2009. dec. 13.

Sokkal több van benne

Mit kínál a Mesélő a mai hóeséses nap estéjére a mese olvasóinak? Nos hát mai történetünk a Me and Orson Welles filmre épül, ami csak természetes ha figyelembe vesszük a mai jeles dátumot, látunk számokat majd, információkat, és persze egy kritikát, mely nem lesz hosszú, de remélhetőleg a tetszését mindenkinek elnyeri.

Nem utolsó sorban pedig lesz egy olyan információ, a HSM-széria kapcsán, hogy az agyát eldobja mindenki garantáltan.

Ja, persze, agyeldobás, hát hogyne, feltétlenül, nyilván izgalmas lesz mint mindig.’ – veti oda némi éllel a mesekönyv hallgatag Szerkesztője a Mesélőnek, de tényleg érdekes lesz, habár meglepőnek nehéz nevezni persze.

De most: ünnepélyesen be kell jelentenünk, hogy a Vörös-Varázs Utazási Irodában új szakosztály alakul. Mégpedig azért, mert ahol két remek lány napra pontosan két hét eltéréssel ugyanazon számmal kerül kapcsolatba, ott párhuzam vonása nélkülözhetetlen és nos, ott meg szükséges alapítani a 17-es szakosztályt! A 17-es szakosztály tagjai a két 17-es Lány: Ditta és a mai ünnepeltünk, LL, kit ezúton is Isten éltessen sokáig – és kinek mesebeli meglepetéssel készült a Szellem.

A meglepetést esetében is napokra előre kifundálta, valami stílszerűt akart, így a Vámpíroké lesz ma ez a tánc – hiszen minket korlát mögé senki nem zár mesebelileg, ezért egy dal helyett egy egész Vámpírok bálja előadáson találjuk magunkat, melyet ezúttal LL tiszteletére játszanak, a nézőtér közepén ő ül egyedül, elszórva persze mind ott vagyunk vele.

Így aztán kvázi mintegy virág helyett jár ezen speciális ajándék.

Mikor az előadásnak vége lett, és úgy hat visszatapsolás után pár percre kiindulási helyünkre tértünk vissza, megmutattuk LL-nek, hogy rá is gondoltak az amcsik, a ZA Angels szerkesztői őt is felköszöntötték bloguk főoldalán.

Mivel a hárítás feltétlenül tetten érhető ez alkalommal is, gyorsan el indulunk LA-be, ahol megerősített információk szerint blogunk alanyai tartózkodnak és valami nagy-nagy lazulást tervezgetnek éppen a hétvégére, talán következő mesés utazásunkból ki is derül, hogy mit pontosan.

Mikor megérkezünk a Mr. úgy dönt, hogy szintén egy speciális ajándékkal lepi meg szülinaposunkat: pár számmal! Enyhe hidegzuhany és egy erőltetett illedelmes mosoly a jutalma ezért.

Lássuk csak: a Me and Orson Welles című film december 04-06-ig az USA 5 db mozijában a második hétvégéjét teljesítette, mégpedig nagyszerű eredménnyel, 39,587 dolláros bevétellel, ami pusztán 37,8%-os csökkenés az első hétvége eredményéhez képest, ami teljességgel elenyésző. Gondoljunk csak a vámpírok 70%-os csökkenésére adott időszakban, még ha a példa kissé erőltetett is, de tény, hogy ez szép teljesítmény.

Így aztán e héten is folytatódott a vetítés: hétfőn 4,166 dollárnyi bevételt termelt, kedden 4,197 dollár a szám, szerdán megjött a mozizókedv és 4,883 dollár termett, csütörtökről van a legfrissebb számunk, ez pedig 4,378 dollárnyi bevétel.

De a Mr. LL felé fordul, a meglepetése nem e számhalmaz, hanem egy mozizás, kettesben megnézik egy csak neki kibulizott amcsi moziban a MAOW-t, így lesz az olimpikon atlétanő az első magyar aki moziban láthatja a filmet – minket addig a Szépség elfoglal.

Mikor a moziból kijött teljesen átitatódott az élménnyel, rögtön mondja is, hogy nem véletlen, hogy a film a rottentomatoes-en 85%-on áll ahogy az sem, hogy a kritikusok már 81%-ra tartják.

A rottentomatoes-en egyébiránt a következő összegzéssel jellemzik a ’Friss’ minősítést kapott filmet: „A Me and Orson Welles Christian McKay áttörő alakításával és a színfalak mögötti dráma fertőző szeretetével büszkélkedhet, mely legyőzi a néha kicsit bágyadt hangot.”

Ismerjünk meg egy kritikát, egy olyan lap írását, melyet már egy korábbi meséből a Bandslam kapcsán ismerhetünk, a washingtoni illetékességű dc50tv.com című lap kritikusának írása következik:

Forgatás 1937-ben: Zac Efron mint Richard főszerepben játszik – egy középiskolás srác, aki arról álmodik, hogy tökéletesíti színészi tudását. A klasszikus szórakoztatás keveredik a jó szerencsével és Richard a Mercury Színház előtt találja magát, ahol Welles (Christian McKay) ismét megtartja rendszeres szónoklatát, melyben zsenialitása megmutatkozik.

A következő szakasz megfogalmazása kicsikét szabados talán, de találónak találó feltétlen, nézzétek csak:

A kölyök lenyűgözi Welles-t némi dobolással, és azzal a természetes képességével, hogy tud nyalizni a főnöknek; néhány jól elhelyezett dicséret egy kis szerepet eredményez Welles Julius Caesar produkciójában (néhány dolog soha nem változik a szórakoztató-iparban, vagy az üzleti világban, már ami a nyalást illeti).”

Útközben beleesik a produkciós asszisztens Sonja Jones-ba (Claire Danes), és tanul néhány dolgot az élet kemény ütéseiről.” – eddig a cselekmény felvázolása.

Jönnek a kérdések:

Elnyeri Richard Sonja szívét? Meg tudja tanulni a szövegét? Elkészül időben vagy egyáltalán a produkció?

Figyelem, tessék kapaszkodni, mert olyan meglátások jönnek, hogy igazán érdemes figyelnünk, tehát:

Az Én és Orson Welles egyike azon kihívásokról és a show világának buktatóiról szóló klasszikus történeteknek, melyek annál jobbak, minél kevésbé tudod levenni a szemeidet az életnagyságúnál nagyobb egoista zseniről.”

McKay ilyen teljesítményt nyújt, látnod kell, hogy elhidd, és az egyik amit okozni fog, hogy újra és újra látni akarod majd az Én és Orson Welles-t.”

Ha azt hiszitek, lehetetlen fokozni, csak figyeljetek:

Welles bámulatos karikatúráját nyújtja, fellengzősségével, élet iránti kielégíthetetlen vágyával, megrészegítő bájával, mellyel bármilyen ellenséget képes meggyőzni és azzal az érzettel, hogy csaknem mindig ő a legokosabb ember a szobában, még akkor is, ha ő a legmakacsabb és leghajthatatlanabb. Lenyűgöző előadás.

Sőt:

Ha valaha láttál interjút Welles-el, vagy láttad bármelyik filmjét, rá fogsz ismerni McKay-ben, és el fogsz kezdeni visszaszámolni: látod majd őt az Oscar-éjszakáján, amint ül a nézőtéren – mint jelölt.

McKay elképesztő teljesítményét Oscarral, de minimum egy jelöléssel honorálná a szerző, lássuk, mit tart Zac-ről:

Aztán Efron megmutatja, hogy lépést tud tartani, ami önmagában is bravúr, ha azt nézed milyen bámulatos McKay. Mókás látni, ahogyan Efron Richard-ja megpróbálja utánozni Welles-t, nem feltétlen annyira tehetségesen, de ravasz ügyetlenkedéssel, mikor szükség van rá, máskor pedig varázslatos teljesítménnyel.

A legfontosabb pedig:

Az Én és Orson Welles-ben Efron nem tinédzser szívtiprót alakít. Megmutatja, hogy sokkal több van benne.

Mielőtt lezárnánk ezt a kritikát nézzük, hogy mire történt utalás a mese elején, mi is az a lenyűgöző dolog, amitől az agyát dobja el mindenki, a HSM filmek kapcsán.

Mind ismerjük a Billboard listát, mesékben is sokat foglalkoztunk vele, a filmzenék kapcsán. Tekintettel arra, hogy az évtized végére értünk, a Billboard elkészítette a listáját a 2000-es évek, azaz az Évtized Legsikeresebb Soundtrack-jeit veszi sorra, Best of the 2000s – Soundtracks címmel, összesen 25 lemezt sorol be, lássuk:

Mindhárom HSM film zenei albuma szerepel a listán, a High School Musical 3 – Senior Year soundtrack a 19. pozícióban található – már ez is előzi a The Cheetah Girls 2-t vagy a Camp Rock-ot például, de a High School Musical 2 zenei album már az 5. legsikeresebb, maga mögé utasítva a Twilight-ot, a Shrek-et, a Chicago-t, de még a szintén hatalmas siker Mamma Mia soundtrack-et is! És a legelső, amivel kezdődött minden 2006-ban – az első High School Musical soundtrack a 2000-es évek 2. legsikeresebb zenei albuma!

Ilyen eredmények után már csak a kritika lezárása lehet hátra érdemben, tehát:

Richard Linklater rendező csodálatos munkát végzett, készített egy gyors tempójú klasszikus vígjátékot, ami elég valóságos ahhoz, hogy mindenkit a földön tartson.

És a végére:

Bizonyos szempontból csaknem azt reméled, hogy a film soha nem ér véget.”

Az olvasók pedig bizonyos szempontból azt remélik, hogy hosszú és unalmas mesénk mihamarabb véget ér, meg is történik most, pusztán számos összesítésünk maradt a legvégére, nos:

A Me and Orson Welles című, Robert Kaplow könyvéből készült színházi-életrajzi dráma december 10-ig 5 db amerikai mozi műsorán 166,675 dolláros bevételt hozott, kiegyensúlyozott és jó teljesítménnyel. Fontos tudni, hogy ezen a hétvégén már, ami vetítésének 3. hétvégéje, 63 mozi műsorán láthatják az amcsik a filmet.

Megalkotta: Fant.
Forrás: számok; BoxOfficeMojo 1 2 3.
infó; Billboard; RottenTomatoes.
kritika; dc50tv.com.

5 megjegyzés:

(f.é.) írta...

Helló!

Nos mesénk első kérdésére gyors válaszom a következő:azonnali K.O.-t.:)

És bevallom,én is reménykedtem,már az elején.:)
Kritikus mese volt,de hatásos az tuti.:)Köszi érte mindenkinek!:)

LinkLuvor írta...

Köszönöm a mesét, a szülinapi jókívánságokat, mindent :)) Habár észrevettem némi cselezést Kedvenc Szerkesztőnk részéről, de ez egyszer elnézem neki :D A Vámpírok Bálja külön jó volt, na meg Z ajándéka :D

A kritika tetszett, kiemelte a lényeget minden szempontból. Szívesen kezdenék már visszaszámolni eddig a filmig, de nem tudom, mennyit kell... Remélem, megoldódik valahogy nálunk is.

A Rottentomatoes mutatója meg egész reális lett már, szerintem sikerült elérni a megfelelő arányokat, innentől már nem számít szerintem pár százalék eltérés. Azért kíváncsi vagyok, megelőzi-e a Bandslamet, ami maximálisan kiérdemelte a minősítését.

A HSM hatása az évtizedre pedig újabb bizonyítást nyert, nem hiszem, hogy egyhamar bármi megelőzi.

Andi írta...

Jó mese volt, köszönet érte :))

;o) írta...

A HSM sikerén bizony megemeltem én is a szemöldököm. Ha tényleg így van, akkor elmondhatjuk, hogy a hálás közönség és persze a HSM teljes stábja az egekbe emelték ezt a sorozatot. Már csak azért is mert sikerült megelőznie egy Mamma Mia-t aminek dalain nemzedékek nőttek fel, mostmár elmondhatjuk, Ray Charles albumot - gondolom az idősebbeknek nem kell ezt magyaráznom- és ott van MÖGÖTTE a Twillight is. Szép! Csodálatos és ennek a csodának nézőként mi is része voltunk.

A MAOW hazai bemutatójának latolgatása mellett szerencsére lehetőségünk van a nagy világ véleményén keresztül közelebb kerülni, de a Bandslam megnézése után én már jobban vágyom arra, hogy lángra kapott szkepticizmusomat lehűtse a film, amire olyan régen várok.

Gondolom értve vagyok....

Jó éjt Mindenkinek, LL, neked pedig nagon boldogságos születésnapot!

Fant írta...

Szívesen a mesét mindenkinek, örülök, hogy tetszett :)

F.é., legalább az altató hatás megvolt, alapvetően az is jó dolog :)

LL, örülök, hogy tetszettek a mesebeli ajándékok, Z is igyekezett meg a Szellem is :))

A kritikás oldal már a Bandslam-ről is nagyon jókat írt, amúgy az október 4-i mesében volt, most érdemes volt visszatérni.

A Rottentomatoes-en különben még az jó, hogy a kritikai arány úgy emelkedett ilyen szépen, hogy a híres lapok kritikusainak véleménye jelent meg sorban, úgyhogy ez is sokat jelent. Hogy eléri-e a Bandslam százalékát arra én is kíváncsi leszek.

HSM eszméletlen, mikor először láttam az adatot, dobtam egy hátast majdnem. Szerintem a legsokatmondóbb az benne, hogy az első album van a legföljebb a listán, nem lehet belemagyarázni semmit, önerőből előzmény nélkül sikerült, szenzációs. De az egész úgy ahogy van persze :)
Nem mostanában lesz valami ekkora brutális siker, az évtized a HSM-ről szólt, és milyen jó, hogy mi is a részesei vagyunk.

;o) abszolút értve vagy :)) Még ha nem is biztos, hogy egyet fogunk érteni :) A MAOW lesz a te filmed én nagyon úgy gondolom.