My maddest dream

Most szól mese úgy utoljára a CSC-ről, hogy nincs lehetőségünk megnézni itthon, hiszen miközben az amcsiknál tulajdonképpen máris kifulladt a film számszakilag, európai körútját éppen csak megkezdi, debütál is csütörtökön nálunk, talán kontinensünkön nagyobb lesz a siker, mint hazájában, meglátjuk.

Addig is mivel jöhet elő a Mesélő, ami még nem volt? Nehéz ügy, nem túl inspirálóak a számok ugyanis, a forgalmazó felmérte a helyzetet és 1.436 moziból kivonta a filmet múlt hétvégén, hagyta 647-ben, csökkent is 77,5%-ot, összesen 475,545 dollárral gazdagítva az addigi bevételt. E hét végére pedig a megkezdett tendenciát folytatva újabb 314 mozival lesz kevesebben látható a film, így 333-ra csökken a CSC-t vetítő filmszínházak száma.

Fel kell derítenünk persze, méghozzá kevéssé gyászhuszáros hangulatban, hogy mit művelt a film a héten, úgyhogy mialatt szól a Hollywood Bowl Rent-jének La Vie Boheme című dala, elvitorlázunk Új-Zélandra a Vörös Pillangó fedélzetén.


Az út első szakasza nyugodtan zajlik, a Mesélő izgatott, hogy vajon milyen számokkal találja szemben magát, az utasok bágyadt higgadtsággal és közönnyel veszik tudomásul, hogy a heti számos felsorolás nem marad el sajnos most sem. A nagy unalomban egyszer csak feltűnik az utasoknak, hogy a tenger vize háborogni kezd a vitorlásunk körül, az eget sötét felhők lepik be, villámok cikáznak a hajó körül és égzengés moraja rémíti meg a békés utazókat. A vízből pedig előbukkan egy három méter magas szörnyszülött, torzó arccal, polip-szerű csápokkal, szürke, sápadt bőrrel – emberi része mégis gyanúsan hasonlít a múlt heti Comic-Con alkalmával meggyilkolt egyik SWAT-os zsaruéra, akinek halálát végül is meg nem történtnek véltük. Most azonban eljött, hogy villámokat szórva szeméből bosszút álljon a Mesélőn, ki meggyilkolta.

A Vörös Pillangó vitorlája a villámló tekintettől lángra kap, az árbóc is komoly kárt szenvedett, a Mesélő szinte lebénult, nem képes újra beőrülni, nyilván hiányzik a megfelelő impulzus hozzá – ám a hajó már süllyedni kezd, az utasok felé vészesen közelít a lény, valakinek cselekednie kell mégpedig azonnal!

Ekkor leglazább utasunknak eszébe jut, hogy azonnal riasztani kell a Szellemet! Meg is történik, és első körben egy ugyanolyan kardot kérünk tőle, mint amilyet Baby Doll-ék használnak a Sucker Punch-ban – a kardot csak az használhatja, aki kellően ügyes és fürge hozzá, ennek a kitételnek a statikus, robosztus Mesélő nem felel meg, az atléta olimpikon LL viszont annál inkább! A Szellem nem veszíti el humorát a legdrámaibb helyzetben sem, így mikor LL megfogja a kardot, a ruhája is Baby Doll jelmezévé változik, amiért a Mesélő biztosra veszi, hogy bosszúállás következik rajta – de persze ezen nincs lehetőség rágódni, mert a szörny lecsapott, és elragadta a Szerkesztőt, aki képtelen védekezni!

LL egy nagy lendülettel felugrik, lendíti közben a kardot, lesújt és levágja a Szerkesztőt tartó csápot, mire a lény fájdalmasan felüvölt, villámot szór megcsonkítója felé, aki elugrik ez elől, viszont a villám útjába helyezi a kardot, a villám visszapattan, telibe találja a zombit, aki élettelenül ernyed el, legyen ez bármekkora képzavar is. Hogy meggyőződjünk arról, hogy többé nem zargat bennünket, LL belé döfi a kardot, mire a lény elporlad.

Az ég azonban baljósan fest, továbbra sem derül ki, marad a vészjósló sötétség, ami nem ígér sok kellemeset Új-Zéland egyébként festői tájain. Kikötés után első dolgunk megreparálni a vitorlást, nos a Mesélőről két mozdulat után felmérték az utasok, hogy ennek kapcsán kb több kárt okozna, mint hasznot, úgyhogy inkább varázslathoz folyamodtak és a Szellem segítségét kérték, aki 33 másodperc alatt újkori állapotába állította vissza hajónkat.

Új-Zélandon számokat kell keresnünk, a számok pedig az erdők legmélyén vannak elrejtve, ezt onnan tudjuk, hogy az égből a villámok gyanúsan csapkodnak az erdő mélye felé.

Azt már csak sejthetjük, hogy nem lesz egyszerű dolgunk… A sejtés valósággá válik, amikor az erdőbe érve egy újabb szörnnyel találjuk szembe magunkat. Ez a lény nem magas, csak széles, három méter széles, tapsa szélvihart gerjeszt, teste áthatolhatatlan, tömege miatt megmozdíthatatlan, ereje akkora, hogy könnyedén kitépett hat fát, amivel azon nyomban börtönt is képzett egy csomó utas számára. Úgy fest, csapdába estünk, gyanús viszont, hogy ez a lény is szürke, sápadt bőrű, valami árulás készülődik itt, mert rájövünk hamar, hogy ő meg a CC egyik szervezőjére hasonlít, ki szintén áldozata volt a múlt heti vérengzésnek.

Vajon, hogyan lehet legyőzni egy ilyen szörnyet? A Mesélő összes kreativitása amúgy is szegényes, na de most aztán végképp elfogyott a tudomány. Hacsak… hacsak nem lehet esetleg felbőszíteni! Először is, a Mesélő kiáll vele szemben, roppant súlyával fixen megáll a földön, eltesped, őt innen ki nem mozdítja semmi. A szörny elkezdi a két tenyerét egymás felé közelíteni nagy lendülettel, az utasok alig tudnak kapaszkodni a fákba, melyeknek már gyökerük is kilátszik a földből – a Mesélő is mozdul, a haja legalábbis, egyébként stabilan áll a lábán. Ez kezdi ingerelni a szörnyet, nagy hörgések közepette egyre nagyobbakat tapsol – a Mesélő eközben LL-t tartja, hogy ő ne szálljon el, szükséges, mivel a szörny elkezd fákat dobálni a Mesélő felé, amiket LL kardjával könnyedén elintéz.

A harc hevében leglazább utasunknak feltűnik a szörny piperkőc volta, ugyanis, gyanúsan ügyel a hajára. Ezt az észrevételt megosztja a Mesélővel, aki bambul és lövése nincs mit kezdjen ezzel az infóval, majd f.é. LL-hez fordul és kigondolják a taktikát: el kell terelni a szörny figyelmét, és megnyirbálni a haját! Ekkor jön képbe a Szellem, akivel elkészítettjük a CSC képes lenyomatát, vagyis: egy Zac Efron fotóalbumot, amit át kell adnunk a lénynek. A Mesélő a szűnni nem akaró széllel szemben odarepíti LL-t a szörnyhöz, ki gyorsan leteszi annak lábai elé az albumot, majd a szélben visszarepül az őt elkapó Mesélőig.

A szörny kinyitja az „ajándékot”, az első néhány oldalt bírja meglepően jól, aztán elkezd émelyegni, a 28. oldalnál rosszul lesz, roppant hasát fogja, ami rendkívül fáj már neki – ekkor LL odaoson, felugrik, és a karddal lenyisszantja a szörny haját! Aki ettől teljesen megőrül, fájdalmasan üvölt, süvölt, hangja rosszabb, mintha 100 tűvel szurkálnák az embert, végül elterül. Ekkor odalépünk hozzá és LL különös de szükséges kegyetlenséggel levágja a lény fejét.

A portengerből egyszerre egy ládika kerül elő – kinyitván aranyszínű számokból a következő van kirakva: 9 moziban 415 dollár! Ez nem utalhat másra mint arra, hogy Új-Zélandon a MAOW vetítésének 9. hetében ennyi pénzt hozott, és van ott még egy szám, egy összesítő: 94,159 dollár.

Ezért az infóért lazán megérte ennyit szenvedni. Ezt az utasok nem igazán gondolják így persze, szemmel láthatólag.

Ahogy haladunk beljebb az erdőben arra gondolunk, hogy immáron tényleg csak négy CSC szám van hátra, hiszen a hétfőtől csütörtökig tartó periódus számait kellene megismernünk. Ez vajon még négy torzó zombi jelent? És vajon e zombik a múlt heti áldozatok? Megtörtént volna mindaz valóban?

Nem sok időnk van mindezen gondolkodni, mivel egyszerre négy különböző zombi vesz körül bennünket: az egyik medveszerű, méteres karmokkal, négy mázsás testtel, öt méteres kiadásban, szürke színben, iszonyú morgással, a másik nyomaiban szintén egy CC nézőre emlékeztet, persze zombi testben ő is, állig felfegyverkezett rettenetes katona, aki a szamurájokéhoz hasonló öltözéket visel, feketét, ő csak két és fél méter magas, azonban színtiszta izom, és rendkívül mogorva, a harmadik zombi SWAT feliratú szakadt golyóálló mellényt visel pingvin-szerű testén, az előzőektől eltérően ő kimondottan kicsi, olyan egy méteres lehet. A negyedik ellenség a legtalányosabb, az egész teste szürkés-fekete füstből van, nem szilárd így, hangja sincs, a mozdulatai is némák, nem kelt semmilyen neszt.


És mind egyszerre támadnak! A medveszerű ellenség nekiront a Mesélőnek, kiderül, hogy mutáns is e zombi, ugyanis különleges képessége, hogy manipulálja bárki testsúlyát – a Mesélőnek vesztére felfelé növeli, épp csak kicsi, de ez a kicsi már elég ahhoz, hogy mivel szeretett számait veszélyben látja, nekiugorjon ellenfelének, a két tankszerű elem tehát egymásnak rugaszkodik és elsőre a zombi maga alá gyűri a Mesélőt.

Eközben a harc nem áll jobban a másik fronton sem: a pingvin-szerű zombi meglepően fürge, majdnem fürgébb, mint LL, ami nem jelent jókat, az állig felfegyverzett óriást igyekeznek fárasztani sok futással az utasok, ez beválni látszik mondjuk, mert az óriás fárad, a füst-zombi ellen pedig kieszelnek egy tervet, de térjünk vissza az első csata színhelyére: a medve-mutáns-zombi cinikusan beleröhög a Mesélő képébe, azzal, hogy soha nem lesznek övéi a számok!

Erre a Mesélő iszonyú dühbe gurul, mint tudjuk a düh megemeli az adrenalin-szintet, ami fokozza a fizikai teljesítőképességet, magyarul erősebb lesz a Mesélő, és felemeli a zömbit, lábra áll, miközben a zombit a levegőben tartja, majd erőből földhöz vágja, a nyomaték kedvéért, a teljes, megnövelj súlyával izomból ráugrik, annyi is lesz e zombinak.

Időközben LL kezd dőlőre jutni a pingvinnel, aki nagyon fürge, de nála nem fürgébb, vagy ha mégis, hát fineszesebb biztosan nem, így aztán: a pingvin üldözi a változatlanul Baby Doll-szerű magasugró atlétát, éppen is utolérné, sőt meg is teszi már, mire minden utas lélegzet visszafojtva figyel, ha LL elesik, elbukott a csata, de még a háború is, csakhogy ő, velünk ellentétben éppen arra számít, ami történt: abban a pillanatban, hogy a pingvin utoléri, felugrik hát és egy bámulatos hátraszaltóval a SWAT-pingvin mögé kerül, mire ez kapcsol és megfordul LL már vigyorogva lendíti a kardot és kettényisszantja ellenfelét, akiből a hamun kívül egy ládika marad.

A maradék két ellenfelet együttes erővel kell legyűrnünk. Az utasok kitalálják, hogy megkísérelnek a böhöm nagy katona érzelmeire hatni, ezért összeállítanak neki, egy fotósorozatot V-ről amint éppen Blondie-ként látszik, illetve a CSC könyv összefoglalóját. Amint a füst-szörny meglátja, hogy töhötöm társa katalógust lapozgat, odamegy hozzá, hogy megnézze mi az amit művel: a monstrum a képektől elpirul, és kellően érzékeny állapotba kerül ahhoz, hogy könnyekig meghassa a CSC sztorija, könnyi záporként hullnak a füst-zombira, aki felordít, paradox módon szabályosan égetik a könnyek, és mivel az óriás legalább annyira fura szerzet, mint Hagrid, sokáig könnyezi a sztorit és a Szépséget, a füst-zombi el is enyészik ezzel. A böhöm megkérdi megtarthatja-e a ládikáért cserében az albumot. Meglep mindnyájunkat, de persze igent mondunk, így ő sértetlenül távozik.

Az ég kiderül a Nap kisüt Új-Zéland felett, a háborút megnyertük, a zombik elintézve, jöhetnek a jól megérdemelt számok: A CSC e hét hétfőjén 51,760 dolcsit termelt 647 moziban, kedden pici csökkenéssel 51,555 dollár az eredmény, szerdán jócskán csökkent a pénz, csupán 45,195 dolcsi folyt be, a hét mélypontja pedig a csütörtöki nap volt, amikor 42,125 dollár folyt be csupán.

Szerencsére már csak a számos összesítés van hátra, szóval a 44 millió dolláros költségvetésű Charlie St. Cloud az Államokban 28 nap alatt 30,536,775 dollárt hozott össze, amihez társul megjelöletlen 25,790 dollár nemzetközileg, így az összesített bevétel 30,562,565 dollár volt egészen ezen hétvégéig, amikor is 333 moziban 211,000 dollárt hozott, amivel az összbevétel 30,774,020 dollárra nőtt.

Zac eddigi kétség kívül legjobb filmje, a Me and Orson Welles című történelmi fikciós dráma nemzetközi bevétele 762,435 dollárra nőtt.

Hogy mire véljük a mai zombitámadást és, hogy vajon mások is zombivá váltak volna? És egyáltalán van-e valami közük ezeknek a lényeknek a múlt heti meg nem történtnek gondolt vérengzéshez? Nos, talán az elkövetkezendő mesékből kiderül.

Addig is a kezdődő tanévhez minden érintettnek kitartást és nagyon sok sikert kíván a Mesélő, szóval csak ügyesen mindenki!

Jegyzi: Fant.
Forrás: BoxOfficeMojo 1 2 3; The Numbers.