2010 Gabriel Awards

Egy újabb, de merőben más díjátadói beszámoló következik, amihez ráadásul nem is tartozik vörös szőnyeg. A Gabriel-díjakat 1965-ben hozta létre a Katolikus Adók Egyesülete (CBA), hogy felhívják a figyelmet a kiemelkedő művészi értékekre televíziós, illetve rádiós programokban, műsorokban, vagy sorozatokban, melyek egyaránt szórakoztatják az embert, de az emberiségről és az életről valódi képet alkotnak.

Azt tűzték ki tehát feladatul, hogy díjazzák a felemelő és inspiráló filmeket, különböző műsorokat - amelyek megérintik a jóakaratú emberek szívét és hangsúlyozzák az emberek közti közös vonásokat -, valamint a mindezek mögött megbújó személyeket.

Az egyetlen legfontosabb kritérium, hogy egy műsor vagy egy film egy Gabriel-díj birtokosa lehessen, az az, hogy a darab képes legyen arra, hogy az ember lelkét felemelje és táplálja, valami különlegeset adjon neki. Egy ilyen díjra érdemes alkotás megerősíti az emberi méltóságot, és olyan univerzális emberi értékekre reflektál, mint például a közösség, kreativitás, tolerancia, igazságosság és könyörület.

Az idei Gabriel-díj nyerteseit június 3-án, csütörtök este hozták nyilvánosságra. A díjazottak között a film kategóriában két rendezés kapott helyett, a Testvérek (Dráma) és a Bandslam (Családi).

Szívből gratulálunk a rendező Todd Graff-nek és a teljes szereplőgárdának!

Forrás: CBA.

Making The Band

A mostanában látott/olvasott "így készültek" után itt a következő amit megélhetünk, és amivel újra megélhetjük azt az izgatottságot, ami Vanessa Hudgens múlt évi filmjéhez, a "Bandslam"-hez fűzött. Rock on! ;)

1. rész

Aly: Sziasztok, Aly Michalka vagyok.
V: Én meg Vanessa Hudgens.
Aly: És az új filmünkben, a Bandslamben egy rockegyüttest játszunk, akik beszállnak a valaha volt legnagyobb zenei vetélkedőbe.
Will: Mekkora a jelentősége ennek az egész Bandslam dolognak itt?
Sa5m: Mint a texasi iskolákban a focinak.
V: De nem csak a versenyről szól, a zene iránti szeretet olyan embereket egyesít, akik egyébként sosem beszélnének egymással.
Aly: Szóval csatlakozzatok hozzánk a következő félórában, és elviszünk titeket a színfalak mögé. Belenézhettek a filmbe és hallhatjátok a filmkészítők és a szereplők véleményét a Bandslam készítéséről.
Aly: A Bandslam egy új fiúról szól, aki újonnan költözött a városba, Willnek hívják. Mivel szereti a zenét, az én karakterem, Charlotte bandájának menedzsere lesz.
V: És Willnek megtetszik az én karakterem, Sa5m, ami betűzve S-A-5-M.
Aly: És mi a helyzet az ötössel?
V: Ha még most se tudod, nem lehetsz olyan cool, mint gondoltam.
Aly: Na mindegy. Szóval Will hozza össze a bandánkat, hogy szétrúghassam az exbarátom s*ggét egy hatalmas zenei versenyben.
V: A film tele van cool zenével, és van benne szerelem is. De ne aggódjatok, nem árulok el róla semmit.
Aly: Összejönnek!
V: Hé!
Aly: Mi az? Az igazságot mondom!
Charlotte: Ki vagy te?
Will: Will.
Todd Graff: Will egy olyan gyerek, akit úgy lehet leginkább jellemezni, hogy az időjárást is magával viszi.(?)
Will: Ahogy egy tapasztalt zenész mondta: viszonylag ismert lettem.
Gaelan: Will elég eredeti, és annak ellenére, hogy zenélni nem tud, mindent tud róla. Nincsenek barátai, az anyukájával szokott együtt lógni.
Karen: Most mit mondjak, hogy jobban érezd magad?
Will: Otthagyod a munkádat és Cincinniatiba költözünk?
Gaelan: New Jersey-be költöznek, és az iskola elég bizarr Will számára, mert a focimeccsek helyett a bandák háborúja a legfontosabb esemény náluk, nem érti, miért.
Scott: Nagyon bizarr, Texasban a foci a legfontosabb, New Jersey-ben pedig a zene a minden. És Ben Wheatley annak a bandának a frontembere, ami már zsinórban háromszor nyerte a versenyt.
Köszöntsük Ben Wheatleyt és a Glory Dogst!
Gaelan: Will kiborul, mert mindenki megőrül a verseny miatt egy lány kivételével, őt játssza Vanessa Hudgens.
Sa5m: Hogy hívnak?
Will: Will Burton. Téged?
Sa5m: Az ötös néma.
V: Ő nagyon visszahúzódó, megragadó a személyisége, és egyfajta kívülálló.
Sa5m: A hajamat egy olyan erő segítségével mozgatom, aminek nem is vagyok tudatában.
Bug: Látod, ezért nincsenek barátaid!
V: Már nagyon szerettem volna egy másik karaktert játszani, számomra nagyon izgalmas volt egy számomra kevésbé biztonságos szerepet játszani.
Charlotte: Charlotte vagyok, örülök, hogy találkoztunk.
Sa5m: Ötödik óta ismerlek.
Aly: Charlotte nagyon cool karakter.
Will: Nemcsak ő a legcoolabb ember, akivel valaha beszéltem, valószínűleg a legcoolabb ember a világon.
Aly: A szárnyai alá veszi Willt, és segít neki kitörni.
Charlotte: Hé, gyere velünk próbálni szombaton, és mutasd meg a zenei tudásod!
Will: Bandákkal sosem foglalkoztam még.
Charlotte: Mindig azt tedd, ami megijeszt.
Gaelan: Will rájön, hogy van érzéke ahhoz, hogy összehozzon egy bandát.
Karen: Egy banda menedzsere vagy.
Will: Tudom. Ez új terep mindkettőnk számára.
Gaelan: És a végén siker lesz belőle.
Will: Nagyon kicsi az esélye, hogy ez a bandás dolog összejöjjön és népszerű legyek!
Charlotte: Először simíts el egy hajtincset az arcából. Szép volt.
Todd Graff: Arról szól, hogy felnő, erről az útról.
Charlotte: Idén két együttes indul a suliból a Bandslamen.
Ben: Ez őrültség!
Bug: Helló!
Todd Graff: A banda menedzsereként megtanulja, hogy hozzon össze embereket.
Will: Akarunk rockot hallani?!
V: Ez egy cool film a zenéről, amibe mindenki mindent beleadott.

2. rész

V: Kétségtelen, hogy mindketten őrülten szeretjük a zenét.
Aly: Ezért játszunk ebben a filmben. Mindenki a filmkészítőktől kezdve a szereplőkön át a statisztákig hatalmas szenvedélyt érez a zene iránt. Pont mint Will.
V: Igen. De Will egy kicsit több, mint szenvedélyes. Inkább megszállott.
Gaelan: A karakterem, Will minden fajta zenét ismer.
Todd Graff: A karaktere, Will zenemániás, meg kell mutatnia teljes mértékben, hogy mit képvisel számára.
Gaelan: Az első nap a forgatáson el kellett olvasnom öt könyvet a rock&roll-ról, 500 oldal körül voltak, és bennük volt minden, amit valaha tudnia kell az embernek a rock&roll-ról.
Todd Graff: Egyébként nem tudom, hogy lehetne ezt kivitelezni azon kívül, hogy te magad kutatsz annyit [a rock&roll-ról].
Will: Tudom, hogy most próbáljátok lazán venni az egészet, és harmonikus zenét akartok teremteni.
Omar: Ja. De ez kemény.
Gaelan: Főleg ha a hangszerek nincsenek pontosan egymásra hangolva.
Todd Garff: Számomra nagyon fontos, hogy egy olyan filmben, ami egy olyan emberről szól, aki megszállott a zene iránt, a zene valóságos legyen.
Gaelan: Ezért van Willnek eredeti és jó zenei ízlése.

Will: Kedves David Bowie…
Gaelan: … az egész filmen keresztül Will leveleket ír David Bowie-nak, ő a zenei példaképe.
Will: Rajtad kívül senkinek nem mondanám el.
Gaelan: A levelekben David Bowie-nak azt írja meg, hogy milyennek érzi az életét.
Lisa: Nagyon tetszik, hogy végig Bowie-nak ír… vagyis David Bowie-nak, nem szoktam Bowie-nak hívni. Nekem is példaképem.
Gaelan: Maga David Bowie eredeti személyiség, ahogy Will is.
Charlotte: Furább vagy, mint gondoltam, Will Burton.
Todd Graff: Ha olyan emberekről mesélsz el egy történetet, akiket a zene köt össze, az egész mindenki számára érthető is izgalmas lesz.
Will: Mick Jagger és Peter Tosh vette ezt fel.
Will: Tapsoljon, aki igent mond!
Todd Graff: A zene úgy szól az emberekhez, ahogy semmilyen átlagos szó vagy jelenet képtelen.
Aly: Ez vonzott ebben a projektben, ilyen filmek ritkán készülnek.
Will: Kedves David Bowie… tudom, hogy sokat beszélek, de ez a legcoolabb dolog, ami valaha történt velem.
V: Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Will elviszi a karakteremet, Sa5m-et a híres New Yorki klubba, a CBGB-be
Aly: Eredetileg a CBGB country, blue grass és blues klub volt. De ironikus módon néhány mindörökké népszerű banda indult innen.
V: Olyan együttesek, mint a The Remains, Patrick Smith, a Talking Heads, a The Police és a Blondie itt léptek fel először.
Aly: Sajnos a klub 2006-ban bezárt, de a Bandslamben visszahoztuk.
Will: CBGB… a központja mindennek, ami számított a zenei életben az elmúlt 40 évben.
Todd Graff: Van egy lista azokról a bandákról, akik először a CBGB-ben léptek fel.
Gaelan: CBGB… a punk szülőhelye.
V: Sosem tudtam annyira sokat róla, de ezt mindenki ismeri. Itt tonnányi zenét játszottak.
Gaelan: Felépítettük a forgatáshoz a CBGB-t, az eredeti már nincs meg, de így is elképesztő.
Todd Graff: Nagyon fontos volt számomra, hogy olyan pontos utánzat legyen, mintha dokumentumfilm lenne.
Will: Nézz körül.
Sa5m: Igen, az a WC.
Gaelan: Kívülről és belülről is felépítették.
Jeff Knipp: Erre az emelvényre építettük a külső részt, így emeletessé tudtuk tenni, itt lehet lemenni a földszintre.
Will: Mit csinálsz?
Sa5m: Gyerünk!
Jeff Knipp: Ezt a részt New Yorkban vettük fel a Broadwayn, de az épület, ami előtt a színészek állnak, itt látható.
Todd Graff: Elmész a színpad mellett, mikor besétálsz a CBGB-be. És ez nem egy álomklub volt, hanem egy koszos bár. Pont így nézett ki.
Will: A CBGB nélkül nem lenne Sex Pistols vagy The Clash!
Todd Graff: Mindenki ott kint beszélgetett, itt kellett fizetni, kaptál pecsétet, itt mentél el, mielőtt bejutottál a bárba, ott álltak az emberek.
Gaelan: Játszottál itt?
Todd Graff: Igen, a Padendics nevű bandában, de nem tartott sokáig, sokkal coolabb karrierre számítottunk.
Will: És a U2-t akkor senki sem inspirálta volna, hogy alakítsanak bandát Írországban! És a The Chillers se hallgatja meg a U2-t Vegasban, és ők se zenélnének!
Todd Graff: Ami igazán sokat számított a CBGB-vel kapcsolatban, hogy olyan élet folyt itt, ami megváltoztatta a kultúrát, szerintem olyan mértékben, mint a Beatles a 60-as évek Londonjában.
Will: A lista végtelen.
?: Király, köszönjük szépen.
Todd Graff: Oké, menjünk, készítsünk egy filmet!

3. rész

Aly: A Bandslam zenéjét részben régi számokból alakították át.
V: És minden, amit írtak nekünk, ütős. És tökéletes a filmben a klasszikusok jelenléte, mint a Cheap Trick vagy David Bowie.
Aly: És gondoljatok bele, a Bandslam-hez olyan zenét kellett összeállítani, amit a rendezőn kívül senki nem ismerhetett.
Lindsay Fellows: Nagyon sok zene van a filmben. Próbálták megmutatni a legjobb zenét a közönségnek, mindezt úgy, hogy magukhoz közelinek érezzék.
Aly: Szerintem ez elképesztő klasszikus dalokat énekelni.
Todd Graff: A rock története nem csak Elvisből meg a Beatlesből áll, ez egyfajta történelemóra is, hogy az emberek ezt átélhetik.
Marisa Yeres: Nagyon szerencsések vagyunk, hogy egy egész csapatnyi ember dolgozott velünk azon, hogy megtaláljuk és átírjuk a dalokat.
Adam Lasus: Az Amphetamine című dalt választottuk ki, amit az I Can’t Go On, I’ll Go On ad elő, a barátommal Steve With-el írtuk át.
Aly: Az Amphetamine elképesztő dal, az egyik kedvencem, nagyon lelkes voltam, alig vártam, hogy leforgassuk.
Will: A Bandslamhez találnunk kell egy dalt, amivel elmondhatjuk, kik vagyunk.
V: Elénekeltem az Everything I Own egyik verzióját, átalakítottuk a saját stílusunkra.
Aly: De van a filmben klasszikus rockzene is, mint a Cheap Trick száma, a Someone To Fall Back On, ami egy gyönyörű dal.
Aly: Egyszerűen jó érzés, hogy a zene különböző változatai miket váltanak ki az emberekben.
Todd Graff: A soundtrack olyan dolog, hogy a filmtől függetlenül is hallgathatod. Ezt egy csapat hozta össze, az volt a cél, hogy az emberek szívesen hallgassák, megvegyék és elismernék. És nagyon biztos vagyok abban, hogy sikerült elérni.
V: Nehéz összerakni egy bandát. A scott(?) együttesek pedig más történet.
Aly: A scott nevű műfaj Jamaikából indult, a reagge-hoz hasonlít, de a ritmusa inkább rock-os.
V: Úgy tűnik, valaki megcsinálta a scott leckét.
Aly: Hé! És gyakorlatilag azért van olyan sok ember a bandába, mert sok hangszer szerepel.
Todd Graff: A szereplők tényleg játszanak hangszereken, tényleg megtanulták, amit ebben a filmben játszanak, plusz meg kellett felelniük a szerepükhöz, meg kellett lennie a kémiának, de zeneileg is kiemelkedőnek kellett lenniük. És azok is.
Will: Oké, ismered a reagge ütemet keresztben… most jön az alsó dob.
Ryan Donowho: Zenészként amint látok egy olyan jelenetet, amiben a dobos nem ad bele mindent, vagy a gitáros túlságosan is nézi a kezét, eléggé kiborít.
Will: Belőled legenda lesz.
Charlie Saxton: Öt éves korom óta vagyok színész, nyolc éves korom óta zenélek, és mindig is szerettem volna egy olyan filmet készíteni, ahol a zene tart össze minket. Mikor meghallottam, hogy enyém lehet a szerep azt mondtam. „Ez az, erre vártam! Ez vagyok én!”
Will: Nem akarok bunkó lenni, de úgy tűnik, túlságosan is azért küzdesz, hogy Flee legyél a Red Hot Chilli Peppers-ből?
Bug: Hagyjuk már, nem akarok Flee lenni, nem is szeretem őt!
Will: És mi a neved?
Bug: Bug.
V: A film előtt két hetet próbáltunk, ahol a zenét tanultuk, én gyakoroltam a gitározást, és mindenki a dalokat próbálta.
Lindsay Fellows: Napi 12 órát dolgoztunk 2,5-3 héten keresztül, csak a zenés jeleneteket próbáltuk.
Tim Jo: A film előtt a gitárnak ezen az felén játszottam. Most itt kellett játszanom, és a film után ezt vágások bizonyították.
Scott Porter: Több, mint másfél hónapja nem gitároztam. Most saját dalokat írok.
Adam Lasus: Összeraktuk ezt a bandát olyan emberekből, akik egyébként sosem beszélnének egymással, és mindenképp azt akartuk elérni, hogy tényleg együttesnek hangozzanak, számukra ez varázslatos élmény volt.
Aly: Nagyon benne voltam, nem színészkedtem, tényleg élveztem.
V: A stúdióban készítettünk előfelvételeket, egy hatalmas szobában voltunk együtt.
Lindsay Fellows: Aly és Vanessa számainak hátterét is így vettük fel.
V: Először felvettük a hátteret, később énekeltem fel a dalt. És nagyon jó móka volt, megismerhettük egymást.
Aly: Szinte nem is normális, hogy ilyen sokat lóghattunk együtt, hülyéskedhettünk és együtt zenélhettünk.
Todd Graff: Tényleg ők játszanak, nézz a képernyőre, és nem kell aggódnod: tényleg ők játsszák a számokat. Szerintem ez hatalmas dolog.

4. rész

V: Amint összerakjuk a bandát, a show-t a Bandslam színpadára visszük. Amikor forgattuk, tényleg olyan volt, mintha a bandák harca lenne.
Aly: Az egészet egy hatalmas zenei fesztiválon forgattuk Austinban, Texasban. A neve South by Southwest volt.
V: A középiskolás bandák, akikkel versenyzünk a filmben, igazi bandák.
Aly: Nagyon cool volt, nézzétek meg.
Gaelan: Az egész vetélkedő csúcspontja az volt, hogy a nyertes szerződést kap. És hatalmas volt látni azt a sok együttest egy helyben.
Tod Graff: Nagyon jó helyi bandának kellett lenniük, mert a filmben, a Bandslamben a legjobb helyi bandák versengenek.
Charlie Saxton: Szerintem nagyon jó döntést hozott az, aki kitalálta, hogy Austinban forgassuk a filmet, mert Austin a világ egyik zenei központja.
Scott Porter: Szerintem nem véletlenül forgattunk Austinban.
Todd Graff: Fiataloknak kellett lenniük, változatosaknak, a Bandslamben sok különböző banda lép fel.
Zeale and Phranchyze: Napi 24 órát, heti 7 napot dolgoztunk, de az volt az álmunk, hogy egy zene köré épülő filmben szerepeljünk.
The Daze: Nem voltunk profik, se felkészültek, ez nagyon hirtelen jött.
The Burning Hotels: Ez nagyon szürreális, fura csak önmagunknak lenni, de király is.
Bug: Köszöntőt!
Todd Graff: A Glory Dogs nevű együttest nem színészekből raktuk össze, hanem a Joker nevű bandát kértük fel, és betettük a bandába a színészt, aki Ben Wheatley-t játssza.
Will: Mi is benne lehetünk.
?: Mennyi esély van rá szerinted?
Will: Amennyit én mondok.
Bandslam szervező: Köszöntsétek az I Can’t Go On, I’ll Go On-t!
Charlie Saxton: Ez a jelenet hatalmas, mind izgatottak vagyunk, a legjobb show-t adjuk elő.
Adam Lasus: Hatalmas a tömeg, az emberek megőrülnek, a bandatagok izgatottak, mert tényleg ők játszanak a hangszereken.
Chalie Saxton: Mind azokat a dalokat adjuk elő, amiket hetekig próbáltunk és vettünk fel, és az egészet ma kell bemutatnunk.
Ron Schmidt: Ez a hét legnagyobb eseménye, 12000 statiszta van jelen, még újságírók is eljöttek.
Aly: A közönség nagyon cool, mint egy igazi koncerten.
V: Nagyon ideges voltam a verseny előtt, de éreztem az energiát, és aztán belejöttem, úgy éreztem, mintha rocksztár lennék.
Todd Graff: Szerintem nagyon jó ötlet volt Vanessa Hudgenst egy Flying V-vel 12000 ember előtt megmutatni.
V: Van egy király gitárom a filmben, egy Flying V, szerintem jó volt a méret, de mindenki, aki látott vele, azt mondta, nagyobb, mint én. Ez volt a legkisebb méret, nem tudom, mit tehettek volna.
Marisa Yeres: Elfelejtettük, hogy filmet forgatunk, annyira beleéltük magunkat, hogy egy koncerten vagyunk, nagyon különleges volt.
Ryan Donowho: Nagyszerű volt, hogy mind a színpadon voltunk és éreztük azt az energiát.
V: Minden őrültség, amit a színpadon láttok, csak én vagyok, amint magamat adom és próbálok rocksztár lenni.
Aly: Számunkra nagyon jó móka volt elkészíteni a filmet.
V: Mindenképp nézzétek meg a Bandslamet augusztus 14-től a mozikban!
Aly: Sziasztok!

Fordította: LL.

Flúgos Futam!

Lássuk, hogy mivel is készülhet a Mesélő így a hosszú hétvége valószínűleg legkellemesebb napján, amikor is ott a remek felismerés, hogy holnap se suli, se munka, hanem lazulás ugyebár – szóval mivel is készülhet, nos, hát majdnem azt kell mondanunk, hogy szinte semmivel. Már ami a számokat illeti.

Az amcsiknál kerek három hónapot élt meg a MAOW a mozikban, nagyon úgy fest, hogy eddig tartott a mozis karrier, a Bandslam kapcsán ma megnézzük a utsó országot, mellyel világköri turnénkat le is zárjuk szépen, azonban pánikra semmi ok. Na jó, nem hiszem, hogy bárki hirtelen pánikba esett volna, inkább úgy találóbb, hogy: a Mesélő mindig elő tud kotorni néhány számot, úgyhogy mai kis adag számunk köré is felépül némi történés, már csak a rend kedvéért, no és azért, mert ma végre elmondhatjuk, hogy a legújabb számos infók már megválaszolják a kérdést: Mire jutott számszakilag egy kerek esztendő leforgása alatt a High School Musical 3 – Senior Year című Nagy Közösségépítő Film DVD/blu-ray változatban?

Bizony, éppen egy teljes éve a legfrissebb számokhoz képest, 2009. február 17-én dobták piacra az amcsiknál a Nagy Film hazavihető változatát. Állati izgalmasnak találja mindenki, biztosan már alszotok.

Kár, mert így kimaradtok egy nem átlagos autóversenyből, mely kapcsán bejárunk egy nagy-nagy sivatagot, megidézünk egy régi-régi amcsi mesét, ami annyira régi, hogy egészen 1968-ig kell visszanyúlnunk érte, persze itthon még a net nélküli világban (tényleg volt ilyen, mesélték) kellett egy laza 20 év kb, mire mi is láthattuk, de szerintem még jóval több is, na a lényeg, hogy ezt a bizonyos mesét összekombináljuk majd az annyira várt melegebb hellyel, és ennek eredményeként összejön majd egy nehezen emészthető, nehézkesen tolerálható, döcögő és unalmas mese – ha nem hiszitek, olvassatok tovább.

Hogy ez heti vezércsel, avagy nem átlagos kedvcsináló, esetleg csak szavak egymás után pakolása, még most a Mesélő előtt sem világos, reméljük, hogy a középső megoldást sikerül eltalálni.

Szóval a lényeg, hogy kellene egy szellemidéző dal, amivel a hideg télből jobb helyre juthatunk, olyan dal kellene, ami ráadásul egy nagy lazulást vezet fel, a Fuvolás Lány pikolón a Piros csizmákat játssza a Vámpírok Báljából, így minden utas kap egy piros színű csizmát és a bolondság kezdetét veszi.

Hirtelenjében mind Dél-Afrikában találjuk magunkat, ahol a lakosok közlik velünk, hogy a világon minden létező számnak birtokában vannak – ám ahhoz, hogy elmondják mindet, versenyre kell keljünk velük és egymással, avagy sport a lényeg ismételten.

A Mesélő rögtön hátra is sunnyog néhány lépést, mielőtt valamit kitalálnának az utasok, valószínűleg örül, hogy az amcsi koripálya tulajdonosai nem indítottak ellene kártérítési pert az összezúzott jég miatt, nem kockáztatna még egyszer. Persze az utasok rögtön mondják, hogy van egy tippjük ki fog sportolni, ám a sivatagiak közlik nem egy fő, hanem mind a 32-en sportolunk: részt kell vegyünk egy ördögien gonosz, mesebeli Flúgos Futamban! A Flúgos Futam mesében különböző fura szerzetek furikáztak sajátságos járgányaikkal leginkább sivatagban – volt abban a mesében egy főgonosz, ahogy minden valamirevalóban szokott lenni, nos ő Gézengúz Guszti, következésképp az ő szerepét a Mesélő veszi át, aki mint néhány mese óta tudjuk, nagyon gonosz és félelmetes és ijesztő, meg minden, szóval így.

Lássuk milyen járgányokkal indulunk: kérem szépen van itt minden mi elképesztő lehet a világon, Ferrari California Spider, mégpedig piros-fekete festéssel, BMW Sport Hatch, méghozzá kék színben – mindkét esetben alap, hogy olyan különös anyaggal van bevonva, hogy a sivatagi homokszemcsék illetve egyéb úton előfordulható elemek ne árthassanak a fényezésnek, aztán van még az új KITT, egy Ford Mustang.

Mindenki választ magának autót, hogy kinek melyik, mindenki eldönti maga – azonban a Fuvolás Lánynak nem jut ezekből. De nem ám. Rá más sors vár. Az égben megpillantjuk kedvenceinket, amint autóikkal szállnak felénk – igen, mindkét autó repült, remélhetőleg a Mágiaügyi Minisztériumban nem szereznek tudomást az esetről, különben egy másik mese szereplője készülhet extra jó mesével.

Szóval kedvenceink landolnak és a Szépség átadja a slusszkulcsot a Fuvolás Lánynak, mondván ezzel kell versenyeznie, ragaszkodik hozzá kifejezetten, kimondottan megtisztelve érezné magát. Azonban van egy kis bökkenő, Szerkesztőnk nem tud vezetni, olimpikon atlétanőnkkel egyetemben, így pedig a verseny szabotálásra kerülhet. Pánikra semmi ok, mondja a Szellem, azzal égszínkék köddel veszi körül magát, pillanatnyi villanás következik, majd felbukkan egy másik meséből Hermione Granger, varázspálcájával feléjük mutat, elmond egy vezetés-bűbájt és mindketten mindenféle rutinnak birtokába kerülnek, ami csak sajátja egy versenyzőnek.

Persze miután mindenki elfoglalta helyét a megfelelő kocsiban, felbukkan a főgonosz is, akitől minimális elvárás lenne, hogy valami bazi nagy tankkal induljon versenybe, legalább egy olyannak a modern leképezésével, mint a mesebeli Pofa Be törzsőrmester járgánya, ehelyett egy Fant-taxi feliratú gyufás skatulyával áll rajthoz – célja, hogy szabotálja az utasokat a verseny mielőbbi tejesítésében, jutalma egy adag szám a házigazda-szervezőktől, mindezt persze az utasok büntetésként élik meg ugyebár.

El is startol a verseny, persze nem átlagosan, maga Mr. Szívdöglesztő sétál lefelé szűkülő szárú kopottas bőrnadrágjában, hosszú fakó, kopottas fekete bőrkabátban, csizmában, rajta sarkantyúval, valamint egy tekintélyes barna kalapban, elmaradhatatlan fogpiszkálóval a szájában a rajtvonalhoz, magára vonzza egy kivétellel az összes tekintetet. Start akkor van, ha kiköpi a fogpiszkálót, a pisztoly túl sablonos – rágja, rágja, igen sokáig, és igen ízletesen, már-már arra gondolunk, hogy a gazdaságos kajázás e formáját mi magunk is kipróbáljuk legközelebb egy étteremben, desszert helyett tökéletes lesz, amikor is a kopottas piros csizmában, fekete-fehér szín összeállítású westernfilmekben látható ruhában posztoló Szépség, ki nyakában egy pillangót ábrázoló briliánst visel, jól hallhatóan megköszörüli a torkát, és Z messze köpi a fogpiszkálót.

Természetesen a gonosz rajtol a legjobban, őt nem kötötte le a Mr. ilyen szinten, úgyhogy 100 méter után máris vezet, a rajtnál baleset nem történt természetesen mindenki szépen eljött. 101 méternél a gonosz Mesélő már 50 méteres hátrányban van, mivel a Fant-taxi ugyan vicces kis autó, de egy Ferrari vagy egy BMW valamivel jobban gyorsul, úgyhogy gyorsan lehagyják – azonban e taxi speciális szerkezet és van ebben egy nagy mágnes, ami kampószerűen kinyúlik az első lökhárítóból és a leggyorsabb autó után vonzza magát, miközben elsuhan a sok versenytárs mellett a kocsi tetején fényújság büntet: december 04-06 - 54,603 dollár, 58 mozi!

Ezen be is rágnak az utasból lett sofőrök és egy elegáns csellel megfordítják a mágnes polarizálódását így aztán a Mesélő leszakad.

Ám a ravaszság tetten kell érhető legyen ezért a következő feliratot vetíti ki mindenki szélvédőjére a Szellem segítésével: december 11-13. - 37,637 dollár, 59 mozi! Kiderül, hogy mindenkiben egy hacker veszett el, nem is olyan mélyen, egyből törlik a feliratot.

Van minden sivatagban, így ebben is, egy rövidített út, mely mentén autósbolt lappang, beszerzésre kerül most egy méretes rakéta, ami majd turbó hajtást biztosít a taxinak, egyben a következők olvashatóak ki a maga mögött hagyott füstből: december 18-20. - 20,767 dollár, 45 mozi!, a füsttől pár versenyző lassít, mások egyszerűen csak lebegtetik járgányukat és így kerülik el a füstöt.

Nagy varázslat történik most: a versenyzők felvesznek egy alakzatot, mely a következő: 3,238 ami teljesen véletlenül megfelel ugyanennyi dollárnak és kimondottan a december 25-27-es hétvégére vonatkozik, az egyik repülő kocsi az égbe rajzol még egy 16-es számot is.

Mindezek után a versenytáv végéhez közeledünk már, szóval itt az ideje bevetni egy tervet, mivel nem hagyható, hogy a végső számok nélkül érkezzenek célba a versenyzők. Nincs kreatív terv, annyi az egész, hogy speciális festéket szóró pisztollyal az első helyen haladó versenyző elé céloz a gaz, meghúzza az elsütő billentyűt és a speciális festék kirajzolja, hogy: + 108,2% - 6,741 dollár - 5.

Az utasok ekkor lassítanak, de nagyon, ami megdöbbenti a gonoszt és nem tudja mire vélni. Annyira lelassítanak, hogy körbeveszik a Mesélőt, hogy az utolsó számot hallják: január 8-10. és 587 dollár 5 moziban.

Ekkor mindenki egyszerre gyorsít, majd a cél előtt fél méterrel megállnak egy vonalban, egy autónyi hézagot hagyva középen, a Mesélő nem hisz a szemének, talán itt az esély a győzelemre, a mezőny legkisebb autójával, melléjük ér, sőt el is halad 25 centit, amikor hirtelen meggondolja magát egyszerre mindenki, gázt adnak, és a főellenséget faképnél hagyva egyszerre haladnak át a célvonalon, majd kórusban kiáltják: 269,834 dollár!

A célban aztán a Kétlábonjáró Szépség sejtelmesen mosolyog: bizonyos sportokban vannak úgynevezett lucky loser-ek, most a Mesélő lesz az. Mielőtt bárki bármi rosszra gondolna, V csak a HSM 3 DVD/blu-ray számait akarja megosztani, szóval: február 8-14-ig sikerült 834 db-ot eladni, amiből összesen 16,454 dollár folyt be, és bizony-bizony, most van egy teljes év a boltokban a DVD és a blu-ray, hogy pedig esztendő múltán sem múlhat el mese nélküle, és immáron másfél éve barátkozhatunk a záró rész különböző számaival, pontosan mutatja mi lett a Disney kicsike filmjéből. A jelenséggé vált film záró részét 2010-ben 6,512 példányban adták el.

Persze a győztesek is megtudhatnak egyet s mást, a gonosznak meg kiderül, hogy mire volt való a cél előtti csel. A Mr. rádión felajánlotta mindenkinek, hogy a győztest elviszi egy igazi sivatagi körre, a repülő kocsiban – utasaink pedig bizonyítják, hogy csapatunk összetartó, a „We're All in This Together-elvet” maximálisan magukká tették, így együtt utaznak miközben a Mr. meséli, hogy: a Megint 17 DVD/blu-ray változata is szépen hozza a számokat: február 8-14-ig összesen 1,033 példányt adtak el a pontosan 11-én feledik szülinapját ünneplő DVD-ből, 21,399 dollár értékben. 2010. évben összesen már 12,930 db lemezt adtak el belőle.

Lássuk külön csak a kerek számos DVD/blu-ray-s filmeket:

Fél éves házimozis piacon való szereplése alatt a Megint 17-ből eladtak 1,453,281 példányt, bevétel gyanánt befolyt belőle az idén 236,357 dollár, fél év alatt összesen pedig 25,347,626 dollár.

Egy éve van pont, a számokhoz képest, hogy otthon is élvezhetjük a Vadmacskák utolsó tanévét, ez idő alatt összesen 3,275,380 példányt adtak el a lemezből. Az idei bevétele 129,684 dollár, összesen pedig már 58,941,523 dollár folyt be belőle.

Kiötlötte: Fant.
Forrás: The Numbers 1 2; BoxOfficeMojo 1 2.

Csodák ideje

Van abban valami jellemző egybeesés, hogy a MAOW számai éppen a nőnapi mesére fogynak el, most aztán küzdhet a Mesélő, hogy a kevésbé aktuális számhalmazból valami emészthetőt, de legalább picikét érdekfeszítőt összehozzon, pillanatnyilag nem tudni összejön-e, azonban két dolog valószínűnek látszik, már az elején: először is, hogy rövidebb lesz a sztori, mint az átlagos (akkor is, ha utóbbi történetinkre ezen jelző nem volt ráaggatható) másodszor pedig, hogy unalmas lesz várhatóan, na de ez már-már alap, szóval kitartás.

A múlt héten úgy tűnt, hogy ha lenne egy mesebeli Teszlek Süveg nálunk, és mindenkiről megállapítaná ezúttal azt, hogy hová szeretne menni, akkor, ha szépen sorban mindőnk felvenné a Süveget, akkor hát nagy biztonsággal valahol Amerikában kötnénk ki, mégpedig egy műkori pályán – ezért aztán nem is tehetünk mást, mint a szőnyeggel, a Szellemmel és a lámpással a múlt héten megismert LA-beli koripályára navigáltatjuk magunkat.

Természetesen kedvenceink már ott várnak ránk, hogy segítsék a bejutást – összesen 32 belépőt vettek, plusz korcsolyák, hiába, nekik mindez apróság, meg aztán nincs idő pénzt váltani, a forintra meg valahogy úgy néznének az amcsik, mint Roxfort varázslói és boszorkányai a muglik pénzére, szóval kerüljük a feltűnést mindenképp, meg a kérdéseket, úgyhogy miután ilyen hosszadalmasan és körülményesen megismertük az indokokat, menjünk is be és lássuk, hogyan néz ki egy koripálya az amcsiknál.

Nos. Jég jég, gondolhatnánk és van is benne valami, de itt véget is ér az összes hasonlóság alapvetően. Méretét tekintve jócskán nagyobb a pálya egy átlag magyarnál, körülötte a palánkokon túl padok helyett extra-kényelmes egy-illetve kétszemélyes fotelokat, valamint hosszú-hosszú kanapékat találhatunk, minden igényt kielégítő büfét, amit csak amcsiknak neveznek így, nálunk már-már szinte bárnak hívnánk az ilyet, kicsi, azonban jól felszerelt, legmodernebb fénytechnikával ellátott színpad, magán a jégen pedig különböző akadályok, példának okáért egy atlétikapálya egy része is megtalálható, persze a távolugrás és a rúdugrás nyilván körülményesen lenne kivitelezhető jégen, de például a magasugrás körülményei abszolút biztosítottak.

Minden utasunk, beleértve a 32. utast, a Fuvolás Lányt, korcsolyát húz és jégre lép. Hamar kiderül, hogy a színpad nem fog üresen maradni, hiszen a Mr. és a Szépség tudatták az ott dolgozókkal, korioktatókkal, felügyelőkkel, hogy van köztünk egy zenész, aki nagyon szeretne játszani valamit fuvolán. Mivel nem tudja elhárítani, a Fuvolás Lány színpadra lép, azonban csak egy feltétellel, mégpedig, hogy ne egyedül szerepeljen, és az Olimpiai Bajnok atlétanővel közösen hozzanak össze egy zenés sportos revüt, ami csak nyomaiban hasonlít egy átlagos műköri show-ra. Ebben meg is egyeznek, a fuvolán szóló zene a Vámpírok Báljából a Carpe Noctem, szóval kellően pörgős ahhoz, hogy a szárazföldi rekordot LL jégre vihesse – már kezdi is a bemelegítő ugrásokkal, idő van, a szám 9 percnél is hosszabb. Két lendületes bemelegítő ugrást követően, mikor már a jelenlévő összes korizó látogató a show-ra figyel, nekiindul a jégen, majd felugrik nem sokkal a jég előtt, a levegőben eldől és magasan veszi a 161 cm magasan elhelyezett akadályt.

Mindezt értékeik hőseink is, cserében megosztanak velünk némi számot, nevezetesen, előbb a Mr mond pár érdekességet a Megint 17 DVD illetve blu-ray verziójáról, jelesül, hogy a 2010. február 01-07-ig tartó időszakban nagy-nagy emelkedés tapasztalható a megelőző hét számaihoz képest, mivel konkrétan duplázás történt és egészen pontosan 1,255 db lemezt adtak el a film hazavihető verziójából – mindez azt is jelenti, hogy az idén eladott lemezek száma már 11,897, szóval halad a dolog szépen a maga medrében. Fontos megjegyeznünk természetesen azt is, hogy ez az 1,255 db lemez mennyi pénzt hozott a konyhára, nos, mielőtt bárki is tövig rágná a körmeit izgalmában elárulhatom, hogy a szám kereken 25,800 dollár vagy duplázás itt is, érdekes dolgok ezek, ki tudja mi okozza ezt a hullámzást…

Hát ez baromi érdekes, majd ha lesz egymás több hetünk, mikor az unalomtól nem tudunk mit csinálni elgondolkozunk rajta – olvasható egy nagy-nagy molinón az utasok egybehangzó gondolata a Szellem segítségével.

Maradunk a dvd-knél csak most a Szépség veszi át a szót. Elmeséli nekünk a HSM 3 DVD/blu-ray változata még az előbb mesélteknél is nagyobb resurrection-t mutatott be, szóval több volt, mint duplázás, de százalékba nem számolta inkább át – ezen a ponton a Mesélőt kivéve mindenki fújt egy nagyot halkan – mindenesetre tény, hogy 873 db lemezt adtak el az üzletek február első hetében, úgyhogy az idén eladott darabszám ezzel 5,678 db-ra nőtt, úgyhogy haladunk. Meg kell említenünk persze azt is, hogy számszakilag mindezen 873 fogyott lemez 17,142 dollárt takar.

Szóval akkor a MAOW számok. A Mr. kitalált egy cselt, mégpedig majd akkor mondja el a legfrissebb adatokat, ha majd a Mesélő bemutat a jégen a tripla leszúrt Rittbergert – a Mesélő fakóbb lesz ennek hallattára, mint a jég amin nagy nehézségek árán sikerült megállnia. Kiderül, hogy Z nem viccelt – olyan nagyon – és a Mesélő kénytelen produkálni valamit, ha számokhoz akar jutni. Nagy nehezen megindul sajátságos jéghasítási technikájával majd megkísérel felugrani – nekirugaszkodik, nagyon látványos amit csinál, felugrik és…és….és….és - és majdnem teljesen 3 centit sikerül a levőbe felfelé ugrania, mikor visszaesik és össze-vissza rongálja a jeget, úgyhogy amint 5 pert elteltével feltápászkodott, jöhet befelé a Jégjavító Autó – ööö ha a pontos nevét tudja valaki, ne tartsa magában.

A kényelmes fotelokban ücsörögve a Mr elmeséli, hogy nem tudni miért de nincsenek új számok – nagy valószínűséggel ezen a hétvégén már nem látható az amcsi mozikban a MAOW, viszont múlt hétvégén még ott volt, mégsincs meg az eredmény, roppant érdekes rejtély. Persze lehet, hogy simán a számos oldal hanyagsága az okozója a hiányzó számoknak.

Miközben a Szépség mesél egy országról, ahol ment a mozikban a Bandslam, a Mr. és a Mesélő minden kedves hölgy utasnak egy-egy szál sárga tulipánt nyújt át Nőnap alkalmából köszöntve őket. Szóval az ország, ahol ment a Bandslam és amiről a Szépség mesél az Nigéria. Itt két moziban volt a premier még a 2009. december18-20-i hétvégén, tehát éppen Karácsony előtt, mégpedig 1,936 dollárral. A Karácsony a csodák ideje, ezt tudjuk jól mind, a csoda pedig a Bandslam-el is megtörtént mert a december 25-27-i hétvégén egy moziban ment, azonban 60,4%-os növekedéssel 3,106 dollár volt a második hétvégés bevétel. Fura mód az újév első hetéről nincsenek adataink, ellenben tudjuk, hogy a január 08-10-ig tartó hétvége 1 moziban 488 dolcsit hozott, végül a január 15-17-es hétvégével zárult a film nigériai karrierje, 54 dollárt hozott utsó hetének végén.

Összességében tehát:

A Me and Orson Welles bevétele az amcsiknál február 25-el bezárólag 1,190,003 dollár, az 557,602 nemzetközi dollárral az összbevétel továbbra is 1,747,605 dollár.

Szintén nincs elmozdulás a Bandslam adataiban - 12,225,023 dollár az összbevétel.

Nagyon is van viszont elmozdulás a korábbi projekteken, a házimozis piacon:

A Megint 17 DVD/blu-ray verziójából 2010-ben már 214,958 dollár folyt be, az összbevétele pedig 25,326,227 dollár – emlékszünk: a film 20 millióból készült.

A High School Musical 3 – Senior Year című korszak meghatározó zenés film DVD/blu-ray verziójából származó bevétel idén 113,230 dollár, összességében pedig 58,925,069 dollár a bevétel.

Készítette: Fant.
Forrás: The Numbers 1 2; BoxOfficeMojo 1 2.

La Baletta

Mai adag számunk köré vagy inkább mellé kerekített sztorink visszatér várhatóan a megszokott fázisba, vagyis altatni fog, mindezt nem elrettentésként vetíti előre a Mesélő, pusztán a várható hatást jelzi előre, szóval kispárnát a fejek alá, fél szem az ágyon, olvassátok végig, majd véleményezés után irány a jó puha ágy. Update: így túl a sztorin, talán annyira mégsem bágyasztó, szóval annyira nem kell sietni az alvással.

Nyissunk rögtön Szellem-csalogató dallal, a múltkori Broadway-os, jelmezbálos kaland, mindenkit ugyan nem ragadott meg, sőt, páran nem fejtik ki véleményüket sajnos, de akik aktívak voltak, mint a Szellem, azok bizony éppen kipihenik a Bál fáradalmait, szóval semmiképp nem lenne jó valami zúzóssal nyitni, tehát összességében kímélni kell a Szellemet. Így aztán a Fuvolás Lány egy instrumentális szerzeményt játszik, Presser Gábor La Baletta című művét, a dallamvilág tökéletesen illeszkedik pikolóra is, így aztán a Szellem széles mosolyok közepette bújik elő a lámpásból és máris keríti elő a szőnyeget, majd égszínkék füsttől ölelve teleportálunk is kedvenceink városába.

Megérkezvén tapasztaljuk, hogy kedvenceink egy csellel készülnek fogadván bennünket, mindketten két számmal nagyobb cuccba bújnak, ezáltal nagyon menőnek öltöznek, céljuk, mint mondják, hogy a lehető legátlagosabbnak tűnjenek, azért, hogy bemehessenek egy DVD-ket áruló boltba és személyesen nyomozzák ki mi a helyzet azon a fronton. A front a házimozis piac természetesen, csak, hogy tisztázzuk.

Szóval előbb a Mr. sétál be az üzletbe, a hatás kedvéért egész héten nem borotválkozott és még kontaktlencsét is visel, hogy jellemzően kék szemeit elrejtse, barnára színezze. Egyedül megy be, hogy kevésbé legyen feltűnő, pulcsijának kapucniját lezseren fejére csapja, csak, hogy haját mind inkább összekócolja.

Az utasok a Szépséggel addig a bolt előtt várakoznak, előbbiek bámulnak maguk elé, már-már hitetlenül persze, hogy vajon miért és hogy jutott az eszükbe mindez. Biztos gondoltak spontán egy lazát, hm, vagy lehet, egész héten a legjobb tervről agyaltak, persze nem avatnak be minket, pedig nagyon szépen kérjük, még a Fuvolás Lány Shrek 2-ből elcsent Csizmás Kandúr nézését is bevetjük, mindhiába, makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy legyen titok.

Szóval az átlagosnak öltözött Z belépett a boltba, úgy tűnik a siker teljes, mert sikerült beolvadnia a bolt vásárlóinak tömegébe. Azon a ponton vált gyanússá, hogy a Megint 17 DVD/blu-ray aktuális heti eladási mutatói iránt kezdett érdeklődni, ami ugye fura, hiszen miért érdekelnének valakit ennyire a számok, de az eladók úgy voltak vele, hogy sok furcsaságot láttak már az Angyalok Városában, egy ilyen apróságon nem fognak fennakadni. El is mesélik, – na jó, nem állítható, hogy lelkesen – hogy a január 25-31-ig terjedő időszakban erőteljes visszaesés volt tapasztalható, amennyiben mindösszesen 684 példányt sikerült eladni. Ezzel mondjuk 10,642 db-ra növelték a 2010-ben eladott lemezek számát, és pontosan egy hónap alatt sikerült ezt prezentálni. Ha ugye átlagot akarunk vonni, akkor ez heti 2,661 példány eladását jelentené – szóval ennyit az átlagról. Ami biztos, hogy ez a 684 példány az eladó szerint 13,694 dollárnyi bevételt hozott.

Ezzel Zac ki is derítette amit akart. A sor a Szépségen van. Ő is laza ruhába öltözött, sőt, hasonló sapkát is húzott, mint amit a Bandslam-ban viselt, a haját összefogta, sminkről szó sem volt, ellenkezőleg, ezeken felül pedig igyekezett közönyös arcot vágni, és az iPod sem hiányozhatott a füléből. Ilyen álruhában bement ugyanabba a boltba. Az eladónak kezdett egyre gyanúsabb lenni a dolog: előbb egy tipikusan átlagos, már-már flegma srác egy népszerű film számairól érdeklődött, most meg itt van egy teljesen közönyös lány, aki szintén borzalmasan átlagosnak látszik, erre a HSM 3 DVD/blu-ray eladási mutatóiról érdeklődik. Ez már a sokat látott eladónak is kezd gyanús lenni.

Node, mivel ez a lány egy HSM 3 blu-ray-t tesz a kosarába, hihető, hogy tényleg érdekli a téma. Meg is tudhatja, hogy január 25-31-ig 388 db lemezt adtak el összesen, ami nem kimondottan sok, az idén mondjuk ezzel együtt 4,805 példány eladása jegyezhető fel. Ahhoz képest, hogy szép lassan egy éve van forgalomban a film, annyira nem rossz eredmény talán. Viszont tudnia kell azt is – folytatja az eladó, hogy 8,160 dollár folyt be a szóban forgó héten eladott lemezekből. Ezzel V megköszöni a tájékoztatást és a pénztárhoz sétál fizetni – 21 dollár az átlagár, miután kifizeti és elköszön, a pénztáros meg visszaköszön: Bye, Vanessa!

Mire aztán leesik az eladónak is, kik voltak az érdeklődők: egyből visszhangzik a visítás az üzletben – Zaaaaac, Vanessaaaaa, több sem kell a vásárlóknak, elkezdenek rohanni a kijárat felé, eldobva mindent ami a kezükben van, rohannak, gázolva át mindenen, mobiljukkal fényképeket készítve, mint önjelölt paparazzók, erre aztán V és Z is neki kell iramodjon, mert a hálás tömeg képes lenne szétszedni őket, a laza ruhából ki is bújnak és lekezdenek szaladni, még jó, hogy nekünk itt a szőnyeg, hogy követni tudjuk őket, különben legtöbben lemaradnánk de nagyon. Futunk és lebegünk, egészen egy jégkoripályáig, ahol nyomunkat veszíti a tömeg.

Mindezen intermezzo bebizonyította hőseink számára, hogy képtelenség átlagosnak tettetnie magát annak, aki valójában nem átlagos, tehát nekik nincs esélyük erre.

Igen ám, csakhogy a dolgok neheze még csak most jön a Mesélő számára, mindenki örömmel húz korcsolyát. A Mesélő is jégre lép, mivel a MAOW aktuális számait csak így kapja meg. Márpedig a mesekönyv olvasóinak érdekében jégre kell lépnie, mert a mese MAOW számok nélkül, olyan mint…hm, ide kellene valami frappáns hasonlat… szóval olyan, mint… na jó, a frappáns nem megy, úgyhogy mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy milyen.

Miután a Mesélő testével vagy háromszor oda-vissza feltörölte a jeget, az utasok már nem tudják tovább nézni a szerencsétlenkedését, és ráveszik Z-t, hogy inkább mondja azokat a számokat, mielőtt összetöri magát. Persze Z-t sokáig nem kell győzködni, jóindulatú egyrészt, másrészt mivel az utasok megoszlása kb. a Sucker Punch szereplőgárdájának nembeli megoszlásával vetekszik, így külön is érthető.

Meséli tehát, hogy a 13. hétvégéjén a film, ami február 19-21-ig volt, 6,622 dollárt hozott a film 9 mozi műsorán. A 9 mozi a héten is aktuális volt, hétfőn 568 dollár volt a bevétel, ami keddre 753 dollárra nőtt, szerdán pedig 628 dollárnyi bevétel volt regisztrálható a 9 moziban. Csütörtök külön mondatot érdemel, hiszen filmünk az egész mezőny második legnagyobb feltámadását produkálta és 74,7%-os növekedéssel 1,097 dollár bevételt termelt! E hétvége 7 filmszínházban éri, vagyis érte a MAOW-t.

Ne maradjon el heti rendes nemzetközi utazásunk sem, induljunk Malajziába a Dél-kínai tengeren a Vörös Pillangóval – hajónkat tulajdonképpen a számok hajtják, érdekes és teljesen váratlan módon.

Vissza is megyünk az időben egészen december 31-ig, ugyanis ekkorra datálhatjuk a Bandslam bemutatóját a délkelet-ázsiai országban. Össze is barátkozunk néhány helyi lakossal, akik aránylag jól beszélnek angolul, ezért meg tudják magukat néhány utasunkkal, akik pedig tovább is tudják adni nekünk, mi is a sztori. Először is, meg kell hagyni, hogy nagyon kedvesek velünk vendéglátóink, mert látják rajtunk, hogy egészen megéheztünk a nagy útban, úgyhogy némi kókuszdióval kínálnak bennünket – abból úgyis bőven van arrafelé. Szóval fejenként átlag két kókuszdió múlva el is mondják, hogy 17 filmszínház műsorán nyitott a tárgyalt időpontban a film, méghozzá a nem kimondottan acélos eredménynek számító 17,419 dollárral. A január 7-10-ig datálható második hétvégéjén a film alaposan csökkent és 5,529 dollárt hozott. Mindebből már logikusan következik, hogy a harmadik hétvégére már csak 11 moziban futott a film, ezekben 915 dollár volt a termés.

Tekintve, hogy a nem ismertetett adatok lassacskán a Bandslam kapcsán elfogynak és, hogy e mese talán picit kevésbé bágyasztó, mint általában, mindezen nem átlagosságot fejeljük meg azzal, hogy ismerkedjünk meg a záró szakasszal, összesítsük a számokat és nézzük, hogy mire jutottunk ma.

A Zac Efron és Christian McKay főszereplésével készül Me and Orson Welles című film amerikai bevétele vetítésének 14. hetében 1,190,003 dollár, melyet kitartóan követ az 557,602 dollárnyi nemzetközi szám, az összbevétel 1,747,605 dollár.

A Bandslam kapcsán nem volt elmozdulás továbbra is 12,225,023 dolláros összbevételen áll.

A korábbi projektekre térve:

A Megint 17 című film DVD/blu-ray eladásaiból származó bevétel 2010. évben 189,158 dollár, összesen pedig 25,300,427 dollár.

A High School Musical 3 – Senior Year című Nagy Közösségépítő Film idei bevétele a DVD/blu-ray eladásokból 96,088 dollár, összesen pedig immáron 58,907,927 dollár.

Írta: Fant.
Forrás: The Numbers 1 2 3; BoxOfficeMojo 1 2.

Everybody's Got A Dream

Mai utazásunk a Mesélő szándékai szerint számos lesz bár, de mese szó idén először áll meg rá, már ha az eddigiek altató-jellegétől eltekintünk ugyebár.


Bevezetés gyanánt elég is lesz talán ennyi, mielőtt bedől minden utas a székében és hanyattvágódik álmában – figyelem: tessék fokozottan ügyelni a billentyűzetre, túlzott lefejelése rövid távú nyomot hagy, nem előnyös – térjünk is rá a számos lényegre. Mivel ha az elmúlt mese számait egymás mellé tesszük, akkor bizony elérünk egészen Amerikáig, meg is tesszük ezt most, és mivel a Szellem rájön, hogy valami nem átlagosat akarunk kérni tőle ezért zene nélkül is előjön a palackból, tudja persze, hogy zenét kap majd még, ezért is eme nagyvonalúság.

Így hát varázserejével sok-sok uncsi számot egymás mellé illeszt mi pedig lépdelünk rajta kis ideig, majd a Szőnyeggel a számok által kijelölt úton haladunk, felette lebegünk.

A számokkal kijelölt út pedig azt mutatja közben – szóval ez olyan, mint valami útburkolati jel, értitek, hogy a Me and Orson Welles című film az amcsiknál a február 12-14-ig tartó hétvégén 19 mozi műsorán 17,365 dollárt hozott, ami 62,8%-os növekedés az előző hétvégéhez képest. Igen ám, de a helyzet az, hogy hétvége igazán február 15-ig tartott, valamiféle ünnep volt odaát, Presidents’ Day méghozzá, ami így elsőre Elnökök napja lehet, szóval ha ezt a napot is hozzáadjuk, akkor máris 20,319 dollár a bevétel, ami viszont 90,4%-os növekedés, bár ez nem korrekt így teljesen. Ami biztos, az az, hogy ez már a 12. hétvégéje volt a filmnek. Tehát három hónapja láthatják az érdeklődő amcsik, ezen a hétvégén éppen 9 moziban, furák ezek a sakkozások a mozik számával, vagy pedig a 13-as szám nem hozott szerencsét.

A számok felett lebegve már meg is érkeztünk az amcsikhoz, kivételesen első utunk egy jelmezkölcsönzőbe vezet, hiszen farsang időszak van, vagy mi a vihar, úgyhogy ott a helyünk, annál is inkább, mert készülünk valahová, ami után lesz egy igazi Bál, egy farsangi. A valami amire készünk – miközben ne tévesszük szem elől, hogy a Megint 17 DVD/blu-ray-ből 2010. január 18-24-ig eladtak 1,911 példányt, amivel az idei eladás már 9,958 darab lemez, összesen pedig 1,450,309 db, az aktuális bevétel pedig 38,183 dollár – egy Broadway-előadás, mert itt az ideje, hogy megvizsgáljuk, milyen teljesítmény nyújt Corbin Bleu a New York-i latin bevándorlók életét bemutató, In the Heights című előadásban.

Felmerülhet a kérdés, hogy miből álljuk a nyilván nem olcsó belépőket, hát, erre jó, ha valakiknek híres barátai vannak, ugyanis a színház előtt már vár bennünket a Kétlábonjáró Szépség és Mr. Szívdöglesztő (a.k.a. Zac Efron) és közlik velünk, hogy simán kitalálták, mire készülünk, úgyhogy egészen pontosan 31 db jegyet foglaltak le mára, a legjobb helyekre természetesen.

Ahogyan az a YouTube-on található ízelítőkből is kitűnik, Corbin egészen kiváló teljesítményt nyújt a Usnavi szerepében, micsoda véletlen, hogy az egyik karakter neve mi más, mint Vanessa, hm, összefonódások kérem szépen.

Az előadás után pedig hivatalosak vagyunk a Bálba! Ez a Bál leginkább a Vámpírokéhoz hasonlatos, no persze áldozatok nélküli, és vámpírok nélküli, de mindenképp nagyszabású és helyenként félelmetes. Hogy milyen jelmezeket hordanak az utasok? Sokrétű, sok mese sok karaktere, mesekönyvünk legnagyobb Alkonyat-tisztelője Bella-nak öltözik, kérdező és romantikus utasunk pedig egyenesen mintha az Operaház Fantomjának Maszkabáljából léptek volna elő, speciális öltözetek, specialitást a Szellem kölcsönzött a csapdába csaló kérdésre, miszerint hogyan öltözik valaki, hogy a Maszkabálból lépett elő és reménytelenül romantikus is; továbbtekintve láthatjuk, ahogy leglazább utasunk különös öltözékkel nem készült ellenben legszélesebben mosolyog mindőnk közül, ő bizony ötöslottó-nyertesnek öltözött, ha már itt van, a Bál után lazul egyet Vegasban. A mesekönyv olimpikon atlétanője a Vámpírok Bálja Sarah-jának tűzpiros báli ruhájába öltözött, az est sztárja pedig a japán rockernek beöltöző Fuvolás Lány volt: a szerkó darkos, a kendő a fejen, már-már mint egy kalóz, gitár helyett fuvola a kezében, speciális rocker. Lehet, hogy van akit érdekel, hogy a Mesélő mit talált ki magának… Nos, a Mesélő Edward Hyde-nak öltözött! Kihangsúlyozva mennyire gonosz és sátáni valójában, maga a megtestesült Rossz. Bizony. Kéretik nem röhögni! Olyan hangosan…

Ami izgibb lehet, hogy hőseink minek öltöztek: ők nem variálták túl, az emlékezetünkben bíznak – ugye mind emlékszünk a Watchmen premier környékén róluk készült fotókra? Ha nem, a Fuvolás rocker Lány biztosan segít felidézni. Szóval ők afféle szuperhősöknek öltöztek.


A Bál alatt pedig a musical címadó dala szól, Corbin szólójával – a Szellem tiszteletére, némi fuvola betéttel megtámogatva.

A rendkívül sátáni Mesélő ki is szedi a Mr-ből, olyan Hyde-osan, mik az eredményei ezen a héten a MAOW filmnek.

Elmondja, hogy hétfőn 2,954 dollárt, kedden 1,571-at hozott, szerdán 1,151 dolcsi volt az eredmény, ami a hét mélypontja volt, csütörtökön viszont csaknem a hétfői szintre erősödött, amikor is 90,01%-os növekedéssel 2,187 dollárt termelt.

A Mesélő a.k.a. Hyde a Szépségtől is számokat akart hallani, először is a HSM 3 DVD/blu-ray változatának eredményeit, mégpedig türelmetlenül.

A nagyobb rosszat elkerülendő a Szépség mindenféle számhalmazt összehordott, például, hogy január 18-24-ig emelkedtek az eladási mutatók, mivel 1,071 dollárt kasszíroztak a boltok a lemezeladásokból, úgyhogy az idén már 4,417 db lemez fogyott a filmből, összesen pedig 11 hónap és 1 hét alatt 3,273,285 db. Mindezzel együtt jár persze a bevétel is, nos ez ebben a januári hétben 23,237 dollár volt.

A dolog úgy áll, hogy mai mesénk kritikától mentes lesz, most mondhatná a Mesélő, hogy nos egy kritikás, egy nem kritikás, de ez nem tudatos, csak spontán így alakul, de mivel minden rosszban van némi jó is, cserében a Bandslam kapcsán több számmal ismerkedhetünk meg. El tudom képzelni az örömmámort amiben úszik mindenki most, de hiába, a Mesélő ma Hyde, és mint ilyen, kegyetlen.

Első célunk legyen a Vörös Pillangóval a Csendes-óceánon hajózva Chile, ahol még a 2009. október 15-18-i hétvégén volt a premier, az eredmény pedig 7,105 dollár volt, ami leginkább az átlagos szóval jellemezhető. Apró adalék, hogy feltételezhetően valamikor hétközben is volt vetítés már, ugyanis az összbevétel ebből az országból 8,955 dollár.

Bár a fázás kimondottan rossz és kellemetlen dolog, sőt, de mi most mégis hajózzunk az Atlanti-óceánon Izlandra, hogy szemrevételezzük a számokat. Szóval az úgy volt, hogy szeptember 11-13-ig volt a premier 3 moziban 4,648 dollárral, átlagos, a következő hétvégén csupán 35,9%-ot esett a bevétel, 2,980 dolcsi, harmadik hétvégéjén 1 mozi tartotta műsoron, csökkent is 69,2%-ot, 918 dollárra, negyedik hétvégéjére 3,2%-ot erősödött és 2 filmszínház karolta fel összesen, 947 dollár volt az eredmény, az ötödik hétvége volt forrásunk szerint az utolsó, az 1 moziban 117 dolcsit eredményezett. Szóval az északiak úgy voltak vele, hogy részükről inkább a fázás, úgyhogy zárult 14,701 dollárral a film.

Harmadik nemzetközi útként lássuk Dél-Koreát. Nos, a rizsevők érdekes mutatvánnyal rukkoltak elő meg kell hagynunk. Szeptember 04-06-ig hétvégén volt a premier aránylag sok, 179 moziban az eredmény átlagos lett, 262,058 dollár, mivel a premier mér szeptember 03-án megvolt, így a hét végére már 301,284 dolcsi állt a film mellett. A második hétvégére aztán nagy zuhanás lett a dologból, persze miután 70 moziból kivették a filmet nem is nagy csoda, 23,053 dollár jegyezhető fel. Harmadik hétének végére további 97 moziból került ki, nem világos miért, mindenesetre 2,890 dollár volt a bevétel. A negyedik hétvége titkosnak tűnik az ötödikkel együtt, következő dátumunk október 09-11-i hétvége ami 17 moziban érte a filmet 1,560 dollárral. Pillanatnyilag ez az utolsó adatunk ezzel a dél-koreai összbevétel 435,397 dollár.

Nincs is már hátra már, legyen e harmadik idei mese kicsit rövidebb mint az átlagos, szóval legyen ez egy nem átlagos mese, legalább ebből a szempontból, hátha ez a tény közönségsikert arat.

Így aztán:

A Me and Orson Welles című film Zac Efron főszereplésével február 18-ig 1,180,335 557,602 dolláron áll az amcsiknál, dolcsin nemzetközileg, így az összbevétel 1,737,937 dollár.

A Bandslam nemzetközi bevételei módosultak, a legfrissebb adat 7,014,035 dollár, így az összesített bevétel már 12,225,023 dollár.

Tekintsünk vissza a korábbi projektekre: a Zac főszereplésével készült visszafiatalodós vígjáték DVD/blu-ray változatának 2010-es bevétele 175,464 dollár, összesített bevétele pedig 25,286,733 dollár.

A NKF, avagy a High School Musical 3 – Senior Year című korszakalkotó zenés film DVD/blu-ray verziójából az idén 87,928 dollárnyi bevétel származott, 11 hónap egy hét alatt pedig 58,899,767 dollár.

Valamint, ezúton szeretnénk nagyon boldog 21. születésnapot kívánni az est egyik tehetségének és ünnepeltjének, Corbin Bleu-nak, aki a ma napon vált felnőtt férfivá! Gratulálunk Corbin, és minden jót kívánunk!

Írta és rendezte: egy kegyetlenkedő Fantom.
Forrás: The Numbers 1 2; BoxOfficeMojo 1 2 3 4 5.

Szeretetnapi mese

Illusztratív képekkel tűzdelt képtelen történeteink folytatódnak most, második lesz a sztori az évben, melyet a Mesélő fel tud mutatni, mint művet, nos, ha unni fogja mindenki, annak is megvan a maga magyarázata, hiszen a harmadik, mint mesés szám ugyebár, na szóval majd az lesz izgalmas – nem mintha bármi mesebeli terv született volna rá már, majd spontán kialakul valami jövő héten e téren; na de addig is maradjunk a fantázia szülte jelennél, és aki még tudja követni, az konstatálhatja, hogy mai számos kalandunk alapvetően átlagos lesz, hiszen számok, számok és számok lesznek benne. De persze megéri maradni, pláne, hogy lesz egy Bandslam kritika is, idei első mesebeli kritikánk, egészében olimpiai bajnok magasugrónőnk jóvoltából ráadásul.

Nos, mivel a számok hada és az utasok közt valamiféle előnyös kompromisszumot kellene kötnünk, ezért legyen mai dalunk stílszerűen a Megalkuvó Macska című dal természetesen fuvolán, nem is lehetne másképpen, Szerkesztőnk rá is kezd nagy hamar, minél előbb kezdődjön a lényeg, az 1600. bejegyzést sikerült megúsznia ünneplés nélkül, most is belecsapunk a számokba – a Fuvolás Lány napjai ezek, hiába.

Szóval, a Szellem a kettős időjárású országból rögtön LA-ba varázsol bennünket, ahol a Szépség a Mr. máris furcsállják, hogy miért is van a csapat nagy része nagy sálban, sapkában és nagykabátban, jó sok hóval rajta, egyben miért lehet lezserebb ennél a Mesélő, miután azt az egy bűvös szót közöltük velük, minek köszönhetően megmenekültek múlt héten, rácsobbantak, és örömükben máris mondtak egy számot: a 11. hetének végén a MAOW összesen 10 amcsi moziban szerepelt, ami 13-al kevesebb, mint megelőző héten, így aztán a 36,3%-os zuhanás borítékolható is volt, összesen 10,669 dollárt szedett össze a film. De még mielőtt aggódna valaki, a moziszámos esés úgy tűnik nem tendencia, mivel ezen a hétvégén 19 filmszínházban lesz megtekinthető Zac filmje. A logika nem világos, vagy lehet, hogy nincs mindenre magyarázat. Ennek eldöntése az utasokra van bízva, bárkinek bármi magyarázata van, ne tartsa magában.

Natehát ezen a héten is futott a MAOW 10 moziban ugyebár, hétfőről tudunk egy eredményt, ami 1,170 dollár, no és keddről, ami 11,88%-os növekedéssel 1,309 dollár. Szerda csak szombat hajnalban derült ki, 970 dollár mindösszesen, de csütörtökre összekapta magát a film és 7,2%-os növekedéssel 1,040 dollárt kasszírozott a 10 vállalkozó mozi. S, hogy e hétvége prognózisa mi lehet? Valentin-napra az átlagnak nem feltétlen a MAOW a legérdekesebb film, aztán lehet, hogy a Mr. személye mégiscsak érdekessé teszi mostanra is.

Gyorsan váltsunk is előző projektekre, szemügyre kell vennünk a Megint 17, avagy a hazavihető Zac DVD/blu-ray változatát, szóval a házimozis piac eseményeinek alakulását vizslatjuk a következőkben. Érdekes módon az első hét eladási mutatói a legmagasabbak, december 27.-január 03. között 3,369 példány fogyott az üzletek polcairól, amiből 51,734 dollárnyi bevétel keletkezett akkor. Következett az első egészen idei hét, január 04-10-ig 2,722 lemez fogyott – ami érthető, mármint a csökkenés, mert épp elég bosszantó, hogy az ünnepek után megint iskola, munka, tanulás, stb, mindenre van kedv csak vásárolgatni nem. Mindenesetre 46,464 dollár csak összejött. Persze a tendencia folytatódott a január 11-17-ig tartó héten – na ja, az elméletet a Mesélő az előbb már levezette, fogyóban a magyarázó szusz – amikor is 1,956 db DVD illetve blu-ray lemez kelt el, mégpedig 39,083 dollár értékben.

Nos, az idén már 8,047 példány kelt el, összesen pedig 1,448,398 lemez fogyott 2009. augusztus 11. óta.

Hamarosan centenáriumot ülünk, addig is kerek fordulónk van, hónapfordulónk mégpedig, a 11. méghozzá, hiszen - de mindjárt látjuk, csak szépen sorban, nézzük a HSM 3 DVD/blu-ray verziójának 2010-es teljesítményét, három hét tükrében.

December 27. és január 03. között 1,334 lemez kelt el a boltokból, ami 20,987 dolláros bevétel eredményezett. Következett egy jó kis áremelés mert, figyelem: január 04-január 10-ig 1,060 példány kelt el, ám a bevétel aktuálisan meghaladta az egy héttel azelőttit, hiszen 23,196 dollár származott belőle bevételként! Érdekes, nem, nem…? Nem – vágják rá az utasok egyszerre és egyhangúan. Na de nem szabad most elaludni, konzekvencia: az első héten átlag 15,7 dollár volt egy lemez, a második héten már 21,9 dollár. Iszonyú érdekes – iszonyúnak iszonyú, csak nem érdekes, hanem unalmas – vágja rá a Mesekönyv Fuvolás Szerkesztője.

De a 11 hónap, most figyelem, miben áll: január 11-17-ig 952 példány fogyott, méghozzá 20,508 dollár értékben – ez 21,5 dolláros átlag. És, hogy tényleg, miért 11 hónap? Nos, 2009. február 17-én jelent meg a HSM 3 DVD-n és blu-ray-n a tengerentúlon. Tehát 11 hónapja a legutolsó számokhoz képest. És 11 hónap alatt 3,272,214 példány fogyott belőle! Az idén a fogyás három hét alatt 3,346 db lemez.

Evezzünk közelebbi vizekre, vagyis utazzunk távolabb, de a Bandslam kedvéért. Hajózzunk a Vörös Pillangóval az Északi-tenger partjára, oda ahol háromféle nyelv is honos, angol, német, sőt francia is, el már nem veszünk, tehát a cél Belgium. Most illene képben lennie a Mesélőnek, hogy mely belga adatok kerültek közlésre már, nincs képben sajnos, úgyhogy az elejéről kell kezdenünk: augusztus 12-16-ig tartott a nyitóhétvége 40 moziban 124,224 dollárral, majd a második hétvége erőteljes visszaeséssel jött el, 50,340 dollár értékben, a bűvös hármas szám feltámadást hozott augusztus utolsó hétvégéjén, 35,8%-os növekedéssel 68,341 dollárt termelt a film – 38 moziban méghozzá, ez a hétvége amúgy a belga mozik ünnepe volt, minden film növekedett. Szeptember első hétvégéjén 36,561 dollár volt e bevétel, szeptember 09-16-ig 31 moziban 21,921 dollárnyi összeg jött össze. A 6. hétvége 22 moziban érte a Bandslam-et 8,742 dollárral, a hetedik 16 filmszínházban 5,195 értékben. Szeptember 30-október 04-ig tartó hétvége a 8. volt és egészen jó eredményt hozott a film 4,391 dollárral 13 moziban. És a 9. hétvége volt az utolsó legutóbbi infóink szerint, amikor is 243 dolcsi termett 4 moziban, beállítva a belga összbevételt: 419,371 dollárt.

Most pedig utazásunkat megszakítva jöjjön az izgalmas rész a nagy-nagy unalom után, következzen a lényeg, a Bandslam kritika, a RottenTomatoes rendszeres publikálójának, Mark Palermo-nak tollából, LL fordításában, a Mesélő tálalásában, a Fuvolás Lány tördelésében és illusztrálásában „A Bandslam-et az édes pillanatok különös egységre jutása tartja felszínen” címmel, tehát:

„Attól kezdve, hogy a Coca-Colás, szívószálas jelenettel bemutatkozott, Vanessa Hudgens a pezsgés és a kívülálló szkeptikusság kombinációja, a Bandslam vonzó, hatékony fiatal szereposztásának legjobb tagja.” – vitán felül áll.

„A különc Sa5m-ként (az 5-öt nem ejted) Hudgens úgy ragyog, mint egy filmsztár.”

„Sa5m barátkozik először össze az állandóan kábult Will-el (Gaelan Connell). Az iskola második legfurcsább diákjaként Will azzal tölti az idejét, hogy egyoldalú levelezést folytat David Bowie-val.” – most pedig érdekes felvetés következik:

„Amikor a lexikonszerű zenei tudása arra készteti, hogy vegyen részt a Bandslam-ben (az iskola által szponzorált zenei vetélkedő), ez az ésszerűen intelligens tinifilm esélyt kap, hogy elkezdődjön. De Todd Graff rendező és Josh A. Cagan társ-forgatókönyvíró zenei és drámai beállítottsága nem egyezik meg.” – mivel:

„A film hosszadalmas, és a szükséges első pillanat, amikor Will bandája borzalmas, hiányzik. Amikor végre színpadra állnak, a zenéjük a popnak pontosan az az irányzata, amit ezek a srácok megvetnének.” – bár megfontolandó felvetés, de ha mondjuk azt vesszük alapul, hogy Will bandája nem átlagos srácokból áll, kicsit magyarázat lehet.

„A Bandslam-et az édes pillanatok különös egységre jutása tartja felszínen.”

„Sa5m így reagált élete első csókja után: ’Láttad már az Evil Dead 2-t?’ A Bandslam-et az lobbantja lángra, hogy megmutatja, mennyire inspirálja a fiatalságot a művészet.”

Talán mára ennyi elég is számokból, a frappáns kritika legyen mára a lényegi végszó, utazásunk végén pedig a Szellem minden hölgy utasnak átnyújt Valentin-nap alkalmából egy-egy szál sárga rózsát, barátsága jelképeként, és azért, hogy előre nézzek el a Mesélőnek a záró számtengert.

Tehát akkor, kezdjük a Megint 17 DVD/blu-ray eladásokkal, 2009. évben három hét alatt összesen 137,281 dollár bevétel származott belőle, összesen pedig már 25,248,550 dollárnál jár.

Maradjunk Zac-nél, a MAOW című színházról és a korai Orson Welles-ről szóló film bevétele e hét csütörtökéig 1,155,107 dollár az amcsiknál, melyet továbbra is 557,602 dollár nemzetközi bevétel követ, az összbevétel így 1,712,709 dollár.

Lássuk a Szépség Bandslam című filmjének adatait, az amcsiknál 5,210,988 dollárnál állt meg ugyebár, nemzetközi téren átlépett egy újabb határt és már 7,004,411 dollárnál jár, összesen tehát 12,215,399 dollár a bevétel mindeddig.

És végül a High School Musical 3 – Senior Year című Nagy Közösségépítő Film idei DVD/blu-ray eladásai: 64,691 dollár, a megjelenése óta eltelt 11 hónap alatt pedig 58,876,530 dollárnyi bevételre tett szert.

Készítette: Fant.
Forrás: BoxOfficeMojo 1 2 3; The Numbers 1 2 3; RottenTomatoes.

2. Banán-díj Díjátadó Gála

Az Óév, s hogy még pontosabbak legyünk, az évtized utolsó napjaiban illik az ember fiának/lányának és az online barátoknak kirúgni a hámból. Nos, az itt hétről-hétre egybegyűlő társaságnak nincs választása: a Vörös-Varázs Utazási Iroda mindenkit visszavonhatatlanul befizet egy évbúcsúztató fergeteges nagy kalandra - amiben ugyan nincs túl nagy szerepe az utazásnak, de az öveket ajánlott bekapcsolni!

Hiszen lesz minden, amit szíved akar: banán, egymás hegyén-hátán sok tuti pasi (na és persze egy páratlan Szépség is), pörgő ritmusok, amiket lehetetlen megállni, követhetetlen szövegek, megbűvölt természet és finom, torkokat nedvesen tartó nedűk... de valamiból nem lehet előzetest adni: a petárdák csak a végén durrannak igazán! Úgyhogy kezdjen mindenki lazulni, mert erre az őrültségre képtelenség felkészülni..!

Annyit komolykodtunk évközben, hogy a „Csak lazán!” felkiáltással élve (co. by F.É.) elutazunk mind Dél-Afrikába, ami egy szimpatikus hely, majd később kiderül miért, pont alkalmas hely a II. Banán-díj Díjátadó Gála lebonyolítására. A gála éves mesekönyvbeli lazulásunk csúcspontja, így aztán nem lehet, hogy ne a legjobb műsorvezetőket hívjuk meg házigazdának – mivel ketten is pályáznak a címre, így aztán a Szellemmel elraboltatjuk a forgatásról NPH-t, otthonából pedig Hugh Jackman-t, két szempillantás alatt itt vannak velünk, a teleportálás tökéletesen sikerült, olyannyira, hogy útközben már meg is tudták mi lesz a feladatuk. Egy egyedülálló műsorral készülnek emelni a rendezvény fényét és nívóját, lesz minden, ahogy mondják, hiszen nagymesterei annak, hogyan lehet viszonylag unalmas dolgokat dalba fűzni, ezáltal elkápráztatni mindenkit.

A rablások sorozata korántsem ért véget. És, hogy miért pont rablás, miért nem jó a hagyományos, meghívós módszer? Nos, az olyan körülményes, így az egyszerűbb, s ha már téren és időn kívül vagyunk, akkor nem is számít semmi sem.

Elkezdjük az előkészületeket, feláll a színpad, az Oscar-gálára hajazó nézőtér is elkészül, miközben a Fuvolás Lány páholyból figyeli az egész eseményt, hogy majd véleményt mondhasson ha minden elkészül, évente egyszer bele kell férjen neki is. Minden elkészült, ám eltűntek a műsorvezetők. A hölgy utasok legnagyobb aggodalmára persze. De nem tétlenek, mint kiderül, szervezkednek a Szellemmel, ötletük van, mégpedig az, hogy tegyünk jót a dél-afrikaiakkal, varázsoljon a Szellem egy kiadós havazást - olyat, ami minden természeti törvényt meghazudtol, amiben nem fázunk.

Így a helyiek rendkívüli módon boldogak, életükben csak tv-ben láttak havat, úgyhogy kezdik kiemelt figyelemmel kísérni a színpadot, a nézőteret és a két házigazdát. A show majd két részből áll, egy hivatalosból, és egy kötelező körök utáni nagy buliból – hogy melyiket melyik jelenlévő meséli most, azt logikusan ki tudja következtetni minden, a fonalat lassacskán elveszítő roppant lojális utas.

Kezdődik a show! De hová tűnt ismét a két ceremóniamester? Nos, a nézőtéren a Fuvolás Lány mellett helyet foglaló leglazább utasunknál tűnnek fel, és Jackman felviszi őt a színpadra, ahogy az Oscar-on láttuk – na persze annyi különbséggel, hogy nem kell őt biztatni, megy örömest, és előadásban méltó partnere lesz a két színésznek. Egy hatalmas csá-val köszönti az egybegyűlteket, és lazán, néhány mondatban megnyitja a II. Banán-díj gálát, ami az ő kezdeményezése, alternatív díj, amolyan a világ szerintünk típusú dolog ugyebár.

Szóval: énekes monológjával NPH veszi át a showt, és rímbe foglalva dalolja, hogy egy különleges kritikát szeretne bemutatni, bő két évvel ezelőtti, mégis érdekes ismernünk, hiszen tudjuk, Christian McKay már játszotta Orson Welles-t, mégpedig a Broadway-n, a Rózsabimbó: Orson Welles életei című egyszemélyes előadásban. Nem kisebb lap, mint a The New York Times kritikusa is megtekintette az előadást, NPH előtt egy korrekt lepedőnyi méretű újság, akkora, hogy a másik végét Jackman tartja – végül egymás mondatait kiegészítve közlik velünk dalban, mit is ír a szerző. Aszongya, hogy:

„Amikor Christian McKay megjelenik a színpadon a Rózsabimbó: Orson Welles életei-ben, az embernek az jut eszébe, hogy vajon tovább tartott-e a meghallgatás, mint meginni egy pohár jeges vizet egy forró napon” – vélhetően addig sem tartott, mint a szintén jelenlévő Zac-nek Richard szerepének elnyerése a MAOW-ben.

„Amivel a természet nem ajándékozta meg Welles szellemisége és megjelenése terén, azt tökéletesen játssza el. Az arc, az incselkedő szemek és az öblös bariton. Mr. McKay tetőtől talpig Welles, úgy hangsúlyozva minden szót, mintha ezen függene a helyes előadásmód jövője.”

„Itt nincsenek határok. Mr. McKay teljes hassal veti bele magát a darabba (vagy egy jó hasonmásával), maximálisan próbára téve a nadrágjának gombját.”

„A Rózsabimbó egy egyszemélyes darab, amit Mark Jenkins írt, a Brits Off Broadway fesztivál része az 59E59 Theaters-ben, és a lehető legkisebb helyen állították színpadra. Mr. McKay talán jobbat érdemelt. A jelenléte egyszerűen túl nagynak tűnik hozzá, mintha egy medve táncolna egy hálófülkében.”

Van olyan Mesélő, aki a medvéket érzi közel magához, van olyan, aki az alvást, de a lényeg az, hogy érdekes meglátás a kritikustól, ezt konstatálhatjuk.

„De ugyanakkor az egész Welles-legenda egyszerűen túl sok egy ilyen előadáshoz. Jerkins életrajzi összefoglalóként közelíti meg a darabot, úgy mesélve el Welles életét, mintha egy xilofonon játszana, a legmagasabbtól a legmélyebb hangok felé haladva.”

„Nagyon sokáig sehol nem áll meg, át Welles romos kapcsolatán Rita Hayworth-szel („1943 szeptemberében házasodtunk össze – Szépségnek és Észnek hívnak minket. 1944-ben gyerekünk születik, Rebecca, ’45-ben elválunk…”) Ez kicsit olyan, mintha Donald és Ivana Trump-ról beszélnénk, mint két hű lélekről, akik szerettek és veszítettek.”

„A hatalmas sikerek és hangos szenvedések Welles életében – a gyerekkori zsenialitás, az egyedülálló Shakespeare-feldolgozások, a viszály William Randolph Hearst-tel, az Aranypolgáron át, Az Ambersonok ragyogásán keresztül, a Paul Masson-féle boros évekig – ezek túlságosan ismertek ahhoz, hogy így kezeljék őket. Úgy tűnik, hogy amit Mr. Jenkins tényleg szeretett volna, az egy regény.”

Eddig a kritika, a hangulatfelelősök bíznak benne, hogy érdekesnek találta mindenki.

A regényt, amit a The New York Times munkatársa emleget, végül Robert Kaplow írta meg, a címe Me and Orson Welles, és Richard Linklater vitte vászonra, a december 18-20-i hétvégén 134 moziban 156,420 dollárt hozó fim címszereplője az újdonsült Banán-díjas Christian McKay!

A díjat átadja az olimpikon magasugrónő, akinek a fenti kritika fordítása az első betűtől az utolsó pontig köszönhető.

És ha már ott van, be is mondja idei második díjazottunkat, aki természetesen a Mr., aki bizonyított a komolykodó kritikusoknak a MAOW-ben nyújtott teljesítményével – nos a díjat miközben átadja LL annyit mond Z-nek, célozva arra, hogy picit megelőlegezett a bizalom, hogy bízik benne, majd rákacsint.

Tagadhatatlan, hogy nyár közepén sötét fellegeket kíséreltek meg a Szépség feje fölé gyűjteni sokan a médiában – külön díj jár annak a nem fan-site lapnak, aki nem foglalkozott az egésszel és feltétlen támogatásának rengetegszer hangot adott, a legkorrektebb reklámot csapta a jelenleg 6,705,148 dolláros nemzetközi bevételnél járó Bandslam-nek; a Banán-díj idei harmadik nyertese a Just Jared és a Just Jared Junior szerkesztősége! A díjat a blog nevében a mi mesekönyvünk Szerkesztője adja át.

Ha már ott van, le sem kell lépnie a színpadról, hiszen ő lesz idei következő díjazottunk, bár kevesebb termett az idén bejegyzésből jóval, de mikor a csendek után megszólalt, bizonyította, hogy akárhogy is van, még mindig ő a legjobb a műfajban.

A végére hagytuk a lényeget, szubjektív lényeg persze, de a Mesélő bízik benne, hogy ennyit elnéznek neki az utasok. A díj azért jár, mert bizonyította a kritikusoknak és a cinikusoknak, hogy tehetségével mindenre képes, az idén ámulatba ejtette a kritikusokat szokatlan szerepének kiváló megformálásával: a Banán-díjat kapja – a Kétlábonjáró Szépség!


A Szépség is díjátadó lesz: színpadra szólítja Dél-Afrika képviselőit, és amiért a Bandslam-nek a december 04-06-i hétvégén nyitányként 58 moziban 54,603 dollárt termeltek, majd a második hétvégén 59 moziban 37,637 dollárjával csupán elenyésző 31,1%-os csökkenést prezentáltak, így két után 142,341 dollárnyi összeget hoztak össze – ezért Dél-Afrika is Babán-díjasnak vallhatja magát.

Miután minden díj átadásra kerül, felhangzik a Black Eyed Peas I Gotta Feeling című száma – természetesen a díjátadó napján élőzene szórakoztatja a vendégeket. A Szellem mindenkire alkalomhoz illő ruhát varázsol, és ezzel ott helyben megkezdődik a hajnalig tartó afterparty. Mivel a közelmúltban kiderült, hogy ebben is tehetséges, a szervezést természetesen Z-nek köszönhetik az olvasók, a sztárvendégek és a Szépség.

Az emlegetett azonban nem sokáig háríthatja az olvasók köszönő szavait, ugyanis Vanessának nyoma veszik, így nem sokkal később már mindenki őt keresi. Végül a mesekönyv fuvolás Szerkesztője bukkan rá egy sötét sarokban, nem túl meglepő módon a Mesélő társaságában.

Utóbbi váltig állítja, hogy csak egy számot szeretett volna megtudni tőle, de ez nem adott magyarázatot a kezében lévő alkoholos koktélja, amelyből már hiányzik is valamennyi, ráadásul V túlságosan is vidám. Miután LL kárörvendően megjegyzi, hogy „Sehogy se jössz már jól ki ebből”, a Szépség dühös kedvese is a helyszínre érkezik. Tudnivaló, hogy nem szokása a káromkodás, ezért így szól az egyre zavartabb Mesélőhöz: „Mondok én neked számot! 759,235 dollár! De ha Vanessát kérdezed arról, hogy mihez kapcsolódik, tényleg véged!” Végül F. É. menti meg a helyzetet azzal, hogy megkéri a Szellemet, hogy varázsoljon egy ingyen banánt mindenkinek. A buli végül zökkenőmentesen folytatódhat, leszámítva, hogy a Mesélő kénytelen volt várni egy keveset, míg a Szépséggel táncolhat.

Mikor az együttes a Party All the Time című számba kezd bele, már mindenki maximálisan elsajátította a lazulás művészetét. Z és a Szépség végigtáncolták az éjszakát, majd közkívánatra eléneklik a színpadon a Hajlakkból ismert You Can’t Stop the Beat-et. Miután néhány ember – köztük a Fuvolás Lány, aki természetesen nem ivott alkoholt – kivételével mindenki kómásan hever a földön, az amcsi Aladdin és Jázmin eléneklik a „Gyere most, mese szól…” kezdetű főcímdalt angolul, amit Szerkesztőnk fuvolán kísér, előbukkant a Szellem egy megnagyobbított repülő szőnyeg társaságában, amelyre az ájult utasokat felsegíti.

Ez alkalommal kivételesen Z és V is velünk tartanak az Egyesült Államok határáig, itt Zac a bungee-jumingot, Vanessa az ejtőernyőzést választja a távozáshoz. (A Mesélő a kelleténél kicsivel lelkesebben ajánlja fel, hogy segít felszerelni a köteleket, erre az utasok egyöntetű nemtetszése a válasz). Vigasz gyanánt a Szépség félúton a szőnyeg és a föld között visszakiáltja a Bandslam összbevételét: 11,916,136 dollár, és Boldog Új Évet kíván az utasoknak. Mi pedig folytatjuk utunkat kis hazánk felé, hiszen holnapra ki kell pihennünk magunkat az újabb ünneplésre…

Ezzel a mesekönyv szerkesztői is búcsúznak olvasóiktól erre az évtizedre. Boldog Új Évet Kívánunk minden Olvasónknak, kövessetek minket jövőre is! De a lezárás túlságosan klisészerű lenne, ha azt mondanánk, hogy most itt a vége, fuss el véle, ezért nincs is még vége a mesének, el lehet tenni a kispárnákat.

A szőnyeggel épp az Alföld fölé ereszkedünk, mikor azok, akik eddig nem aludtak, álmosak lesznek, és akik eddig nem fáztak, egyre inkább fáznak – egyszóval LL a fagyhalál szélére kerül, amikor váratlanul megszólal a telefonja. Az egyik amcsi ismerőse közli vele, hogy hajnalban két repülő alakot látott, az egyik egy kötéllel a lábán, a másik pedig kétségbeesetten rángatott egy kötelet, és mindketten vészesen közeledtek a föld felé. (Az alakok nagyon hasonlítottak Z-re és V-re, a felvételek alapján biztosra vehetjük, hogy ők lehettek azok.)

A Fuvolás Lány kétségbeesetten próbálja előhívni a Szellemet, hátha ő tud valamit, de leszállás közben a csodalámpa nyílása befagyott, és semmilyen hang nem hatol át rajta. Végül a Mesélőnek támad egy ötlete, amit majd jövőre oszt csak meg velünk, egyrészt, mert mindenkit lefoglalnak a semmiből előtűnő takarók, másrészt pedig már minden olvasó szívesen elővenné a sajátját.

Kívánjunk tehát jó éjszakát Mindenkinek, találkozzunk jövőre ugyanitt!

Összehozta: LinkLuvor, Fant és Ditta. És TI!
Forrás: számok; BoxOfficeMojo 1 2 3 4 5.
kritika; The New York Times.