2009. dec. 29.

Furcsa az élet

Zac Efron: a High School Musicaltől a Me and Orson Welles-ig

A dollármilliárdos jövedelmű High School Musical csillaga elmondja, miért szerepel együtt Orson Welles-szel

Zac Efron egy fél almával a kezében és egy forgatókönyvvel a hóna alatt érkezik meg a hotelhez a Sunset Strip-en. A szimbólumok találónak tűnnek. A fiatal színész, mint a jelenkori hollywoodi Ádám, akit elcsábít a gazdagság és a hírnév tudata.

Kíváncsi vagyok, hogy vajon a barátnőjétől, Vanessa Hudgenstől kapta-e az almát. A forgatókönyvet valószínűleg az ügynökeitől kapta, akiket Sátánként is emlegetnek. Efron kicsit kifulladt és zavartnak tűnik. Leül és forró fekete teát rendel magának, de gyorsan eltűnik, hogy telefonáljon. Minden szem őt követi. Kócos barna haj, nagy napszemüveg, ami elrejti világhírű világoskék szemét, foszlott póló, kopott farmer – Hollywood egyik legismertebb fiatal arcát semmi nem teheti láthatatlanná.

Efron elmesélte, hogy legalább 15 paparazzo követte idáig. Amikor végeztünk, nagyjából egy óra múlva, javasolta, hogy menjek ki a hotel elé, hogy lássam az őrült hírességvadászok újabb akcióját. Ahogy elmegy a kocsijával, a semmiből agresszív paparazzók terepjárói tűnnek elő, szemtelen piros fényekkel, a járdára furakodva áldozatuk mellett, elzárják az útját, hogy többször lekaphassák. Rémisztő. Nem vagyok meglepve, hogy eltartott pár percig, míg összeszedte magát.

Egy Efronról készült kép, főleg - ha Hudgens is szerepel rajta – ér a legtöbbet a bulvársajtó szemében. Efron és Hudgens néhány nap alatt váltak tinisztárrá 2006-ban, a Disney High School Muscal tv- és mozifilmjeinek köszönhetően. A film kasszasiker lett, több, mint egy milliárd dollárt keresett világszerte. Mire hazaértem, az egyik ügynökségnek köszönhetően már a világhálón voltak a képek, amelyeken Efron az interjúm előtt megérkezett a hotelhez. Érthető, miért ilyen értékesek. Tíz nappal később sikítozó tinilányok ezrei, magukhoz szorítva szívük választottjának képét, fogják várni őt a Leichester Square-en a legújabb filmje, a Me and Orson Welles angol premierén.

Nem tehettem semmit a 15 fickó ellen odakint”, vonja meg a vállát Efron, miközben belekóstol a teába. „Bármit tehetnek, amit csak akarnak. Nem tiltja a törvény. Lehet, hogy paranoiásnak gondolsz, de megtartom magamnak a magánéletemet. El tudom képzelni, hogy vannak, akik élvezik ezeket a helyzeteket, hogy a figyelem középpontjába kerülhetnek, de nekem ez túl sok.”

Hiba lenne alábecsülni Efront, aki nemrég lett 22 éves úgy, hogy aranyos arcként ismerük. Annak ellenére, hogy végül a színészet mellett döntött, elég jók voltak a jegyei a gimnáziumban, hogy olyan magas színvonalú egyetemre vegyék fel Los Angelesben, mint a UCLA vagy a USC. Intelligens, érthető, segítőkész, talán túlságosan is kedves, figyelmes, kicsit talán túl magabiztos, de ez valószínűleg annak a következménye, hogy ilyen fiatalon került a hírnév fényébe.

Most még talán millió fiatal lány ajka érinti a fényképeit. De nem sokan tudják átlépni a hatalmas szakadékot a tinipéldakép és a filmsztár között. Ezek az egyszerű érzelmek könnyen megszűnnek a ragaszkodó tinilányok részéről. Tucatnyi régen imádott, ma már elfeledett sármos fiú bizonyítja ezt, például Donny Osmond, David Cassidy és Luke Perry, a Beverly Hills 90210 sztárja. Hogy elkerülje ezt a gyászos sorsot, Efron egy-két generációval idősebb férfi sztárok karrierét kíséri figyelemmel, ők Leonardo DiCaprio, Johnny Depp és Tom Cruise. Valaha ők is tinisztárok voltak.

Újra megnézem Leo átváltozását, az én szemszögemből”, mondja Efron. „Ő a legjobb mérce számomra. Elképesztő figyelni azokat a színészeket, akik ilyen sokáig kitartottak, még mindig a munkájukra koncentráltak, még mindig az a legjobb filmjükre törekedtek.”

Efron tudja, hogy az ilyen hosszú élettartam rendellenes. Tudja, hogy ha kitartóan folytatja a karrierét és megmenti a magánéletét a rivaldafénytől, lehetőséget kap, hogy hasznára fordítsa lehetőségeit. Korábban terjedt el a híre Hollywoodban, hogy Efron kilépett a Footloose magas költségvetésű remake-jéből.

A High School Musical-beli főszerepe, és a Hajlakk-beli Link Larkin alakítása után tökéletesnek tűnt bármilyen énekes-táncos szerepre. Több, mint tíz millió dollárt kereshetett volna vele. Túlságosan tökéletes. „Úgy éreztem, ilyet már korábban is csináltam”, magyarázza, „és ha kicsit tovább várok, lehet, hogy kapok egy lehetőséget, ami új lesz és ijesztő, távolabb az eddigi szerepeimtől. Ha elsüllyedek, lángoló fegyverekkel a kezemben fogom megtenni, nem a biztonságos úton.

A vágy, hogy kockázatot vállaljon nyilvánvaló Efron döntése alapján, mikor a viszonylag alacsony költségvetésű Me and Orson Welles-ben vállalt szerepet. Tavaly forgatták az Isle of Man-en és New York-ban, Richard Linklater rendezésében, akinek legutóbbi filmje a Megetetett társadalom. Efron a címben szereplő Én-t játssza: Richard Samuelst, egy fiatal színészt, aki kap egy kis szerepet Orson Welles híres 1937-es Mercury Színház égisze alatt készült Julius Caesar-jában, New Yorkban. Welles fantáziadús kortárs Shakespeare-feldolgozása erősen kritizálta az európai fasizmust. Claire Danes játssza Sonját, Efron szerelmét, míg a brit színész, Christian McKay mesésen alakítja Welles-t.

Efron szerepe, amely minden eddiginél szélesebb érzelmi skálát igényel, új területet nyitott meg előtte. Annak ellenére, hogy a Megint 17-ben egy idősebb embert játszott, aki egy fiatal testbe szorult, ez az első komoly drámai szerepe. Nagyon jó móka volt egyben szerinte. „Egy csapat színésszel egy szigeten rekedni izgalmas kilátásokat rejtett egy olyan embernek, mint én. Olyan volt, mintha én lennék a fiatal csodafegyver. Át kellett élnem a karakter helyzetét, amin keresztülment, a színház iránti szeretetét, a lelkesedését és izgatottságát az előadás iránt.

Efron 11 éves kora körül kezdte a színjátszást egy kis szereppel a Gypsy helyi produkciójában, Stephen Sondheim dalszövegeivel. „Elképesztő volt olyan dologban részt venni, amiben nem segíthettek a szüleim. Volt egy teljesen különböző életem. Batman miért veszi fel a maszkot? Majdnem annyira jó móka volt. De sosem gondoltam volna, hogy igazi lehetőség lesz belőle. Halálbiztos voltam az ellenkezőjében. Később keményen dolgoztam a suliban, hogy nyitva tartsam a lehetőségeimet, hogy tudjak majd egyetemre járni, hogy visszatérhessek a normális életemhez.

Efron Kalifornia közepén nőtt fel egy kisvárosban. A szülei a közeli atomerőműben dolgoztak. Kamaszévei elején az anyukája LA-be vitte meghallgatásokra, az út három óráig tartott. Először kisebb szerepeket kapott olyan tévésorozatokban, mint az Őrangyal, az NCIS, és a CSI Miami, mielőtt állandó szerepet kapott a Mindig nyár című sorozatban. Még most is elképesztőnek tartja, hogy ezután bekerült a High School Musicalbe.

Rohadt nagy szerencse volt, hogy őszinte legyek.” Most, ahogy beszélgetünk, néha rajtakapja magát egy-egy csúnya szón, aggódik, hogy rosszul fogom megítélni miatta. „Nagy szerencse volt”, helyesbít. Nem akarja rajongóinak millióit felzaklatni, és ami a legfontosabb, nem akar arrogánsnak, vagy hálátlannak tűnni a sikere miatt, a paparazzik viselkedése ellenére.

Figyel arra, hogy megemlítse, hogy előző este olvasott egy szívből jövő születésnapi üdvözlőkártyát egy fiatal női rajongójától. „Olyan volt, mintha tudta volna, mit gondoltam. Nagyon jó kedvem lett tőle.

Efront magát is izgatja valamilyen szemszögből a hírnév kérdése. Beismeri, hogy még mindig néhány híresség hatása alatt van, és megborzong, mikor eszébe jut a találkozása Leonardo DiCaprio-val. Később elmesélte, egy újságírónak, hogy mit mondott neki DiCaprio: „Ez az egyetlen mód, amivel mindent tönkretehetsz. Próbáld ki a heroint.

Istenem, nem hiszem el, hogy ezt tettem vele”, meséli Efron, hogy mit gondolt, miután elolvasta a cikket. „Vicc volt, teljesen szarkasztikus értelemben, de a papíron teljesen mást sugallt. Teljesen letörtem. Próbáltam felhívni Leo-t, hogy megmondjam neki: „Haver, egyáltalán nem így értettem.” Az volt a világ legrosszabb érzése.

Miután Efronnal elbúcsúztunk, kimentem a kocsihoz, de aztán visszafordultam a vécéhez. Meglepetésemre ott találom Efront, aki egy nem odaillő idősebb ember felé gesztikulál, aki tweed baseballsapkát, vastag szemüveget és hosszú barna esőkabátot visel. Úgy tűnik, az idősebb embert meglepi a figyelem. „Imádom a munkádat”, hallom Efron suttogását. Az idősebb ember, aki mintha ismerős lenne elmotyog egy köszönöm-öt, és felvonja az egyik szemöldökét, mikor elmegy mellettem. Úgy tűnik, fogalma sincs róla, hogy a világ egyik leghíresebb fiatal híressége szólította le.

Istenem”, mondja Efron, miután a férfi kisétál. „Nem hiszem el, hogy ezt csináltam. Most biztos nevetségesnek hisz. Tudod ki volt az? Úristen.

Próbálok rájönni. Eszembe jut, hogy Robert De Niro volt. Zac Efron és én most találkoztunk Robert De Niro-val a vécében. Milyen furcsa az élet Hollywoodban? Kíváncsi vagyok, De Niro-t lekapja-e valaki odakint.

Fordította: LinkLuvor.
Eredeti cikk: Times Online.

2 megjegyzés:

Fant írta...

LL, tényleg furcsa az élet, az interjú olyan véget ér, mintha az eredeti a szöveg is a te műved lenne :))

Nade komolyabbra fordítva, De Niro-t valószínűleg nem követi 15 lesifotós, ez az egészben a brutális.
Arra is jó volt ez a riport, hogy kiderüljön, hogy nem mindig vagyunk tisztában azzal, mennyire üldözik őket a paparazzik, ez az eset azért tényleg húzós. Néha nem is értem, hogy lehet kibírni.

Az, hogy kicsit túl magabiztos, hát persze, miért is ne lenne, hiszen tehetséges, sikeres, gazdag, V-vel a világ legbombasztikusabb párosát alkotják, szerintem én is túl magabiztos lennék a helyében :)

A HSM hatalmas mázli volt, nem lehetett rá előre számítani, hiteltelen is lenne, ha azt mondná, hogy hát igen, pontosan hasonló sikerrel számoltak.
A MAOW forgatásán rengeteget fejlődhetett színészileg, sokat kellett profitáljon például a McKay-el való közös munkából, ennek valószínűleg majd később látjuk meg az eredményét, akár a CSC-ban.

És kockázatot kell vállalni ez egyértelmű, a túl könnyű út nem jó, több hátránya van mint előnye, hosszútávon.

Korrekt riport volt szerintem, köszi a remek fordot, LL! :)

LinkLuvor írta...

Pedig sajnos nincs akkora szerencsém, hogy írhassak magamtól egy ilyet, de a remény hal meg utoljára :D Mindenesetre a befejezést már most tudom, milyen lenne :D

A világ minden kincséért sem éri meg szerintem hírnevet vállalni, ebből a paparazzós esetből is látszik - kivéve persze, ha az ember olyan elkötelezett és tehetséges, mint Z vagy V :D

Szerintem mindent összevetve Z nagyon jó úton halad afelé, hogy az emberek más oldalát is megismerjék, csak közölnék már végre a MAOW itteni bemutatóját... Arra én is kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a CSC-ben a MAOW-hoz képest, a kritikák alapján nehéz dolga lesz :)

Semmiképp nem áll Z előtt könnyű út most, amilyen nagyot robbant a HSM, annál nehezebb kikerülni a skatulyából, de neki persze simán fog menni :D