Vicces cipzárok ;)

A 20 éves Vanessa Hudgens igen-igen rákapott az önálló és házias életre, múlt pénteken, azaz április 3. napocskáján újra a Ralph's nevezetű marketbe tett "kirándulást" rákészülve a húsvétra egy imádnivalóan édes fehér ruhácskában, még kicsikét télies kardigánban, egyik kedvenc csizmájában, s mindezt egy most nagyon divatos cipzáros tatyóval egészítette ki. Haját egyszerűen fölkontyolta, ami pluszba megadta a bájt, ami annyira lenyűgöz minket.

De hogy konkrétan milyen mozgóképes projektben fogja legközelebb levenni lábáról a világot?

Múlt kedden(március 31) Vanessa Kedvese és jó néhány hírességgel együtt egy rövid videót forgatott a FunnyorDie.com-ra a Hajlakk rendezőjének, Adam Skankman-nek házánál. A videó, amit egyébként Shankman produkciós társásága készített, a JJJ szerint nem csak szimplán föl lesz téve a világhálóra, hanem még a nagyképernyőre megy, április 17-től az amerikai mozik Zac Efron új filmje, a "17 Again" előtt vetítik majd le! Na erre varrjatok gombot! :)

Képeket a vásárolgató Nessáról ITT találtok! :)

Az Uto(l)s(h)o(w)!

Immáron valóban epilógussal várja kedves utasait a Vörös-Varázs utazási iroda, hiszen a High School Musical 3 – Senior Year című korszakalkotó és stílusteremtő alkotás mozis karrierje, öt hónap vetítés után a végéhez érkezett, így hát Irodánk is zárja kapuit egy kis időre.

Aktuális utazásunk így a végére hosszabb lesz kicsit, mint a legutóbbiak – de végig szem előtt tartjuk, hogy mindez Start of Something New!

Jöjjön hát: Az Uto(l)s(h)o(w)!

Mikor most összegyűlünk szokott módon, rituálészerűen, a mesekönyv fuvolás szerkesztője éppen emelné ajkaihoz hangszerét, mire a szellem hirtelen előbukkan a lámpásból minden előzetes zene nélkül, alaposan meglepve mindenkit – de megmagyarázva: sok a végső szám, a hely a mesekönyvben véges, így hát indulnunk kell azonnal, nincs idő a szokott, némelyek által bizonyosan és tolerálhatóan unt körökre – tehát, a szőnyeg előállt, helyet kell rajta foglalnunk, meg is tesszük, ki-ki képességei szerint, van aki elegánsan ugorva, van aki lazán fellép, megint mások nagy nehezen feltápászkodnak, utóbbi egyedül a Mesélő, a többesszám pusztán léleknyugtató.

Hová máshová mehetnénk, mint a mesekönyv azon olvasójának, egyben írójának kedvenc helyére, aki élettel tölti meg a jó tanuló-jó sportoló sablont, LL Amerikája tehát az első úticél!

Nem egyedül bolyongunk az országban, kedvenc blogunk legkedvesebb alanyai segítségünkre lesznek a végösszegek felkutatásában.

Megtiszteltetés ér bennünket, hiszen nem máshová vagyunk hivatalosak, mint Jázmin hercegnő új házába, aki reggelivel vár minket – gofrit sütött nekünk, angolosaink segítségével megértettük, hogy hatszor annyi alapanyagból készítette, mint szokta, hiszen nem szerette volna, ha a megtermett Mesélő éhen marad.

Mikor a reggeli megvolt, a Fant-taxi utóda, a V-Taxi lépett működésbe, elképesztő Audijával meséink hősnője, az amcsi Aladdin kéglijéhez szállított minket, hogy együtt induljunk számokat felfedező turnénkra.

Első állomásuk egy DVD-kölcsönző, ahol rögtön néhány paparazzi fogad bennünket, fülpiszkálókat lobogtatva és idétlenül vigyorogva. Mire a magyar és az amcsi Aladdin egyszerre veszítik el hidegvérüket és a lesifotósokkal együtt eltűnnek az üzlet egy félreeső pontján. Hogy mi történik, azt fedi a jótékony homály, ami biztos, hogy a fotósok mikor előkerülnek, a fülpiszkálók az orrukból és a szájukból is lógnak, helyenként apró darabokban, ami arra utal, hogy az említett tárgyak evésre lettek felkínálva, melyet az említett személyek örömest elfogadtak. Mikor emezek vert seregként elkullognak, és az üzlet tulajdonosa hálából megosztja velünk a legfrissebb számait, melyhez zenei aláfestés is párosul, a Boys Are Back pikoló-verziója: a március 23-29-ig tartó héten a DVD kölcsönzési lista 27. helyezettje volt a Nagy Film, ami abszolút stagnálás a múlt héthez képest.

A Szépség rákérdez a DVD eladásokra is, a tulaj örömest felel: március 16-22-ig újabb 113,432 példány kelt el a Nagy Közösségépítő DVD-ből, az eddig eladott darabszámot 2,525,348-ra növelve aktuálisan 2,128,722 dollárral boldogabbá téve a Disney-t.

Azon blogalanyunk, aki nemsokára várhatóan egy misztikus filmben fog főszerepelni, elmeséli nekünk, hogy e számok az első két rész tekintetében hogyan is alakultak.

Minden őrület kezdetén, a High School Musical című kicsi tv-film DVD-jéből 2006. május 23 – 2007. december 16-al bezárólag eladtak 5,892,135 példányt, összesen 122,372,314 dollár értékben – csak Amerikában!

Mikor a hisztéria fokozódott, és 2007. december 11-én megjelent a High School Musical 2 című kicsi kábeles tv-film DVD-je, 2008. november 09-ig eladtak belőle 5,635,376 darabot, 89,514,136 dollár összértékben.

Ehhez teszi hozzá a Szépség, aki egyre nagyobb bizonyossággal egy komoly akciófilmben fog szerepelni a közeljövőben, hogy mivel ő a zenére is figyel, ezért elmesélné még, hogy a HSM 1 zenei album négyszeres platinalemez lett odaát, 3,8 millió eladott példányt prezentálva, ugyanez a HSM 2 esetében 2,526,000 hanghordozó.

Most, mikor a mesekönyv olvasói végképp ferde szemmel néznének a Mesélőre, amiért a Kétlábonjáró Szépséget ilyen unalmas alaknak állítja be, aki csak a számokról tud mesélni, gyorsan el is utazunk velük együtt néhány olyan országba, amely vagy jellegzetes, vagy kimaradt a mesés utazások sorából mindeddig.

Első állomásunk Ausztrália, ahol Csipkerózsika Hercege a dzsinn vicces kedve folytán újra átéli a jelenetet, mikor kvázi megkérték a kezét – a talpig fehérbe öltözött visítozó rajongó odalép hozzá és felteszi a nagy kérdést, mire a Z kivágja magát: csak azt veszi el, aki tudja, hogy mik lettek ebben az országban a HSM 3 végső mozis számai. A visítás bőgéssé változik, az utasok pedig diszkréten V fülébe súgnak egy számot: 7,711,751! Többszörös hercegnőnk hozzáteszi még, hogy dollár, így Z megkönnyebbül és nagyon mosolyog. :)

High School Musical 3: Ano da Formatura, avagy lazuljunk – irány Brazília, ahol összebarátkoztunk hőseinkkel és megrendeztük a Nagy Gálát a banánokkal. A helyiek ovációval fogadnak bennünket, kérdezik mikor lesz a következő gála, meséljük, hogy vélhetően esztendőt kell rá várni, de várhatóan ugyanilyen felállásban találkozunk majd akkor is. Miután némi igencsak túlérett, ebből kifolyólag szinte pépszerű banánnal kedveskednek legifjabb utasunknak, elmutogatnak egy számot: 5,578,999. Lett a vége, teszik hozzá – magyarul, mert megtanulták a nyelvünket, valamelyest legalábbis, annyira biztos, hogy brazil-angol-magyar keveréknyelven szóljanak, de azért a hátbaveregetjük őket; a jeltolmácsolás járhatóbb út.

Szállunk tovább, Kolumbia a cél, ahol sosem jártunk még, ám itt is vannak rajongók és olyanok akik egyszerűen csak értékelik a pozitív, életigenlő, ráadásul elképesztően zenés alkotásokat; nos ők összesen 1,005,424 dollárt kalapáltak össze az amcsi premiertől Karácsony előttig.

Következik Kelet-Afrika, ami egészen pontosan Szomáliát, Kenyát, Ugandát és Tanzániát foglalja magában, ott egy hónapig ment a Nagy Film, és az ott is jelenlévő rajongók 65,940 dollárt hoztak össze kedvenc zenés filmünknek.


Nem jártunk soha még Equador-ban, itt az ideje, hogy pótoljuk eme mulasztást némi szám jól jöhet kárpótlásul, nos a vonatkozó adat 136,107 dollár két hónap vetítés alatt.

Repüljünk most Indonéziába, ahol november végétől január közepéig futott a NKF 475,084 dolcsit hozva a konyhára.

Izraelbe is megyünk, igaz a szellem láthatatlanná tesz bennünket, biztos ami biztos alapon, tekintettel a nem túlzott biztonságra, gyorsan megszemléljük a másfél hónap alatt gyűjtött 579,329 zöldhasút és már repít is a szőnyeg tovább.

Lássuk mi történt a nem feledett sztorivonalon, mikor Aladdin és Shaman King találkoztak. A két eltérő popkultúrát megszemélyesítő mesealakokkal megtörtént a régi japán monda: Aladdin, az utasokkal és Shaman King egy hídhoz értek, amely azonban keskeny volt ahhoz, hogy egyszerre keljenek át rajta, dönteni kellett tehát, hogy melyikük keljen át előbb. A két alak hosszasan méregette egymást, Aladdin előrelépett egyet, Shaman King úgyszintén, a frontok megmerevedtek.

Ekkor a klasszikus japán monda szerint annak kellett történnie, hogy a két figura meghajol egymás előtt, és mindketten másfelé folytatják útjukat – speciális mesénkben mindez hasonlóan alakult, csak azzal a különbséggel, hogy a legendás diplomáciát alkalmazta mindkét fél, miközben kedvenc szerkesztőnk a legteljesebb mértékben elégedett volt és a kölcsönös hárítás után végül hagyták a hidat – a szőnyeg átrepített a folyón. A híd közepén Shaman King ennyit kiáltott felénk: 5,455,000!

Tajvan-ra utazzunk még el gyorsan, utolsó előtti állomásként, itt is jelen volt a filmünk, 577,490 dolláros bevételt termelve.

Végére egy nyelvleckével kombinált romantikus utazás: High School Musical 3 - Fin de curso, vonatkozó romantikus dal mi más, mint a Can I Have This Dance, a spanyoloknál vagyunk, ahol az Atlanti-óceánban lubickolva meghallunk egy számot: 12,680,857.

Utunk végén, hazaérünk, még mindig velünk vannak mesekönyvünk hősei, hiszen a vendéglátást viszonozni kell, a Szépség élénken érdeklődik a magyar számok iránt, Aladdin elmeséli neki, hogy ebben a kis országban él a legtöbb cinikus, de azért sikerült zavarba hoznunk őket, hiszen az 1,074,533 dollár, mint utolsó publikus adat azért minket igazol.

Összesítsünk: A High School Musical sorozatot megkoronázó Senior Year alcímet viselő mozifilm Amerikában végül 90,559,416 dolláron zárt, ami már önmagában elképesztő, a nagyvilágban ezt a teljesítményt megfejelte még 160,501,708 dollárra ami azt jelzi, hogy nincs olyan ország a világon, ahol ne lenne hihetetlenül népszerű e film. A mozis összbevétel a 2009. március 22-i adatokkal zárult: a 11 millió dollárból készült mozifilm 251,061,124 dolláros összbevételt termelt, ami csaknem 23-szoros megtérülés!

Természetesen a DVD eladások még folyamatban vannak, másfél hónap alatt eddig 45,096,898 dolláros bevételt termelt!

Z és V megköszönik a támogatásunkat és mindenki részvételét a mesekönyvben, elkérik kedvenc szerkesztőnk hangszerét és a friss KCA díjas színésznő játszik rajta, a friss ShoWest színész pedig mindőnknek átnyújt egy Banán-díjat, nélkülünk nem lennének azok, akik, mondja – és hogy mi a dal közben? Mi más: We're All In This Together!

Heteken-hónapokon át komponálta: A Mesélő, azaz Fant. We ♥ U!
Forrás: Wikipédia; The Numbers 1 2 3 4; BoxOfficeMojo 1 2 3.

A képekről, a Footloose-ról és a fanokról

Mikor megjelent Zac Efron az amerikai Interview magazinnak készült "felnőtt" fotósorozata, majd' az egész világ felbolydult láttukra, de a szívtiprónk is elárulta az Access Hollywood-nak a 2009-es Nickelodeon Kids’ Choice Awards-on, hogy még neki is "elég őrületes" volt, hogy a “High School Musical”-ből eljutott oda, hogy egy meztelen modellel pózoljon.

“A modell nagyon profi volt. Nem igazán függött tőlem, szóval engem egyszerűen csak vittek előre.” - nyilatkozta a jóképű színész.

De Zac azt mondta, boldog volt, hogy ily' módon.

“A fényképész nagyszerű volt és láttam, mit akart csinálni.” -mondta. “Nagyon jó volt. Egy üdítő változás.”

És a barátnő Vanessa Hudgens, az egyik, aki szereti Zac új, érett "mását".

Amikor az Acces Hollywood a képeket látott reakciójáról kérdezte, annyit mondott: “Damn, nagyon szexik.” :P

De hogy féltékeny volt-e, hogy kedvesét másik lánnyal látja?

“Ezek fényképek. És nagyon forróak.” - válaszolta nemes egyszerűséggel a barna hajú szépség.

A “17 Again” aktort talán rajongói szeretnék még könnyedebb musicalekben látni, de saját elmondása szerint másmilyen irányt akar fölvenni, miután “Footloose” remake-jéből is kiszállt.

“Ez nem az, hogy távol akarok maradni a musicalektől.” - mondta a március 28-ai díjátadón. “Egyszerűn csak ebben a különleges pillanatban új kihívásokat keresek.”

Mielőtt az ifjú csillag távozott volna, nem feledkezett meg a rajongóiról sem, akik sztárrá tették őt.

“Ez a díjátadó show a gyerekekért van és ők az okai annak, hogy én ma egyáltalán itt lehetek. Ők azok akik lépésről lépésre velünk vannak.”

Forrás: Zac-E.Com.

Nem lehetnek örökké tinik

Ahogy valamennyi HSM-es csillag, Corbin Bleu is azt reméli, "lerázhatja magáról a szépfiú, üdvöske képet", amit a musicalek alatt ragasztottak rájuk. És talán a 19 éves színész már ezen az úton halad: Mischa Barton-nal és Elle Macpherson-nal a 'The Beautiful Life' című CW sorozatban fog szerepelni, ha igény lesz a szériára a Kanadában forgatott pilot alapján, ami a New York-i divatiparról szól.

Egy férfi modellt alakítok. Énekelhetek és pózolhatok. - nyilatkozta Corbin. Lesz néhány rizikós anyag is benne.

Hasonlóan színésztársa, Zac Efron is saját kitörésére készül. Hogy segítse a "17 Again" népszerűsítését, Zac egy meztelen, litván modellel, Edita Vilkeviciute-vel pózolt az Interview magazin áprilisi számának.

Corbin Bleu nem látta a képeket, de érti Zac motivációját.

Nem lehetünk örökké tinédzserek, mint a High School Musical-ben voltunk, ahogy azt a szülők akarják. Zac igazán elhivatott, hogy karrierét a következő szintre vigye. -mondta az énekes-színész.A képek nagyon forrók - művészileg értem -, szóval jó neki.

Forrás: Entertainment Weekly.

2oo9 április - Interview magazin

Hacsak nincs egy bizonyos korú gyermeked, valószínűleg nem láttál sokat Zac Efron munkáiból. Ez idáig röviden:

Zac Efron a Disney High School Musical csillaga, amely a Troy és Gabriella között virágzó kapcsolat körül forog, illetve egy sportoló és egy lángész körül, akik nem is különbözhetnének jobban egymástól, de mégis felfedeznek egy közös síkot, a zene iránt érzett kölcsönös szerelmükben.

Ártatlan udvarlásuk különböző fordulatokat és serdülőkori kapcsolatokat hordoz, amelyet ének és táncszámok sorozatán keresztül fejeznek ki. Ez lényegében egy High School Musical film.

Az elmúlt 3 évben a Disney egy trilógiát hozott létre és a mostani becslések szerint a filmek és a HSM-hez (ahogy a gyerekek hívják) kapcsolódó kereskedelmi termékek több, mint 1 milliárd dollár árbevételt generáltak. Ezt még az sem akadályozta, hogy Efron és Hudgens egy párt alkot a valóságban is, és hogy Zac szerepel Adam Shankman 2007-es Hairspray átdolgozásában, amely több mint 200 millió dollárt söpört be világszerte.

Ha túl vagy a 12. életéveden és még mindig épen megvan minden képességed vagy csak egyszerűen egy megrögzött kiskamasz vagy, akkor a HSM filmek a legrosszabb tinédzser-vágyálmot képviselik számodra. Egyszerűek, túl édesek, és úgy tűnik, van egy vákuum csomagolt, gúnymentes, alternatív valóság, amelyhez képest a Saved by the Bell (amerikai tini helyzet komédiának), majdhogynem antiutópia.

De az összes dalon, táncon és plátói szerelmeken keresztül 2 dolog biztosan kiderül: az egyik, hogy a gyerekeket ez nem érdekli – így is úgy is szeretik a filmet; a másik pedig, hogy Zac Efron egy sztár.

Efron egyfajta tisztára sikált férfiasságot sugároz. Ő szórakoztató ember a szó leghagyományosabb értelmében: tudja hogy kell hangot hordozni és lépést váltani, rákacsint a lányokra, biccent a fiúknak és nagy általánosságban úgy tűnik, hogy keményen dolgozik, nem okoz csalódást – ezek mind pozitívak lennének, ha nem tűnne úgy, hogy ennyire komolyan veszi. Ne csodálkozzunk hát, ha lebarnult képmása – azok a hollywoodi mély érzésű szemek, melyek mereven néznek ránk hajának vastag, művészien összekócolt függönye alól – felragadnak sok öltözőszekrényre, háttérképei számtalan iPhonenak és feltűnnek rengeteg noteszen és hátizsákon.

Természetesen ez egy nagyon érdekes korszak a tinédzser sztároknak. Többen vannak, mint valaha; mindannyian úgy versenyeznek a pénzért és a figyelemért, akárcsak a megviselt zsíros bőr ellen.

Ezen a légszomjas munkaerőpiacon még mindig dolgoznak hajdani tinisztárok (VH1: Egy tini bálvány vallomásai) és rég elfeledettek, akik drogok rabjai (VH1: Hírességek rehabilitációja Dr. Drew-val) és teljes hálózatok léteznek kész ütemtervekkel arra a gőgre alapozva, hogy azok az emberek, akik fiatalkorukban megérezték a hírnév leglengébb fuvallatát is, most pedig próbálják visszanyerni azt a dicsfényt, jó hatást érnek el a tv-ben (VH1).

De 2009-ben a tinédzser bálványkor vakcsillogása már nem rejtheti el, ami mindenki tud: eljön azaz idő, amikor minden tini sztárnak tennie kell valami maradandót a túlélése érdekében, megtalálni a kitörés lehetőségeit és biztosítani a halhatatlanságát.

Efron most készül a saját kitörésére. Az első 2 HSM filmje után most egy olyan filmben tűnik fel, amely részben egy középiskolába visz (és amiben érdekes módon kosárlabdázik) de egyik sem musical. A rendező Burr Streers, 17 Again című filmjében Efron egy 37 éves, kedvetlen férfit játszik (idősebb megtestesítője Matthew Perry), aki középiskolai szerelmétől (Leslie Mann) való válásában őrlődik, és aki néhány misztikus átváltozáson megy keresztül - ahogy a cím is sejteti, megint 17 évessé válik. Efron szerepel Richard Linklater Me and Orson Welles című filmjében is, egy 1937-es kosztümös darabban, ahol egy tinédzsert alakít, aki szereplője egy vészterhes Julius Caesar darabnak, melyet Welles és John Houseman neve által fémjelzett Mercury Theatre társasága tett híressé.

Talán nehéz elhinni, hogy Efron nem született bele a színészetbe. Valójában a musicalszínházat és a meghallgatásokat csak a középiskolában kezdte el, szülővárosában, a kaliforniai Arroyo Grande-ban és kikötött a HSM főszerepében, az egyik meghallgatás alkalmával, a végzős éve előtt nyáron.

Gus Van Sant rendezőt kértük fel, hogy interjúvolja meg a 21 éves színészt. Szívesen vállalta.

GVS: Elnézést, hogy nem tudjuk személyesen elkészíteni ezt az interjút.
ZE: Minden rendben. Merre vagy most?
GVS: Gearheartban vagyok, Oregonban. Ez Portland külső partszakaszán található. Egy tengerparti házban vagyok.
ZE: Voltam már Portland külső részén – valójában jó párszor. Talán éppen ott ahol te vagy. Élnek rokonaim ott. Azt hiszem utaztam egyszer Portlandből egyszer a nénikémmel, mert ott lakik. Csodálatos hely.
GVS: Ma igazán csodálatos az idő itt.
ZE: Itt zuhog az eső Los Angelesben (nevet).
GVS: Szóval mikor voltál utoljára Oregonban?
ZE: Oh, ember, mintha ezer éve lett volna. Rendszeresen jártunk oda mindig, de mostanság be vagyok ragadva Los Angelesbe.

GVS: Nagyon elfoglalt vagy ma?
ZE: Ma nem. Nem igazán csinálok ma semmit sem. Megnézek néhány új bútort, mert épp most vettem egy új lakást, szóval éppen kitalálom, hogy kell-e ez az íróasztal. Most épp előtte ülök. Ez egy klasszikus Herman Miller asztal, 1940-es. Nem tudom…Éppen próbálom eldönteni, hogy akarom-e a házamba vagy csak totálisan tönkre fogom tenni. (nevet) Herman Miller anyagai igazán nagyon modernek, de van egy –két nagyon impozáns darabja. (Szerk.: Hermann Millernek tulajdonítják az irodai fülke megalkotását) Ülök az asztalnál és ez a legjobban megépített darab, amit valaha láttam….Egy gyönyörű darab. Csodálatos fa erezete van, amilyet bútornál még nem láttam. És egy kicsit költséges is.
GVS: Igen, azok a fajták szuper drágák, igaz?
ZE: Szuper drágák. Szerencsés vagyok, mert megengedték, hogy az otthonomban kipróbáljam pár napig, mielőtt megveszem.
GVS: Oh, szóval az asztal a házadban van?
ZE: Igen, a házamban. Éppen itt ülök előtte. Épp most vettem ezt a házat. Ez nem nagy vagy valami, de nagyon különleges hely. Nagyon modern, nagyon tiszta, nagyon egyszerű. Betonpadlója van, szóval nem tudom összekarcolni. Tudok gördeszkázni a házban…. Tudod, minden lényeges dolog benne van. Csak éppen nem akarok szép bútorokat venni, aztán elcseszni az egészet.
GVS: Nos, tehetnél egy védő írómappát az asztalra. (mindketten nevetnek). Szóval te most valóban gördeszkázol a házadban?
ZE: Igen, de most annyi minden vesz körül, hogy egyre nehezebb lesz.

GVS: Csináltál már képet ehhez az interjúhoz?
ZE: Igen.
GVS: Az, hogy ment?
ZE: Azt hiszem nagyon jól ment. Volt egy hatalmas homokozó-szerű doboz a stúdió közepén, amiben aztán órákon át fetrengtem a koszban. Nagyon koszos lettem a végére, úgyhogy elég vicces volt. Határozottan más volt ez, mint bármi, amit ezelőtt csináltam. A fotóssal igazán mókás volt együtt dolgozni….Ő javasolt néhány bútort.
GVS: Erről a Richard Linklater filmről akartalak kérdezni téged. Ez az Orson és én?
ZE: Én és Orson Welles.
GVS: Hol forgattad?
ZE: Rick ragyogó volt, mert némi kutatómunka után megtalálta ezt a nagyszerű színházat a Man szigeten. Az egész úgy nézett ki, mint a Mercury Színház 1937-ben. Szóval találtunk egy csodálatos színházat, elértük, hogy kopottnak, öregnek és porosnak tűnjön, majd megtöltöttük statisztákkal 1930-as évekbeli kosztümökben. A helyszín nagyon hihető volt. Ráadásul olyan szaga volt, mint egy öreg színháznak. Nagyon jó volt, mert alapvetően ott ragadtunk – nem mehettünk el. Nem volt hova menni a Man-szigeten. Szóval ebben a színházban éltünk több héten keresztül. Vicces volt és izgalmas és egyben őrjítő is. Kicsit elmebeteg lettem.
GVS: A Man sziget – kis közösségük van.
ZE: Igen, amint rájöttek, hogy ott forgatunk, mindenki tudta a városban. Mindig volt egy nézőkből álló kis csoport kint a színház előtt. Elég vicces volt.
GVS: Szóval a darab, amit a filmben bemutatnak, a Julius Caesar?
ZE: Igen, Orson Welles megalkotta a Julius Caesar-t, de egy egyedülálló átdolgozásban. Nem tudom mennyire vagy járatos benne, de Sztálin volt Julius Caesar az Orson Welles feldolgozásban. Ez egész új értelmezést adott akkor az előadásnak, ami nagyon szuper volt.
GVS: Volt ott bárki a Mercury Színház még élő tagjai közül?
ZE: Én nem találkoztam egyikükkel sem, de tudom, hogy nem sokan élnek már közülük. Norman Lloyd mondjuk még igen. Van egy nagyszerű dokumentumfilm Orson Wellesről és Wiliam Randolf Hearstről és a Citizen Kane (1947) (Aranypolgár) készítéséről…. Welles étvágycsináló volt.
Valójában egy rádiót hozott létre, hogy finanszírozza a színházat, mert amint azt tudod, egy lyukban volt a legtöbb előadásuk. Szóval fizetéstől-fizetésig jártak, hogy fenntartsák a Mercury Színházat.
GVS: Aztán Welles végül kiszállt és megcsinálta az Aranypolgárt.
ZE: Igen. Nem hiszem, hogy túl hosszú etap volt.
GVS: Mennyi idős Orson Welles a te filmedben?
ZE: A húszas évei közepén jár egy ötven éves bölcsességével és jelenlétével. Nos, tudod egy harminc éves fickó.
GVS: Az egyik barátom volt Welles sofőrje.
ZE: Oh, igazán?
GVS: Igen, Welles a hatvanas éveiben volt, és Los Angeles-ben. Ez a hetvenes években történt. A barátom fuvarozta egy ötvenes évekbeli autóban, ami türkizre volt festve. Ez egy kabrió volt. A tető mindig le volt hajtva és Welles egy hatalmas 10 gallonos kalapot hordott és az anyósülésen utazott, mert azt hiszem szerette ha az emberek látják és felismerik őt. Még mindig van olyan filmje, amit nem láttunk. Azt hiszem a Szél másik oldala című film (2008-ban, 30 év után találták meg). Hallom, hogy van egy pár ember, aki Wellest játssza. John Huston játssza őt idős korában. Peter Bogdanovich játssza őt fiatal korában. Ez az utolsó, befejezetlen filmje. Nem tudom, hol van, de nem találkoztam senkivel aki látta volna.
ZE: Ez érdekes lesz. Az embereknek különböző lehetőségeik vannak eljátszani őt. Ők az Aranypolgár értelmezés felé irányulnak.
GVS: Mikor debütál az Én és Orson Welles?
ZE: Azt hiszem kicsit később az év folyamán.

GVS: De még előtte ott a 17 Again bemutatója.
ZE: Igen. Kezdek készülni rá.
GVS: A karaktered a filmben 37 éves, és te játszod őt, mint 17 éves. Milyen volt játszani valakit, aki sokkal idősebb?
ZE: Akkor ez volt a legpáratlanabb lehetőség. Jó néhány szerepet eljátszhattam volna, ahol lényegében egy másik középiskolás diák lehettem volna, vagy voltak romantikus darabok vagy történetek középiskolai beállításban, és volt egy sor dolog, amiből musicalt akartak csinálni. De az egész ötlet, eljátszani egy 37 éves fickót, mint egy 17 éves volt a legizgalmasabb lehetőség számomra. Nagyon érdekelt az ötlet.
GVS: Volt valami utasítás az előadási technikára, amit alkalmaznod is kellett, hogy sikerre vidd a szerepet?
ZE: Nos, nem igazán tudtam több módon viszonyulni a karakterhez, tehát ebből nem tudtam meríteni. Sokat dolgoztam Burrel (Steers), a rendezővel, Matthew-val (Perry) és próbáltam egy idősebb fickó fejével gondolkozni. Sok élettapasztalata van. Sok dolgon ment keresztül, amin én még nem. Szóval ez egy nagy váltás volt a HSM-hez képest. Tudod, szerelmes lettem, és nem tudtam mit kezdjek a jövőmmel – és még mindig nem tudom. De sosem volt lányom, akire vigyázzak. Sosem voltam büszke a fiamra. Sosem voltam válófélben. Nagyon érdekes volt megpróbálni eljátszani. Mindenképp lépésváltás volt, és nagyszerű volt Burral dolgozni, mert határtalan a fantáziája és az emberekhez való érzéke – nem aminek látszanak, vagy amilyenek, vagy amilyennek akarnak mutatkozni, hanem amilyenek valójában.
GVS: És mennyi idős Burr Steers?
ZE: Oh, nem tudom pontosan.
GVS: Nem 37 éves?
ZE: Valami olyasmi. (Szerk: Steers 43 éves)
GVS: Oh, igazán?
ZE: Ő kicsit többet tud arról, hogy a karakter, mint ment keresztül.

GVS: Videójátékokról akartalak még kérdezni téged.
ZE: Oh, rendben.
GVS: Mert, hogy van egy, amit játszottam, Tomb Raider-nek hívják – játszottál már ilyet?
ZE: Oh, igen. Naná!
GVS: Ezt még játsszák az emberek?
ZE: Tomb Raider? A Tomb Raider most már egy film anyaga. A játékok ma sokkal gyorsabb tempót diktálnak. Azt hiszem a Tomb Raider idejében a Zelda Legendáját játszottam vagy valami ilyesmit. Egy pár generációval ezelőtt volt. Most a játékok egyfős céllövők vagy stratégiai játékok. Teljesen meg fognak őrjíteni.
GVS: Azóta ismerem a Tomb Raidert, amióta kutattam az Elephanttal kapcsolatban (GVS 2003-ban bemutatott filmje). 1999-ben volt, amikor próbáltam felkutatni a columbini mészáros gyerekeket (1999-ben 2 tizenhét éves tinédzser agyonlőtte középiskolájukban 25 társukat - a fajgyűlölet vezérelte őket) és ők videó játékot játszottak, akkor én még nem igazán láttam ilyet. Olyan világ volt, amit nem ismertem. Aztán egy barátom mondta, hogy „csak leülünk a számítógépedhez és letöltünk egy játékszintet”. És a játék, amit letöltöttünk a Tomb Raider volt. Olyan volt, mint egy bevezető szint, ahol megismered a játékot. Játszottam egy pár napig, aztán végül letöltöttem az egész játékot. De volt egy másik játék is amit játszottam, amit gondolom te is játszottál ez a Medal of Honor (MOHA). Ez egy kemény játék.
ZE: Oh, igen, ez minden bizonnyal egy kemény játék, de ki kell próbálnod a Call of Duty-t (COD) ha lesz rá lehetőséged.
GVS: Ugyanazok készítették?
ZE: Ez egy modernebb változat, még sokoldalúbb... Ez a legújabb és legnagyszerűbb.
GVS: A Medal of Honor-ban kifejlesztettem egy technikát, ahol megpróbálom egyenként lelőni az ellenséget egy radar segítségével nagy távolságból. Ha bemennék egy épületbe vagy valahova, annyi embert szednék le amennyit csak tudok mielőtt még beléptem.
ZE: Én is mindig ezt a megközelítést részesítem előnyben. Módszeresen csinálom – 1 lövés, egy áldozat.
GVS: Igen. Spórolsz a lőszerrel.
ZE: Pontosan.

GVS: Szóval egy ideje nem voltál Oregonban, de az elmúlt 4 évben körbeutaztad a világot.
ZE: Aha. Olyan helyeket láttam, amikről nem is álmodtam. Nagyon sok lehetőséget kaptam. A legérdekesebb utazás, amit mostanában tettem, az Japán volt.
GVS: Igazán?
ZE: Oh, igen. Egyszerűen csodálatos. Csak Tokióban és környékén voltam.
GVS: Kyotó jó.
ZE: Mindenki azzal nyaggat: „Menj a melegvízű forrásokhoz”.
GVS: Az egyik ok, amitől Kyotó igazán elbűvölő, az, hogy sok Zen Buddhista temploma van. A legtöbbjük már múzeum, de van néhány, ami még működik. A japán császárok a harcok idején nagyon feszültek és idegesek voltak természetesen és a Zen Buddhizmus volt az egyik lehetőség, hogy összpontosítsanak és felkészülhessenek a következő ütközetre. Voltál már Oroszországban?
ZE: Nem, még nem voltam Oroszországban.
GVS: Az egy nagyon élénk ország – de ott van Dél-Amerika, voltál már arra?
ZE: Valójában Brazíliába utaztam nemrég, de nem volt több egy gyors utazásnál.
GVS: Rióba mentél?
ZE: Igen, egy napon keresztül jártam Riót. Micsoda hely… Bárcsak több időt tölthetnék el ott.
GVS: Sétáltál a tengerparton?
ZE: Próbáltam. Amennyit sikerült. Nem hiszem, hogy benne volt a paklinkban akkor.
GVS: Oh, igazán? Túl nagy őrültség neked ilyen dolgokat csinálni?
ZE: Csak sok ember van ott egy területen, szóval nagyon zsúfolt volt sétálni.
GVS: Vagyis ez felveti a lesifotósok kérdését. Vadásznak rád és az őrületbe kergetnek?
ZE: Igen. Nehéz erről beszélni. Minél több figyelmet fordítasz a lesifotósokra, az annál jobban megerősít mindent...

Folyt.köv.

Fordította: ;o) és LinkLuvor.

Soha nem tudhatod, mi fogja megrengetni a világodat

A tinédzserkorú Will Burton-nek a zene a mindene. Amikor az anyja, Karen munkát kap New Jersey-ben, az amúgy is nehezen beilleszkedő Willnek a következő évét egy új iskolában kell megkezdenie. Végül egy hozzá hasonló kívülállóval, a csendes Sa5m-mel köt barátságot. Aztán egy másik lány, a népszerű Charlotte hatására elindul az iskolai Bandslam-ben, a zenei bajnokságban újdonsült barátaival összefogva.

Credit: Summer Romance.

Pozitív váltás a 17-nel

Na jó, belátom, tényleg kicsit ugrálunk az idő és a "17 Again" körút állomásai között, de a legfontosabb az, hogy mindig megismerjük Zac Efron-t, véleményét a különböző helyeken készített interjúi által. Most következzen egy rövidke beszélgetés még Melbourne-ből a
Herlad Sun jóvoltából. :)


Ez a film számodra az első lépés valami más felé?
Zac: Igen. Az biztos, hogy más, mint minden, amit eddig csináltam. És ez pozitív váltás volt, pontosan az, amit kerestem. Nem arról van szó, hogy rosszul vagyok már a musicalektől, de ez egy új kihívás volt. Egy olyan helyet kerestem, ahol többet nőhetek, és a 17 megfelelő erre.

Hallottam, hogy Sydneyben egy lány esküvői ruhában volt a vörös szőnyegen?
Zac: Igen.
És hogy zajlott a beszélgetés?
Zac: Hihetetlenül bizarr volt, nem tudtam, mit csináljak. Teljesen sarokba szorított, nekem szegezte a kérdést, hogy hozzámegyek-e. És tudod, ilyenkor bármit mondasz, mindenképp elrontod. Igent mondtam, szerintem tartja magát hozzá.

Fordította: LinkLuvor.