2009. dec. 20.

BBC Radio5 Simon Mayo-val

Hagyjuk, egy kicsit most Szépséges Lányunkat, és hangolódjunk vissza a meséinkben is ránk köszönő Én-re és Orson-ra. Egy Zac Efron-nal és Christian McKay-jel készített rádióinterjú fordítás következzen, amely csak 7 napig volt elérhető az interneten, így ma már csak olvasható verzióban élvezhetitek a beszélgetést.

Richard Linklater legújabb filmje Orson Welles-ről szól, a címe Én és Orson Welles. A címben szereplő én-t Zac Efron játssza, Orson Welles-t pedig Christian McKay, és mindketten itt vannak velünk. Jó napot, uraim!

CMK: Jó napot!

ZE: Jó napot, hogy vagy?

Nagyon jól, Zac, szóval te vagy én…

ZE: Igen, én vagyok én.

CMK: Én meg Orson Welles.

Igen, már most olyan a hangod, mint Orson Welles-nek, Christian.

CMK: Pedig angol vagyok, aki amerikait játszik.

Rájöttem. Ez mindennek a kulcsa. Zac, mesélj a címben szereplő én karakteréről!

ZE: Richard Samuels-nek hívják, színház-rajongó, 17 éves, és nagy szerencséjére belecsöppen egy Orson Welles-darabba nem sokkal a premier előtt.

Megint 17 vagy, Zac?

ZE: Igen, már sokadjára.

Szép munka volt, Christian, szép munka.

CMK: Semmiség…

ZE: Szóval teljesen megváltozik a világa, egy őrült hetet él át Orsonnal.

Hogy érted azt, hogy őrült hetet?

ZE: A Julius Caesar-feldolgozásukat viszik színpadra, erre készülnek, a próbák utolsó heténél tartanak, minden a feje tetejére áll. Szerelmes leszek egy Sonja nevű lányba, akit Claire Danes játszik, és szerelmi háromszögbe kerülök Claire Danes karaktere, Sonja, és Orson Welles között. Szóval elég cool.

Tehát a film egy színdarabról szól?

ZE: Igen.

Ez az első alkalom, amikor az Isle of Man-t New York-nak álcázták, hiszen a Gaiety Színházban forgattatok, igaz?

CMK:
Igen, átalakítottuk a Gaiety Színházat, nagyon hasonlít a New York-i Comedy Theater-hez (kb. Vígszínház) a 41. sugárúton, ahol a Mercury volt, szóval átalakítottuk az Isle of Man-t az Isle of Manhattan-né.

Christian, hogyan kaptad meg Orson Welles szerepét? Mert Richard Linklater azt nyilatkozta, hogy a Me and Orson Welles-ben Orson Welles-nek mindenképp stimmelnie kell. Hogy talált rád?

CMK: New Yorkban voltam egy színházban, a Clwyd Theatr Cymru tagja, amely egy nagyszerű Wales-i társulat Terry Hands vezetésével, az ő neve még a Wales-i Nemzeti Színház kapcsán is ismert lehet. Tehát Richard eljött hozzánk, ott álltam, mint egy komplett idióta, és híres hollywoodi színészek nevét soroltam, akik eljátszhatják Orson Welles-t, még a legvadabb álmaimban sem hittem, hogy végül egy olyan embert választ, aki teljesen ismeretlen, színházban játszik, és angol, hogy megformálja az amerikai filmtörténelem egyik legnagyobb alakját. Őrület, hogy mégis így tett.

És Orson Welles volt abban a reklámban a végén, tehát valamiért visszafelé élte az életét. Ez tényleg így van, Christian?

CMK: Igen, ahogy ő mondaná, a csúcson kezdtem, és azóta csak lefelé vezet az út. De a filmben a kezdetkor láthatjuk, a film csak utal a jövőre, ez Richard mondása, szerintem teljesen megállja a helyét. Most kezdődik minden, mindent feltesz erre a darabra, mikor elkészíti New York színházi központjában, a Mercury Színházban John Houseman-nal. Ez a Julius Caesar feldolgozása 1937-ben, egy figyelmeztetés a diktatúra közeledtére. Még a Holokausztra is vannak benne utalások, úgy értem, 1937-et írunk, az még a Kristallnacht előtt van. Ő még azelőtt hajtotta végre a nagy áttörést, ezzel a produkcióval forradalmasította a színházat, és még mindig a legfontosabb Shakespeare-darabnak tartják Észak-Amerikában. Ezután hozta létre saját rádiós cégét, a The Mercury Theater On The Air-t, amely a rádiót forradalmasította. Ezután természetesen eljutott Hollywoodba, és tudjátok, milyen esemény kapcsolódik a Világok háborújához. Mikor New York-ban voltam, 85 éves nők és férfiak mesélték, hogy emlékeztek, mikor a szüleik riasztókat tettek az ajtókhoz és az ablakokhoz, hogy megállítsák a marslakók invázióját. Mindez Orson Welles-ék műve volt, a rádió segítségével terjesztették a hírt, és le is tartóztatták őket, akkora felfordulást okoztak. Mielőtt Welles 25 éves lett volna, elkészítette a valaha volt legnagyszerűbb filmet, melyben ő alakította a főszereplőt.

Csak közben elmondom, hogy az UEFA sajtókonferencia megkezdődött, az interjú után közöljük a fejleményeket.

CMK:
Akkora csalás volt, láttam ma reggel a hírekben. Bekapcsoltam a tévét még félálomban, az első dolog, amit láttam, egy kövér ember, aki én voltam. Teljesen szürreális volt. De ami fontosabb, láttam Thierry Henry-t. Manchester-szurkoló vagyok, évekig az Arsenal-nak drukkoltam, de most a Manchester-nek szurkolok. Még egyszer le kell játszaniuk a meccset, szerintetek nem?

Erre abszolút semmi esély nincs. Zac, te láttad a Hamblen meccset, ugye?

ZE:
Igen, ma reggel volt a hírekben.

Nagyon gyorsan mozgatta a kezét, ugye?

ZE:
Igen, kemény volt.

CMK: De te így kosarazol, nem, Zac?

ZE:
Majdnem olyan jó volt, mint én.

Zac, ezt meg kell kérdeznem, sokan azt mondják, hogy Christian nem csak úgy hangzik, nem csak úgy néz ki, hanem tényleg olyan, mintha maga Orson Welles lenne. Nagyon hasonlít rá. Ha most ránézel, neked rögtön Orson Welles jut eszedbe?

ZE:
Abszolút. A döntés meghozásánál ez nagyon fontos szempont volt, hogy Christian hihetetlenül hasonlít rá. Főleg, mikor a jelmezeket felvette, átvette a személyiségét is. Elég jól néz ki ebben az öltönyben, ami most van rajta.

CMK: Szerencsére az Én és Orson Welles-ben, mármint én alatt Christiant értek fontos hasonlóság, hogy kövérek vagyunk. Ez biztos számított.

ZE: Nem-nem. Egyáltalán nem feltűnő.

Zac, nagyon jó kritikákat kapsz, biztosan nagyon örülsz most, de neked ez teljesen új, ilyen alacsony költségvetésű filmben még nem szerepeltél, számodra ez egy új szintet jelent, az elismerés viszont hihetetlen.

ZE: Számomra ez teljesen hihetetlen, mindenen túltesz. Nem számítottam ekkora lehetőségre, a musicalek után mindenképp valami mást szerettem volna csinálni.

Hallottam erről, igen.

ZE
: Pontosan. Lucius azt mondaná, ez hatalmas előrelépés, félelmetes, hogy most reklámozhatom, és örülök a pozitív kritikáknak. Nem lehetnék boldogabb.

És azelőtt még sosem jártál az Isle of Man-en.

ZE:
Akkor voltam először. Nagyon korán el kellett mennünk.

És ha jól értem, nemcsak ott forgattátok a filmet a Gaiety Színházban, hanem premiert is tartotok ott?

ZE:
Igen, négy hétig abban a színházban dolgoztunk éjjel-nappal, és alig várom, hogy visszamehessek oda. Úgy érzem, mi is egy társulat lettünk, és hogy sosem hagytuk el azt a színpadot. Szóval alig várom, hogy visszamenjünk.

Tehát a filmet a Gaiety Színházban forgattátok, most pedig a közönség a forgatás helyszínén fogja látni a filmet?

ZE: Pontosan. És állva fognak tapsolni nekünk.

CMK: A filmnek.

ZE: A filmnek, persze.

Arra is lehetőséget kaptatok, hogy az egyik kedvenc színészemmel, Eddie Marsennel játsszatok együtt, aki hihetetlen. Mi a szerepe ebben a filmben?

CMK:
Nekem is egyik kedvenc színészem, hihetetlen. Ő játssza John Housemant, aki a Mercury Színház társalapítója volt.

Ezelőtt dolgoztál már vele, Christian?

CMK:
Nem, de évek óta tisztelem a fantasztikus előadásai miatt, mint például a Vera Drake vagy a Hajrá boldogság. És ez csak néhány a sok közül. Nagyszerűen megformál bármilyen karaktert, én is olyan munkát szeretnék végezni, mint ő. Minden szereppel megváltozik, fantasztikus a Houseman-alakítása.

És Zac, miután mindenhol állva tapsolnak nektek az Én és Orson Welles végén, hol látunk legközelebb?

ZE:
Négy hete fejeztem be a Charlie St. Cloud halála és élete című filmet. Ez inkább dráma, két testvérről szól, akik nagyon erősen kötődnek egymáshoz. Miután meghal az öcsém, a szerelem is megjelenik, és meg kell tanulnom újra élni. Nagyjából ez a történet. Te kérdezted először.

És neked mi a következő lépésed, Christian?

CMK:
Kaptam egy aranyos kis szerepet egy Bernard Rose filmben, Mr Nice a címe. Howard Marks-ról szól.

Igen, a drogkereskedelemről, igaz?

CMK: Pontosan. Teljesen új, különbözik Orson-tól, nagyszerű karakter.

Christian McKay, Zac Efron, örülök a beszélgetésnek, köszönöm szépen. Az Én és Orson Welles – amelyben az ént Zac Efron, Orson Welles-t Christian McKay alakítja.

Fordította: LinkLuvor.

3 megjegyzés:

Fant írta...

Nagyon jó interjú, köszi LL!

Eszméletlen, McKay mindent tud Welles-ről úgy tűnik, egyértelműen ő arra teremtetett, hogy eljátssza Orson-t minden formában. Nem véletlen, hogy máris egy sor díjra jelölték.
Egyik mesébe majd készülök némi színházi infóval róla, egyszer már említésre került, majd ki is fejtem :)

A legérdekesebb nekem az egészben, amiket Welles-ről mesélt, illetve a szerep elnyeréséről.
Teljesen érthető a hárító logikája, szinte nem is bevett szokás már úgymond ismeretlen arccal játszatni egy szerepet, nem ez a trend, de Linklater nem véletlenül nem állt be a sorba, annyira adja magát a helyzet, hogy hihetetlen szinte.

Zac kapcsán szerencsére jól számoltunk, hogy ezzel a filmmel kritikailag is elismert lehet. Jó lenne látni már. Azt az egyet nem értettem pontosan, hogy miért mondja a riporter, hogy ilyen kis költségvetésű filmben nem játszott még Z, a HSM 3-nél kisebb költségvetés nem létezik szerintem. Na jó, ez csak szőrszálhasogatás :) Nyilván arra gondolt, hogy kis, független film.

Szóval jó interjú nagyon, nekem tetszik.

LinkLuvor írta...

Szívesen :)

McKay eddigi pályájával szerintem nagyon jól megalapozta ezt a szerepet, és most végre el is nyeri, ami jár neki, mivel ha jól tudom, már lehet rá fogadni Oscar kapcsán. Szerintem hatalmas szerencséje volt ezzel, és megérdemli, hogy itt néha többet foglalkozzunk vele, mint ami feltétlenül szükséges :)

A kis költségvetéssel szerintem konkrétan a művészfilmre célzott, oké, hogy a HSM is 10 millióból készült, de azért a Disney tett róla, hogy elterjedjen a híre.

Alapvetően az lenne a legjobb, ha látnánk már ezt a filmet, szerintem a legjobb, amiben Z valaha is szerepelt az évtizedben :D

Fant írta...

Mindenképpen az évtized Z-filmje lett :))

McKay-el kapcsoltban teljesen egyetértek, néha érdemes kicsivel többet foglalkoznunk itt vele, ahogy majd érdemes lesz a következő filmjeit is megnéznünk, úgy érzem.

Valóban a HSM kicsi kis film volt, de amit a Disney tett köré az utánozhatatlan, mintha nagyköltségvetésű film lett volna, azoknak nem volt ekkora kampánya :)

Amúgy a MAOW hétvégi bevételére a hatalmas amcsi havazás alaposan rányomta a bélyegét.

Remélem lassan hír lesz a magyar bemutatóról is, jó lenne látni már :)

Az Oscar-ról még nem hallottam, remélem jelölik.