Extra Zac

Régen népszerűsítette már Zac Efron ezen az oldalon a lassan nálunk is egy hónapja látható mozifilmjét, a "Charlie St Cloud halála és élete" című drámát. Ennek kapcsán még a nyáron az Extra is meginterjúvolta a 22 éves srácot, aki beszélt lélegzetelállító testének karbantartásáról, ahogy természetesen a filmmel kapcsolatos munkáról, munkatársairól is. Ja és megint szóba került az a házasságos téma... -.-


Mindig nagyon jól nézel ki, még akkor is, ha nem forgatsz épp, mindig nagyon jó a fizikumod, a magazinok állandóan téged választanak ki a legjobb kar, a legjobb mellkas kategóriákban. Tudom, hogy nem edzel külön ezért, de ez biztosan felemelő számodra? Mit gondolsz ezekről a dolgokról?

Z: Próbálok nem túl sokat gondolni erre, mert szerintem bizarr lenne, de szerintem ez megéri, alapvetően szeretnék egészséges maradni, ha mást nem is, de hosszabb életet jelent, hosszabb karriert, több lehetőséget, és így az ember bármire fel van készülve. Nem lehet tudni, hogy a következő forgatókönyvnek egy boxoló lesz-e a főszereplője, most csak mondtam valamit, nem mindegy, hogy gondolkodhat-e rajta az ember, vagy rögtön félredobja. Nem fogok boxolót játszani, de tudod, mire gondolok, a magabiztosság fontos.

És Vanessával közösen szoktatok gyalogolni, együtt edzetek?

Z: Igen, ő is megőrül ezért, inkább a jógát szereti, csajosan edz inkább, de én is kipróbáltam már ezeket, nehéz vele lépést tartani.

Már öt éve együtt vagytok, mi a helyzet a továbblépéssel?

Z: Nincs tervben, még egy ideig nem fogok megházasodni, szerintem elégszer elmondtam már, legalább 30 éves koromig nem fogok megházasodni.

Akkor nem szeretnél gyereket sem?

Z: Nem, ezen a ponton nem szeretném ennyire elkötelezni magam, és ez nagy nyomással is jár. Nehéz onnan továbblépni, minden nehezebb akkora nyomás alatt.

Érthető. Milyen volt Kim Basingerrel dolgozni?

Z: Nagyon jó, ő gyönyörű, el sem hittem, hogy tényleg ő, nehéz volt koncentrálni, olyan volt, mint egy álom, sokkoló volt. De ő nagyon kedves, szeretni való, ilyen a lelkivilága is. Nagyon jószívű, bőkezű, jó illata van…

Milyen illata van?

Z: Nem tudom, mint egy angyalnak, fogalmam sincs.

Milyen nehéz egy ilyen szomorú, depressziós, szenvedő, sok veszteséget átélt karaktert játszani és hogy találtad meg őt önmagadban?

Z: Valamilyen szinten csaltam, mert egész életemben az öcsémmel nőttem fel, ő most 18 éves, most megy egyetemre, pontosan tudtam, honnan jönnek ezek az érzések, elképzeltem, milyen lenne az életem az öcsém nélkül, és ez elég volt, hogy megtaláljam a karaktert.

Fordította: LL.

Az 1800. - Shadowról

Középső lány vagyok a családomban, és valóban az fordult elő gyakrabban a régi időkben, hogy én kaptam nővérem, és a húgom kapta az én ruháimat, játékaimat. Ma már káosz uralkodik nálunk, és minden szabadon áramolhatna köztünk - ha hagynánk. Úgy tűnik, a távoli Hudgens családnál is inkább az utóbbihoz hasonlatos rendszer van érvényben, kiterjesztve ezt egy bizonyos aprócska, fekete színű, Shadow névre hallgató uszkárra is.

Vanessa Hudgens, a família idősebb lánytestvére nemrég beismerte a PEOPLEPets.com-nak, hogy kiskutyája eredetileg nem is az övé.

"Igazából a kishúgom kutyája volt, de nem tudta, hogyan kell egy kicsi, aprócska, 1 kilós kölyökkutyával foglalkozni." - mondta a 21 éves "Sucker Punch" csillag. "Valójában Shadow adoptált engem az anyukájának ezzel valamilyen szinten elhagyva a húgomat. Szóval ő most az én kicsikém."

A már 6 éves uszkár ma is szereti azért idejét Stellával is tölteni, de akkor sem esik kétségbe, sőt, ha magára hagyják - harcol ellene.

"Nagyon, nagyon merész. Túl sokat enged is meg magának. Hacsak nem adsz neki kellő figyelmet és nem babusgatod, meg akar ölni téged."

Nagy személyisége miatt pedig "egy kicsit válogatós" is abban, hogy kit szeret és kit nem, és igazán független szelleme van. Néhánya ezért nevezik önfejűnek.

"Egyszer elvittem magammal egy gyalogtúrára Malibuban, és levittem egy kis patakhoz, hogy megnézzem, akar-e esetleg inni egy kis vizet." - meséli a gazdi. "Elkezdett belesétálni a vízbe és szó szerint belehuppant a sárba. Mondtam, hogy "Shadow, ne!", fölkaptam és visszaraktam a vízbe, de ő egyszerűen visszament a sárkupachoz és beleült. Nagyon kis bolond. Mindig a saját feje után megy."

Jót tenni jó

Mi lehetne jobb Zac Efronnál?

A The Daily Telegraph lap egy szívmelengető történetet mesélt el egyik legfrissebb cikkében. A helyszín a Sydney Gyermekkórház (amelyről már az előző bejegyzésben is olvashattatok).

A szívtipró Zac Efronnal való találkozás nagyszerű hír volt a fiatal Olivia Wall számára. De azért nem a legjobb hír.

“Habár szép dolog, hogy Zac eljött ide látogatóba, az igazán jó hírt tegnap kaptuk arról, hogy a rákos megbetegedése már javul.” mondta Shoshana Wall. A High School Musical csillaga a feltűnést kerülve látogatott el a Sydney Gyermekkórházba Randwick-be, és megnyerte az olyan páciensek, mint Olivia, valamint a szülei és a személyzet szívét.

Efron, aki legújabb filmje, a "Charlie St Cloud" premierje kapcsán van Sydneyben, egy órát töltött a gyerekekkel a rákkal küzdők osztályán. A színész barátságosan és nyugodtan viselkedett a 6 éves Oliviával, egy buzgó Efron rajongóval, akinek non-Hodgkin limfómája van. Az első osztályos kislány boldogan ölelte meg Efront és olvasott fel neki kedvenc képeskönyvéből - a "High School Musical"-ből.

“Micsoda véletlen!” viccelődött Efron.

Efron kérdésére, hogy ki a kedvenc karaktere, Olivia azt válaszolta “Sharpay” (Ashley Tisdale), ami kiváltott egy kicsi kuncogást.

“Nekem is ő az egyik kedvencem.” mondta Efron.

Nekünk pedig - Zac.

További kedves képeket szemlélhettek meg Zac és Olivia találkozásáról ITT!

KÉSŐBB: Párja kiegészítéseként, Vanessáról és Lexiről is megjelent egy kép ITT! A 9 éves kislányt, ahogy az szintén az előző bejegyzésben megtudtuk, Las Vegasban látogatta meg a fiatal színésznő a Make-A-Wish programon keresztül.

Sunrise, Sunrise

Zac Efron és Vanessa Hudgens elfoglalt. (Ugyan mikor ne állná meg ez a kijelentés a helyét?!) Míg előbbi Amerikán kívül tevékenykedett - a mi kontinensünkön mutatta be új filmjét, a Charlie St. Cloud halála és életét - és teszi ezt jelenleg is, például Ausztráliában, addig utóbbi hölgyemény legalább országa szintjén a fenekén maradt. :)

Persze tennivalója akadt neki is bőséggel szeptemberben - megfordult egy edzőteremnél, egyszer-kétszer jógázni is elment, sőt, külön a családja nőtagjaival is beiktatott egy alkalmat, na és persze szintén velük egy kis vásárlást is.

Pár nappal később a Fox Stúdió székházába is elkirándult - de sajnos útjának célját még pletykák sem emlegetik, talán csak a mi reményeink... igazán találkozóra való komoly, nőies szerelésére hivatkozva.

Egyéb hivatalos programokon is aktívan részt vett, de amit én most ki szerettem volna hangsúlyozni, az nem azok közül való. Hanem az elmúlt hétvégéről, amikor is Las Vegas városában lettek figyelmesek az aprócska színésznőre.

A 21 éves Vanessa, kedves barátnőjével, a szintén színésznő Brittany Snow-val küldetésen volt: egy kívánságot teljesítettek a Make-A-Wish alapítvány/szervezet jóvoltából. A két angyal a Sunrise Kórházban váltotta valóra egy 9 éves gyermek álmát. A helyi Lexi D. egy nagyon ritka agyi abnormalitásban szenved, és ezért van a kórházban. Sajnos erről az ajándékról egyelőre több nem derült ki, de talán az is különösen dicséretes ebben a cselekedetben, hogy csendben történt, de hatalmas örömet okozott.

És nem csak Lexinek, hanem egy másik szerencsés rajongónak is, aki a reptéren botlott beléjük, és akinek szintén teljesítettek kívánságát. :)

És ahogy kiderült, a világ túlsó felében, Sydney-ben a Mr. is hasonló karitatív munkát végzett. Ott tartózkodása alatt a Sydney Gyermekkórházba látogatott el, ahol körülbelül egy órát töltött beszélgetéssel a rákkal küzdő gyermekeknél, szüleik és családjuk társaságában.

Forrás: Just Jared Jr; Vanessa-Hudgens.Com.

Jöjjön, aminek jönnie kell!

Ahogy a hét végére némiképp felélénkültek és egyre inkább frissítésért kiáltottak a mesekönyvbeli látogatók most olybá tűnik, úgy fut ki hazájában a CSC a mozikból.

Persze mivel az egészen rettenetes szakállat növesztett Mr. még csak mostanában promózza az alkotást Európa-szerte, vélelmezhetően jelentős sokkot okozva rajongóinak sikoltozósabb köreiben, nem kell attól tartanunk, hogy egyik pillanatról a másikra értelmetlen és céltalan lesz vasárnap publikus kalandozásunk – már ami a számos részét illeti, hiszen a fantázia szülte része ugyanolyan értelmetlen és összefüggéstelen marad, mint eddig is volt.

Hogy kicsit az események elébe vágjunk, meglátjuk majd, hogyan boldogul a Mesélő az új erőre kapó szörnyekkel, ahogyan azt is, hogyan áll helyt a CSC hazáján kívül a világ három országában.

Kissé formabontó módon először egy sivatagban kezdünk, ide teleportálunk, az Egyesült Arab Emirátusok kellős közepére. Mikor rendezzük sorainkat és a 40 fokos melegben felkászálódunk a földről, elkezdünk bandukolni a homokban, megyünk, nehezebben, mintha méteres hóban taposnánk, vonszoljuk magunkat, illetve az utasok szinte mindegyike vonszolja magát, leszámítva a sivatagi klímát tökéletesen természetesnek érző Mesélőt, de a fő, hogy egy darab emberrel nem találkozunk, holott ennyire nem szabadna kihaltnak lennie mindennek.

Egyszer aztán megpillantunk egy termetes fát, egy pálmafát ráadásul, ami kellő árnyékot – és még valamit adhat mindannyiunknak. Az ég teljesen tiszta, a Nap ragyog, mikor egyszerre elsötétedik minden, és szürkületi homály keletkezik, ami viszont nem normális dolog, ezt valahogy a sokadik érzékünk megsúgja. A Mesélő kilép a fa árnyékából, felnéz az égre – a következő pillanatban megszámlálhatatlan mennyiségű DVD-lemez száguld felé az égből iszonyú sebességgel és mind felé tartanak. Szokásától eltérően a Mesélő kivételesen azonnal felméri a helyzetet és szokatlan ruganyossággal ugrik vissza a fa fedezékébe – a lemezek jó része szétcsattan a fán mi pedig még nem tudjuk mivel vagy kivel állunk szemben.

Egy percen belül megszűnik a lemez-zápor és a feldühödött Mesélő az iránt érzett mérgében, hogy az idilli sivatagi képébe belerondítanak, kilép a fedezékből, hogy szemügyre vegye ellenfelét: döbbenetes látvány a 2,5 méteres teremtmény, mely emberszerű formailag, azonban tisztán DVD-lemezekből épül fel a teste, melyek irdatlan mennyiségűek. Ő tehát a DVD-szörny, aki arra hivatott, hogy meggátolja az arab számok megismerését.

A harc elkerülhetetlen és mivel az utasok köszönik nem küzdenének annyira a számokért, a Mesélő egyedül kénytelen felvenni a kesztyűt a fura monstrummal. Ehhez a segítségére van a szőnyeg, és egy baseballütő, hogy legyen valami reflektáció is. Támadás! A szörny felszáll és megsorozza a Mesélőt, aki a szőnyeggel szintén felemelkedik, ám azt szörfdeszkaként használja, a lövedékek felé tartanak, ő szembefordul velük, kivár, látszólag megadja magát, várja a becsapódást, majd mikor vészesen közel kerülnek, tesz egy gravitáció-ellenes mozdulatot, hátradől, a lábát a szőnyeggel együtt felemeli – és a DVD-k becsapódnak a szőnyegbe, elveszítve erejüket, lendület nélkül, ártalmatlanul hullnak le a földre.

A szörny azonban nem az a feladós fajta, újabb lökettel próbálkozik, azonban a Mesélő elszánt, de nagyon, fogja a baseballütőt, lendíti és a felé tartó lemezeket tucatjával üti szilánkokra, ami mégis kimarad a szórásból, az elől még pont el tud hajolni, annyi lendületet veszít pont. Az újabb attak már tisztán az ütővel kerül hárításra, azonban a Mesélő nagyon megelégeli a harcot, az újabb sorozat előtt nekifut – a szőnyeg követi lépteit és padlóvá változik – és erőből nekimegy a szörnynek, aki veszít jónéhány lemezt és a koncentrációját egy pillanatra, ami pont elég a Mesélőnek ahhoz, hogy egy iszonyút odasózzon a szörnynek, teste egy részét szétroncsolva. A szörny megzavarodik, lő, de nem céloz, a Mesélő lazán elkerüli azokat, újabb óriásit sújtva az ütővel a szörny testére. A Mesélő roppant mód belejött a pusztításba, vicsorgó arccal és szikrázó szemekkel veri szét a monstrumot apró darabokra – a támadás elhárul tehát, a biztonság maximális ismét.

Igen ám, de a válasz még nincs meg, és nem is tudjuk miben rejlik vajon, jelesül a szám ugyebár. Az utasoknak persze egyértelmű: ahány darabra tört a szörny – na annyi dollár az első hétvégés CSC bevétel az Emirátusokban. Az utasok gyorsan le is szögezik, nincs az a pénz, amiért ők a törmeléket megszámolgatnák, annyira nem érdekes nekik a bevétel. A Mesélő persze nem adja fel, szépen nekiül és megszámolgatja, nem szolid halmot képezve a már számításba vett darabokról. Az utasok addig alszanak egy jót, jó nagyot, a Mesélő viszont legalább olyan bizarr élvezettel számolja, mint amilyennel pusztította, hogy nincs minden rendben odabenn, az is biztos – vélik az utasok.

Néhány óra elteltével diadalittasan felkiált: 55,207 dollár! Arra is rájött, mivel önkéntelenül bár, de 20 halmot képezett, hogy 20 moziban érte el az eredményt a film. És, hogy ez mennyire jó? Hát… bár almát a körtével nem célszerű összehasonlítani, de a tényleg zseniális és hibátlan Inception (*szerk. - ♥ ) a kilencedik hétvégéjén 6 moziban hozott hasonló összeget, mint a debütáns CSC.

Na ennyi elég is lesz az elkalandozásból, meg a sivatagból, az utasok sűrű helyeslése és bólogatása közepette Szlovénia felé vesszük az irányt, ahol a szeptember 09-12-ig tartó hétvégén volt szintén a bemutató, hozott összesen 8,592 dollárt – és ahol nem várnak extra szörnyek bennünket, de csak mert forrásunk ezen országnál beőrült és nem hajlandó részleteket közölni.

Horvátországban nagy szeretettel fogadták a hölgy utasokat a helyi srácok, na és bőbeszédűen persze, mindennek ez alkalommal nyoma sincs, van viszont egy újabb probléma amivel szembesülünk, illetve először még csak a jelekből sejtjük: a tenger vize vadul csapkodja a part menti díszköveket, a szél feltámadt és fújja a rőzsét… várjunk csak: rőzse! Ez már majdnem olyan, mint a sivatag, a Mesélő egyből felbátorodott, jöjjön, aminek jönnie kell, támadhat bármi és bárki!

Egy roppant furcsa ellenfél áll szembe velünk hirtelenjében: egy ember nagyságú számítógép, leginkább egy Transformerre hasonlít, csak nem vált alakot, a feje egy hatalmas monitor, még a tv-s fajtából, egyik keze nyomtató, másik szkenner, a nyelve az egér, a teste maga a ház, benne az aggyal, hm, valószínűleg hímnemű lehet, állapítják meg az utasok, mert csak így lehetséges, hogy a gyomrában hordja az eszét, a lába pedig egy-egy óriási klaviatúra. Hanem elég robosztusan mozog, fürgének nem lehetne nevezni, viszont elektromos áramot lövell ki a gyomrából, tehát a baseballütővel sokra nagyon nem mehetünk, ellenben a szőnyeget használhatjuk pajzsként, mivel szigetelt.

Hamar kirajzolódik a haditerv, miszerint valami fondorlatos módon be kell csalni a tengerbe a képződményt, a csali természetesen a Mesélő, küzdjön csak meg a számokért, ha annyira ragaszkodik hozzájuk. Szerencsére a természet a segítségünkre siet, mert egészen közel találunk egy hegyet, vagyis inkább apró domb az azoknak, akik nem a sivataghoz vannak szokva, a lényeg, hogy oda kellene felcsalni a monstrumot.

Ez pedig egy módon lehetséges: ha látszólag a csali menekülést színlel így magára haragítván a képződményt. A terv be is válik, csakhogy kiderül a szörnyről, hogy nagyon is gyorsan fut azokkal a szögletes lábakkal, úgyhogy a Mesélőnek minden edzettségére szüksége van, hogy gyorsabb legyen – az persze későn jut eszébe, hogy annyira leizzad a menekülésbe, hogy pusztán a verejtéke is rövidzárlatot okozna ellenfelében, de nem, neki különböző okokból állandóan a nehezebb utat kell választania. Fel is ér az emelkedőre, a szirten túl csak a több méteres zuhanás és a tenger van. A szörny lépked a Mesélő felé, közben szórja az áramot, néhányszor kisebb mértékben meg is rázva a Mesélőt, akinek az utasok állatira szurkolnak a háttérből, lélekben feltétlen vele vannak.

A Mesélő úgy dönt, megkísérli megvakítani a robotot: egy jól irányzott jobbegyenessel belever a képébe, vagyis a monitorba, ami be is törik, a Mesélő viszont véresen húzza ki a kezét, persze ezek a kis apróságok beleférnek, a Nagyobb Jó érdekében ugyebár. A robot immár félig vakon vagdalózik és szór áramot a Mesélő felé, akinek viszont elfogy a helye ezért ha le akarja győzni ellenfelét áldozatot kell hoznia… Na jó, ez nem az a mese, ahol dráma van: a szőnyeg közvetlenül a szikla pereme alá száll, a Mesélő rálép, azt az illúziót keltve, mintha tudna repülni – a legtöbb utas megesküszik rá, hogy egy pillanatra egy piros S betűs póló volt rajta – a robot mohón felé kap, azonban egyensúlyát veszti és a mélybe zuhan.

A Mesélő alászáll a szőnyeggel, kimenti a gép gyomrát, szétcsavarozza a házat és belül megtalálja az infót: szeptember 09-12. között 6 horvát moziban 2,589 dollárt hozott a film, összesen pedig három hét alatt 29,126 dolláros bevételnél jár.

Most, hogy végeztünk külföldi körutunkkal térjünk meg az amcsikhoz – ahol a múlt hétvégén, tehát hetedik hetének végén, és ezt különböző körítések és próbák nélkül megtudhatjuk, 106,365 dollárt hozott a CSC 190 mozi műsorán.

Azonban van még utolsó feladat egy mai utolsó kihívás, egy édes próba. Amcsi szörnyünk ugyanis figyelemmel kísérte a Mesélő eddigi mai harcait és kiismerte annak harcmodorát, minden gyengéjével együtt, így legyőzhetetlenné válva. Arról van szó, hogy egy 4 méter magas 5 méter széles mozgó torta állja az utunkat, ami különböző édes, krémes süteményeket lövöldöz felénk, hagyományos-és franciakrémest, gyümölcskrémest, csokitortát, zserbót, túrós sütiket, túrótortát, Rigó Jancsit, habos roládokat például, ezeknek puszta látványa is térdre kényszeríti a Mesélőt, ezek ellen nem tud harcolni fizikailag, nem érhet hozzájuk egy ujjal sem, ha rájuk néz, már az is gyengíti.

Így aztán teljesen tanácstalan, az utolsó küzdelmet elbukja, nincs mese, ez csapda, innen nincs menekvés. Már majdnem el is éri a tehetetlen Mesélőt a süti-szörny, amikor az összes utas egyszerre ráveti magát és elkezdik majszolni a szörnyet, hatalmas étvággyal – a Mesélőnek közben odavetnek egy nagykefírt, hogy ne búsuljon már annyira, nekik aztán nincsenek gátlásaik a süti-szörnnyel kapcsolatban, vidáman és harsogva vetik rá magukat, majszolják, csipegetik, néha alig látszanak ki belőle, közben persze fülig maszatos és krémes mindenki, de jobban szórakoznak, mint bármikor a mesék történetében. Miközben degeszre falják magukat csak úgy pattognak a számok: Hétfő 5,775 dollár, kedd 6,650 dollár, szerda pedig 6,555 dollár, végül csütörtökön 6,615 dollárral zárta a hetet.

Így aztán miközben az utasok jóízűen lakmároznak és a Mesélő is második kefirjét fogyasztja kísérőnek jönnek az összesített számok: A 44 millió dollárból készítetett Charlie St. Cloud című Efron-film 49 vetítési nap után 31,162,545 dollárnál jár az amcsiknál. Ehhez jön még a nem teljesen részletezett 797,997 nemzetközi dollár. A sütivel óvatosan, nehogy félrenyeljétek, szóval jön az összbevétel, a: 31,960,542 dollár.

És álljon itt a mese végén egy szerfelett banális lezárás, nos:

Édes álmokat, Mindenkinek!

A mese Fant nevéhez fűződik.
Forrás: The Numbers; BoxOfficeMojo 1 2 3 4.

Ő tudja

Zac Efron több, mint csak egy helyes pofi. A "Charlie St Cloud" című filmben Zac Efron egy drámai szerepben is bizonyítja magát egy testvérként, aki elveszíti öccsét egy ittas sofőrnek köszönhetően, és onnantól kezdve egyedül kell szembenéznie az élettel.

Az az érzelmi terület, amin Zac Efron keresztülmegy, mint színész a "Charlie St Cloud" című filmben óriási, de a "High School Musical" és "Hajlakk" színész élvezettel üdvözölte a kihívást.

"Tetszett, hogy mit jelképez a film - a témák és üzenetek a családról és az erőről." mondta Zac Efron "Képes lenni arra, hogy továbblépj, és a szeretteidet megőrizni a szívedben, ez mind őszintén szólt hozzám."

Zac Efron már korán tudta, hogy színészkedni akar. Közelsége Hollywoodhoz, gyerekkora Dél-Kaliforniában esélyt adott arra, hogy jó időben jó helyen legyen. Az a pillanat, ahogy a világ tudja, a "High School Musical" jelensége volt.

Nem csak hogy a "High School Musical" biztosította a helyet, hogy találkozzon Zac Efron élete szerelmével, Vanessa Hudgens-szel, de útjára bocsátotta, hogy a Disney-fiúcskából legyen valaki, aki a következő Tom Cruise lehet. Ha a "High School Musical" és a "Hajlakk" hasonlít Cruise "Top Gun"-jához és a "Mint a villám"-hoz, akkor a "Charlie St Cloud" Zac Efron "Született július 4-én"-je. Nem arra utalunk, hogy Zac Efron egy Oscar-kaliberű színész, ahogy Tom Cruise volt Ron Kovic nominált megformálásával, hanem azt mondjuk, hogy Zac Efron minden tekintetben alkalmas arra, hogy Cruise nyomdokaiba lépjen egy kasszasiker karrierrel.

Charlie St Cloud: Két testvér meséje

SheKnows: A "Charlie St Cloud"-ben egy igazi testvéri kötelék fedezhető fel. Hogyan sikerült neked és a színész Charlie Tahan-nek, hogy elérjétek ezt?

Zac Efron: Ők azok a tipikus mindennapi testvérek. A filmben apa nélkül nőttünk fel. Ezért ebben a bajtársiasságban sokkal jobban számíthatunk egymásra. Úgy próbálom meg nevelni, hogy egy sikeres és erős fiatalember váljon belőle. A szokottnál erősebb testvéri kapcsolatunk van.

SheKnows: Charlie elmondta nekünk, hogy nagyon érdeklik őt a sportok... már ha nem jöttél volna rá a filmet nézve.

Zac Efron: A baseball a mi kapcsolódási pontunk. Ez a mi rituálénk. Erről beszélgetünk és ezzel kapcsolódunk össze. Ezzel nevelem belé a siker sok szabályát. Az alapon keresztül -- a baseballon át.

SheKnows: És a vitorlázáson is, hiszen igazán azt mutatjátok, hogy tudjátok mit csináltok kint a vízen...

Zac Efron: Nagyon mókás volt. Még egy aprócska jelenetet is nagyon sokáig tartott felvenni. A vitorlázós jelenetek szórakoztatóak és nagyszerűek a filmhez. De amikor igazából vitorlázol, az már kemény. Mert a hajók annyira instabilak, és annyira sokáig voltunk rajtuk, hogy nem tengeri betegek lettünk, hanem talajtól lettünk rosszul. Visszaértünk a földre és minden mozgott [nevet]. Emlékszem, hogy az épületek úgy tűntek, mintha rázkódnának, annyira furcsa volt. De a végére egész jó vitorlázók lettünk.

Zac Efron érez

SheKnows: Zac, ez a szerep egy kicsit kívül esik az utóbbi időkben kialakult komfort zónádon. Ennek ellenére mégis mindenki nagyszerű dolgokat vár tőled. Milyen volt a kihívás?

Zac Efron: Az első reakcióm, amikor olvastam a forgatókönyvet az volt, hogy nagyon érzelmes. Kötődtem hozzá. Van egy kisöcsém a való életben. Elképzelni, milyen lenne elveszíteni a öcsémet nagyon erős érzelmi reakciót váltott ki. És ez tetszett.

SheKnows: Milyen volt Charlie? Épp most beszéltünk vele...

Zac Efron: Az elsők között volt, aki bejött és részt vett a meghallgatáson. Utána már szinte mindenki másról megfeledkeztünk. Igazán megvan hozzá mindene. Ez veleszületett.

SheKnows: Igaz, hogy Charlie fiatalabb az öcsédnél, de a testvéred beleképzelése volt az, ami befolyásolta az érzelmeidet?

Zac Efron: Szerintem az volt, hogy igazi emberek vagyunk. Szerettünk együtt lógni. Nagyon is úgy éreztem az egész idő alatt, mintha tényleg a kistestvérem lenne. Szóval, jó volt, hogy volt egy társam a csínyekben, hiszen mindenki más igazán öreg volt a forgatáson [nevet]. Mi voltunk a legfiatalabbak a forgatáson. Csak jól akartuk érezni magunkat és szórakozni! A többiek visszavonultak, és elmentek lefeküdni. Én meg ránéztem és megkérdeztem: "Hey, nem akarsz eljönni egy hokimeccsre?" A vicces srácok ezt csinálják [nevet].

SheKnows: Mi vonzott a filmben, hogy ennyire gyorsan a fedélzetre kerültél. Te voltál az első, aki aláírt a "Charlie St Cloud"-ra.

Zac Efron: A karakter utazása, minden, ami történik vele, a veszteség élménye és az, hogy nem képes felépülni. A "High School Musical" után és azok után, amik annyira felemelők és vidámak, és egy valamennyire súlytalanabb vaslóságban játszódnak, és a "Megint 17" is, ez alapos volt és valós, valami, amit sosem csináltam ezelőtt, valami, ami új, hogy megosszam a közönséggel. Remélhetőleg, tetszeni fog nekik.

SheKnows: Amanda Crew-val, mint a szerelmi partnereddel dolgoztál együtt, milyen Amanda?

Zac Efron: Emlékszek az első alkalomra, amikor találkoztam vele a meghallgatásán. Megdöbbentett minket, mennyire nagyszerű. Ő más. Egy különleges tulajdonsága van, ami beragyogja a karakterét.

Eredeti interjú: She Knows.

Megérkezett Charlie!

Amikor a Mesélő a múlt héten eldöntötte, hogy csak e héten lesz újabb történet, dörzsölte a tenyerét, hogy majd micsoda mennyiségű számhalommal állhat elő, ehhez képest, tulajdonképpen nem történt semmi. Megvolt a magyar CSC premier, a rekord elmaradt, vagyis, csaknem negatív rekord lett, szerencsére ilyen statisztikára nem bukkanhatunk. Szóval nagyon úgy fest, hogy olyan nagyon sok mesét nem lehet már a CSC számaival megtölteni…

De egyelőre azért itt van még a film, az idő per pillanat még a Sivatagban is pocsék, de a kedvünk ne legyen olyan, mint az égbolt, hogy ezzel a nagyon alacsony színvonalú szóképpel éljek, valahogyan el kellene merülnünk a számok világában.

Szóval, nézzük a pozitív oldalát: az biztos, hogy nem fogunk belefulladni a számtengerbe, nem mély a víz, nem kell tudni nagyon úszni.

Egyelőre nem szükséges elindulnunk semerre, egyelőre itthon is ellehetünk, minden feltétel adott hozzá. Meg különben is, ki kell pihennünk a két héttel ezelőtti nagy harcolást, úgyhogy az utasok tesznek egy nagy sétát a Margitszigeten, majd pedig beülnek az egyik fővárosi pláza multiplex-ébe, hogy megnézzük magunknak az új Efron-filmet – ez a publikus terv legalábbis.

Arról persze nem volt szó, hogy séta csakhamar bosszú-szerű feladatteljesítésbe csap át, amikor is az utasok a Mesélő ellen fordulnak, mondván, hogy állati kíváncsiak a hazai számokra, de csak úgy, ha lefutja azt a távolságot, ahány nézője volt idehaza a Charlie St. Cloud-nak - de nem akárhogyan! Beöltöztetik öt réteg ruhába, ebből felül egy póló, négy réteg, fokozatosan vastagodó pulóver, pedig a tizenvalahány fok nem annyira kegyetlen, a lábára bakancsot adnak, melegítőből az utolsó szőrmével bélelt, a fejébe még egy nagy-nagy kucsmát is nyomnak így eresztik útjára – közben persze érdekli őket a vonatkozó szám, úgyhogy még beszélni is kell futás közben. Csak, hogy ne legyen egyszerű.

Csütörtöktől vasárnapig, azaz szeptember 02-05-ig Magyarországon összesen 2.963 néző látta a filmet, ami a nézettségi listán még a legjobb 10-be kerüléshez sem volt elegendő, egészen pontosan a 12. helyen nyitott hazánkban a film. Még durvább a kép, ha azt vesszük alapul, hogy ebből csak Budapesten 2.187-en nézték meg a filmet, szóval vidéken alig valaki volt kíváncsi rá. Persze, mire mindezt közli a Mesélő még nincs túl az első km-en sem, de már izzadt úgy öt litert, az utasok tartják is a tisztes távolságot, de onnan azért biztatják, hogy ne adja fel, már csak kétszer annyi van hátra, sőt nem is egészen annyi, némiképp heccelődnek a számokkal, vagy csak akasztják a hóhért, jó nagyot lóg, már sikerült átizzadnia az öt réteg pulóvert, az utolsó 63 méteren már csak vonszolja magát, végül egy nem egészen egy méteres vetődéssel sikerül célba is érnie. Gyorsan lefejti magáról az öltözéket, amire még a szibériaiak is azt mondanák, hogy ’Öcsém!’ és átlényegül strandolóvá, ami nyilván megint a másik véglet. De egyben lehetőséget biztosít a beígért bosszúállás első felvonására, LL máris beletaszítja a Mesélőt a Dunába, úgyis le kell fürdenie, izzadtan mégsem mehet az utasokkal moziba, az milyen lenne már – lássuk be, a magyarázatban van valami, annyira nem üres szólam. Már csak az a kérdés, hol szárítkozik meg – de erre is van ötlet, a Szellem szólításra kerül, nagy levegőt vesz és egyetlen fújással felszárítja a Mesélőt. Éppenséggel a célnak megfelel, tagadhatatlan végül is.

Ideje szépen besétálni a plázába és vásárolni a Mesélőnek némi ruhát, mert a sport-és strandcuccon kívül mása nem volt. A dolgok anyagi része a Szellemet illeti, varázsol nekünk egy jelentősebb összeget – mielőtt felmerülne a kérdés, hogy akkor miért van olyan érzésünk, hogy pénzzavarban vagyunk egyébként, nos, hát, a Szellem csupán végszükségben és kiemelten fontos dolgok esetén él eme varázslatos opcióval.

Ideje, hogy beüljünk a moziba, a hátsó soroktól kezdve töltjük fel a nézőteret, a Mesélő valahol leghátul elbújik.

Elkezdődik a film és az első, a vitorlás jelenetnél még elégedetten is biccent a Mesélő, látványos is, jó is, nem is kell mélyebbre süllyednie a székében. Ahogy aztán halad előre a film úgy lesz egyre unalmasabb, az utasok persze örülnek, mert a kigyúrt Z-t még nem láthatták a vásznon, kétségtelen, hogy jól mutat ott így, a Mesélő zavartan is tekintget körül a moziban, amikor a félmeztelen jelenetek vannak, ezt kihagyná, nameg akkor is zavartan süllyed mélyebbre a székben, mikor látszik, hogy a másnapos Charlie semmivel sem gyűröttebb a top-formában lévőnél, majdnem olyan az egész, mint a Barátok közt, ahol öltönyben, sminkben ébrednek a szereplők, na nem baj, túlélte a Mesélő ezt is, és végül is, lehetett volna rosszabb is akár a film, túlélhető egyszer.

Kifelé jövet a moziból, miután a Mesélő háromszor legurult a lépcsőkön, és kétszer eltévedt, az utasok valószínűleg szolidaritásból elkezdenek érdeklődni a további számok iránt. Ez mindig gyógyír a sebekre, le is csak a kínálkozó lehetőségre és elővezeti, hogy 2,547,880 forintot hoztak a budapestiek, illetve az ott mozizók csütörtöktől vasárnapig a CSC-nek, ami ha végzünk egy kis utánaszámolást, olyan 11,477 dollárnyi összegnek felel meg, ha pedig az országos bevételre vagyunk kíváncsiak, csináld magad módon azt is kiszámolhatjuk, az kb. olyan 1.165 forintra jön ki jegyenként, figyelembe véve, hogy 776 vidéken mozizó volt, akik olyan 904,040 forintot tettek be a közösbe, megállapíthatjuk, hogy 3.451.920 dollár volt a nyitóhétvége összbevétele, ami nagyságrendileg 15,549 dollár környéki bevétel.

Az utasok kapnak egy kisebb – na jó: nagyobb – sokkot a számhalomtól és el is indulnak külföldre, egész pontosan Horvátországig jutnak a szőnyeggel, ahol kb. ugyanannyi pénzt hozott a CSC, mint nálunk. Érdekes módon a Mesélő hiába érdeklődik, a horvátok rá sem hederítenek, ellenben a hölgy utasoknak örömmel mesélnek egy-egy ital mellett, na jó, addig a Mesélő elvan a szőnyeggel meg a Szellemmel, utóbbit ugratja is azzal, hogy éppen aktuálisan profilba vág a jelenléte ugyebár, annyira nem veszi a lapot, amire abból lehet következtetni, hogy a Mesélő csakhamar a tengerben találja magát.

Ha nem ruhástól esett volna be, még élvezné is, mindenesetre az utasok kicsalogatják némi számos infóval, miszerint augusztus 26-26-i hétvége tekinthető premiernek, akkor 6 moziban 15,417 dollárt hozott a film. Amivel a 3 nagy premierfilm közül a harmadik helyezett lett, de azért korrekt adatnak számított úgy is ez az összeg. A következő hétvégén, vagyis szeptember 2-5-ig 5,452 dollárt termelt a film, változatlanul 6 moziban, amivel az összbevétel ott 24,835 dollár két hét alatt.

Más nem is maradt már hátra, csak… nem, nincs vége még, nem kell örülni. Az amcsi adatok vannak hátra természetesen, lefogadom, hogy most a mesét olvasók 99%-a azt gondolta, hogy végre vége, de nem, szóval gyorsan elteleportálunk az Államokba, ahol tegnap éppen jótékonysági rendezvény zajlott, melybe nem kapcsolódunk be, inkább kinyomozzuk, mennyi az annyi múlt hétvégén például. Nos, tudni kell, hogy hosszú hétvégéjük volt amcsiknak, így ráértek mozizni, a CSC 220 moziban 155,110 dollárt hozott péntektől vasárnapig, de nézhetjük még a hétfői munkaszüneti napot is, akkor péntektől hétfőig 189,220 dollár a bevétel.

Kedden aztán jó nagyot esett a szám, 71%-os visszaeséssel csupán 9,895 dollárnyi a bevétel, szerdán 9,825 dollár, vagyis egészen kiegyensúlyozott a teljesítmény, csütörtökön icipicit még emelkedett is a szám egészen 9,855 dollárig.

E hétvége 190 filmszínházban éri majd az alkotást.

És most már tényleg nincs más hátra, mint előre, avagy jöjjenek a számok kíméletlenül: a 44 millió dollárból készült Charlie St. Cloud 42 nap alatt az Államokban 31,030,585 dollár bevételt termelt, ehhez jön 326,111 nemzetközi dollár, úgyhogy az összesített bevétel 31,356,696 dollár.

A jövő heti mesében visszatérnek a zombik, akik megelégelték a kis pihenőnket és új erőre kaptak, az eddigieknél is nagyobb fenyegetést nyújtva! Érdemes tehát akkor is csekkolni.

Megalkotta: Fant.
Forrás: Odeon; SG; BoxOfficeMojo 1 2 3 4.

Szeptemberi kérés

Kedves Olvasóim!

Augusztus végén már fordultam Hozzátok egy személyes bejegyzéssel, most ezen az estén - amelyen ahogy a Mesélőnk jelezte, elmarad a közös álomba ringató mesénk - újabbat írok Nektek, immáron belevágva a szeptember hónapba. Az ezzel kapcsolatos előzetes érzéseimről már olvashattatok, most pedig azt tudom elmondani, hogyan érkezett meg hozzám az ősz.

A mai nap délutánján meghozta a számítógépemet, hosszú idő után, és gondolom ez a hír nem csak az én szívemnek kedves. Azonban, őszintén sajnálom, hogy újra ezt okozom Nektek, családi okok miatt az elkövetkezendő néhány napban sem tudok még jelentkezni.

Köszönöm Nektek, ha elfogadjátok.

Éljetek szeretetben:
Ditta×××

Charlie St. Cloud halála és élete

Charlie St. Cloud halála és élete címmel vitorlázott el hozzánk a hazai mozikba szeptember 2. napján Zachary Efron új filmje, amelyben az érzelmes és drámai irány kellően megosztja a nézőket. Na és Titeket?

Ne fogjátok vissza magatokat! Aki már látta a filmet, vagy annyira kíváncsi, hogy nem bírja kivárni, amíg ő maga is ténylegesen szemlélője válik a 101 közös percnek a Miszterrel, az kizárólag saját felelősségre, de ossza meg véleményét, elő- és utóítéleteit, kérdezzen vagy kritizáljon - ezen az oldalon szeretettel fogadják! Itt a könyvadaptáció minden részletét, minden szereplőjét kivesézhetitek, újraélhetitek a kedvenc pillanatokat, de akár arra is lehetőségetek adódik, hogy elmondjátok, Ti hogyan álmodtátok volna meg.

A legfontosabb, hogy ne érezzétek magatokat feszélyezve, írjatok bármennyit, bármelyik szemszögből, és ha úgy adódna, hogy nagyon ellentétben álltok mások véleményével, csak még jobban vessétek bele magatokat a boncolgatásba! De ahogy mindig, csak okosan, tisztelettel egymás, és a film készítői iránt. És akkor: hajrá! :)