2009. dec. 22.

A kulcs

Már Vanessa Hudgens "vitatott" filmjéhez is láthattunk Made in Hollywood interjút, most pedig érkezik Zac Efron drámájához is, és őszintén, szerintem pompásan sikerült. :)


Igaz színháztörténelemre alapozva egy fiatal színész meggyőz egy briliáns fiatal rendezőt, hogy válogassa be a Julius Caesar Broadway változatába a romantikus felnőtté válásról szóló történetben, a Me and Orson Welles-ben.

Zac: Hello! Zac Efron vagyok, üdv a Made in Hollywoodban, egy jelenet következik a Me and Orson Welles-ből.

/videó/

Zac: [Richarddal] hasonlóan színházban kezdtünk, hasonló körülmények között, szerintem Richard egy kicsit elegánsabban kezelte a dolgot, szinte bátran.

Claire: [Sonja] egyszerűen pimasz. Nagyszerű a szövege.

Zac: [Sonja] egy kicsit idősebb, a társulat minden férfija a tenyeréből eszik, nagyon jól befolyásolja őket. Richardot lenyűgözi.

Claire: Zac karakterének szemszögéből látjuk őt, aki egy fiatal, ártatlan fiú.

Zac: És ő több, mint amiről Richard álmodhatott, tehát Richard cool akar lenni, és elviszi szórakozni.

Claire: Természetesen lenyűgözően néz ki ebből a szemszögből.

Zac: Vicces volt ezt a szerepet játszani, élveztem, hogy Richard lehetek.

Claire: Sonja is gyerek, csak jó show-t épít fel.

Richard Linklater: Nem volt sok időnk a film elkészítésére, tökéletesnek kellett lennie, de ilyen csapattal ez kétségtelen volt. A két legnagyobb kihívás mindenképp Zac karaktere, és Christian McKay Orson-ja volt. Ez a kulcs a Me and Orson Welles című filmben. Orson Welles legyen méltó Orson Welles-hez.

Christian: Megszállott lettem. Mindent el kellett olvasnom, és az első dolog, ami megragadott Orson Welles-ben a hangja volt. Zenész vagyok, véleményem szerint az a hang rendkívüli. Mint valami ékszer. És nagyon mély. Ha valaki külsőleg hasonlít rá, az sokat segít, mert ő mindig nagyon komoly volt. És mikor beszélt, a szemét is használta. A külsődtől is függ, hogy tudod-e utánozni azt a hangszínt.

Fordította: LinkLuvor.

3 megjegyzés:

Fant írta...

Abszolút pompásan sikerült, egyet kell értsek.

Összességében két dolog ragadott meg különösen. Az egyik, amit Claire mondd Sonja-ról, hogy gyerek, csak jó showt épít fel, ez nagyon érdekes, ezt így nem gondoltam annyira, addig világos, hogy törtető és, hogy nincs benne annyi, amennyit tart magáról. Úgyhogy érdekes.

A másik pedig amit McKay mond a hangról. Ami külön jó, hogy szinte mindenki megemlíti a külsőségbeli hasonlóság mellett, hogy milyen nagyon hasonlít a hangjuk is. És valóban ugyanaz a jellegű testes, öblös hang, mint Welles-nek.
Egyébként nyilván, ismerve az eddig pályáját a megszállottsága nem a filmmel jött :)

Szóval ez is nagyon tetszett, köszi LL, jó voltál ismét! :)

Ditta, nagyon kíváncsi lennék, hogy neked mi a véleményed a "vitatott" filmről, majd megosztod velünk egyszer, légyszi? :) Persze, csak ha megnézted már :)

Névtelen írta...

Szinte az összes külföldi oldalon azt lehet olvasni, hogy Vanessa a szülinapja óta egy másik kuuipo gyűrűt hord. Szerintetek? Ahogy nézem különben a mostanság készült képeket nekem is úgy tűnik, hogy ez nem régi. Talán Zac-től kapott egy új szerelemgyűrűt?

LinkLuvor írta...

Örülök, hogy tetszett és szívesen :)

Alapvetően a történet végén derül ki, hogy Sonja a valóságban mennyire törékeny, ehhez képest pont az ellenkezőjét hiszi mindenki.

A két hang tényleg kísértetiesen hasonló, ráadásul külsőre s hasonlítanak, Linklater McKay-nál jobb színészt nehezen találhatott volna, őrületes szerencséje volt. Hamarosan elkészülök pár ilyen témájú fordítással, az utóbbi időben nem tudtam sok időt szánni rájuk, de a szünetben ez másként lesz :)