mesélő, ami a golyóálló mellényen is áthatol, halál fiai mind, kik meg merik gátolni a tombolást.

Kiérkeznek a helyi rendőrség kommandósai, gépfegyverekkel, teleszkópos puskákkal, a beőrült Mesélővel szemben tehetetlenek, annyi időbe tart célba venni, amennyi idejük nincs élve, mindőjüket lelövi a Mesélő. Ekkor jön a SWAT is, különlegesen képzettek, bevetnek mindent, a könnygázt, ám azt, mint holmi kamillatea gőzét szívja fel a vérengző gyilkos, próbálkoznak a helység elfüstösítésével, esélytelen, a Mesélő szeme mint a sasé, átlát mindenen, még a különleges egység is tehetetlen tehát a tombolóval szemben.

Ráadásul, hogy a fizikai mellé lelki terror is párosuljon elkezd különböző számokat üvölteni a golyózáporban, úgy mint 3,062 dollár, 16 mozi, hozzáteszi azt is, hogy július 29-augusztus 01. Sőt azt is, hogy Új-Zéland – innen kikövetkeztethetik a SWAT tárgyaló szakértői, hogy a MAOW-ről van szó most éppen. Újabb két golyózápor között újabb számokat üvölt a füstbe: 2,583 – 13, rettenetes hallgatni is, pláne, hogy miután újabb tucatnyi embert öl meg folytatja: 997 – 11, összesen 93,001. Ez így együtt már tuti húszszoros életfogytiglan, nincs az a kegyes halálbüntetés, ami felérne ezzel a kínzással, elképesztő miket kell kiállniuk a még életben lévőknek.

Közben persze nem állt le a vetítés és LL kiszúrja, hogy a tomboló Mesélő ha csak két másodpercre is, de lankad, hogy a képernyőre meredjen, ahol éppen a hastáncos jelenet van, látható, ahogy Sweet Pea Blondie s*ggére csap, ami kellően merev bámulásra készteti a gyilkost, így aztán meg is van ötlet, amivel lel lehetne állítani a tombolást: LL gyorsan elszalad, hogy megkeresse a gyilkolászás kezdetekor biztonságos fedezékbe vonult Szépséget és Abbie Cornish-t, méghozzá azzal az ötlettel, hogy öltözzenek be villámgyorsan a hastáncos Blondie-nak és Sweet Pea-nek és azonnal nyomás a színpad!

A két színésznő engedelmeskedik a kissé elsőre diktatórikusnak tetsző parancsnak, tudják, hogy nincs veszítenivalójuk és ez az ötlet kellően őrült ahhoz, hogy beváljon. Nos, a Mesélő pillanatnyi zavarodottságát kihasználva, amit a még azóta is pergő előzetes váltott ki, színpadra vonulnak és erotikus hastáncba kezdenek, a Mesélő ki is ejti a kezéből a fegyvert azon nyomban, majd mikor igazán közel kerülnek hozzá már patakokban ömlik róla a víz, és mikor Abbie Cornish V s*ggére csap, előbb zihál aztán eszméletét veszti.

És mindenki meghökkenve tapasztalja, hogy a holtak feltámadnak, a SWAT eltűnt, mintha nem is lett volna itt, minden épp és sértetlen, szóval, talán nem is történt meg mindez?! Hát... mindenesetre a film alapvetően őrültek házában játszódik, így hát semmi sem lehetetlen…

A számolós kérdésre pedig imigyen szól a megfejtés: összességében élőben látni mindazt, mint láttuk eszméletlen, a videónak bámulatos hatása van, mindez viszont meg sem történt volna a három soros összefoglalód nélkül, Kedves LL, tehát a számos válasz: egyik sem létezhet a másik nélkül, így aztán három aránylag egyenlő részre kell osztanunk a három alkotóelemet: az összefoglaló 33%, a videó úgyszintén, míg élőben megélni mindezt 34%-os volt, vagyis, 1%-al überebb élőben látni, mint olvasni róla. Persze micsoda különbség, belátom ;)

Nos, e talán picikét banálisra sikeredett befejezés után lássuk a számos összegzést: a Charlie St. Cloud vetítésének negyedik hétvégéje előtt 29,870,595 dolláron áll az amcsiknál, valahonnan van még 10,906 nemzetközi dollárja is, összbevétele tehát 29,881,501 dollárra rúgott e hétvége előtt, amikor a Mesélőre némileg rácáfolva 485,000 dollárt hozott, ami a körülményeket figyelembe véve egész korrektnek mondható, úgyhogy 30,356,000 dollár az összbevétele a mai -vasárnapi - nappal bezárólag.

A Me and Orson Welles című független film 1,190,003 amcsiknál gyűjtött dollárja mellé eddig 761,227 nemzetközi dollárt termelt.

Megírta már vasárnapra becsületesen: Fant.
Forrás: BoxOfficeMojo 1 2 3 4 5 6.

No Day But Today

Gabriella Montez - rest in peace! Röviden így foglalhatnánk össze a hétvége eseményeit és eredményét, amikor is a minden fronton szerényen teljesítő CSC helyett a Hollywood Bowl-ra érdemes figyelni, ahol péntek éjjel 17.000 néző szeme láttára V megölte és eltemette Gabriella Montezt, hogy éljen helyette a Rent Mimi Marquez-e.

A váltás óriási, a kihívás eszméletlen, az eredmény nem is maradt el, a közönségsiker egyértelmű, ez az álló ováció mellett a twiterről is leszűrhető, a kritika, ha nem is maradéktalanul, de elismerte a teljesítményét, az Entertainment Weekly kritikusát is meggyőzte V, építő jellegű észrevételei mellett.


E téma mesekönyvünkben nem kavart eddig különösebb port sajnos, úgyhogy térjük is vissza a CSC-re, ami első teljes hetét teljesítette az Államokban.

Felszállunk a szőnyegre, péntek este van, irány a Hollywood Bowl, ekkora buliból nem maradhatunk ki. Hogy ne nullázzuk le magunkat anyagilag, a Mr. vállalta természetesen, hogy mindannyiunk számára belépőt biztosít, úgyhogy kellően fel is van csigázva mindenki – na jó, főleg a Mesélő, az utasok előre attól tartanak, nehogy beőrüljön most is, mint a Sucker Punch előzetesénél, valami extra méretű kényszerzubbonyt mindenesetre, nehogy fel találjon mászni a színpadra véletlenül a számai után.

Megérkezvén el is foglaljuk a helyünket az első sorok egyikében, ha mér egyszer ekkora utat megtettünk maximálisan lássunk, leültünk, mellettünk a Mr. és mivel volt néhány perc az előadás kezdetéig, elmesélte nekünk, hogy a Charlie St. Cloud immár 81 kritikus megítélése szerint 19%-os, noha a Rottentomatoes nívó-mérője, a Tomatometer 27%-on áll, ami kemény 1%-os emelkedés egy hét alatt. Az egyik kritikus szerint Z-nek új ügynökre lenne szüksége, egy másik, egy pozitív kritika pedig úgy ítéli meg, hogy a CSC illeszkedik a rajongói elvárásaihoz.

Közben, mivel még mindig van idő a kezdésig, megemlíti, hogy a Me and Orson Welles debütált Hollandiában, mire a Mesélő azonnal felveti, hogy ezt máris meg kell néznünk, nem várhatunk az előadás végéig. A megoldás természetesen a teleportálás, addig is, amíg elvagyunk, az utasok fele marad és foglalja a helyeket. Mikor megérkezünk Hollandiába, mindenki feltűnően vidám ott, és rendkívül laza, összefutunk néhány régi ismerőssel, elvégre pár film kapcsán már megjártuk az országot.

Elmondja, hogy ők itt a lazább filmeket részesítik előnyben, de azért adtak egy esélyt a MAOW-nek is, néha belefér egy kis komolykodás, úgyhogy 5 mozi vállalta magára ezt a missziót, vagy áldozatot, de legalábbis ezt a szerepet, hogy a komolykodással foglalkozzon, és hát úgy tűnik vannak bőven komolykodó hollandok, annyian pont, amennyien össze tudnak hozni 8,101 dollárnyi összeget a július 15-18-ig, illetve az előző napokkal együtt 10,578 dollárt.

Ekkor a Mesélőnek eszébe jut, hogy van neki egy vonatkozó kimutatása, miszerint, hogy milyen összefüggés van az országok komolysága, illetve lazasága, és a MAOW bevételek között, ez egy teljesen tudományos kimutatás. Ezt el is kezdi felvezetni a hollandoknak, akik abban a pillanatban lecsapnak rá és visszataszigálják a szőnyegre, és elteleportálják vissza a Hollywood Bowl-ra.

Éppen sikerül is visszaérni az előadás kezdetére, a Mesélő már nagyon izgatott. Felgyulladnak a fények és elkezdődik a show, a látvány lenyűgöző, a színpad gigászi, a nézőtér végeláthatatlan, a színészek fantasztikusak.

Az első nagy sláger, a One Song Glory, a hölgy utasok kezdenek is furcsán mosolyogni.



Rögtön ezután színre lép V, mint Mimi a Light My Candle című dalban, a Disney Gabriella Montez-e a föld alá süllyedne, ha látná az évődést a drog körül, mindenesetre a Mesélő beőrülése kezdetét veszi, az már tagadhatatlan tény, a vak is kezdi látni, az utasok azonban még bíznak benne, hogy nem lesz vészes a helyzet.



Rövidesen azonban elszabadul a pokol, mert az Out Tonight alatt beőrül a Mesélő, mivel V mindent belead a dalba és a szerepbe, egyben a Fuvolás Lány sokk-közeli állapotba kerül ugyanezen látványtól, mindenesetre vele nem érnek rá foglalkozni az utasok, leköti a figyelmüket, hogy a kényszerzubbonyt valahogy ráerőltessék a Mesélőre, ráadásul az Another Day alatt fennhangon énekli a dalt, egyszerűen égő amit csinál, az utasok előveszik az altatógázt egyikük táskájából, egyetlen fújás és egy elefánt is szunyálva terülne el, a Mesélő kimondottan tombol, csápol és kalimpál a kezével, rázza az öklét, ordítva énekel – rá is fújják az altatógázt, azonban összesen csak annyi eredményt érnek el, miután az egész flakont kifújták rá, hogy kezdett hasonlítani a viselkedése egy normális emberére. Hiába ezek a beőrjítő elképesztő produkciók kihoznak a Mesélőből mindent ami benne van, még tán’ azt is, ami nincs is benne.



A két felvonás közti szünetben lenyugszik kicsit mindenki és megbeszélik, mire ment a CSC ezen a héten hétfőtől péntekig. Nos, kezdjük azzal, hogy az első hét végül is 12,381,585 bevétellel zárult, ami a vasárnapi becsléseknél picikével több, de még így is a leggyengébben nyitó Efron-közönségfilm ever. Augusztus 02. napján 1,752,985 dollárral nyitotta meg a hetet, kedden 4,6%-os növekedésről számolhatunk be, és 1,834,225 dollárról, hogy aztán a hét közepén essen 19,2%-ot és jusson 1,481,565 dollárnyi összeghez. Csütörtökön tovább gyengült a bevétel, 9,2%-al 1,345,770 dollárral növekedve.

Így érkeztünk el a péntekhez, mint a box office hétvége első napjához, amikor 27,8%-os növekedés mellett 1,720,000 dollárt hozott a film 2,725 moziban, ami héttel több, mint nyitó szám. Viszont figyelemre méltó adat, hogy ez az összeg a nyitónap bevételéhez képest csaknem 70%-os visszaesés, ami bizony nem sok jót jelent az egyébként 44 millió dollárból készült film számára…

Alapvetően azon kellene elgondolkodni, hogy van-e értelme ilyen felfogásban egyrészt filmet készíteni, másrészt reklámozni, a one-man show ezúttal rendkívül kevéssé volt hatékony. Várhatóan olyan ötmilliós hétvégére lehet számítani maximum.

Nos, a szünetnek vége, a büszke Mr. és a feszengő utasok mind remekül szórakoztak az első felvonáson, szívesen vesznek részt Gabriella Montez halotti torán.

A második felvonás sem marad nagy dalok nélkül, meghatósnak ott volt rögtön a Without You, a Mr. arcáról, aki megsúgja nekünk, hogy mindhárom este itt lesz, mérhetetlen büszkeség sugárzik, az utasok is nagyon elégedettek.



A show a vége felé közeledik lassacskán, így mesénk is, de még hátra van a meghajlás, a finálé után a kritikusok által dicsért, NPH is meghajol a színészeivel együtt, a Fuvolás Lány ekkor sikoltozásban és füttyögésben és ugrándozásban tör ki, mikor aztán elmegy a hangja, el is ájul, úgy kell később kivinni a 17.000-es tömegből. Állva ünnepel az összes néző, mi pedig örülünk, hogy ott lehetünk, erről sem maradtunk le, még akkor sem, ha a mai mese a szokásosnál kevésbé kreatív is, meg ha jövő héten pihennek majd a számok.

Végül is, a Team Hudgens szerkesztőinek péntek éjjeli szavaival élve: Mimi Marquez killed Gabriella Montez tonight.



Lássuk akkor, hogyan is állunk azokkal a Z-s számokkal, sajnos egyelőre a Rent kapcsán nincsenek bevételi mutatók elérhetőek, pedig zsenírozza a Mesélőt eléggé, annyi tudható, hogy a jegyek 12-156 dolláros igen széles skálán mozogtak.

Na szóval akkor: az eddigi legjobb Efron-film, a Me and Orson Welles 657,807 dolláros nemzetközi bevételnél jár, ha ehhez hozzáadjuk az 1,190,003 dolláros nemzetközi bevételt, akkor megkapjuk az 1,847,810 dolláros összbevételt.

A 44 millió dollárból készült Charlie St. Cloud e hétvégén péntektől vasárnapig 62%-os elmúlt hét azonos időszakához képesti csökkenéssel 4,700,000 dollárt termelt, ezzel összbevétele 23,500,000 dollárra nőtt.

Írta: Fant.
Forrás: RottenTomatoes; BoxOfficeMojo 1 2 3.

Another Tale

Úgy másfél hónapja annak, hogy a II. Nagy Közös Mesét követően a mesék nyári szünetre vonultak, egyben ennyit kellett várni arra, hogy végre érdemileg legyen miről beszélni, helyesebben mesélni, hiszen e hétvégén érkeztünk el odáig, hogy Zac Efron új filmje, a leegyszerűsített című Charlie St Cloud végre debütált az amcsi mozikban! Ráadásként a Mesélő készül néhány meglepetés számmal is, nem feledve azt a filmet, ami tényleg kiváló volt.

És most: az utasok összegyűlnek, előveszik a lámpást, lefújják róla a két ujjnyi vastag port, néhányan köhögnek is ebből kifolyólag, a Fuvolás Lány is kifújja a hangszerből az összes beletelepedett koszt és port, kiporolják a szőnyeget, a porszívó ugyebár már nem elég hatékony, majd gondolkodnak. Mert ugye a lelkekben hihetetlen nagy és pozitív vihart kavart az a bizonyos sárkányos, harcolós, elmegyógyintézetes, harcos csajos, sötétséges film, azonban mégiscsak a CSC-ről lesz szó, úgyhogy hívják is a Szellemet – aki nagy álmosan megjelenik, nem is értik, még hálósipka is van a fején, és két macit szorongat, közlik vele, hogy a nagy nyári álomnak vége, itt az ideje elindulni, vízre bocsátani a Vörös Pillangót!

A Szellem nagyokat pislogva bólint, szép komótosan hozzálát a hajó kicsomagolásához, tudniillik, annak elkerülése végett, hogy az úgy járjon mint a lámpás, nagy-nagy ponyvákkal letakarta az előrelátó Szellem, most aztán ezen ponyvákat húzza le a hajóról. Az utasok eleinte jól szórakoznak a Szellem csigulásán, azonban ez egy ponton túl sok lesz nekik és zenét prezentálnak, hogy vegye fel azt a sebességet, ami normálisnak tekinthető, a zene a Rent musical Out Tonight and Another Day című dala – erre a Szellem összerakja a kirakót, leteszi a két maciját, betakarja őket egy piros sállal, majd iszonyú pörgésbe kezd – a Szőnyeget prezentálja a vitorlák helyére, fél kézzel megemeli a hajót, vízre helyezi, miközben matróznak öltözik, és rumot tart a kezében, nagy lelkesen betessékeli az utasokat, felvonja a hidat, megpörgeti az ujján a vasmacskát, tele tüdőből a szőnyeg-vitorlába fúj és már hasítja is a Csendes óceánt, mely most bizony az utasok nevetésétől és a Szellem parádéjától hangos. Egyszerre azonban az utasoknak feltűnő lesz valami: hiszen még ébren vannak! Mégcsak nem is álmosak! Valami nem stimmel! Hol van a Mesélő?!

Na, nem akkora a rémület, mint amekkorának tűnik leírva, persze, de azért csak jól jönne, ha már számokról van szó. LL felmászik az árbocra, onnan les, hátha kiszúr valami furcsát. Erre nem kell sokat várnia, hirtelen a hajó néhány száz méteres körzetében buborékokra lesz figyelmes, sűrű buborékokra méghozzá, és egy meglehetősen, nos, sajátosan mozgó személyre, ez nem lehet más, csak a Mesélő – hogy a szerencsétlen nehogy belefulladjon az óceánba a végén, az olimpikon atlétanő egy jól irányzott fejessel beugrik érte a vízbe és felvonszolja a hajóra.

Ott aztán a Mesélő lefejti magáról a búvár felszerelést és elmeséli az utasoknak, hogy mit is keresett az óceánban. Elővesz a zsebéből két miniatűr kincsesládát, kinyitja előbb az egyiket, és elmondja a történetét: Tajvan partjainál találta, mikor megküzdött a helyi félelmetes kalózbanda fejével, jelképezi az ország bevételét a Me and Orson Welles című filmből, május 29-június 06-ig összesen 2,748 dollár.

Elővesz egy másik ládikát is, mely valamivel nagyobb az előzőnél, ezt az óceán délnyugati részéről hozta idáig, egyenesen Új-Zélandról, ahol éppen a helyi maffiát számolta fel egymaga, maradandó sérüléseket okozva a maffiavezérnek és bezsebelve a legmagasabb állami kitüntetéseket, azok mellé e ládikát. Július 01-én nyitott a MAOW ott, tehát nagyon friss az adat, 19,702 dollárral 23 moziban. A következő hétvégén 24 moziban várta az érdeklődőket a film, akik mentek is és 14,365 dollárt hagytak ott a filmszínházaknak a MAOW miatt. A harmadik hétvége július 15-18-ig már 26 moziban érte a filmet, a csökkenés minimális, ilyen az, amikor egy igazán jó kis film önmagát adja el: 10,455 dollár a bevétel. Július 22-25-ig már a negyedik hétvégéjét töltötte Új-Zélandon a MAOW és a csökkenés most sem több 30%-nál, ami maximálisan jó eredmény, 7,133 dollár a bevétel, összesen egy hónap alatt itt 79,665 dollár a bevétel egy hónap alatt, ami nagyon rendben lévő egy olyan művészfilmtől, ami egy kis forgalmazó által van terjesztve és aminek tavaly november 25-én volt az amcsi premierje.

Ekkorra az összes utas bóbiskol, LL is komolyan fontolóra veszi, hogy lehet, mégiscsak jobb lett volna hagyni magától felkecmeregni a hajóra a Mesélőt, hátha megússzák, de hát nincs mit tenni már, jobb ha megkísérelnek hamarjában túlesni a dolgokon, úgy vannak vele, ez a sok kamu a számok közt biztosan azért van, mert túl sok vizet nyelt a Mesélő, valószínűleg még búvárkodni sem tud rendesen, valami az agyára kellett menjen.

Ki is kötnek NYC partjainál és szembesülnek vele, hogy bizony nem lesz egyszerű megszerezni a már elérhető számokat. Hatalmas áldozatokat kell hozni, úgy bizony. De mekkorákat. A Mr., akit csakhamar megtalálnak egy sztriptízbárba készülődik éppen, illetve pillanatnyilag csak arra, hogy ezen ötletét megossza a Szépséggel, mi pedig várunk, mert biztosan jó műsor lesz ez. Ennyire feszengeni nem láttuk még a Mr-t, úgy negyed órás divatról való értekezés és a Rent próbákról való érdeklődés után nagy nehezen rátér a lényegre, felvezeti a Szépségnek, hogy esetleg elmenne egy sztriptízbárba. Pillanatnyi csend következett, már felkészült mindenki egy hatalmas ordításra a vonal túloldaláról, ez azonban elmaradt, egy természetes okéval engedélyezte V a nem mindennapi kiruccanást, azonban volt egy feltétele. Z-nek magával kellett vinnie a Mesélőt is, és a bárban meg kellett ismerkedniük a kritikusok CSC-ről alkotott globális véleményével. Csak, hogy annyira jó azért mégse legyen.

A Mesélő persze egyből felvillanyozódott a nem mindennapi lehetőség hallatán – persze, természetesen a kritikák keltették fel ennyire a figyelmét, mielőtt valaki mást gondol, mondjuk a helyzet gyanús, mert beszerzett egy vadiúj parfümöt, meg a legjobb cuccát vette fel, de persze mindezt csak a CSC kritikák tiszteletére tette.

A bárban a Mesélő hamarjában rendelne valami jófajta italt, azonban elnézve az árak és a pénztárcája közti különbséget, végül az ásványvíz mellett marad, így hónap végén, bár megállapítja, hogy hónap elején sem lenne ez másképp, mindenesetre, hogy a látszat meglegyen, kér némi jégkockát is az ásványvizébe, úgy még be lehet kamuzni, hogy vodka mondjuk. A Mr. szolidaritásból úgyszintén ásványvizet rendel, ami azért is érthető, mert a kritikák úgyis kijózanítanák, ha bármi mást fogyasztana.

Ugyanis 74 kritika összegzése és a Rottentomatoes felhasználóinak véleménye alapján sajnos nagyon úgy néz ki, hogy a Charlie St. Cloud nem jó film. Sőt. A kritikusok véleménye alapján összességében 19%-on áll a film, a Tomatometer 26%-ot mutat, amik messze a legalacsonyabbak Z eddigi filmjeit tekintve. Hol van már a Me and Orson Welles elsöprő kritikai sikere?

A CSC-ről a rottentomatoes verdiktje a következő: „Zac Efron mindent belead, azonban a Charlie St. Cloud túl felszínes és émelyítő ahhoz, hogy sokkal többet nyújtson, mint látványosságot a rajongóinak.”

A kritikák általánosságban kiemelik, hogy Zac jó a filmben, nem vitatják, hogy tud játszani, azonban a film túlságosan is fókuszál rá, a kamera csak őt mutatja, illetve a filmben csak az arcok látszanak Z és a többi szereplő kapcsán.

A New York Observer kritikusa szerint például: „Zac Efron már bizonyította színészi értékét. De jobb filmeket érdemel, mint a Charlie St. Cloud.”

A Rolling Stone kritikusa szerint a CSC egy olyan rossz film, ami kapcsán jelezni kellene, hogy nehogy valaki jegyet vegyen rá, erre a – szavai szerint – Zac Efron főszereplésével készült émelyítő moslékra.

A Chicago Tribune kritikusa szimplán giccsesnek találta a filmet, míg a Los Angeles Times úgy tartja, hogy „A jó hír az, hogy Zac Efron folytatja a szériáját, nevezetesen, hogy minden filmjében egyre jobb, csak éppen nem kapott olyan szerepet, amiben lemérhette volna színészi képességeit.”

Így válhat tehát egy sztriptízbár kimondottan lelombozóvá Z-nek és a Mesélőnek. Persze amint kijönnek megpróbáltatásaik tovább folytatódnak, mondjuk, csak a Mesélőnek, Z-t kímélik az utasok. Akik kitalálják, hogy ha számokat akar a Mesélő közölni velük, akkor bizony újabb sportot kell kipróbálnia. A vízisít.

Egy nagy teljesítményű motorcsónak után kötik a sílécekkel felszerelt Mesélőt, hátára egy ejtőernyőt erősítenek, így lesz kombinatív a sportág. A motorcsónak beindul, benne az utasokkal, a Mesélő azon nyomban a vízben köt ki, több száz méteren át próbálja felvenni a fonalat, halad a csónak után, vonszolja a kötél, közben már mindenhonnan víz folyik ki, mire nagyon nehezen, talpra, vagyis lécre áll, ehhez kellett az is, hogy a motorcsónak a létező legcsigább tempót felvegye, olyan 10-15 km/h-val közlekedett, így aztán a Mesélő kezdi élvezni a vízisít. Igen ám, de a dolog nem ilyen egyszerű. Ugyanis a Mesélő egy szám alakú felhőt szúr ki az égen, ami mintha egy ötöst formálna. Hogy biztosabban meg lehessen állapítani, milyen számról is van szó, közvetlen közelről kellene megnézni. A motorcsónak felgyorsul, a Mesélő felemelkedik egészen, egyre feljebb, már eléri a felhőt, bele is kapaszkodik, amikor az utasok úgy gondolják, hogy ideje bosszút állni a sztriptízbárért, úgyhogy egészen lelassítanak, meg is állnak, aminek eredményképp a Mesélő élő ágyúgolyóvá, vízi bombává változik, és a szám alakú felhőt szorongatva teljesen súllyal és erővel becsapódik az óceánba! Annyi vizet termel ki ily módon, hogy az összes utas a csónakban tiszta merő víz lesz és már ők is az óceánban érezhetik magukat, mert a vízzel telt motorcsónak a szökőár miatt egyszerűen felborult.

Így mindenki a vízben hallhatja, meg mit is rejt a felhő pontosan: 5,615,000 dollár a pénteki nyitónap eredménye, 2.718 mozi műsorán. Ez több dolgot jelent, kezdi fárasztó meséjét a Mesélő: egyrészt a napi listán a 4. helyet szerezte meg a film, így nincs arra esély, hogy a box office lista élén nyisson a CSC, másrészt a három debütáló film közül a második Z filmje, az elsőtől nagyon lemaradva, illetve jócskán elmarad a 17 Again tavaly áprilisi 3.255 moziban termelt 9,417,156 elsőnapos dollárjától. De az is igaz, hogy ez az 5,615,000 dollár lényegesen jobb mint a másik szívtipró Robert Pattison idén márciusi Remember Me című filmjének 2.212 moziban első napon szerzett 3,567,535 dollárja. Ám Z-t magához érdemes mérni és tény, hogy az eddigi legjobb filmje a Me and Orson Welles, ami után jelentős színvonalbeli visszaesés az eddigi visszajelzések alapján a CSC, számok ide vagy oda.

Ekkor 32 vízipuskából száll a víz a Mesélő felé, hogy hagyja már abba a filozofálgatást és mondja az összesítést. Miután levegőhöz jut és kiköpi az összes vizet, ezt meg is teszi: A múlt évben debütált kritikailag rendkívül elismert Me and Orson Welles című független film nemzetközi karrierje szolidan beindulni látszik, az amcsiknál összehozott 1,190,003 dollár mellé eddig termelt 640,015 dollárt.

A pénteken bemutatkozott Charlie St. Cloud című dráma szombaton bevétel tekintetében visszaesett egészen 3,819,000 dollárra, melyet vasárnap, azaz ma még 2,677,000 amcsi dolcsi követett, és ha az extra-friss számokat összegezzük, megkapjuk a CSC amerikai nyitóhétvégéjét, vagyis 12,136,000 dollárt. Ez már igazán elemeznivaló adat! – így a Mesélő, ám látván az utasok dühödt reakcióját, gyorsan a búvár-felszerelése után kap és jövő hétre halaszt minden okfejtést.

Elmesélte: Fant.
Forrás: RottenTomatoes; BoxOfficeMojo 1 2 3 4 5.

Szürreális világpremier

Szégyenkeznem kellene, és teszem is, hogy így jönnek ki a számok, de bizony a most következő premier interjúk még nem a legaktuálisabb Zac Efron filmről valók - igaz annak még két nap van a világpremierjéig LA-ben. Ezt a világpremiert 2009. november 19-én tartották, a londoni Leicester Square-en a 'Me and Orson Welles'-hez.


Csípős és hideg este is lehetett volna ebből a londoni Leicester téren, de mit számít ez, ha tartanak egy Zac Efron premiert? Talán most próbál megszabadulni a tiniszívtipró szerepétől, és néhányan azt mondják, a Me and Orson Welles-szel ezt meg is teszi, de nekik ő mindig is Troy Bolton marad.

Disney musical után múltbeli dráma. Élvezted a készítését?
Zac: Abszolút. Teljesen új kihívás volt, nem voltak tapasztalataim, elölről kellett mindent kezdenem, sokat tanultam, és nagyon élveztem, elképesztő színészekkel dolgoztam, Richard Linklater volt a rendező. Őrület számomra, hogy megkaptam a lehetőséget, számukra ez nagy kockázat volt. Nagyon örülök, hogy nem csalódtak bennem.

A Me and Orson Welles újabb lépés a High School Musicaltől. Lehet, hogy Zac tinédzsert játszik, de a hasonlóságok itt ki is merülnek. A történet egy fiatalemberről szól, aki meggyőzi Orson Wellest, hogy megkaphassa Lucius szerepét a Julius Caesar Broadway-i változatában. A legendás rendezőt pedig Christian McKay alakítja, aki bevallotta, hogy még soha nem hallott Zac Efronról, de már nagyon is jól tudja, kicsoda ő.

Zac ezzel a szereppel távolabb szeretne kerülni a Disney musicalek világától. Szerinted ez jó választás volt részéről?
Christian: Mindenképp. Én pedig a Disney szívtipró státuszt szeretném megszerezni, már dolgozom a bicepszemen, Zac pedig mutatott néhány mozdulatot, ami biztosan hat. A dalokon is dolgozom, tehát készüljetek, jön a High School Musical 4!

Zac Efron filmbeli szerelmét, Claire Danes-t valóéletbeli párja, Hugh Dancy kísérte el. A filmbeli szerelméről érdeklődtünk.

Milyen érzés itt lenni Zac filmbeli párjaként a rajongók között?
Claire: Kicsit bűntudatom van, de ő hihetetlenül kedves, őszinte, megérdemli ezt a fogadtatást.

Ilyen idősen te is rajongtál színészekért, ugye?
Claire: Igen, elég sokért.

Vajon Zac a Me and Orson Welles-szel kitör a tinifilmek világából? Eldönthetitek december 4-től, mikor a film a mozikba kerül.


Zac: Nagyon jó érzés visszajönni, ez az egyik kedvenc helyem. Úgy érzem, mindig itt vagyok, de közben dolgoztam is. Nemrég végeztem egy filmmel, azóta most vagyok először ilyen eseményen. Nagyszerű érzés, tökéletes helyszín a bemutatókra. Ez a világpremier. Ez hihetetlen, olyan, mintha sosem mentek volna el az előző premier óta, elképesztő, nagyon szürreális. Nagyon sokáig távol voltam, valamiért jó érzés visszajönni.

Claire: Tényleg boldoggá teszi a lányokat, ez így van. Mikor forgattunk, a hotelünk előtt cövekeltek le, és azt kántálták, hogy „Zac-et akarjuk!” De megértem, miért, ő nagyon álomszerű.

Ben Chaplin: Hihetetlenül kezeli ezt, én nem tudnék vele mit kezdeni. Ijesztő, örülök, hogy nem nekem szól.

Christian: Ez őrület, de ez a hírnév hatalma, a sok bámulatos rajongó, akik egy jó filmet támogatnak.


Ha egy film ilyen fogadtatásban részesül, akkor biztosan jól reklámozták – ez a Me and Orson Welles bemutatója, amint látjuk, néhányan nagyon izgatottak voltak.

Itt a nagy kérdés: szerintetek a lányok azért sikítoznak ennyire, mert imádják Orson Welles-t, vagy ahhoz a tényhez van köze a dolognak, hogy Zac Efon, a High School Musical sztárja szerepel a filmben. Döntsétek el ti.

Zac egy színészt alakít a filmben, aki egy kis szerepet kap Orson Welles legendás színdarabjában, az 1937-ben készült Julius Caesar-ban.

Nos, Orson Welles nagy népszerűségnek örvend ezek szerint.
Zac: Tudom, el sem hiszem. Nagyobbnak, mint valaha, király.

Hozzászoksz valaha is ehhez az őrülethez?
Zac: Nem hiszem.

Biztos unod már?
Zac: Régóta nem tapasztaltam ezt, kicsit izgulok, de jó érzés, úgy értem, el sem hiszem, hogy ennyien támogatják ezt a filmet, sok Orson Welles rajongó van.

A film érdekessége ennek ellenére nem Zac-ben merül ki, magát Orson Welles-t egy ismeretlen színész, Christian McKay játssza, akik hihetetlenül hasonlít Welles-re.

Nagyszerű a fogadtatásod, ugye?
Christian: Mármint az ő fogadtatása? Igen.

Szerintem ez mutatja, mennyire hasonítasz Orsonra.
Christian: Szerintem ez mutatja, hogy egy tehetséges hollywoodi sztár van velünk. Én pedig egy tehetséges hollywoodi hírességet játszom a filmben, Mr Welles-nek sem volt nagyobb hírneve, mint neki.

Welles később készítette el az Aranypolgárt, amit többen a valaha volt legjobb filmként tartanak számon, de ez nagyon régen volt, ami miatt az ember egy dologra lesz kíváncsi...

Csak egy kérdés még: szerinted ezek a lányok tudják, ki volt Orson Welles?
Zac: A film után biztosan tudni fogják.

Tényleg, Ti már tudjátok? :)

Fordította: LL.

MAOW: Így készült

Így készült Richard Linklater 19. filmje, a Me and Orson Welles:


Vincent Palmo Jr.: A Book People nevű könyvesboltban láttuk meg, a címe megragadott, elolvastuk, és mindkettőnknek nagyon tetszett.

Holly Gent Palmo: Úgy gondoltuk, nagyszerű film lehetne belőle.

VP: Valami olyan, ami tetszik Ricknek.

Richard Linklater: Igen, elolvastam a könyvet, és minden érdekel, ami Orson Welles-szel kapcsolatos. Nem vagyok megszállott, de szerintem a cím érdekesen hangzik. Elbűvölő volt, szeretem a történelmi fikció műfaját, mert szerintem az egész történelem fikció egyébként is. Ha valaki állít valamit, azt a saját szemszögéből teszi, de senki nem mondhatja semmire biztosan, hogy nem igaz. Szerintem Robert Kaplow írása közel volt a valósághoz.

John Houseman: Mindent szétrombolsz, csalódást okozol a barátainknak, a támogatóinknak, és a végén nekem kell feltakarítanom mindent utánad. Mert én vagyok az, akinek bocsánatot kell kérnie! Akinek helyesbítenie kell! És nekem kell elintéznem a tízezredik telefont!

Orson Welles: És ennek árnyékában nekem kell színészkednem, nekem kell nyilatkoznom a Time-ban, és minden egyes rádióadásban a városban csak azért, hogy az összes pénzemet ebbe a szerencsétlen színházba öljem, amit neked kéne vezetni!

John Houseman: Nekem kéne vezetni?! Beleőrülök, amikor vezetni próbálom!

RL: Az egyik producerünk, John Sloss kapcsolatban állt a CinemaNX-szal és az Isle of Man Films-szel. Nagyon tetszett nekik a forgatókönyv. Szeptemberben elrepültem az Isle of Man-re, főleg a régi színházuk, a Gaiety miatt.

Zac: Találtunk egy nagyszerű színházat az Isle of Man-en, Rick nagyon izgatott volt. Mikor leszálltunk a repülőről, nagyon fáradt voltam, Rick meg mondta, hogy „Hé Zac, menjünk, nézzük meg a színházat!”

RL: Talán egy kicsit túl szép volt, de gondoltuk, hogy a megfelelő kameraállással ez megkerülhető, például ha nem mutatjuk a katedrálist idéző mennyezetet. A nézőtér és a mérete hasonlít a Mercury-hez, és a színpad alatti tér tökéletes volt a csapdák kialakításához, amit Welles használt a darabban, tehát összességében nagyszerű volt.

Ann Carli: A díszlettervező Laurence Dorman és a csapata elképesztő, fantasztikus munkát végeztek, pedig nem is voltak előtte New York-ban, szóval elküldtük Laurence-t oda, pár napot ott töltöttek Rickkel, készítettek pár képet, mert nehéz feladat úgy újraépíteni egy helyszínt, hogy nem voltál ott, szerintem nagyszerű munkát végzett.

Marc Samuelson: Forgattunk az Isle of Man-en, Londonban, stúdiókban és New Yorkban, de a munka legnagyobb része az Egyesült Királyságban zajlott. Nagyon fontos volt, hogy a színészekről elhiggyék, hogy amerikaiak. Van köztük néhány amerikai, de a briteknek meg kellett tanulniuk úgy beszélni, mint az amerikaiak.

Norman Lloyd: Ő egy utcai költő, akinek nincs egy fillére se, hogy cigarettát vegyen, borostás, a versei a cipőjéből lógnak ki, de a tömeg annyira vérszomjas, hogy amúgy is megölnék.

MS: A legeslegfontosabb dolog az volt, hogy a főszereplőket az elérhető legjobb színészek formálják meg, szerintem ez sikerült.

George Colouris: A jóslatom: a Mercury Színház pénteken csődbe megy. Higgyétek el, 1937-ben senki nem fizet 2 dollárt egy tragédiáért. A tanácsom színésztársaimnak: írjatok önéletrajzot.

RL: A megfelelő Welles nélkül nem működik az egész, számomra a kirakónak ez volt a legnagyobb darabja, amit meg kellett találni, mielőtt továbblépünk.

Orson Welles: Játszol lanton?

Richard Samuels: Mr. Welles, nehéz dolga lenne, ha keresnie kellene valakit, aki nálam jobban lantozik.

OW: Ez már valami, dolgozol ingyen?

Joe Holland: Orson!

OW: Várj, még tárgyalok.

Chirstian McKay: Alapított egy kis színházat a Time Square-n, és ez az egész élmény életem legjobb részéhez tartozik, már akkor is az volt a legnagyobb álmom, hogy filmre vigyem Orsont, amikor elkezdtem színpadon játszani. Ezt az egészet Richard tette lehetővé, ezért örökké hálás leszek neki.

MS: Számunkra az egyik legizgalmasabb dolog az volt, hogy Richard Linklaterrel dolgozhattunk, aki fantasztikus.

CMK: Minden filmje más, nagyon változatosak, a keret hatalmas.

Eddie Marsan: Nem mondhatod azt, hogy tipikus Richard Linklater film, mert mindegyik más.

Claire Danes: Rick az egyik legjobb rendező, akivel valaha dolgoztam, mindig tiszta, hogy mit szeretne, nagyon tág a fantáziája, játékos és laza.

Zac: Ő hihetetlen, beszélgethetsz Rickkel, kérdezhetsz 1937-ről, és az lenne a meglepetés, ha nem tudna minden egyes tényt, minden hírességet.

Nic Ede: Amikor legelőször találkoztam vele, elmondtam neki, hogy számomra azért izgalmas a lehetőség, mert minden részletet megtervezhetek New Yorki stílusban, mert a 30-as években az amerikai mindennapi viselet sokkal elfogadottabb volt. Az emberek most is hordanak kalapot, és a szabadidős viselet nem feltétlen jelentett pizsamát.

Kimaradt jelenetek:

Dobos gyerek:

Richard: Igazad volt, anya. A darab. Nem működött. Nem fizettek semmit. Semmit nem kerestem. De nem számít, igaz?
Dora Samuels: Apád büszke lenne rád.

Hogy festek

Richard: Hogy festek?
John Hoyt: Borzasztóan.

Seafood Mama

Richard: Csak viccel. Biztos csak viccel.
Lloyd: Fertilizer, ez a gyerek tengeribeteg lett. Ráhajtott egy Seafood Mama-ra.
Lloyd, Cotten: „Hold tight, hold tight, hold tight, hold tight
Frrdddddi-yacki-saki - want some seafood mama
I like oysters, lobsters too, I like my tasty butter fish – foo…”
Cotten: Üdv a négyszeres helyközök világában, kölyök.

Előjegyzések

George Colouris: A show a deszkák felett lebeg…
Joe Cotten: A Post emberei meghajolnak előttünk.
Colouris: Egy klasszikus színtársulatnak kellene lennünk, igaz? Hogy mérhető egy színtársulat sikere? A bérletet vásárló nézők számából. Tudod, mennyi bérletet adott el eddig a Mercury? Kevesebb, mint húszat.
Cotten: Nyugi, George.
Colouris: A feleségem babát vár.

Fordította: LL.

Elátkozott színház

Réges-régen, múlt év novemberében Zac Efron és kolléganője, Claire Danes vendégként foglalt helyet a New York-i showműsor, a The View stúdiójában, hogy közös filmjüket, a "Me and Orson Welles"-t promótálják.

Feltehetőleg Zac rövidesen újra több hasonló beszélgetőshowban fog feltűnni, hiszen kereken egy hónap múlva új filmje érkezik a mozikba "Charlie St Cloud" néven, mégis talán nem okoz bennetek rossz érzéseket, hogy néhány alkalommal még ilyen ősrégi filmjéhez nyúlunk vissza, és elnézitek nekem a hosszú-hosszú késedelmeket.


Egy új film jelent meg nemrég, Me and Orson Welles a címe, minden tetszik benne, kivéve a dráma – egyébként az Orson Welles és én nem hangozna jól. Zac Efron neve viszont jól hangzik, ő egy fiatal színészt játszik, aki megkapja élete nagy lehetőségét, Claire Danes pedig egy jeges asszisztensnőt alakít, de valaki felolvasztja a jeget. Kinek ne tudná, nézzünk bele!

/videó/

Üdvözüljük Zac Efront és Claire Danest! Beszéljünk a filmről, a Me and Orson Welles-ről! De előtte még: a People magazin tartott egy felmérést a világ legszexibb embereiről. Te vagy az egyikük. Nézzetek rá a felsőtestére, de nyugi, nem vetetem ezt most le veled. De neked van a legjobb mellkasod eszerint. Jelentkeztél a versenyre, tudtál róla egyáltalán?

Z: Hatalmas verseny volt ebben a kategóriában, petíciót kellett írnom, gyűjteni vagy ezer aláírást, házról házra jártam, és aláírásokért könyörögtem.

Ha házról házra jártál félmeztelenül, hogyhogy engem kihagytál?
Tényleg, hogy tehetted? Egyébként nyugalom, Mrs Robinson.
Ezt a nőknek egymás közt kellene megbeszélniük.
Zac, eddig főleg a hajad volt a különös ismertetőjegyed. Biztos van valami titka annak, hogy ilyen jól néz ki.

Z: Kezd kicsúszni a kezemből ez az egész… A nagy titok abban áll, hogy alvás előtt kell zuhanyozni, vizes hajjal kell lefeküdni, és mikor felkelsz, így fog kinézni.

Kipróbáljuk!
Hallottam, hogy mikor először hallottál a szerepről, izgultál egy kicsit.

Z: Igen.

Azért, mert Claire-rel dolgoztál? És mikor megtudtad, hogy ő lesz a szerelmed, még jobban féltél?

C: Először a haj, most ez, nem igaz.

Z: Így volt, de azért, mert nagyon tisztelem őt, és hihetetlen alakja van…

Mondd még egyszer az utolsót!

Z: Hihetetlen alakja van!

Claire, tudom, hogy nem beszélsz sokat a férjedről, de múlt héten volt nálunk Hugh Dancy, csak ezért kérdezem. Szóval Franciaországban volt az esküvőtök, szeptemberben. Milyen a házas élet?

C: Nagyon tetszik, számomra még nagyon új, de nagy biztonságérzettel jár.

És honnan tudtad, hogy Hugh az igazi?

C: Elég egyszerű eldönteni, egyre jobb barátok lettünk, és ő minden szempontból nagyszerű.

A színházról, ahol forgattatok, olyan pletykák keringtek, hogy kísértetek lakják. Tényleg egy elátkozott színházban forgattatok?

C: Néhányan tényleg ezt mondják, én csak a forgatás végén tudtam meg, amiért nagyon hálás vagyok, különben féltem volna.

Magyarázd el ezt még egyszer, eddig csak a szexuális életet erőltettük, térjünk vissza a színházhoz. Miért gondolták úgy, hogy elátkozták a színházat? De mindenekelőtt: a film címe Me and Orson Welles, 1937-ben játszódik a Mercury Színházban, ami nagyon híres volt a maga idejében, a Julius Caesar próbáit látjuk, amelyet a fiatal Orson Welles rendez. Orson Welles rendezte később az Aranypolgárt, ez egy fiatalkori kép róla, ő volt a filmes világ és a színház egyik legzseniálisabb rendezője. Tehát te egy fiatalembert játszol, aki Orson Welles-nek dolgozik, te pedig az asszisztensnő vagy.

C: És Orson Welles alkalmi barátnője.

A Julius Caesar tényleg ekkor készült, és elvileg a legendák is igazak a színházról. A többivel mi a helyzet?

Z: Szerelmi háromszögbe kerülök Orsonnal együtt.

De a te karaktered valós személy?

Z: Igen, Robert Kaplow regénye alapján készült a film, és találtunk egy régi képet, amelyen egy gyerek lanton játszik Orson Welles mellett. Ebből épült fel a történet.

Zseniális film, nagyon élveztem, egy felnőtté válásról szóló történet egy fiúról, aki a színházban nő fel.

Z: Pontosan, ez elképesztő, minden jó dolog, ami történhet veled egy helyen, a színházban.
Mostanában nagyon sokat zaklatnak a paparazzik, igaz, Zac? Ebben a korszakban vagy most.

C: Tényleg elég sokat.

Leonardo DiCaprio is ezt élte át ilyen idősen, nem?

C: Szerintem most még hangsúlyosabb, a bulvár fontossága megnőtt az elmúlt évtizedben, és az internet miatt sokkal nagyobb az igény rá.

Visszatérve az előző kérdésre: tényleg átkozott a színház?

C: A legenda szerint igen.

Z: Nagyon régi az a színház, mindenféle titkos bejáratok, szintek vannak a színpad alatt, színészek aláírásai vannak a falakon a harmincas-negyvenes évekből.

C: De megmagyarázhatatlan jelenségeket nem tapasztaltunk.

De tanultatok is a filmkészítés közben a színházról, például hogy az utolsó pillanatban kell történnie egy szerencsétlenségnek.

Z: És ez tényleg meg is történt.

Beindult a tűzoltókészülék.

Z: Igen, a filmben egy gyufát tartok az érzékelő alá, és az egész színházban elered az eső. Mindenki és minden elázik.

De a fiatalember nem azt teszi, amit tennie kellene, amikor ez megtörténik.

Z: Nem, majd meglátjátok.

Nos, ez a stúdió nem átkozott, bármikor szívesen látunk titeket külön, együtt, ahogy tudtok jönni. A Me and Orson Welles november 25-től látható limitált számú moziban!

Fordította: LL.

A színház történelme

2009. december 4. Tudom, azt kérdezitek, hol van az már?, de néha jó dolog visszaidézni a "közelmúltat", vagy még messzebbre menni mondjuk Zac Efronnal és Richard Linklaterrel "Me and Orson Welles" című filmjük kapcsán.

Hogyan kezdődött számodra a projekt?

RL: Az egész a történttel kezdődött, a kollégáimmal elolvastuk a könyvet, a Me and Orson Wellest, és azon gondolkoztunk, hogy megfilmesíthetnénk. Mindenképp nehéz feladat, ilyen filmeket ma már nem gyártanak. De szerencsénk volt, végig tudtunk menni a folyamaton, megtaláltuk a megfelelő színészeket. De szerintem ez tényleg a történetről szól, hogy újra megalkossuk Welles életének legnagyobb pillanatait, a színház történelmét. Mindezt egy kitalált történetbe foglalva.

Milyen volt Richard Linklaterrel dolgozni?

Z: Nagyszerű, nagyon nyugodt volt a környezet. De egy dologra koncentráltunk, ott volt körülöttünk, a 30-as évekbeli hatás, amit el kellett érnünk a jelenetektől kezdve az kellékeken át a zenéig, a légkörig. Rick számára ez volt az egyik legfontosabb.

Szerinted ez lesz Zac Efron áttörő szerepe?

RL: Szerintem Zac karrierében ez egy lépés a filmek hosszú láncában. Nagyon jó volt vele dolgozni, tudván, hogy nemrég kezdődött a karriere, de szerintem sokáig fog tartani. Nagyszerű a személyisége, karizmatikus, intelligens, keményen dolgozik. Engem lenyűgözött.

Felismerted önmagad a karakteredben?

Z: Mindenképp, a történet olyan, mint amikor nekem mutatták be a színjátszást és a színházat. És hogy őszinte legyek, a legtöbb dolgon én is keresztülmentem, ami a karakteremmel történik. Talán én nem voltam olyan cool eközben, mint ő.

Jobban szeretsz könnyedebb filmeket készíteni?

RL: Nem tudom, minden történet más helyre visz, ez a céljaidtól és a hangulatodtól függ. Néhány éve két filmem is megjelent, a Kamera által homályosan és a Megetetett társadalom. Mindkettő sötét, ez ilyen év volt. Ezek után jó móka volt egy könnyedebb film, talán szerethetőbb is.

Rajongsz Orson Welles-ért?

Z: Mindenképp nagy hatást tett rám az Aranypolgár. 16 évesen néztem meg, akkor még nem tudtam sokat a filmekről. De már akkor is láttam, milyen hatalmas dolgot ért el, pedig nem értettem, mi történik a filmben. De hihetetlen volt nézni.

RL: Szerintem minden filmkészítő rajongója. A befolyása miatt, a filmjei miatt, ő a filmezés egyik istene. Minden filmjét számtalanszor láttam, néhányat zavarba ejtően sokszor…

Fordította: LL.
Interjú: LovefilmUK.