2009. dec. 30.

2. Banán-díj Díjátadó Gála

Az Óév, s hogy még pontosabbak legyünk, az évtized utolsó napjaiban illik az ember fiának/lányának és az online barátoknak kirúgni a hámból. Nos, az itt hétről-hétre egybegyűlő társaságnak nincs választása: a Vörös-Varázs Utazási Iroda mindenkit visszavonhatatlanul befizet egy évbúcsúztató fergeteges nagy kalandra - amiben ugyan nincs túl nagy szerepe az utazásnak, de az öveket ajánlott bekapcsolni!

Hiszen lesz minden, amit szíved akar: banán, egymás hegyén-hátán sok tuti pasi (na és persze egy páratlan Szépség is), pörgő ritmusok, amiket lehetetlen megállni, követhetetlen szövegek, megbűvölt természet és finom, torkokat nedvesen tartó nedűk... de valamiból nem lehet előzetest adni: a petárdák csak a végén durrannak igazán! Úgyhogy kezdjen mindenki lazulni, mert erre az őrültségre képtelenség felkészülni..!

Annyit komolykodtunk évközben, hogy a „Csak lazán!” felkiáltással élve (co. by F.É.) elutazunk mind Dél-Afrikába, ami egy szimpatikus hely, majd később kiderül miért, pont alkalmas hely a II. Banán-díj Díjátadó Gála lebonyolítására. A gála éves mesekönyvbeli lazulásunk csúcspontja, így aztán nem lehet, hogy ne a legjobb műsorvezetőket hívjuk meg házigazdának – mivel ketten is pályáznak a címre, így aztán a Szellemmel elraboltatjuk a forgatásról NPH-t, otthonából pedig Hugh Jackman-t, két szempillantás alatt itt vannak velünk, a teleportálás tökéletesen sikerült, olyannyira, hogy útközben már meg is tudták mi lesz a feladatuk. Egy egyedülálló műsorral készülnek emelni a rendezvény fényét és nívóját, lesz minden, ahogy mondják, hiszen nagymesterei annak, hogyan lehet viszonylag unalmas dolgokat dalba fűzni, ezáltal elkápráztatni mindenkit.

A rablások sorozata korántsem ért véget. És, hogy miért pont rablás, miért nem jó a hagyományos, meghívós módszer? Nos, az olyan körülményes, így az egyszerűbb, s ha már téren és időn kívül vagyunk, akkor nem is számít semmi sem.

Elkezdjük az előkészületeket, feláll a színpad, az Oscar-gálára hajazó nézőtér is elkészül, miközben a Fuvolás Lány páholyból figyeli az egész eseményt, hogy majd véleményt mondhasson ha minden elkészül, évente egyszer bele kell férjen neki is. Minden elkészült, ám eltűntek a műsorvezetők. A hölgy utasok legnagyobb aggodalmára persze. De nem tétlenek, mint kiderül, szervezkednek a Szellemmel, ötletük van, mégpedig az, hogy tegyünk jót a dél-afrikaiakkal, varázsoljon a Szellem egy kiadós havazást - olyat, ami minden természeti törvényt meghazudtol, amiben nem fázunk.

Így a helyiek rendkívüli módon boldogak, életükben csak tv-ben láttak havat, úgyhogy kezdik kiemelt figyelemmel kísérni a színpadot, a nézőteret és a két házigazdát. A show majd két részből áll, egy hivatalosból, és egy kötelező körök utáni nagy buliból – hogy melyiket melyik jelenlévő meséli most, azt logikusan ki tudja következtetni minden, a fonalat lassacskán elveszítő roppant lojális utas.

Kezdődik a show! De hová tűnt ismét a két ceremóniamester? Nos, a nézőtéren a Fuvolás Lány mellett helyet foglaló leglazább utasunknál tűnnek fel, és Jackman felviszi őt a színpadra, ahogy az Oscar-on láttuk – na persze annyi különbséggel, hogy nem kell őt biztatni, megy örömest, és előadásban méltó partnere lesz a két színésznek. Egy hatalmas csá-val köszönti az egybegyűlteket, és lazán, néhány mondatban megnyitja a II. Banán-díj gálát, ami az ő kezdeményezése, alternatív díj, amolyan a világ szerintünk típusú dolog ugyebár.

Szóval: énekes monológjával NPH veszi át a showt, és rímbe foglalva dalolja, hogy egy különleges kritikát szeretne bemutatni, bő két évvel ezelőtti, mégis érdekes ismernünk, hiszen tudjuk, Christian McKay már játszotta Orson Welles-t, mégpedig a Broadway-n, a Rózsabimbó: Orson Welles életei című egyszemélyes előadásban. Nem kisebb lap, mint a The New York Times kritikusa is megtekintette az előadást, NPH előtt egy korrekt lepedőnyi méretű újság, akkora, hogy a másik végét Jackman tartja – végül egymás mondatait kiegészítve közlik velünk dalban, mit is ír a szerző. Aszongya, hogy:

Amikor Christian McKay megjelenik a színpadon a Rózsabimbó: Orson Welles életei-ben, az embernek az jut eszébe, hogy vajon tovább tartott-e a meghallgatás, mint meginni egy pohár jeges vizet egy forró napon” – vélhetően addig sem tartott, mint a szintén jelenlévő Zac-nek Richard szerepének elnyerése a MAOW-ben.

Amivel a természet nem ajándékozta meg Welles szellemisége és megjelenése terén, azt tökéletesen játssza el. Az arc, az incselkedő szemek és az öblös bariton. Mr. McKay tetőtől talpig Welles, úgy hangsúlyozva minden szót, mintha ezen függene a helyes előadásmód jövője.

Itt nincsenek határok. Mr. McKay teljes hassal veti bele magát a darabba (vagy egy jó hasonmásával), maximálisan próbára téve a nadrágjának gombját.

A Rózsabimbó egy egyszemélyes darab, amit Mark Jenkins írt, a Brits Off Broadway fesztivál része az 59E59 Theaters-ben, és a lehető legkisebb helyen állították színpadra. Mr. McKay talán jobbat érdemelt. A jelenléte egyszerűen túl nagynak tűnik hozzá, mintha egy medve táncolna egy hálófülkében.

Van olyan Mesélő, aki a medvéket érzi közel magához, van olyan, aki az alvást, de a lényeg az, hogy érdekes meglátás a kritikustól, ezt konstatálhatjuk.

De ugyanakkor az egész Welles-legenda egyszerűen túl sok egy ilyen előadáshoz. Jerkins életrajzi összefoglalóként közelíti meg a darabot, úgy mesélve el Welles életét, mintha egy xilofonon játszana, a legmagasabbtól a legmélyebb hangok felé haladva.

Nagyon sokáig sehol nem áll meg, át Welles romos kapcsolatán Rita Hayworth-szel („1943 szeptemberében házasodtunk össze – Szépségnek és Észnek hívnak minket. 1944-ben gyerekünk születik, Rebecca, ’45-ben elválunk…”) Ez kicsit olyan, mintha Donald és Ivana Trump-ról beszélnénk, mint két hű lélekről, akik szerettek és veszítettek.

A hatalmas sikerek és hangos szenvedések Welles életében – a gyerekkori zsenialitás, az egyedülálló Shakespeare-feldolgozások, a viszály William Randolph Hearst-tel, az Aranypolgáron át, Az Ambersonok ragyogásán keresztül, a Paul Masson-féle boros évekig – ezek túlságosan ismertek ahhoz, hogy így kezeljék őket. Úgy tűnik, hogy amit Mr. Jenkins tényleg szeretett volna, az egy regény.

Eddig a kritika, a hangulatfelelősök bíznak benne, hogy érdekesnek találta mindenki.

A regényt, amit a The New York Times munkatársa emleget, végül Robert Kaplow írta meg, a címe Me and Orson Welles, és Richard Linklater vitte vászonra, a december 18-20-i hétvégén 134 moziban 156,420 dollárt hozó fim címszereplője az újdonsült Banán-díjas Christian McKay!

A díjat átadja az olimpikon magasugrónő, akinek a fenti kritika fordítása az első betűtől az utolsó pontig köszönhető.

És ha már ott van, be is mondja idei második díjazottunkat, aki természetesen a Mr., aki bizonyított a komolykodó kritikusoknak a MAOW-ben nyújtott teljesítményével – nos a díjat miközben átadja LL annyit mond Z-nek, célozva arra, hogy picit megelőlegezett a bizalom, hogy bízik benne, majd rákacsint.

Tagadhatatlan, hogy nyár közepén sötét fellegeket kíséreltek meg a Szépség feje fölé gyűjteni sokan a médiában – külön díj jár annak a nem fan-site lapnak, aki nem foglalkozott az egésszel és feltétlen támogatásának rengetegszer hangot adott, a legkorrektebb reklámot csapta a jelenleg 6,705,148 dolláros nemzetközi bevételnél járó Bandslam-nek; a Banán-díj idei harmadik nyertese a Just Jared és a Just Jared Junior szerkesztősége! A díjat a blog nevében a mi mesekönyvünk Szerkesztője adja át.

Ha már ott van, le sem kell lépnie a színpadról, hiszen ő lesz idei következő díjazottunk, bár kevesebb termett az idén bejegyzésből jóval, de mikor a csendek után megszólalt, bizonyította, hogy akárhogy is van, még mindig ő a legjobb a műfajban.

A végére hagytuk a lényeget, szubjektív lényeg persze, de a Mesélő bízik benne, hogy ennyit elnéznek neki az utasok. A díj azért jár, mert bizonyította a kritikusoknak és a cinikusoknak, hogy tehetségével mindenre képes, az idén ámulatba ejtette a kritikusokat szokatlan szerepének kiváló megformálásával: a Banán-díjat kapja – a Kétlábonjáró Szépség!


A Szépség is díjátadó lesz: színpadra szólítja Dél-Afrika képviselőit, és amiért a Bandslam-nek a december 04-06-i hétvégén nyitányként 58 moziban 54,603 dollárt termeltek, majd a második hétvégén 59 moziban 37,637 dollárjával csupán elenyésző 31,1%-os csökkenést prezentáltak, így két után 142,341 dollárnyi összeget hoztak össze – ezért Dél-Afrika is Babán-díjasnak vallhatja magát.

Miután minden díj átadásra kerül, felhangzik a Black Eyed Peas I Gotta Feeling című száma – természetesen a díjátadó napján élőzene szórakoztatja a vendégeket. A Szellem mindenkire alkalomhoz illő ruhát varázsol, és ezzel ott helyben megkezdődik a hajnalig tartó afterparty. Mivel a közelmúltban kiderült, hogy ebben is tehetséges, a szervezést természetesen Z-nek köszönhetik az olvasók, a sztárvendégek és a Szépség.

Az emlegetett azonban nem sokáig háríthatja az olvasók köszönő szavait, ugyanis Vanessának nyoma veszik, így nem sokkal később már mindenki őt keresi. Végül a mesekönyv fuvolás Szerkesztője bukkan rá egy sötét sarokban, nem túl meglepő módon a Mesélő társaságában.

Utóbbi váltig állítja, hogy csak egy számot szeretett volna megtudni tőle, de ez nem adott magyarázatot a kezében lévő alkoholos koktélja, amelyből már hiányzik is valamennyi, ráadásul V túlságosan is vidám. Miután LL kárörvendően megjegyzi, hogy „Sehogy se jössz már jól ki ebből”, a Szépség dühös kedvese is a helyszínre érkezik. Tudnivaló, hogy nem szokása a káromkodás, ezért így szól az egyre zavartabb Mesélőhöz: „Mondok én neked számot! 759,235 dollár! De ha Vanessát kérdezed arról, hogy mihez kapcsolódik, tényleg véged!” Végül F. É. menti meg a helyzetet azzal, hogy megkéri a Szellemet, hogy varázsoljon egy ingyen banánt mindenkinek. A buli végül zökkenőmentesen folytatódhat, leszámítva, hogy a Mesélő kénytelen volt várni egy keveset, míg a Szépséggel táncolhat.

Mikor az együttes a Party All the Time című számba kezd bele, már mindenki maximálisan elsajátította a lazulás művészetét. Z és a Szépség végigtáncolták az éjszakát, majd közkívánatra eléneklik a színpadon a Hajlakkból ismert You Can’t Stop the Beat-et. Miután néhány ember – köztük a Fuvolás Lány, aki természetesen nem ivott alkoholt – kivételével mindenki kómásan hever a földön, az amcsi Aladdin és Jázmin eléneklik a „Gyere most, mese szól…” kezdetű főcímdalt angolul, amit Szerkesztőnk fuvolán kísér, előbukkant a Szellem egy megnagyobbított repülő szőnyeg társaságában, amelyre az ájult utasokat felsegíti.

Ez alkalommal kivételesen Z és V is velünk tartanak az Egyesült Államok határáig, itt Zac a bungee-jumingot, Vanessa az ejtőernyőzést választja a távozáshoz. (A Mesélő a kelleténél kicsivel lelkesebben ajánlja fel, hogy segít felszerelni a köteleket, erre az utasok egyöntetű nemtetszése a válasz). Vigasz gyanánt a Szépség félúton a szőnyeg és a föld között visszakiáltja a Bandslam összbevételét: 11,916,136 dollár, és Boldog Új Évet kíván az utasoknak. Mi pedig folytatjuk utunkat kis hazánk felé, hiszen holnapra ki kell pihennünk magunkat az újabb ünneplésre…

Ezzel a mesekönyv szerkesztői is búcsúznak olvasóiktól erre az évtizedre. Boldog Új Évet Kívánunk minden Olvasónknak, kövessetek minket jövőre is! De a lezárás túlságosan klisészerű lenne, ha azt mondanánk, hogy most itt a vége, fuss el véle, ezért nincs is még vége a mesének, el lehet tenni a kispárnákat.

A szőnyeggel épp az Alföld fölé ereszkedünk, mikor azok, akik eddig nem aludtak, álmosak lesznek, és akik eddig nem fáztak, egyre inkább fáznak – egyszóval LL a fagyhalál szélére kerül, amikor váratlanul megszólal a telefonja. Az egyik amcsi ismerőse közli vele, hogy hajnalban két repülő alakot látott, az egyik egy kötéllel a lábán, a másik pedig kétségbeesetten rángatott egy kötelet, és mindketten vészesen közeledtek a föld felé. (Az alakok nagyon hasonlítottak Z-re és V-re, a felvételek alapján biztosra vehetjük, hogy ők lehettek azok.)

A Fuvolás Lány kétségbeesetten próbálja előhívni a Szellemet, hátha ő tud valamit, de leszállás közben a csodalámpa nyílása befagyott, és semmilyen hang nem hatol át rajta. Végül a Mesélőnek támad egy ötlete, amit majd jövőre oszt csak meg velünk, egyrészt, mert mindenkit lefoglalnak a semmiből előtűnő takarók, másrészt pedig már minden olvasó szívesen elővenné a sajátját.

Kívánjunk tehát jó éjszakát Mindenkinek, találkozzunk jövőre ugyanitt!

Összehozta: LinkLuvor, Fant és Ditta. És TI!
Forrás: számok; BoxOfficeMojo 1 2 3 4 5.
kritika; The New York Times.

Ünnep előtt és után

Tényleg össze kell kapkodnom magamat, hogy időben befejezzem ezt az évet, és számot adjak arról, mik történtek a nagyvilág másik oldalán 2009 utolsó napjaiban. :)

Nos, december 23-án, már a leghelyesebb párt is hatalmába kerített az utolsó karácsonyi vásárlási láz, és bár egy kép sem örökítette meg őket, Zanessát többen is látták az Urban Outfitters-ben az Americana bevásárlóközpontban. Természetesen ezeknek a híradásoknak a Twitter univerzuma ad otthont, de mi csak örüljünk a szerencséjüknek.

Ha már szerencse, másnap már nem tudta Nessa kikerülni a lesifotósokat, amikor az elmúlt évekhez hasonlóan húgával, Stellával és annak barátnőjével, a szintén színészetben szárnyait bontogató Sammi Hanratty-val ment egy tényleg nagyon last minute shoppingra Studio City-ben. Úgy tűnik mondjuk, a lányoknak már nem volt nagyon necces a listája, hiszen csomagolópapírt láthatunk nálunk és később még egy különleges csillárt is.

A három grácia ráadásul láthatóan remek hangulatban volt, önfeledtek voltak és együtt mókáztak, ezért jó ránézni a képekre, és nem az öltözéküket kell figyelnünk, hanem mosolyukat és energiájukat. Reméljük, pár órával később még mindig megtartották ezt az örömöt, és otthon szeretteikkel egy mesés Szentestében lehetett részük.

Az ünnepnapokat és a pihenőnapokat kihagyva legközelebb december 28-án, hétfő este érték utol újra a két Hudgens lányt és kísérőjüket, Mr. Efront. Az új formáció épp egy moziból tartott kifelé a
Universal CityWalk-on, James Cameron legújabb filmje, az Avatar vetítéséről.

Honnan tudjuk? Az informátor: Stella Hudgens. :)

Rendben. szóval elmentem megnézni az Avatart ness-szel és zac-kel ... aztán jöttek a paparazzók és úgy futottunk, mint az avatarok :):)És ezután különválva ugye futásnak eredtek és meg sem álltak hazáig. Vagy 2010-ig? ;)

KÉSŐBB: Jelenthetem: van még egy 'vagy'! :) Ugyanis Zac&Vanessa kettősét újra elcsípték még az évben, december 30-án, szerda reggel, amikor az edzőteremhez igyekeztek Zac Audijával. Mindketten fehér-fekete(+neonzöld) összeállításban, sokat elrejtve magukból mutatkoztak meg, de egyszerűen ennivalók. Bár halvány lilám sincs, hova ugrál Zefron...



És még nincs vége a 2009-es lesifotók áradatának! Az év végét megkoronázza a legutóbbi jelenés, amilyet már igazán régen láttunk; Vanessa Hudgens és Ashley Tisdale részéről! A legjobb barátnők szintén még szerdán, délután ugrottak el Miss Tizzy kocsijával a Toluca Lake-i Coffee Bean and Tea Leaf-hez, ahol elsősorban a szőke színész/énekesnő számít törzsvendégnek, de legalább annyira jól áll, ha nem jobban, a szépséges barnának is. :)

Szép lányok, jó barátok, nagy mosolyok! :)

Forrás: Just Jared Jr.

2009. dec. 29.

Furcsa az élet

Zac Efron: a High School Musicaltől a Me and Orson Welles-ig

A dollármilliárdos jövedelmű High School Musical csillaga elmondja, miért szerepel együtt Orson Welles-szel

Zac Efron egy fél almával a kezében és egy forgatókönyvvel a hóna alatt érkezik meg a hotelhez a Sunset Strip-en. A szimbólumok találónak tűnnek. A fiatal színész, mint a jelenkori hollywoodi Ádám, akit elcsábít a gazdagság és a hírnév tudata.

Kíváncsi vagyok, hogy vajon a barátnőjétől, Vanessa Hudgenstől kapta-e az almát. A forgatókönyvet valószínűleg az ügynökeitől kapta, akiket Sátánként is emlegetnek. Efron kicsit kifulladt és zavartnak tűnik. Leül és forró fekete teát rendel magának, de gyorsan eltűnik, hogy telefonáljon. Minden szem őt követi. Kócos barna haj, nagy napszemüveg, ami elrejti világhírű világoskék szemét, foszlott póló, kopott farmer – Hollywood egyik legismertebb fiatal arcát semmi nem teheti láthatatlanná.

Efron elmesélte, hogy legalább 15 paparazzo követte idáig. Amikor végeztünk, nagyjából egy óra múlva, javasolta, hogy menjek ki a hotel elé, hogy lássam az őrült hírességvadászok újabb akcióját. Ahogy elmegy a kocsijával, a semmiből agresszív paparazzók terepjárói tűnnek elő, szemtelen piros fényekkel, a járdára furakodva áldozatuk mellett, elzárják az útját, hogy többször lekaphassák. Rémisztő. Nem vagyok meglepve, hogy eltartott pár percig, míg összeszedte magát.

Egy Efronról készült kép, főleg - ha Hudgens is szerepel rajta – ér a legtöbbet a bulvársajtó szemében. Efron és Hudgens néhány nap alatt váltak tinisztárrá 2006-ban, a Disney High School Muscal tv- és mozifilmjeinek köszönhetően. A film kasszasiker lett, több, mint egy milliárd dollárt keresett világszerte. Mire hazaértem, az egyik ügynökségnek köszönhetően már a világhálón voltak a képek, amelyeken Efron az interjúm előtt megérkezett a hotelhez. Érthető, miért ilyen értékesek. Tíz nappal később sikítozó tinilányok ezrei, magukhoz szorítva szívük választottjának képét, fogják várni őt a Leichester Square-en a legújabb filmje, a Me and Orson Welles angol premierén.

Nem tehettem semmit a 15 fickó ellen odakint”, vonja meg a vállát Efron, miközben belekóstol a teába. „Bármit tehetnek, amit csak akarnak. Nem tiltja a törvény. Lehet, hogy paranoiásnak gondolsz, de megtartom magamnak a magánéletemet. El tudom képzelni, hogy vannak, akik élvezik ezeket a helyzeteket, hogy a figyelem középpontjába kerülhetnek, de nekem ez túl sok.”

Hiba lenne alábecsülni Efront, aki nemrég lett 22 éves úgy, hogy aranyos arcként ismerük. Annak ellenére, hogy végül a színészet mellett döntött, elég jók voltak a jegyei a gimnáziumban, hogy olyan magas színvonalú egyetemre vegyék fel Los Angelesben, mint a UCLA vagy a USC. Intelligens, érthető, segítőkész, talán túlságosan is kedves, figyelmes, kicsit talán túl magabiztos, de ez valószínűleg annak a következménye, hogy ilyen fiatalon került a hírnév fényébe.

Most még talán millió fiatal lány ajka érinti a fényképeit. De nem sokan tudják átlépni a hatalmas szakadékot a tinipéldakép és a filmsztár között. Ezek az egyszerű érzelmek könnyen megszűnnek a ragaszkodó tinilányok részéről. Tucatnyi régen imádott, ma már elfeledett sármos fiú bizonyítja ezt, például Donny Osmond, David Cassidy és Luke Perry, a Beverly Hills 90210 sztárja. Hogy elkerülje ezt a gyászos sorsot, Efron egy-két generációval idősebb férfi sztárok karrierét kíséri figyelemmel, ők Leonardo DiCaprio, Johnny Depp és Tom Cruise. Valaha ők is tinisztárok voltak.

Újra megnézem Leo átváltozását, az én szemszögemből”, mondja Efron. „Ő a legjobb mérce számomra. Elképesztő figyelni azokat a színészeket, akik ilyen sokáig kitartottak, még mindig a munkájukra koncentráltak, még mindig az a legjobb filmjükre törekedtek.”

Efron tudja, hogy az ilyen hosszú élettartam rendellenes. Tudja, hogy ha kitartóan folytatja a karrierét és megmenti a magánéletét a rivaldafénytől, lehetőséget kap, hogy hasznára fordítsa lehetőségeit. Korábban terjedt el a híre Hollywoodban, hogy Efron kilépett a Footloose magas költségvetésű remake-jéből.

A High School Musical-beli főszerepe, és a Hajlakk-beli Link Larkin alakítása után tökéletesnek tűnt bármilyen énekes-táncos szerepre. Több, mint tíz millió dollárt kereshetett volna vele. Túlságosan tökéletes. „Úgy éreztem, ilyet már korábban is csináltam”, magyarázza, „és ha kicsit tovább várok, lehet, hogy kapok egy lehetőséget, ami új lesz és ijesztő, távolabb az eddigi szerepeimtől. Ha elsüllyedek, lángoló fegyverekkel a kezemben fogom megtenni, nem a biztonságos úton.

A vágy, hogy kockázatot vállaljon nyilvánvaló Efron döntése alapján, mikor a viszonylag alacsony költségvetésű Me and Orson Welles-ben vállalt szerepet. Tavaly forgatták az Isle of Man-en és New York-ban, Richard Linklater rendezésében, akinek legutóbbi filmje a Megetetett társadalom. Efron a címben szereplő Én-t játssza: Richard Samuelst, egy fiatal színészt, aki kap egy kis szerepet Orson Welles híres 1937-es Mercury Színház égisze alatt készült Julius Caesar-jában, New Yorkban. Welles fantáziadús kortárs Shakespeare-feldolgozása erősen kritizálta az európai fasizmust. Claire Danes játssza Sonját, Efron szerelmét, míg a brit színész, Christian McKay mesésen alakítja Welles-t.

Efron szerepe, amely minden eddiginél szélesebb érzelmi skálát igényel, új területet nyitott meg előtte. Annak ellenére, hogy a Megint 17-ben egy idősebb embert játszott, aki egy fiatal testbe szorult, ez az első komoly drámai szerepe. Nagyon jó móka volt egyben szerinte. „Egy csapat színésszel egy szigeten rekedni izgalmas kilátásokat rejtett egy olyan embernek, mint én. Olyan volt, mintha én lennék a fiatal csodafegyver. Át kellett élnem a karakter helyzetét, amin keresztülment, a színház iránti szeretetét, a lelkesedését és izgatottságát az előadás iránt.

Efron 11 éves kora körül kezdte a színjátszást egy kis szereppel a Gypsy helyi produkciójában, Stephen Sondheim dalszövegeivel. „Elképesztő volt olyan dologban részt venni, amiben nem segíthettek a szüleim. Volt egy teljesen különböző életem. Batman miért veszi fel a maszkot? Majdnem annyira jó móka volt. De sosem gondoltam volna, hogy igazi lehetőség lesz belőle. Halálbiztos voltam az ellenkezőjében. Később keményen dolgoztam a suliban, hogy nyitva tartsam a lehetőségeimet, hogy tudjak majd egyetemre járni, hogy visszatérhessek a normális életemhez.

Efron Kalifornia közepén nőtt fel egy kisvárosban. A szülei a közeli atomerőműben dolgoztak. Kamaszévei elején az anyukája LA-be vitte meghallgatásokra, az út három óráig tartott. Először kisebb szerepeket kapott olyan tévésorozatokban, mint az Őrangyal, az NCIS, és a CSI Miami, mielőtt állandó szerepet kapott a Mindig nyár című sorozatban. Még most is elképesztőnek tartja, hogy ezután bekerült a High School Musicalbe.

Rohadt nagy szerencse volt, hogy őszinte legyek.” Most, ahogy beszélgetünk, néha rajtakapja magát egy-egy csúnya szón, aggódik, hogy rosszul fogom megítélni miatta. „Nagy szerencse volt”, helyesbít. Nem akarja rajongóinak millióit felzaklatni, és ami a legfontosabb, nem akar arrogánsnak, vagy hálátlannak tűnni a sikere miatt, a paparazzik viselkedése ellenére.

Figyel arra, hogy megemlítse, hogy előző este olvasott egy szívből jövő születésnapi üdvözlőkártyát egy fiatal női rajongójától. „Olyan volt, mintha tudta volna, mit gondoltam. Nagyon jó kedvem lett tőle.

Efront magát is izgatja valamilyen szemszögből a hírnév kérdése. Beismeri, hogy még mindig néhány híresség hatása alatt van, és megborzong, mikor eszébe jut a találkozása Leonardo DiCaprio-val. Később elmesélte, egy újságírónak, hogy mit mondott neki DiCaprio: „Ez az egyetlen mód, amivel mindent tönkretehetsz. Próbáld ki a heroint.

Istenem, nem hiszem el, hogy ezt tettem vele”, meséli Efron, hogy mit gondolt, miután elolvasta a cikket. „Vicc volt, teljesen szarkasztikus értelemben, de a papíron teljesen mást sugallt. Teljesen letörtem. Próbáltam felhívni Leo-t, hogy megmondjam neki: „Haver, egyáltalán nem így értettem.” Az volt a világ legrosszabb érzése.

Miután Efronnal elbúcsúztunk, kimentem a kocsihoz, de aztán visszafordultam a vécéhez. Meglepetésemre ott találom Efront, aki egy nem odaillő idősebb ember felé gesztikulál, aki tweed baseballsapkát, vastag szemüveget és hosszú barna esőkabátot visel. Úgy tűnik, az idősebb embert meglepi a figyelem. „Imádom a munkádat”, hallom Efron suttogását. Az idősebb ember, aki mintha ismerős lenne elmotyog egy köszönöm-öt, és felvonja az egyik szemöldökét, mikor elmegy mellettem. Úgy tűnik, fogalma sincs róla, hogy a világ egyik leghíresebb fiatal híressége szólította le.

Istenem”, mondja Efron, miután a férfi kisétál. „Nem hiszem el, hogy ezt csináltam. Most biztos nevetségesnek hisz. Tudod ki volt az? Úristen.

Próbálok rájönni. Eszembe jut, hogy Robert De Niro volt. Zac Efron és én most találkoztunk Robert De Niro-val a vécében. Milyen furcsa az élet Hollywoodban? Kíváncsi vagyok, De Niro-t lekapja-e valaki odakint.

Fordította: LinkLuvor.
Eredeti cikk: Times Online.

A Popsugar kedvenc párja

Igaz mostanság kevesebb felméréssel hozakodtam elő, azért az év és az évtized vége csak erről szól. És az ilyen mókákból ugyan miért is hagynák ki mindenki kedvenc Zanessáját?

A Popsugar '2009 legjei' felmérésének 2 kategóriájában is köszönthetjük Zac Efront és Vanessa Hudgenst, nem meglepő módon a legelőkelőbb helyen. :) Nézzük csak őket:

‘Kedvenc pár, akik forgatáson találkoztak’
Az eredmények ráadásul nem is voltak szorosak. Vanessa és Zac 64 százalékát szerezte meg a szavazatoknak, néhány kommentelőt ahhoz vezetve, hogy valamilyen őrült rajongói kampányt sejtsen a háttérben. Nos, mi nem tudunk erről, de azt megerősíthetjük, hogy imádni való párt alkotnak - a High School Musical forgatása óta vannak együtt, 2005 óta. Lenyűgöző!

Pár hete kint voltak Los Angelesben megünnepelni Vanessa 21. születésnapját, ami ezerszer jobbnak tűnt, mint az enyém. Ahogy ez a két fiatal kirepül a High School Musical fészkéből, hogy több felnőtt szerepet kaparintson meg magának, reméljük, hogy ugyanilyen édesek maradnak a kamerán kívül, de legyünk őszintén, szexik a képernyőkön.


‘A leghelyesebb sztárpár’
A HSM kedvesei, Zac Efron és Vanessa Hudgens újabb évet adtak kapcsolatukhoz.

Forrás: Vanessa-Hudgens.org

CityWalk Vanessa

Bár én még mindig ünneplem a karácsonyt, azért azt mondhatom, hogy remélem mindenkinek remekül teltek el az elmúlt ünnepnapok. Most gyorsan, miután végrehajtottam egy bámulatosan kifundált szökést a konyhából - azaz rátukmáltam a rám bízott feladatokat édestestvéremre -, idelopakodtam, hogy sikerüljön még idejében továbbadni az ez évi híreket. :)

9 nappal ezelőtt (...) december 20. napján, aranyvasárnap délután fél 2-től fél 4-ig Vanessa Hudgens a Universal CityWalk Skecher üzletben osztott autogramot 300 szerencsés rajongónak és vásárlónak. A rendezvény alatt, ami valójában két éves szerződésüket zárta le a Marc Ecko lábbelikkel, a 21 éves ifjú hölgy Ecko Red-es ünnepi képeit és a megvásárolt Red by Marc Ecko cipőket dedikálta.

Őszintén szólva, nem tudom teljesen biztosra mondani, hogy innentől vége lenne V és az Ecko kapcsolatának, de az igazat megvallva, bízok benne, hogy minden termékükre érvényes megállapodásuk lejárata. Úgy gondolom, hogy már régóta nem illik hozzá ez a márka képviselése, mert bár valóban fiatalos, lendületes és természetes, valami többre, nagyobbra hivatott a szépséges színésznő akár ebben a reklám bizniszben is. Vélemények? :)

A képeket ITT tudjátok megnézegetni!

Forrás: StockHouse.

2009. dec. 25.

A világ legjobb érzéséről

Karácsony környékén szerencsére a saját életükkel küzdő emberek egy-egy pillanatra megállnak és másokra is rápillantanak. Vajon mit látnak?

Rengeteg rászoruló lelket. A világ apraja-nagyja éhezik a szeretetre és szomjazik a törődésre, a figyelemre. És vannak olyan emberek Földünkön, akik igyekezni ott segíteni, ahol csak tudnak.

Ilyen például Zac Efron, aki már régóta elkötelezett támogatója, az amerikai Make-A-Wish alapítványnak, amellyel már valóban többször találkozhattunk itt a blogon.

Most Zac a decemberi InStyle magazin hasábjain osztja meg gondolatait a jótékony munkával kapcsolatban.

Ez nem egy tipikus jótékonykodás, mert a Make-A-Wish nem szükségszerűen a pénzről szól - hanem beteg gyerekekkel eltöltött időről, és arról, hogy valóra váltsuk az álmaikat. Néhány évvel ezelőtt lettem bevonva a programba, amikor kis gyerekcsoportok kezdték látogatni a HSM forgatását. A színészek szívesen töltöttek néhány órát a gyerekekkel, beszélgettek velük, meséltek történeteket a filmszakmáról; és nagyon sokan közölök arról mesélt, hogy a filmes világba vágyik.

Ma már rendszeresen dolgozok együtt az alapítvánnyal. Kórházakat látogatok, vagy különbözó kreatív foglalkozáson veszek részt a gyerekekkel, és festünk, írunk, beszélgetünk vagy fényképezünk. Amit észrevettem, hogy ezek a gyerekek annyira ügyesek és okosak, és hihetetlen reményeik és álmaik vannak. Ez nem mindig gyógyír [életben maradásuk esélyére], de legalább van valami, amire előretekinthetnek és várhatnak.

Élvezem, hogy a része lehetek ennek. Ez a világ legjobb érzése.

Forrás: VABN.

2009. dec. 24.

Merry Christmas!

A világ bármely részén élsz, és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb!


Áldott és varázslatos karácsonyi ünnepeket kívánok Minden Kedves Olvasómnak, de mindazt, mi igazán széppé és értékessé teszi, ne a felöltöztetett fa alatt keressétek..! :)

2009. dec. 22.

A kulcs

Már Vanessa Hudgens "vitatott" filmjéhez is láthattunk Made in Hollywood interjút, most pedig érkezik Zac Efron drámájához is, és őszintén, szerintem pompásan sikerült. :)


Igaz színháztörténelemre alapozva egy fiatal színész meggyőz egy briliáns fiatal rendezőt, hogy válogassa be a Julius Caesar Broadway változatába a romantikus felnőtté válásról szóló történetben, a Me and Orson Welles-ben.

Zac: Hello! Zac Efron vagyok, üdv a Made in Hollywoodban, egy jelenet következik a Me and Orson Welles-ből.

/videó/

Zac: [Richarddal] hasonlóan színházban kezdtünk, hasonló körülmények között, szerintem Richard egy kicsit elegánsabban kezelte a dolgot, szinte bátran.

Claire: [Sonja] egyszerűen pimasz. Nagyszerű a szövege.

Zac: [Sonja] egy kicsit idősebb, a társulat minden férfija a tenyeréből eszik, nagyon jól befolyásolja őket. Richardot lenyűgözi.

Claire: Zac karakterének szemszögéből látjuk őt, aki egy fiatal, ártatlan fiú.

Zac: És ő több, mint amiről Richard álmodhatott, tehát Richard cool akar lenni, és elviszi szórakozni.

Claire: Természetesen lenyűgözően néz ki ebből a szemszögből.

Zac: Vicces volt ezt a szerepet játszani, élveztem, hogy Richard lehetek.

Claire: Sonja is gyerek, csak jó show-t épít fel.

Richard Linklater: Nem volt sok időnk a film elkészítésére, tökéletesnek kellett lennie, de ilyen csapattal ez kétségtelen volt. A két legnagyobb kihívás mindenképp Zac karaktere, és Christian McKay Orson-ja volt. Ez a kulcs a Me and Orson Welles című filmben. Orson Welles legyen méltó Orson Welles-hez.

Christian: Megszállott lettem. Mindent el kellett olvasnom, és az első dolog, ami megragadott Orson Welles-ben a hangja volt. Zenész vagyok, véleményem szerint az a hang rendkívüli. Mint valami ékszer. És nagyon mély. Ha valaki külsőleg hasonlít rá, az sokat segít, mert ő mindig nagyon komoly volt. És mikor beszélt, a szemét is használta. A külsődtől is függ, hogy tudod-e utánozni azt a hangszínt.

Fordította: LinkLuvor.

2009. dec. 21.

Mosoly a hóban.. :)

Zac hihetetlen dolgokra képes. De komolyan. A hétvégén már, miután hosszú napokra meleg, békés szobafogságra ítéltettem, huzamosabb időre is kitettem a lábim és kidugtam a nózim a havas, zimankós utcára.

Akárcsak ma. És minden olyan jó volt. Fújt a szél, szállingóztak a hópihék, és utóbbi testrészem rendesen le is fagyott, mégis, nem tudtam levakarni a mosolyt az arcomról és nem azért, mert újabb iskolakerülős napot futottam(amit holnap már nem teszek meg..) Mr. Zachary Efron adott plusz egy pontot a hó varázsa mellé.

Önmagát. Merthogy elutazott Coloradóba. Aspenbe. Az igazi hidegbe, ahol télikabátot kell viselnie, és talán még az se elég meleg, ahol olyan cuki, strapa- és hideg bíró kutyák húznak szánt, ahol a téli sport szerelmesei - magyarul a Zac-hez hasonló emberkék - a világ legkönnyebb módján meg tudnak maradni.

Különösen ha most hétvégén zajlott a téli paradicsomban a 2009-es USPA World Snow Polo bajnokság, amit idén 10. alkalommal rendeztek meg a Wagner parkban. És Zachynek ott volt a helye. És fogadni mernék, semmiképp nem bánta meg. Nagyszerű időt töltött el barátaival, nézte a meccseket, amikhez hasonlót én még nem tapasztaltam, megismerkedett a versenyzőkkel és a nyertesekkel is, de maga is hódolt a szerelmének és snowboardozott, és még az Audi Aspen TDI Clean Diesel vacsoráján is részt vett.

Fantasztikusan jeges, de klassz hétvége!

A képek (1 2 3) is erről tanúskodnak. :)

Forrás: Just Jared Jr.

Múlt hét Vanessa

A most már egy hete nagykorú és 22. életévét taposó Vanessa Hudgens mióta csak visszatért Vancouverből(amit talán már végleg maga mögött hagyott?), és Los Angelesbe érkezett, nem bír egy helyben ülni és így bőven ad munkát az utcai fotósoknak.

Múlt hétfőn, igen, születésnapján a nagy készülődés és meglepetés buli előtt napját egy üzleti találkozóval kezdte, ahol érkezéskor és távozáskor kapták lencsevégre a szépséges színész/énekesnőt.

Pár nap múlva, szerdán, december 16-án újfent reggelijét örökítették meg, és ezúttal szó szerint is érthetjük, hiszen a "Sucker Punch" Blondieja, épp egy Los Angeles-i reggelizőben fogyasztott finom falatokat egy barátja társaságában, amikor rátaláltak a fényképészek, akiknek igazán vicces pillanatokat is sikerült elkapniuk a hippi lányról. :)

Még két napot ugrunk, akárcsak a mesékben, már pénteknél, azaz december 18-nál járunk, illetve Nessa járt a Tara Home bútoráruházban, ahonnan 3 narancs színű párnát kapott fel talán magának és szép otthonának.

És csak hogy ne törjük meg a sort, elárulhatom, hogy legközelebbi jelenése is két nap múlva érkezett, elméletben tegnap délután fél 2-től fél 4-ig a CityWalk Skecher üzletben osztott aláírást, természetesen az Ecko Red-del karöltve, de csak a szerencsés első 300 rajongónak.

Erről az eseményről még nem érkeztek azóta információk, de bízzunk benne, hogy lesz néhány helyes képi bizonyítéka Vanessa vasárnapi elfoglaltságának.

Forrás: Just Jared Jr.; Universal CityWalk.

2009. dec. 20.

Téli rege

Talán minden adott egy igazi téli regéhez, hideg van, hóhelyzet van, még a sivatagban is hatalmas hó esett, néhány nap már csupán és itt a Karácsony, így hát menthetetlenül elérkezett az év, sőt, az évtized utolsó előtti meséje. Egyben: az utolsó mese ez az idén, ami átlagos, az év utolsó meséje, túl azon, hogy a Mesélő tervei szerint laza lesz, nem egyedül íródik majd, aztán hogy a Mesélőnek egy avagy két fő segítsége lesz, az már csak és kizárólag egyes egyedül a Fuvolás Lányon múlik. Mindenesetre a következő mese lezárása nem lesz átlagos, ez máris garancia, ha az olimpiai éremhalmozó atlétanő könyves összefoglalóira gondolunk.

Na de még ma: a Mesélő meghív mindenkit egy karácsonyi útra, karácsonyos dallal, új közlekedési eszközzel, némi vidámsággal, sok-sok számmal, Bandslam kritikával, DVD/blu-ray eladási adatokkal és mindennel ami még jön majd menet közben.

A Szellem is ünnepi hangulatában van, mert megesik a szíve a betegeskedő Szerkesztőn és magától előjön a lakából, no persze Santa Girl ígéretet tesz neki, hogy megajándékozza még ma egy dallal.

Na igen, de ekkora hóban vétek lenne szőnyeggel utazni, hajóval egyelőre szintén kár, szóval egyetlen alternatív megoldás marad, ami pedig nem más mint a szánkó – valami jó nagy, ahová a mesekönyv mind a harminc regisztrált rajongója felfér, hm, ez már nem is szánkó, hanem szán lesz persze. Ezt a szánt pedig el kell dönteni, hogy ki húzza, a Mesélő is morfondírozik a kérdésen – kiderül, hogy csak egyedül morfondírozik, a többieknek világos, hogy ő lesz, aki húzza a szánt. Úgyhogy ha mindenki beszállt, akkor szánkózzunk el Amerikáig.

Persze Washingtonban szintén óriási a hó, úgyhogy az utasok kedvükre kihavazhatják magukat, előszeretettel is dobálják hógolyóval a Mesélőt, ha túl lassú.

Mikor megérkezünk LA-be, a Szépség és a Mr. már várnak ránk és elmondják, hogy az immáron felnőtt korú V a Winter Wonderland című dallal készült, mégpedig egy olyan változatban, amikor fuvola kíséri. Az együttműködés kapcsán alakult összhatás fergeteges, fel is vesszük Santa Girl következő lemezére. Vagy kiadunk egy kislemezt ez még képlékeny igazából.

Térjünk rá a számokra, hogy még unalmasabb legyen: nagyon érdekes dolog történt a számos oldalakkal a héten, elvileg frissültek bőven.

De két eshetőség van, mert ez ezért gyanús: az első, hogy valóban most frissítettek, tekintettel a közeli ünnepekre; a második, hogy már egy csomó ideje ezek a számok állnak az oldalakon, csak a Mesélő túl bamba volt és elment mellettük észrevétlenül.

Nézd, én egyértelműen a második verzió felé hajlok, sőt, biztos is, hogy ez történt.’ – mondja a megoldást a magasugró, nos igaza is lehet könnyen.

Ami tuti, hogy a Megint 17 DVD/blu-ray eladási mutatói kapcsán új számaink vannak, egészen pontosan november 29-el bezárólag. Mióta nem néztük ezeket az adatokat eladásra került 132,817 darab lemez, és bevételként jelentkezett 1,424,390 dollár – mindez pedig azt eredményezte, hogy augusztus 11. óta immár 1,317,076 példányt adtak el a hazavihető Zac-ből.

Azonban nem csupán a visszafiatalodós meséről vannak új infók, hanem még mindig hódít a Nagy Közösségépítő Film, azaz a HSM 3 DVD/blu-ray változata! Mióta ezt legutóbb böngésztük eltelt úgy másfél hónap, azóta pedig 2,928 példányt adtak el belőle, amiből származott 81,007 dollárnyi bevétel – február 17. óta eladtak összesen 3,243,233 példányt a 2000-es évek első évtizedének legnagyobb hatású zenés mozifilmjének hazavihető változatából.

Most pedig térjünk át a Me and Orson Welles című filmre, mely Zac első igazán nagy dobása a HSM szériát követően – és amely december 11-13. közt a harmadik mozis hétvégéjét teljesítette. Akkor 64 moziban vetítették, ami 59-el több, mint a második hétvége moziszáma. Így aztán jelentős, mintegy 291%-os bevételnövekedést ért el a film, ami számszakilag egészen pontosan 154,754 dollár a harmadik hétvégén.

E héten sem lustálkodtak a nézők, hétfőn 15,808 dollárnyi bevételt hoztak össze, a heti csúcs, avagy a heti jeles nap kedden volt éppen, ekkor 21,517 dollárt termelt, szerdán 18,262 dollár volt az összeg, csütörtökön pedig 16,537 dollár jött össze a 64 vállalkozó moziban.

Péntektől pedig már újabb 70 mozi tűzi műsorára a Robert Kaplow azonos című könyvéből készült filmet, így az össz moziszám 134-re nő.

Következzék egy kritika, mégpedig a Bandslam című filmről, ez alkalommal a brit digitalspy.co.uk nevű netes lap írását vesszük górcső alá – kezdjük is el:

Nézzünk szembe a tényekkel: Hollywoodban sosem volt hiány rocksztárok filmes beugrásaiból: ott volt Billy Idol a Nászok ászában, Alice Cooper a Wayne világában és Alanis Morissette a Dogmában – most pedig itt van nekünk David Bowie egy Vanessa Hudgens filmben.

Szorosan a High School Musical másik sztárjának Zac Efron Megint 17 című vígjátékának nyomában megkísérel kitörni a Disney sztereotípiákból, ebben a filmben ő egy kívülálló diák, aki beleszeret egy pancser zenekar-menedzserbe.

Oké, ez a zenekarról szóló film nem éppen a legkockázatosabb választás a karrierje szempontjából, de az utalásokkal a Ramones-től Joan Jett-ig, és egy egészséges adag punk-történelemmel ez kifejezetten távol esik az East High csillogóan tiszta ragyogásától.” – és már ki is mondta a lényeget a szerző, összességében korrekt megállapítás.

Jön a kérdés: „Szóval vajon, kiszabadulva a sablonokból, a multi-millió dolláros projekttel a háta mögött, tud-e hatni egy szál gitárra a kezében is?

Most egy egészen keveset foglalkozzunk a cselekménnyel, majd utazzunk kettőt, aztán a kritika jöjjön megszakítás nélkül, mert nagyon egyben van a közepétől.

Szóval:

A két lábon járó zenei enciklopédia Will alig hisz a szerencséjének, mikor kutyakiképző anyukája (a mesés, túlvédelmező és cinikus Lisa Kudrow) új munkát kap, ő pedig ezzel egy második lehetőséget a gimiben.”

Will elég hamar Charlotte oldalán találja magát, hogy segítsen megalapítani a saját zenekarát (I Can't Go On, I Will Go On), hogy versenyezhessen az iskola kedvencével, Charlotte ex-pasija, a színtipró Ben (Porter) által vezetett bandával.

Számos forrásunk meglepett bennünket néhány nemzetközi adattal, nyilván el akarják kerülni, hogy a Mesélő és az olimpikon ismételten felkeresse őket, ez lehet a magyarázat.

Szálljunk fel a Vörös Pillangóra és irány az Atlanti-óceánon Brazília. Most leellenőrizzük, hogy mennyire fogadták meg F.é. legutóbbi tanácsát, ami ugye az volt, hogy sokkal lazábban. Nos mikor megérkezünk, a brazilok lazának lazák, még egy fürt banánt is adnak minden utasnak – mi pedig némi havat hoztunk nekik, hiába a cserekereskedelem virágzik. Nos arról van szó, hogy az október 16-18-i hétvégéről van szó, ekkor a Bandslam 1,411 dollárt hozott 14 brazil moziban, összesen 6 hét alatt 144,436 dollár a helyi bevétel.

Hajózzunk tovább, kellemes hőmérsékletű tájakra továbbra is, a célunk a Csendes-óceánon Mexikó, ahol nos, igazán nyitva kell tartani a szemünket, ha észre akarjuk venni a bevételt, mivel az mindösszesen a 8. héten október 16-18-ig 46 kőkemény dollár, 4 moziban. Mindenesetre a kéthavi összbevétel 112,095 dollár.

Egy friss szám még van, de be kell osztanunk, most inkább folytassuk a kritikát:

Az út során (Will-nek) foglalkoznia kell sötét családi titokkal, a munkán kívül Charlotte iránt érzett valódi érzelmeivel, és a Sa5m barátságáért folytatott harccal, ami a film legfurább és valójában legkiábrándítóbb része.” – érdekes meglátás, de indok is van.

Egy olyan projekthez képest, amit főként Hudgens-szel reklámoztak, meglepően kevés az ő vásznon töltött ideje. Az egykedvű nebáncsvirág Sa5m hátterével és titkolt tehetségével kapcsolatban gyakorlatilag semmilyen magyarázatot nem kapunk, természetes báját és vígjátéki pillanatait gyakran beárnyékolja a jóval extrovertáltabb és dominánsabb Charlotte, kinek családi élete és a szerelmi szálak összekuszálódása élvez prioritást.

Tovább is van, mondjam még? Hát ez persze csak költői kérdés volt, inkább ne válaszoljatok, szóval:

Ennél is furcsább, hogy egy zenéről szóló filmben, Hudgens részvétele Will zenekarában úgy a film 90%-áig nem létezik. Időnként úgy tűnik, hogy csak azért van ott, hogy Will érzelmeit visszhangozza, ami zenei tehetségét tekintve nagy hiba.

Hasonlóan a film legfontosabb dala, David Gates Everything I Own számának reggae remixe és az édeskés ’Phil dala’ nem olyan emlékezetesek sajnos, mint néhány dal az utóbbi zenés film kínálatból.„ - azok kedvéért akik még nem látták a filmet: Phil dala a "Someone to Fall Back On" .

Persze sokszor ott van a de, most is:

Ugyanakkor Will napi levélírása David Bowie-nak sok nevetést okoz, és ez csak jobb lesz a legendás rocker csodálatos felbukkanásakor.

Kudrow is dicséretet érdemel Karen tipikus furcsa, ugyanakkor tökéletes alakításáért, az egyedülálló anya, akivel egyoldalú szerelmi viszonyt folytat a zenekar dobosa (Donowho).”

A Bandslam nem musical abban az értelemben, hogy az emberek nem fakadnak dalra az étterem közepén, de egy elég biztonságos opció Hudgens-nek, a hátterére való tekintettel, és kétségtelenül ezzel a fiatalabb rajongókra épít.

Bennünket pedig a legjobban az érdekel, hogy:

A legnagyobb felfedezés maga Hudgens, akinek vacak vásznon töltött ideje ellenére sikerül túlragyognia a többi szereplőt. Furcsa, aranyos és hitelesen vicces, bebizonyítja, hogy ugyanúgy el tudja játszani az emó-csajszit is, mint a nagy koponyát, még ha megjósolható, de mérhetetlenül élvezetes módon.

Következzen számos összesítésünk:

A Zac Efron, Christian McKay, Claire Danes trió főszereplésével készül Me and Orson Welles című film tengerentúli bevétele 23 nap után: 393,553 dollár.

A Gaelan Connel, Aly Michalka és Vanessa Hudgens főszereplésével készült Bandslam című film nemzetközi bevétele immár 6,127,410 dollár, így az összbevétele: 11,338,398 dollár.

A Megint 17 című Efron-film DVD/blu-ray eladásaiból származó bevétel: 23,242,680 dollár.

És még mindig itt van velünk a High School Musical 3 – Senior Year című Nagy Közösségépítő Film, melynek DVD/blu-ray eladásaiból származó bevétel február 17 óta: 58,250,725 dollár.

Mivel addig már mese nem készül, a Mesélő ezzel a történettel kíván minden Kedves Olvasónak előre is Békés, Boldog Karácsonyt!

Forrás: számok; The Numbers 1 2; BoxOfficeMojo 1 2 3 4 5.
kritika; DigitalSpy.

BBC Radio5 Simon Mayo-val

Hagyjuk, egy kicsit most Szépséges Lányunkat, és hangolódjunk vissza a meséinkben is ránk köszönő Én-re és Orson-ra. Egy Zac Efron-nal és Christian McKay-jel készített rádióinterjú fordítás következzen, amely csak 7 napig volt elérhető az interneten, így ma már csak olvasható verzióban élvezhetitek a beszélgetést.

Richard Linklater legújabb filmje Orson Welles-ről szól, a címe Én és Orson Welles. A címben szereplő én-t Zac Efron játssza, Orson Welles-t pedig Christian McKay, és mindketten itt vannak velünk. Jó napot, uraim!

CMK: Jó napot!

ZE: Jó napot, hogy vagy?

Nagyon jól, Zac, szóval te vagy én…

ZE: Igen, én vagyok én.

CMK: Én meg Orson Welles.

Igen, már most olyan a hangod, mint Orson Welles-nek, Christian.

CMK: Pedig angol vagyok, aki amerikait játszik.

Rájöttem. Ez mindennek a kulcsa. Zac, mesélj a címben szereplő én karakteréről!

ZE: Richard Samuels-nek hívják, színház-rajongó, 17 éves, és nagy szerencséjére belecsöppen egy Orson Welles-darabba nem sokkal a premier előtt.

Megint 17 vagy, Zac?

ZE: Igen, már sokadjára.

Szép munka volt, Christian, szép munka.

CMK: Semmiség…

ZE: Szóval teljesen megváltozik a világa, egy őrült hetet él át Orsonnal.

Hogy érted azt, hogy őrült hetet?

ZE: A Julius Caesar-feldolgozásukat viszik színpadra, erre készülnek, a próbák utolsó heténél tartanak, minden a feje tetejére áll. Szerelmes leszek egy Sonja nevű lányba, akit Claire Danes játszik, és szerelmi háromszögbe kerülök Claire Danes karaktere, Sonja, és Orson Welles között. Szóval elég cool.

Tehát a film egy színdarabról szól?

ZE: Igen.

Ez az első alkalom, amikor az Isle of Man-t New York-nak álcázták, hiszen a Gaiety Színházban forgattatok, igaz?

CMK:
Igen, átalakítottuk a Gaiety Színházat, nagyon hasonlít a New York-i Comedy Theater-hez (kb. Vígszínház) a 41. sugárúton, ahol a Mercury volt, szóval átalakítottuk az Isle of Man-t az Isle of Manhattan-né.

Christian, hogyan kaptad meg Orson Welles szerepét? Mert Richard Linklater azt nyilatkozta, hogy a Me and Orson Welles-ben Orson Welles-nek mindenképp stimmelnie kell. Hogy talált rád?

CMK: New Yorkban voltam egy színházban, a Clwyd Theatr Cymru tagja, amely egy nagyszerű Wales-i társulat Terry Hands vezetésével, az ő neve még a Wales-i Nemzeti Színház kapcsán is ismert lehet. Tehát Richard eljött hozzánk, ott álltam, mint egy komplett idióta, és híres hollywoodi színészek nevét soroltam, akik eljátszhatják Orson Welles-t, még a legvadabb álmaimban sem hittem, hogy végül egy olyan embert választ, aki teljesen ismeretlen, színházban játszik, és angol, hogy megformálja az amerikai filmtörténelem egyik legnagyobb alakját. Őrület, hogy mégis így tett.

És Orson Welles volt abban a reklámban a végén, tehát valamiért visszafelé élte az életét. Ez tényleg így van, Christian?

CMK: Igen, ahogy ő mondaná, a csúcson kezdtem, és azóta csak lefelé vezet az út. De a filmben a kezdetkor láthatjuk, a film csak utal a jövőre, ez Richard mondása, szerintem teljesen megállja a helyét. Most kezdődik minden, mindent feltesz erre a darabra, mikor elkészíti New York színházi központjában, a Mercury Színházban John Houseman-nal. Ez a Julius Caesar feldolgozása 1937-ben, egy figyelmeztetés a diktatúra közeledtére. Még a Holokausztra is vannak benne utalások, úgy értem, 1937-et írunk, az még a Kristallnacht előtt van. Ő még azelőtt hajtotta végre a nagy áttörést, ezzel a produkcióval forradalmasította a színházat, és még mindig a legfontosabb Shakespeare-darabnak tartják Észak-Amerikában. Ezután hozta létre saját rádiós cégét, a The Mercury Theater On The Air-t, amely a rádiót forradalmasította. Ezután természetesen eljutott Hollywoodba, és tudjátok, milyen esemény kapcsolódik a Világok háborújához. Mikor New York-ban voltam, 85 éves nők és férfiak mesélték, hogy emlékeztek, mikor a szüleik riasztókat tettek az ajtókhoz és az ablakokhoz, hogy megállítsák a marslakók invázióját. Mindez Orson Welles-ék műve volt, a rádió segítségével terjesztették a hírt, és le is tartóztatták őket, akkora felfordulást okoztak. Mielőtt Welles 25 éves lett volna, elkészítette a valaha volt legnagyszerűbb filmet, melyben ő alakította a főszereplőt.

Csak közben elmondom, hogy az UEFA sajtókonferencia megkezdődött, az interjú után közöljük a fejleményeket.

CMK:
Akkora csalás volt, láttam ma reggel a hírekben. Bekapcsoltam a tévét még félálomban, az első dolog, amit láttam, egy kövér ember, aki én voltam. Teljesen szürreális volt. De ami fontosabb, láttam Thierry Henry-t. Manchester-szurkoló vagyok, évekig az Arsenal-nak drukkoltam, de most a Manchester-nek szurkolok. Még egyszer le kell játszaniuk a meccset, szerintetek nem?

Erre abszolút semmi esély nincs. Zac, te láttad a Hamblen meccset, ugye?

ZE:
Igen, ma reggel volt a hírekben.

Nagyon gyorsan mozgatta a kezét, ugye?

ZE:
Igen, kemény volt.

CMK: De te így kosarazol, nem, Zac?

ZE:
Majdnem olyan jó volt, mint én.

Zac, ezt meg kell kérdeznem, sokan azt mondják, hogy Christian nem csak úgy hangzik, nem csak úgy néz ki, hanem tényleg olyan, mintha maga Orson Welles lenne. Nagyon hasonlít rá. Ha most ránézel, neked rögtön Orson Welles jut eszedbe?

ZE:
Abszolút. A döntés meghozásánál ez nagyon fontos szempont volt, hogy Christian hihetetlenül hasonlít rá. Főleg, mikor a jelmezeket felvette, átvette a személyiségét is. Elég jól néz ki ebben az öltönyben, ami most van rajta.

CMK: Szerencsére az Én és Orson Welles-ben, mármint én alatt Christiant értek fontos hasonlóság, hogy kövérek vagyunk. Ez biztos számított.

ZE: Nem-nem. Egyáltalán nem feltűnő.

Zac, nagyon jó kritikákat kapsz, biztosan nagyon örülsz most, de neked ez teljesen új, ilyen alacsony költségvetésű filmben még nem szerepeltél, számodra ez egy új szintet jelent, az elismerés viszont hihetetlen.

ZE: Számomra ez teljesen hihetetlen, mindenen túltesz. Nem számítottam ekkora lehetőségre, a musicalek után mindenképp valami mást szerettem volna csinálni.

Hallottam erről, igen.

ZE
: Pontosan. Lucius azt mondaná, ez hatalmas előrelépés, félelmetes, hogy most reklámozhatom, és örülök a pozitív kritikáknak. Nem lehetnék boldogabb.

És azelőtt még sosem jártál az Isle of Man-en.

ZE:
Akkor voltam először. Nagyon korán el kellett mennünk.

És ha jól értem, nemcsak ott forgattátok a filmet a Gaiety Színházban, hanem premiert is tartotok ott?

ZE:
Igen, négy hétig abban a színházban dolgoztunk éjjel-nappal, és alig várom, hogy visszamehessek oda. Úgy érzem, mi is egy társulat lettünk, és hogy sosem hagytuk el azt a színpadot. Szóval alig várom, hogy visszamenjünk.

Tehát a filmet a Gaiety Színházban forgattátok, most pedig a közönség a forgatás helyszínén fogja látni a filmet?

ZE: Pontosan. És állva fognak tapsolni nekünk.

CMK: A filmnek.

ZE: A filmnek, persze.

Arra is lehetőséget kaptatok, hogy az egyik kedvenc színészemmel, Eddie Marsennel játsszatok együtt, aki hihetetlen. Mi a szerepe ebben a filmben?

CMK:
Nekem is egyik kedvenc színészem, hihetetlen. Ő játssza John Housemant, aki a Mercury Színház társalapítója volt.

Ezelőtt dolgoztál már vele, Christian?

CMK:
Nem, de évek óta tisztelem a fantasztikus előadásai miatt, mint például a Vera Drake vagy a Hajrá boldogság. És ez csak néhány a sok közül. Nagyszerűen megformál bármilyen karaktert, én is olyan munkát szeretnék végezni, mint ő. Minden szereppel megváltozik, fantasztikus a Houseman-alakítása.

És Zac, miután mindenhol állva tapsolnak nektek az Én és Orson Welles végén, hol látunk legközelebb?

ZE:
Négy hete fejeztem be a Charlie St. Cloud halála és élete című filmet. Ez inkább dráma, két testvérről szól, akik nagyon erősen kötődnek egymáshoz. Miután meghal az öcsém, a szerelem is megjelenik, és meg kell tanulnom újra élni. Nagyjából ez a történet. Te kérdezted először.

És neked mi a következő lépésed, Christian?

CMK:
Kaptam egy aranyos kis szerepet egy Bernard Rose filmben, Mr Nice a címe. Howard Marks-ról szól.

Igen, a drogkereskedelemről, igaz?

CMK: Pontosan. Teljesen új, különbözik Orson-tól, nagyszerű karakter.

Christian McKay, Zac Efron, örülök a beszélgetésnek, köszönöm szépen. Az Én és Orson Welles – amelyben az ént Zac Efron, Orson Welles-t Christian McKay alakítja.

Fordította: LinkLuvor.

2009. dec. 19.

December 14.

Kicsit megbolygatom a sorrendet úgy döntöttem, igaz, így napokkal utána már talán efölött szemet is hunytok majd nekem. Szóval hagyjuk a hétfő délelőttöt és kezdődjön rögtön a parti!

A meglepetés születésnapi partit, amit minden bizonnyal a lehető legnagyobb igyekezettel szervezett meg a Születésnapos Lány kedvese, Mr. Efron.

Köszönhetően neki, körülbelül 100 kedves barátja ünnepelte nagykorúvá válását hétfő este a hollywoodi East étteremben és bárban. Elmondások szerint mindenkit biztosított arról előzetesen, hogy az ünnepelt szeretné, ha ott lenne vele aznap este.

A videó alapján közöttük volt például Ashley Tisdale és kedvese Scott Speer, Brittany Snow [akinek jótanácsa a felnőtt élethez így hangzik: igyál felelősségteljesen és fogj taxit! :)] és párja Ryan Rottman, Aly & AJ Michalka, Sterling Knight, Selena Gomez és Jennifer Stone, KayCee Stroh és férje, valamint további korábbi jó barátok és kollégák, mint Lucas és Autumn Grabeel, Monique Coleman, Corbin Bleu, Chris Warren Jr, Matt Prokop, Chucky Klapow és Kenny Ortega, ill. Tim James és Antonina Armato, Nessa szövegírói. Sőt, a családtagjai között biztosan ott volt még - a nagyi is! :)

Ennyi baráttal körülvéve, legkedvesebb szerettei társaságában (és DJ Zen Freeman közreműködésével) a legjobb bizodalmunk van benne, hogy az este remekül sikerült, még akkor is, ha tényleg nehezebb volt megcsinálni, mint a SNL-t... :) A források szerint, amikor a gyönyörű ünnepelt és társa megérkeztek és besétáltak az étterembe, Vanessa arcán teljes meglepettség tükröződött, és nagyon hálás volt a köszöntésért.

Zac érkezésük után mondott egy rövidke szívből jövő beszédet - boldog születésnapot kívánva szerelmének és egy fergeteges vidám éjszakát a vendégeknek.

Baby V tortáját körülbelül egy óra múlva adták át és Van igazán boldog és hálás volt az egész estéért. “Miután elfújta a gyertyákat, őszinte beszédet mondott, újra megköszönve mindenkinek, és kifejezte szeretetét családja és barátai iránt.” - mondta egy vendég. “Aztán a DJ berakta Kid Cudi "Poker Face" remixét és Vanessa a barátaival táncolt.”

És bár arról nincs szó, hogy Vanessa új felnőtt státuszát koktélokkal ünnepelte-e, a források szerint a pár "igazán helyes" volt, áttáncolva és csókolózva az éjszakát.

"Zac és Vanessa imádni valóak voltak együtt." - hangzik egy másik vendég elmondása szerint. "Mosolyogtak egymásra, együtt nevettek és igazán nagyon édesek voltak egymáshoz. Nagyszerű pár!"

Forrás: People; E! Online.

2009. dec. 16.

Otthon vannak az Angyalok

Betegszabadságom első napjai után, melyeket az ágyamban töltöttem, szeretnék egy kicsit komótosan ugyan, de belevágni a munkába itt a blog fedélzetén, hiszen Zanessa-őrület van, amióta a páratlan páros visszatért otthonába, az Angyalok városába.

A vasárnapi mese ismét megelőlegezte a konkrét hírüladást: 2009. december 11-én, péntek este érkezett be Zac Efron és másik fele, Vanessa Hudgens gépe Vancouverből a Los Angeles-i LAX reptérre, ahol elképesztően aranyos képek készültek a ZV-hiányban szenvedő lesifotósok jóvoltából.


Úgy tűnik nem fáradtak ki nagyon a repülésben, sőt, késő este még egy edzőtermet kerestek fel, ahol le tudták vezetni felesleges energiájukat, és legalább edzésben tudtak maradni a nagy estére, amire már bizonyosan mindenki régóta készül. ;) A téli időjárás LA-ben egyébként a fotók alapján esőt jelent, úgyhogy a feketébe öltözött pár mindkét része fölkapta magára a kapucnit, ahogy kisiettek az utcára egymás oldalán.

Gondolom Vanessáék a szombatot választották regenerálódás napnak, és így legközelebb csak vasárnap délután bukkantak fel, miután az Ammo Cafe-ban ebédeltek együtt néhány barát társaságában, akik nevei között ott volt az egyre ismerősebbül csengő Emily Browning és Carla Gugino is. Bizony, Vancouverből a barátok is megmaradtak, és a Baby Doll-t, ill. a Mrs. Schulz-ot alakító színésznők Hollywoodban is összetartanak. Édesek, nem?

Ezt a híres pereputtyot nem csak a fotósok, hanem az amerikai ELLE magazin kreatív igazgatója
Joe Zee is kiszúrta az étteremben, és jó szokás szerint azonnal beszámolt róla a Twitteren.

Ebéd az Ammo-ban. Zac Efron és Vanessa Hudgens csak néhány asztallal vannak arrébb és szerintem én jobban kuncogok, mint a szomszédos asztalnál ülő 5-8 évesforma 4 kisgyerek.” :)

Ebéd után Zac és Nessa egy másik barátjuk házánál is megállt délután, ahol a kép tanúsága szerint Vanessa talán valami ajándékfélét kapott egy Planet Blue szatyorba rejtve. Az utóbbi idők elmaradhatatlan "hand in hand"-je itt is megvolt. :))

Folyt.köv. december 14-gyel! :)

Forrás: Just Jared; Celebrity Gossip.

2009. dec. 14.

Boldog 21.-ket, Vanessa! :)

Ma ünnepli - 2009. december 14-én - a Kétlábonjáró Szépség, Vanessa Hudgens 21. születésnapját, így ettől a naptól kezdve a Kisasszonyból hivatalosan felnőtt Nő lett.

Sok boldogságot kívánunk ehhez, mérhetetlen sok örömet és varászlatos pillanatokat az elkövetkezendő időkre!

Mindannyian szeretünk, Vanessa!

2009. dec. 13.

Sokkal több van benne

Mit kínál a Mesélő a mai hóeséses nap estéjére a mese olvasóinak? Nos hát mai történetünk a Me and Orson Welles filmre épül, ami csak természetes ha figyelembe vesszük a mai jeles dátumot, látunk számokat majd, információkat, és persze egy kritikát, mely nem lesz hosszú, de remélhetőleg a tetszését mindenkinek elnyeri.

Nem utolsó sorban pedig lesz egy olyan információ, a HSM-széria kapcsán, hogy az agyát eldobja mindenki garantáltan.

Ja, persze, agyeldobás, hát hogyne, feltétlenül, nyilván izgalmas lesz mint mindig.’ – veti oda némi éllel a mesekönyv hallgatag Szerkesztője a Mesélőnek, de tényleg érdekes lesz, habár meglepőnek nehéz nevezni persze.

De most: ünnepélyesen be kell jelentenünk, hogy a Vörös-Varázs Utazási Irodában új szakosztály alakul. Mégpedig azért, mert ahol két remek lány napra pontosan két hét eltéréssel ugyanazon számmal kerül kapcsolatba, ott párhuzam vonása nélkülözhetetlen és nos, ott meg szükséges alapítani a 17-es szakosztályt! A 17-es szakosztály tagjai a két 17-es Lány: Ditta és a mai ünnepeltünk, LL, kit ezúton is Isten éltessen sokáig – és kinek mesebeli meglepetéssel készült a Szellem.

A meglepetést esetében is napokra előre kifundálta, valami stílszerűt akart, így a Vámpíroké lesz ma ez a tánc – hiszen minket korlát mögé senki nem zár mesebelileg, ezért egy dal helyett egy egész Vámpírok bálja előadáson találjuk magunkat, melyet ezúttal LL tiszteletére játszanak, a nézőtér közepén ő ül egyedül, elszórva persze mind ott vagyunk vele.

Így aztán kvázi mintegy virág helyett jár ezen speciális ajándék.

Mikor az előadásnak vége lett, és úgy hat visszatapsolás után pár percre kiindulási helyünkre tértünk vissza, megmutattuk LL-nek, hogy rá is gondoltak az amcsik, a ZA Angels szerkesztői őt is felköszöntötték bloguk főoldalán.

Mivel a hárítás feltétlenül tetten érhető ez alkalommal is, gyorsan el indulunk LA-be, ahol megerősített információk szerint blogunk alanyai tartózkodnak és valami nagy-nagy lazulást tervezgetnek éppen a hétvégére, talán következő mesés utazásunkból ki is derül, hogy mit pontosan.

Mikor megérkezünk a Mr. úgy dönt, hogy szintén egy speciális ajándékkal lepi meg szülinaposunkat: pár számmal! Enyhe hidegzuhany és egy erőltetett illedelmes mosoly a jutalma ezért.

Lássuk csak: a Me and Orson Welles című film december 04-06-ig az USA 5 db mozijában a második hétvégéjét teljesítette, mégpedig nagyszerű eredménnyel, 39,587 dolláros bevétellel, ami pusztán 37,8%-os csökkenés az első hétvége eredményéhez képest, ami teljességgel elenyésző. Gondoljunk csak a vámpírok 70%-os csökkenésére adott időszakban, még ha a példa kissé erőltetett is, de tény, hogy ez szép teljesítmény.

Így aztán e héten is folytatódott a vetítés: hétfőn 4,166 dollárnyi bevételt termelt, kedden 4,197 dollár a szám, szerdán megjött a mozizókedv és 4,883 dollár termett, csütörtökről van a legfrissebb számunk, ez pedig 4,378 dollárnyi bevétel.

De a Mr. LL felé fordul, a meglepetése nem e számhalmaz, hanem egy mozizás, kettesben megnézik egy csak neki kibulizott amcsi moziban a MAOW-t, így lesz az olimpikon atlétanő az első magyar aki moziban láthatja a filmet – minket addig a Szépség elfoglal.

Mikor a moziból kijött teljesen átitatódott az élménnyel, rögtön mondja is, hogy nem véletlen, hogy a film a rottentomatoes-en 85%-on áll ahogy az sem, hogy a kritikusok már 81%-ra tartják.

A rottentomatoes-en egyébiránt a következő összegzéssel jellemzik a ’Friss’ minősítést kapott filmet: „A Me and Orson Welles Christian McKay áttörő alakításával és a színfalak mögötti dráma fertőző szeretetével büszkélkedhet, mely legyőzi a néha kicsit bágyadt hangot.”

Ismerjünk meg egy kritikát, egy olyan lap írását, melyet már egy korábbi meséből a Bandslam kapcsán ismerhetünk, a washingtoni illetékességű dc50tv.com című lap kritikusának írása következik:

Forgatás 1937-ben: Zac Efron mint Richard főszerepben játszik – egy középiskolás srác, aki arról álmodik, hogy tökéletesíti színészi tudását. A klasszikus szórakoztatás keveredik a jó szerencsével és Richard a Mercury Színház előtt találja magát, ahol Welles (Christian McKay) ismét megtartja rendszeres szónoklatát, melyben zsenialitása megmutatkozik.

A következő szakasz megfogalmazása kicsikét szabados talán, de találónak találó feltétlen, nézzétek csak:

A kölyök lenyűgözi Welles-t némi dobolással, és azzal a természetes képességével, hogy tud nyalizni a főnöknek; néhány jól elhelyezett dicséret egy kis szerepet eredményez Welles Julius Caesar produkciójában (néhány dolog soha nem változik a szórakoztató-iparban, vagy az üzleti világban, már ami a nyalást illeti).”

Útközben beleesik a produkciós asszisztens Sonja Jones-ba (Claire Danes), és tanul néhány dolgot az élet kemény ütéseiről.” – eddig a cselekmény felvázolása.

Jönnek a kérdések:

Elnyeri Richard Sonja szívét? Meg tudja tanulni a szövegét? Elkészül időben vagy egyáltalán a produkció?

Figyelem, tessék kapaszkodni, mert olyan meglátások jönnek, hogy igazán érdemes figyelnünk, tehát:

Az Én és Orson Welles egyike azon kihívásokról és a show világának buktatóiról szóló klasszikus történeteknek, melyek annál jobbak, minél kevésbé tudod levenni a szemeidet az életnagyságúnál nagyobb egoista zseniről.”

McKay ilyen teljesítményt nyújt, látnod kell, hogy elhidd, és az egyik amit okozni fog, hogy újra és újra látni akarod majd az Én és Orson Welles-t.”

Ha azt hiszitek, lehetetlen fokozni, csak figyeljetek:

Welles bámulatos karikatúráját nyújtja, fellengzősségével, élet iránti kielégíthetetlen vágyával, megrészegítő bájával, mellyel bármilyen ellenséget képes meggyőzni és azzal az érzettel, hogy csaknem mindig ő a legokosabb ember a szobában, még akkor is, ha ő a legmakacsabb és leghajthatatlanabb. Lenyűgöző előadás.

Sőt:

Ha valaha láttál interjút Welles-el, vagy láttad bármelyik filmjét, rá fogsz ismerni McKay-ben, és el fogsz kezdeni visszaszámolni: látod majd őt az Oscar-éjszakáján, amint ül a nézőtéren – mint jelölt.

McKay elképesztő teljesítményét Oscarral, de minimum egy jelöléssel honorálná a szerző, lássuk, mit tart Zac-ről:

Aztán Efron megmutatja, hogy lépést tud tartani, ami önmagában is bravúr, ha azt nézed milyen bámulatos McKay. Mókás látni, ahogyan Efron Richard-ja megpróbálja utánozni Welles-t, nem feltétlen annyira tehetségesen, de ravasz ügyetlenkedéssel, mikor szükség van rá, máskor pedig varázslatos teljesítménnyel.

A legfontosabb pedig:

Az Én és Orson Welles-ben Efron nem tinédzser szívtiprót alakít. Megmutatja, hogy sokkal több van benne.

Mielőtt lezárnánk ezt a kritikát nézzük, hogy mire történt utalás a mese elején, mi is az a lenyűgöző dolog, amitől az agyát dobja el mindenki, a HSM filmek kapcsán.

Mind ismerjük a Billboard listát, mesékben is sokat foglalkoztunk vele, a filmzenék kapcsán. Tekintettel arra, hogy az évtized végére értünk, a Billboard elkészítette a listáját a 2000-es évek, azaz az Évtized Legsikeresebb Soundtrack-jeit veszi sorra, Best of the 2000s – Soundtracks címmel, összesen 25 lemezt sorol be, lássuk:

Mindhárom HSM film zenei albuma szerepel a listán, a High School Musical 3 – Senior Year soundtrack a 19. pozícióban található – már ez is előzi a The Cheetah Girls 2-t vagy a Camp Rock-ot például, de a High School Musical 2 zenei album már az 5. legsikeresebb, maga mögé utasítva a Twilight-ot, a Shrek-et, a Chicago-t, de még a szintén hatalmas siker Mamma Mia soundtrack-et is! És a legelső, amivel kezdődött minden 2006-ban – az első High School Musical soundtrack a 2000-es évek 2. legsikeresebb zenei albuma!

Ilyen eredmények után már csak a kritika lezárása lehet hátra érdemben, tehát:

Richard Linklater rendező csodálatos munkát végzett, készített egy gyors tempójú klasszikus vígjátékot, ami elég valóságos ahhoz, hogy mindenkit a földön tartson.

És a végére:

Bizonyos szempontból csaknem azt reméled, hogy a film soha nem ér véget.”

Az olvasók pedig bizonyos szempontból azt remélik, hogy hosszú és unalmas mesénk mihamarabb véget ér, meg is történik most, pusztán számos összesítésünk maradt a legvégére, nos:

A Me and Orson Welles című, Robert Kaplow könyvéből készült színházi-életrajzi dráma december 10-ig 5 db amerikai mozi műsorán 166,675 dolláros bevételt hozott, kiegyensúlyozott és jó teljesítménnyel. Fontos tudni, hogy ezen a hétvégén már, ami vetítésének 3. hétvégéje, 63 mozi műsorán láthatják az amcsik a filmet.

Megalkotta: Fant.
Forrás: számok; BoxOfficeMojo 1 2 3.
infó; Billboard; RottenTomatoes.
kritika; dc50tv.com.