Réges-régen, múlt év novemberében Zac Efron és kolléganője, Claire Danes vendégként foglalt helyet a New York-i showműsor, a The View stúdiójában, hogy közös filmjüket, a "Me and Orson Welles"-t promótálják.
Feltehetőleg Zac rövidesen újra több hasonló beszélgetőshowban fog feltűnni, hiszen kereken egy hónap múlva új filmje érkezik a mozikba "Charlie St Cloud" néven, mégis talán nem okoz bennetek rossz érzéseket, hogy néhány alkalommal még ilyen ősrégi filmjéhez nyúlunk vissza, és elnézitek nekem a hosszú-hosszú késedelmeket.
Egy új film jelent meg nemrég, Me and Orson Welles a címe, minden tetszik benne, kivéve a dráma – egyébként az Orson Welles és én nem hangozna jól. Zac Efron neve viszont jól hangzik, ő egy fiatal színészt játszik, aki megkapja élete nagy lehetőségét, Claire Danes pedig egy jeges asszisztensnőt alakít, de valaki felolvasztja a jeget. Kinek ne tudná, nézzünk bele!
/videó/
Üdvözüljük Zac Efront és Claire Danest! Beszéljünk a filmről, a Me and Orson Welles-ről! De előtte még: a People magazin tartott egy felmérést a világ legszexibb embereiről. Te vagy az egyikük. Nézzetek rá a felsőtestére, de nyugi, nem vetetem ezt most le veled. De neked van a legjobb mellkasod eszerint. Jelentkeztél a versenyre, tudtál róla egyáltalán?
Z: Hatalmas verseny volt ebben a kategóriában, petíciót kellett írnom, gyűjteni vagy ezer aláírást, házról házra jártam, és aláírásokért könyörögtem.
Ha házról házra jártál félmeztelenül, hogyhogy engem kihagytál?
Tényleg, hogy tehetted? Egyébként nyugalom, Mrs Robinson.
Ezt a nőknek egymás közt kellene megbeszélniük.
Zac, eddig főleg a hajad volt a különös ismertetőjegyed. Biztos van valami titka annak, hogy ilyen jól néz ki.
Z: Kezd kicsúszni a kezemből ez az egész… A nagy titok abban áll, hogy alvás előtt kell zuhanyozni, vizes hajjal kell lefeküdni, és mikor felkelsz, így fog kinézni.
Kipróbáljuk!
Hallottam, hogy mikor először hallottál a szerepről, izgultál egy kicsit.
Z: Igen.
Azért, mert Claire-rel dolgoztál? És mikor megtudtad, hogy ő lesz a szerelmed, még jobban féltél?
C: Először a haj, most ez, nem igaz.
Z: Így volt, de azért, mert nagyon tisztelem őt, és hihetetlen alakja van…
Mondd még egyszer az utolsót!
Z: Hihetetlen alakja van!
Claire, tudom, hogy nem beszélsz sokat a férjedről, de múlt héten volt nálunk Hugh Dancy, csak ezért kérdezem. Szóval Franciaországban volt az esküvőtök, szeptemberben. Milyen a házas élet?
C: Nagyon tetszik, számomra még nagyon új, de nagy biztonságérzettel jár.
És honnan tudtad, hogy Hugh az igazi?
C: Elég egyszerű eldönteni, egyre jobb barátok lettünk, és ő minden szempontból nagyszerű.
A színházról, ahol forgattatok, olyan pletykák keringtek, hogy kísértetek lakják. Tényleg egy elátkozott színházban forgattatok?
C: Néhányan tényleg ezt mondják, én csak a forgatás végén tudtam meg, amiért nagyon hálás vagyok, különben féltem volna.
Magyarázd el ezt még egyszer, eddig csak a szexuális életet erőltettük, térjünk vissza a színházhoz. Miért gondolták úgy, hogy elátkozták a színházat? De mindenekelőtt: a film címe Me and Orson Welles, 1937-ben játszódik a Mercury Színházban, ami nagyon híres volt a maga idejében, a Julius Caesar próbáit látjuk, amelyet a fiatal Orson Welles rendez. Orson Welles rendezte később az Aranypolgárt, ez egy fiatalkori kép róla, ő volt a filmes világ és a színház egyik legzseniálisabb rendezője. Tehát te egy fiatalembert játszol, aki Orson Welles-nek dolgozik, te pedig az asszisztensnő vagy.
C: És Orson Welles alkalmi barátnője.
A Julius Caesar tényleg ekkor készült, és elvileg a legendák is igazak a színházról. A többivel mi a helyzet?
Z: Szerelmi háromszögbe kerülök Orsonnal együtt.
De a te karaktered valós személy?
Z: Igen, Robert Kaplow regénye alapján készült a film, és találtunk egy régi képet, amelyen egy gyerek lanton játszik Orson Welles mellett. Ebből épült fel a történet.
Zseniális film, nagyon élveztem, egy felnőtté válásról szóló történet egy fiúról, aki a színházban nő fel.
Z: Pontosan, ez elképesztő, minden jó dolog, ami történhet veled egy helyen, a színházban.
Mostanában nagyon sokat zaklatnak a paparazzik, igaz, Zac? Ebben a korszakban vagy most.
C: Tényleg elég sokat.
Leonardo DiCaprio is ezt élte át ilyen idősen, nem?
C: Szerintem most még hangsúlyosabb, a bulvár fontossága megnőtt az elmúlt évtizedben, és az internet miatt sokkal nagyobb az igény rá.
Visszatérve az előző kérdésre: tényleg átkozott a színház?
C: A legenda szerint igen.
Z: Nagyon régi az a színház, mindenféle titkos bejáratok, szintek vannak a színpad alatt, színészek aláírásai vannak a falakon a harmincas-negyvenes évekből.
C: De megmagyarázhatatlan jelenségeket nem tapasztaltunk.
De tanultatok is a filmkészítés közben a színházról, például hogy az utolsó pillanatban kell történnie egy szerencsétlenségnek.
Z: És ez tényleg meg is történt.
Beindult a tűzoltókészülék.
Z: Igen, a filmben egy gyufát tartok az érzékelő alá, és az egész színházban elered az eső. Mindenki és minden elázik.
De a fiatalember nem azt teszi, amit tennie kellene, amikor ez megtörténik.
Z: Nem, majd meglátjátok.
Nos, ez a stúdió nem átkozott, bármikor szívesen látunk titeket külön, együtt, ahogy tudtok jönni. A Me and Orson Welles november 25-től látható limitált számú moziban!
Fordította: LL.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
A MAOW tényleg hibátlanul zseniális film, ebben egyetértek a "riporterekkel", de erre a rakás View-es nőre nem használnám ezt a kifejezést az már tuti... szerencsétlen Zac mikor kiment a stúdióból szerintem csak fújt egy nagyot, hogy basszus, túl vagyok rajta :) Alig jutottak szóhoz, főleg Claire, azért nem ártott volna felkészülni a filmből, ha már ilyen sokan vannak ráadásul.
Ami nekem teljesen új infó volt belőle, az az, amit arról képről mondott Z, a gyerek a lanttal, ez csak megerősíti, amit Linklater mondott egy korábbi interjúban, hogy bár történelmi fikció az egész, de nagy eséllyel hasonlóan történtek a dolgok.
Érdekes volt még az a kép Welles-ről, amit mutattak, aki látta a filmet az megfigyelheti, hogy McKay Welles tekintetét tökéletesen reprodukálja.
Egyetértek Claire-el abban, hogy DiCaprio fiatalkorában ennyire még nem volt durva a bulvár, persze, akkor is kegyetlen volt, de a net elterjedésével összehasonlíthatatlanul vészesebb a helyzet.
Az emlegetett szerencsétlenség nagyon jó jelenet a filmben, nagyon erős és tényleg nem átlagosan zárul :)
Köszi a fordítást LL, nagyon szép munka :) Gondolom szokatlan volt, hogy nem Z-nek van a legtöbb szövege benne, hanem a kérdezőknek, végül is, nem átlagos az biztos :)
Nem okoz rossz érzéseket Ditta, csak ürüljön az a raktár, elő a régi dolgokkal, engem minden érdekel ami MAOW, ugyanez vonatkozik a Bandslam-re is, ha abból is van még elmaradás.
Ez a műsor sosem arról szólt szerintem, hogy mélységeiben beszélgessenek a filmről, inkább a humorizálás volt a cél - hogy ez mennyire sikerült, azt mindenki döntse el maga :) Mondjuk az szerintem is kiábrándító volt, hogy a film összefoglalása nem ment papír nélkül.
Volt benne pár érdekes infó, mint pl. a lantos gyerekről a fénykép, ha jól tudom, azt még a film hivatalos oldalára is feltették :)
Ha belegondolunk, net nélkül minket sem érdekelne ez az egész, a magyar média a nulla alatt van ebben a témában, és oké, hogy nem a bulvár a prioritás, de őszintén, ki nem nézi meg a candidképeket, ha egy kattintásra van tőlük? :)
Szerintem ez az interjú csak annak értékelhető, aki látta a filmet, különben érthetetlen a sok utalás.
Szívesen a fordot :) Tényleg szokatlan volt, de ilyen is kell :)
Megjegyzés küldése