Megérkezett Charlie!

Amikor a Mesélő a múlt héten eldöntötte, hogy csak e héten lesz újabb történet, dörzsölte a tenyerét, hogy majd micsoda mennyiségű számhalommal állhat elő, ehhez képest, tulajdonképpen nem történt semmi. Megvolt a magyar CSC premier, a rekord elmaradt, vagyis, csaknem negatív rekord lett, szerencsére ilyen statisztikára nem bukkanhatunk. Szóval nagyon úgy fest, hogy olyan nagyon sok mesét nem lehet már a CSC számaival megtölteni…

De egyelőre azért itt van még a film, az idő per pillanat még a Sivatagban is pocsék, de a kedvünk ne legyen olyan, mint az égbolt, hogy ezzel a nagyon alacsony színvonalú szóképpel éljek, valahogyan el kellene merülnünk a számok világában.

Szóval, nézzük a pozitív oldalát: az biztos, hogy nem fogunk belefulladni a számtengerbe, nem mély a víz, nem kell tudni nagyon úszni.

Egyelőre nem szükséges elindulnunk semerre, egyelőre itthon is ellehetünk, minden feltétel adott hozzá. Meg különben is, ki kell pihennünk a két héttel ezelőtti nagy harcolást, úgyhogy az utasok tesznek egy nagy sétát a Margitszigeten, majd pedig beülnek az egyik fővárosi pláza multiplex-ébe, hogy megnézzük magunknak az új Efron-filmet – ez a publikus terv legalábbis.

Arról persze nem volt szó, hogy séta csakhamar bosszú-szerű feladatteljesítésbe csap át, amikor is az utasok a Mesélő ellen fordulnak, mondván, hogy állati kíváncsiak a hazai számokra, de csak úgy, ha lefutja azt a távolságot, ahány nézője volt idehaza a Charlie St. Cloud-nak - de nem akárhogyan! Beöltöztetik öt réteg ruhába, ebből felül egy póló, négy réteg, fokozatosan vastagodó pulóver, pedig a tizenvalahány fok nem annyira kegyetlen, a lábára bakancsot adnak, melegítőből az utolsó szőrmével bélelt, a fejébe még egy nagy-nagy kucsmát is nyomnak így eresztik útjára – közben persze érdekli őket a vonatkozó szám, úgyhogy még beszélni is kell futás közben. Csak, hogy ne legyen egyszerű.

Csütörtöktől vasárnapig, azaz szeptember 02-05-ig Magyarországon összesen 2.963 néző látta a filmet, ami a nézettségi listán még a legjobb 10-be kerüléshez sem volt elegendő, egészen pontosan a 12. helyen nyitott hazánkban a film. Még durvább a kép, ha azt vesszük alapul, hogy ebből csak Budapesten 2.187-en nézték meg a filmet, szóval vidéken alig valaki volt kíváncsi rá. Persze, mire mindezt közli a Mesélő még nincs túl az első km-en sem, de már izzadt úgy öt litert, az utasok tartják is a tisztes távolságot, de onnan azért biztatják, hogy ne adja fel, már csak kétszer annyi van hátra, sőt nem is egészen annyi, némiképp heccelődnek a számokkal, vagy csak akasztják a hóhért, jó nagyot lóg, már sikerült átizzadnia az öt réteg pulóvert, az utolsó 63 méteren már csak vonszolja magát, végül egy nem egészen egy méteres vetődéssel sikerül célba is érnie. Gyorsan lefejti magáról az öltözéket, amire még a szibériaiak is azt mondanák, hogy ’Öcsém!’ és átlényegül strandolóvá, ami nyilván megint a másik véglet. De egyben lehetőséget biztosít a beígért bosszúállás első felvonására, LL máris beletaszítja a Mesélőt a Dunába, úgyis le kell fürdenie, izzadtan mégsem mehet az utasokkal moziba, az milyen lenne már – lássuk be, a magyarázatban van valami, annyira nem üres szólam. Már csak az a kérdés, hol szárítkozik meg – de erre is van ötlet, a Szellem szólításra kerül, nagy levegőt vesz és egyetlen fújással felszárítja a Mesélőt. Éppenséggel a célnak megfelel, tagadhatatlan végül is.

Ideje szépen besétálni a plázába és vásárolni a Mesélőnek némi ruhát, mert a sport-és strandcuccon kívül mása nem volt. A dolgok anyagi része a Szellemet illeti, varázsol nekünk egy jelentősebb összeget – mielőtt felmerülne a kérdés, hogy akkor miért van olyan érzésünk, hogy pénzzavarban vagyunk egyébként, nos, hát, a Szellem csupán végszükségben és kiemelten fontos dolgok esetén él eme varázslatos opcióval.

Ideje, hogy beüljünk a moziba, a hátsó soroktól kezdve töltjük fel a nézőteret, a Mesélő valahol leghátul elbújik.

Elkezdődik a film és az első, a vitorlás jelenetnél még elégedetten is biccent a Mesélő, látványos is, jó is, nem is kell mélyebbre süllyednie a székében. Ahogy aztán halad előre a film úgy lesz egyre unalmasabb, az utasok persze örülnek, mert a kigyúrt Z-t még nem láthatták a vásznon, kétségtelen, hogy jól mutat ott így, a Mesélő zavartan is tekintget körül a moziban, amikor a félmeztelen jelenetek vannak, ezt kihagyná, nameg akkor is zavartan süllyed mélyebbre a székben, mikor látszik, hogy a másnapos Charlie semmivel sem gyűröttebb a top-formában lévőnél, majdnem olyan az egész, mint a Barátok közt, ahol öltönyben, sminkben ébrednek a szereplők, na nem baj, túlélte a Mesélő ezt is, és végül is, lehetett volna rosszabb is akár a film, túlélhető egyszer.

Kifelé jövet a moziból, miután a Mesélő háromszor legurult a lépcsőkön, és kétszer eltévedt, az utasok valószínűleg szolidaritásból elkezdenek érdeklődni a további számok iránt. Ez mindig gyógyír a sebekre, le is csak a kínálkozó lehetőségre és elővezeti, hogy 2,547,880 forintot hoztak a budapestiek, illetve az ott mozizók csütörtöktől vasárnapig a CSC-nek, ami ha végzünk egy kis utánaszámolást, olyan 11,477 dollárnyi összegnek felel meg, ha pedig az országos bevételre vagyunk kíváncsiak, csináld magad módon azt is kiszámolhatjuk, az kb. olyan 1.165 forintra jön ki jegyenként, figyelembe véve, hogy 776 vidéken mozizó volt, akik olyan 904,040 forintot tettek be a közösbe, megállapíthatjuk, hogy 3.451.920 dollár volt a nyitóhétvége összbevétele, ami nagyságrendileg 15,549 dollár környéki bevétel.

Az utasok kapnak egy kisebb – na jó: nagyobb – sokkot a számhalomtól és el is indulnak külföldre, egész pontosan Horvátországig jutnak a szőnyeggel, ahol kb. ugyanannyi pénzt hozott a CSC, mint nálunk. Érdekes módon a Mesélő hiába érdeklődik, a horvátok rá sem hederítenek, ellenben a hölgy utasoknak örömmel mesélnek egy-egy ital mellett, na jó, addig a Mesélő elvan a szőnyeggel meg a Szellemmel, utóbbit ugratja is azzal, hogy éppen aktuálisan profilba vág a jelenléte ugyebár, annyira nem veszi a lapot, amire abból lehet következtetni, hogy a Mesélő csakhamar a tengerben találja magát.

Ha nem ruhástól esett volna be, még élvezné is, mindenesetre az utasok kicsalogatják némi számos infóval, miszerint augusztus 26-26-i hétvége tekinthető premiernek, akkor 6 moziban 15,417 dollárt hozott a film. Amivel a 3 nagy premierfilm közül a harmadik helyezett lett, de azért korrekt adatnak számított úgy is ez az összeg. A következő hétvégén, vagyis szeptember 2-5-ig 5,452 dollárt termelt a film, változatlanul 6 moziban, amivel az összbevétel ott 24,835 dollár két hét alatt.

Más nem is maradt már hátra, csak… nem, nincs vége még, nem kell örülni. Az amcsi adatok vannak hátra természetesen, lefogadom, hogy most a mesét olvasók 99%-a azt gondolta, hogy végre vége, de nem, szóval gyorsan elteleportálunk az Államokba, ahol tegnap éppen jótékonysági rendezvény zajlott, melybe nem kapcsolódunk be, inkább kinyomozzuk, mennyi az annyi múlt hétvégén például. Nos, tudni kell, hogy hosszú hétvégéjük volt amcsiknak, így ráértek mozizni, a CSC 220 moziban 155,110 dollárt hozott péntektől vasárnapig, de nézhetjük még a hétfői munkaszüneti napot is, akkor péntektől hétfőig 189,220 dollár a bevétel.

Kedden aztán jó nagyot esett a szám, 71%-os visszaeséssel csupán 9,895 dollárnyi a bevétel, szerdán 9,825 dollár, vagyis egészen kiegyensúlyozott a teljesítmény, csütörtökön icipicit még emelkedett is a szám egészen 9,855 dollárig.

E hétvége 190 filmszínházban éri majd az alkotást.

És most már tényleg nincs más hátra, mint előre, avagy jöjjenek a számok kíméletlenül: a 44 millió dollárból készült Charlie St. Cloud 42 nap alatt az Államokban 31,030,585 dollár bevételt termelt, ehhez jön 326,111 nemzetközi dollár, úgyhogy az összesített bevétel 31,356,696 dollár.

A jövő heti mesében visszatérnek a zombik, akik megelégelték a kis pihenőnket és új erőre kaptak, az eddigieknél is nagyobb fenyegetést nyújtva! Érdemes tehát akkor is csekkolni.

Megalkotta: Fant.
Forrás: Odeon; SG; BoxOfficeMojo 1 2 3 4.