Jöjjön, aminek jönnie kell!

Ahogy a hét végére némiképp felélénkültek és egyre inkább frissítésért kiáltottak a mesekönyvbeli látogatók most olybá tűnik, úgy fut ki hazájában a CSC a mozikból.

Persze mivel az egészen rettenetes szakállat növesztett Mr. még csak mostanában promózza az alkotást Európa-szerte, vélelmezhetően jelentős sokkot okozva rajongóinak sikoltozósabb köreiben, nem kell attól tartanunk, hogy egyik pillanatról a másikra értelmetlen és céltalan lesz vasárnap publikus kalandozásunk – már ami a számos részét illeti, hiszen a fantázia szülte része ugyanolyan értelmetlen és összefüggéstelen marad, mint eddig is volt.

Hogy kicsit az események elébe vágjunk, meglátjuk majd, hogyan boldogul a Mesélő az új erőre kapó szörnyekkel, ahogyan azt is, hogyan áll helyt a CSC hazáján kívül a világ három országában.

Kissé formabontó módon először egy sivatagban kezdünk, ide teleportálunk, az Egyesült Arab Emirátusok kellős közepére. Mikor rendezzük sorainkat és a 40 fokos melegben felkászálódunk a földről, elkezdünk bandukolni a homokban, megyünk, nehezebben, mintha méteres hóban taposnánk, vonszoljuk magunkat, illetve az utasok szinte mindegyike vonszolja magát, leszámítva a sivatagi klímát tökéletesen természetesnek érző Mesélőt, de a fő, hogy egy darab emberrel nem találkozunk, holott ennyire nem szabadna kihaltnak lennie mindennek.

Egyszer aztán megpillantunk egy termetes fát, egy pálmafát ráadásul, ami kellő árnyékot – és még valamit adhat mindannyiunknak. Az ég teljesen tiszta, a Nap ragyog, mikor egyszerre elsötétedik minden, és szürkületi homály keletkezik, ami viszont nem normális dolog, ezt valahogy a sokadik érzékünk megsúgja. A Mesélő kilép a fa árnyékából, felnéz az égre – a következő pillanatban megszámlálhatatlan mennyiségű DVD-lemez száguld felé az égből iszonyú sebességgel és mind felé tartanak. Szokásától eltérően a Mesélő kivételesen azonnal felméri a helyzetet és szokatlan ruganyossággal ugrik vissza a fa fedezékébe – a lemezek jó része szétcsattan a fán mi pedig még nem tudjuk mivel vagy kivel állunk szemben.

Egy percen belül megszűnik a lemez-zápor és a feldühödött Mesélő az iránt érzett mérgében, hogy az idilli sivatagi képébe belerondítanak, kilép a fedezékből, hogy szemügyre vegye ellenfelét: döbbenetes látvány a 2,5 méteres teremtmény, mely emberszerű formailag, azonban tisztán DVD-lemezekből épül fel a teste, melyek irdatlan mennyiségűek. Ő tehát a DVD-szörny, aki arra hivatott, hogy meggátolja az arab számok megismerését.

A harc elkerülhetetlen és mivel az utasok köszönik nem küzdenének annyira a számokért, a Mesélő egyedül kénytelen felvenni a kesztyűt a fura monstrummal. Ehhez a segítségére van a szőnyeg, és egy baseballütő, hogy legyen valami reflektáció is. Támadás! A szörny felszáll és megsorozza a Mesélőt, aki a szőnyeggel szintén felemelkedik, ám azt szörfdeszkaként használja, a lövedékek felé tartanak, ő szembefordul velük, kivár, látszólag megadja magát, várja a becsapódást, majd mikor vészesen közel kerülnek, tesz egy gravitáció-ellenes mozdulatot, hátradől, a lábát a szőnyeggel együtt felemeli – és a DVD-k becsapódnak a szőnyegbe, elveszítve erejüket, lendület nélkül, ártalmatlanul hullnak le a földre.

A szörny azonban nem az a feladós fajta, újabb lökettel próbálkozik, azonban a Mesélő elszánt, de nagyon, fogja a baseballütőt, lendíti és a felé tartó lemezeket tucatjával üti szilánkokra, ami mégis kimarad a szórásból, az elől még pont el tud hajolni, annyi lendületet veszít pont. Az újabb attak már tisztán az ütővel kerül hárításra, azonban a Mesélő nagyon megelégeli a harcot, az újabb sorozat előtt nekifut – a szőnyeg követi lépteit és padlóvá változik – és erőből nekimegy a szörnynek, aki veszít jónéhány lemezt és a koncentrációját egy pillanatra, ami pont elég a Mesélőnek ahhoz, hogy egy iszonyút odasózzon a szörnynek, teste egy részét szétroncsolva. A szörny megzavarodik, lő, de nem céloz, a Mesélő lazán elkerüli azokat, újabb óriásit sújtva az ütővel a szörny testére. A Mesélő roppant mód belejött a pusztításba, vicsorgó arccal és szikrázó szemekkel veri szét a monstrumot apró darabokra – a támadás elhárul tehát, a biztonság maximális ismét.

Igen ám, de a válasz még nincs meg, és nem is tudjuk miben rejlik vajon, jelesül a szám ugyebár. Az utasoknak persze egyértelmű: ahány darabra tört a szörny – na annyi dollár az első hétvégés CSC bevétel az Emirátusokban. Az utasok gyorsan le is szögezik, nincs az a pénz, amiért ők a törmeléket megszámolgatnák, annyira nem érdekes nekik a bevétel. A Mesélő persze nem adja fel, szépen nekiül és megszámolgatja, nem szolid halmot képezve a már számításba vett darabokról. Az utasok addig alszanak egy jót, jó nagyot, a Mesélő viszont legalább olyan bizarr élvezettel számolja, mint amilyennel pusztította, hogy nincs minden rendben odabenn, az is biztos – vélik az utasok.

Néhány óra elteltével diadalittasan felkiált: 55,207 dollár! Arra is rájött, mivel önkéntelenül bár, de 20 halmot képezett, hogy 20 moziban érte el az eredményt a film. És, hogy ez mennyire jó? Hát… bár almát a körtével nem célszerű összehasonlítani, de a tényleg zseniális és hibátlan Inception (*szerk. - ♥ ) a kilencedik hétvégéjén 6 moziban hozott hasonló összeget, mint a debütáns CSC.

Na ennyi elég is lesz az elkalandozásból, meg a sivatagból, az utasok sűrű helyeslése és bólogatása közepette Szlovénia felé vesszük az irányt, ahol a szeptember 09-12-ig tartó hétvégén volt szintén a bemutató, hozott összesen 8,592 dollárt – és ahol nem várnak extra szörnyek bennünket, de csak mert forrásunk ezen országnál beőrült és nem hajlandó részleteket közölni.

Horvátországban nagy szeretettel fogadták a hölgy utasokat a helyi srácok, na és bőbeszédűen persze, mindennek ez alkalommal nyoma sincs, van viszont egy újabb probléma amivel szembesülünk, illetve először még csak a jelekből sejtjük: a tenger vize vadul csapkodja a part menti díszköveket, a szél feltámadt és fújja a rőzsét… várjunk csak: rőzse! Ez már majdnem olyan, mint a sivatag, a Mesélő egyből felbátorodott, jöjjön, aminek jönnie kell, támadhat bármi és bárki!

Egy roppant furcsa ellenfél áll szembe velünk hirtelenjében: egy ember nagyságú számítógép, leginkább egy Transformerre hasonlít, csak nem vált alakot, a feje egy hatalmas monitor, még a tv-s fajtából, egyik keze nyomtató, másik szkenner, a nyelve az egér, a teste maga a ház, benne az aggyal, hm, valószínűleg hímnemű lehet, állapítják meg az utasok, mert csak így lehetséges, hogy a gyomrában hordja az eszét, a lába pedig egy-egy óriási klaviatúra. Hanem elég robosztusan mozog, fürgének nem lehetne nevezni, viszont elektromos áramot lövell ki a gyomrából, tehát a baseballütővel sokra nagyon nem mehetünk, ellenben a szőnyeget használhatjuk pajzsként, mivel szigetelt.

Hamar kirajzolódik a haditerv, miszerint valami fondorlatos módon be kell csalni a tengerbe a képződményt, a csali természetesen a Mesélő, küzdjön csak meg a számokért, ha annyira ragaszkodik hozzájuk. Szerencsére a természet a segítségünkre siet, mert egészen közel találunk egy hegyet, vagyis inkább apró domb az azoknak, akik nem a sivataghoz vannak szokva, a lényeg, hogy oda kellene felcsalni a monstrumot.

Ez pedig egy módon lehetséges: ha látszólag a csali menekülést színlel így magára haragítván a képződményt. A terv be is válik, csakhogy kiderül a szörnyről, hogy nagyon is gyorsan fut azokkal a szögletes lábakkal, úgyhogy a Mesélőnek minden edzettségére szüksége van, hogy gyorsabb legyen – az persze későn jut eszébe, hogy annyira leizzad a menekülésbe, hogy pusztán a verejtéke is rövidzárlatot okozna ellenfelében, de nem, neki különböző okokból állandóan a nehezebb utat kell választania. Fel is ér az emelkedőre, a szirten túl csak a több méteres zuhanás és a tenger van. A szörny lépked a Mesélő felé, közben szórja az áramot, néhányszor kisebb mértékben meg is rázva a Mesélőt, akinek az utasok állatira szurkolnak a háttérből, lélekben feltétlen vele vannak.

A Mesélő úgy dönt, megkísérli megvakítani a robotot: egy jól irányzott jobbegyenessel belever a képébe, vagyis a monitorba, ami be is törik, a Mesélő viszont véresen húzza ki a kezét, persze ezek a kis apróságok beleférnek, a Nagyobb Jó érdekében ugyebár. A robot immár félig vakon vagdalózik és szór áramot a Mesélő felé, akinek viszont elfogy a helye ezért ha le akarja győzni ellenfelét áldozatot kell hoznia… Na jó, ez nem az a mese, ahol dráma van: a szőnyeg közvetlenül a szikla pereme alá száll, a Mesélő rálép, azt az illúziót keltve, mintha tudna repülni – a legtöbb utas megesküszik rá, hogy egy pillanatra egy piros S betűs póló volt rajta – a robot mohón felé kap, azonban egyensúlyát veszti és a mélybe zuhan.

A Mesélő alászáll a szőnyeggel, kimenti a gép gyomrát, szétcsavarozza a házat és belül megtalálja az infót: szeptember 09-12. között 6 horvát moziban 2,589 dollárt hozott a film, összesen pedig három hét alatt 29,126 dolláros bevételnél jár.

Most, hogy végeztünk külföldi körutunkkal térjünk meg az amcsikhoz – ahol a múlt hétvégén, tehát hetedik hetének végén, és ezt különböző körítések és próbák nélkül megtudhatjuk, 106,365 dollárt hozott a CSC 190 mozi műsorán.

Azonban van még utolsó feladat egy mai utolsó kihívás, egy édes próba. Amcsi szörnyünk ugyanis figyelemmel kísérte a Mesélő eddigi mai harcait és kiismerte annak harcmodorát, minden gyengéjével együtt, így legyőzhetetlenné válva. Arról van szó, hogy egy 4 méter magas 5 méter széles mozgó torta állja az utunkat, ami különböző édes, krémes süteményeket lövöldöz felénk, hagyományos-és franciakrémest, gyümölcskrémest, csokitortát, zserbót, túrós sütiket, túrótortát, Rigó Jancsit, habos roládokat például, ezeknek puszta látványa is térdre kényszeríti a Mesélőt, ezek ellen nem tud harcolni fizikailag, nem érhet hozzájuk egy ujjal sem, ha rájuk néz, már az is gyengíti.

Így aztán teljesen tanácstalan, az utolsó küzdelmet elbukja, nincs mese, ez csapda, innen nincs menekvés. Már majdnem el is éri a tehetetlen Mesélőt a süti-szörny, amikor az összes utas egyszerre ráveti magát és elkezdik majszolni a szörnyet, hatalmas étvággyal – a Mesélőnek közben odavetnek egy nagykefírt, hogy ne búsuljon már annyira, nekik aztán nincsenek gátlásaik a süti-szörnnyel kapcsolatban, vidáman és harsogva vetik rá magukat, majszolják, csipegetik, néha alig látszanak ki belőle, közben persze fülig maszatos és krémes mindenki, de jobban szórakoznak, mint bármikor a mesék történetében. Miközben degeszre falják magukat csak úgy pattognak a számok: Hétfő 5,775 dollár, kedd 6,650 dollár, szerda pedig 6,555 dollár, végül csütörtökön 6,615 dollárral zárta a hetet.

Így aztán miközben az utasok jóízűen lakmároznak és a Mesélő is második kefirjét fogyasztja kísérőnek jönnek az összesített számok: A 44 millió dollárból készítetett Charlie St. Cloud című Efron-film 49 vetítési nap után 31,162,545 dollárnál jár az amcsiknál. Ehhez jön még a nem teljesen részletezett 797,997 nemzetközi dollár. A sütivel óvatosan, nehogy félrenyeljétek, szóval jön az összbevétel, a: 31,960,542 dollár.

És álljon itt a mese végén egy szerfelett banális lezárás, nos:

Édes álmokat, Mindenkinek!

A mese Fant nevéhez fűződik.
Forrás: The Numbers; BoxOfficeMojo 1 2 3 4.