"...Minden nagyszerű lesz!"

Talán egy kicsit rendhagyóbb módon, olyan interjút olvashattok a következőkben, amiben sem Zac Efron, sem Vanessa Hudgens nem szólal meg. De ez a két bájos, fiatal hölgy is éppúgy hozzátartozik a HSM jelenségéhez, és sosem árt az, ha az Ő gondolataikkal is megismerkedünk egy kicsit.



SW: Meg kell kérdeznem, mert Kenny-vel kezdtem, és ő azt mondta, hogy nagyszerű, hogy a földön maradtatok, mikor láttátok, hogy mivé nőtte ki magát a munkátok. Hogy sikerült elérnetek, hogy ne befolyásoljon titeket a népszerűség?
Monique: Szerintem már kimondtad a választ, ez attól függ, hol tartasz, mikor elkezded a projektet. Az emberek azt hiszik, hogy Hollywood lerombolja az életed, befolyásol…
Olesya: Mérgező!
Monique: De szerintem ez attól függ, hogy ki vagy, mikor elkezded a projektet, és hogy az maradsz-e, mikor befejezed. Nincs sok esély rá, hogy ez változzon, ha olyan emberekkel veszed körül magad, akik már ezelőtt is a barátaid voltak. Szerintem ez a lényeg, nem csak a barátaink és a családunk állnak mellettünk, tudod, olyan emberek, akik személyesen ismernek és szeretnek minket, de egymást is szeretjük annyira, hogy őszinték legyünk, mert felismerjük, ha valamelyikünk nem magát adja. Szerintem ha ilyen emberek vannak az életedben, akik arra ösztönöznek, hogy önmagad legyél, a legjobb védekezés ez ellen.

SW: Az, hogy van egy ilyen projektetek, leginkább egy mentőövhöz hasonlítható, mert minden évben visszaértek hozzá. Milyen érzés lesz kilépni az igazi világba?
M: Ez olyan, mint a középiskola, érettségizünk…
O: Egyetemre megyünk…
M: Egyetemre…félek!
O: Szerintem a jövőnk még ismeretlen, most a High School Musical 3-at élvezzük, még nem is volt meg a premier – csütörtök van – nagyon izgatott vagyok, hogy itt lehetek, ahogy mindenki, és mindegyikünk jövője fényes lesz, és mindenki sikerének örülök, amikor meglátom Ashley-t, Vanessát, Zac-et vagy Mo-t egy újság címlapján, mindig azt mondom, hogy „Nézd meg, egyre sikeresebb leszel!”
M: De ott van egyfajta félelem is, és a legtöbb ember úgy csinál, mintha ez nem is létezne: „Meg kell tervezned az életed, és akkor minden nagyszerű lesz.”
SW: De dolgozó színészek vagytok.
M: Dolgozó színészek vagyunk, és jó volt visszatérni és megcsinálni a második részt. De mikor a harmadik film került szóba, tudod, nagy álmom volt, hogy moziban szerepeljek, és az, hogy olyan emberekkel csinálhattam, akiket már régóta ismerek, király, de az ember néha körbenéz, és megkérdezi magától: „Tehetséges vagyok?”, és akkor visszaváltozol azzá, aki sok szerepet játszott és egyetemre járt. De ez mindenképp bennünk volt, és „Mit fogunk csinálni egymás nélkül?”

SW: Kenny-vel kezdtem, azt mondta, a filmhez a saját középiskolás élményeiből is merített ihletet. Nem tudom, hogy ezt tudtátok-e, de mikor ötleteket gyűjtöttetek, felhasználtátok a saját tapasztalataitokat?
O: Igen.
SW: És ezek hol jelennek meg a filmben?
O: A bálnál például eszembe jutott a saját szalagavatóm, ott egy színpadon keringőztünk, visszatértek a szép emlékek, meg az is, hogy milyen szégyenlős és félénk voltam bizonyos pillanatokban, hogy milyen voltam az órákon, ideges voltam, nem mertem a tanárra nézni, szóval ez tényleg így volt.
SW: És te, Monique?
M: Én azért szeretem a High School Musicalt, mert olyan élményeket adott, amikben a középiskolában nem volt részem. Nem tudtam sokat a kapcsolatokról akkor, hasonlítottam a karakterembe, nagyon sok mindenben részt vettem, de nem személyesen, nem igazából. A High School Musical az a középiskola… - még mindig hordom a gyűrűt, és ez többet jelent nekem, mint a gimnázium, ahova jártam.

SW: Nos, gratulálok.
O: Köszönjük.
SW: És sok szerencsét!
O & M: Köszönjük.

Fordította: LinkLuvor.