Another Tale

Úgy másfél hónapja annak, hogy a II. Nagy Közös Mesét követően a mesék nyári szünetre vonultak, egyben ennyit kellett várni arra, hogy végre érdemileg legyen miről beszélni, helyesebben mesélni, hiszen e hétvégén érkeztünk el odáig, hogy Zac Efron új filmje, a leegyszerűsített című Charlie St Cloud végre debütált az amcsi mozikban! Ráadásként a Mesélő készül néhány meglepetés számmal is, nem feledve azt a filmet, ami tényleg kiváló volt.

És most: az utasok összegyűlnek, előveszik a lámpást, lefújják róla a két ujjnyi vastag port, néhányan köhögnek is ebből kifolyólag, a Fuvolás Lány is kifújja a hangszerből az összes beletelepedett koszt és port, kiporolják a szőnyeget, a porszívó ugyebár már nem elég hatékony, majd gondolkodnak. Mert ugye a lelkekben hihetetlen nagy és pozitív vihart kavart az a bizonyos sárkányos, harcolós, elmegyógyintézetes, harcos csajos, sötétséges film, azonban mégiscsak a CSC-ről lesz szó, úgyhogy hívják is a Szellemet – aki nagy álmosan megjelenik, nem is értik, még hálósipka is van a fején, és két macit szorongat, közlik vele, hogy a nagy nyári álomnak vége, itt az ideje elindulni, vízre bocsátani a Vörös Pillangót!

A Szellem nagyokat pislogva bólint, szép komótosan hozzálát a hajó kicsomagolásához, tudniillik, annak elkerülése végett, hogy az úgy járjon mint a lámpás, nagy-nagy ponyvákkal letakarta az előrelátó Szellem, most aztán ezen ponyvákat húzza le a hajóról. Az utasok eleinte jól szórakoznak a Szellem csigulásán, azonban ez egy ponton túl sok lesz nekik és zenét prezentálnak, hogy vegye fel azt a sebességet, ami normálisnak tekinthető, a zene a Rent musical Out Tonight and Another Day című dala – erre a Szellem összerakja a kirakót, leteszi a két maciját, betakarja őket egy piros sállal, majd iszonyú pörgésbe kezd – a Szőnyeget prezentálja a vitorlák helyére, fél kézzel megemeli a hajót, vízre helyezi, miközben matróznak öltözik, és rumot tart a kezében, nagy lelkesen betessékeli az utasokat, felvonja a hidat, megpörgeti az ujján a vasmacskát, tele tüdőből a szőnyeg-vitorlába fúj és már hasítja is a Csendes óceánt, mely most bizony az utasok nevetésétől és a Szellem parádéjától hangos. Egyszerre azonban az utasoknak feltűnő lesz valami: hiszen még ébren vannak! Mégcsak nem is álmosak! Valami nem stimmel! Hol van a Mesélő?!

Na, nem akkora a rémület, mint amekkorának tűnik leírva, persze, de azért csak jól jönne, ha már számokról van szó. LL felmászik az árbocra, onnan les, hátha kiszúr valami furcsát. Erre nem kell sokat várnia, hirtelen a hajó néhány száz méteres körzetében buborékokra lesz figyelmes, sűrű buborékokra méghozzá, és egy meglehetősen, nos, sajátosan mozgó személyre, ez nem lehet más, csak a Mesélő – hogy a szerencsétlen nehogy belefulladjon az óceánba a végén, az olimpikon atlétanő egy jól irányzott fejessel beugrik érte a vízbe és felvonszolja a hajóra.

Ott aztán a Mesélő lefejti magáról a búvár felszerelést és elmeséli az utasoknak, hogy mit is keresett az óceánban. Elővesz a zsebéből két miniatűr kincsesládát, kinyitja előbb az egyiket, és elmondja a történetét: Tajvan partjainál találta, mikor megküzdött a helyi félelmetes kalózbanda fejével, jelképezi az ország bevételét a Me and Orson Welles című filmből, május 29-június 06-ig összesen 2,748 dollár.

Elővesz egy másik ládikát is, mely valamivel nagyobb az előzőnél, ezt az óceán délnyugati részéről hozta idáig, egyenesen Új-Zélandról, ahol éppen a helyi maffiát számolta fel egymaga, maradandó sérüléseket okozva a maffiavezérnek és bezsebelve a legmagasabb állami kitüntetéseket, azok mellé e ládikát. Július 01-én nyitott a MAOW ott, tehát nagyon friss az adat, 19,702 dollárral 23 moziban. A következő hétvégén 24 moziban várta az érdeklődőket a film, akik mentek is és 14,365 dollárt hagytak ott a filmszínházaknak a MAOW miatt. A harmadik hétvége július 15-18-ig már 26 moziban érte a filmet, a csökkenés minimális, ilyen az, amikor egy igazán jó kis film önmagát adja el: 10,455 dollár a bevétel. Július 22-25-ig már a negyedik hétvégéjét töltötte Új-Zélandon a MAOW és a csökkenés most sem több 30%-nál, ami maximálisan jó eredmény, 7,133 dollár a bevétel, összesen egy hónap alatt itt 79,665 dollár a bevétel egy hónap alatt, ami nagyon rendben lévő egy olyan művészfilmtől, ami egy kis forgalmazó által van terjesztve és aminek tavaly november 25-én volt az amcsi premierje.

Ekkorra az összes utas bóbiskol, LL is komolyan fontolóra veszi, hogy lehet, mégiscsak jobb lett volna hagyni magától felkecmeregni a hajóra a Mesélőt, hátha megússzák, de hát nincs mit tenni már, jobb ha megkísérelnek hamarjában túlesni a dolgokon, úgy vannak vele, ez a sok kamu a számok közt biztosan azért van, mert túl sok vizet nyelt a Mesélő, valószínűleg még búvárkodni sem tud rendesen, valami az agyára kellett menjen.

Ki is kötnek NYC partjainál és szembesülnek vele, hogy bizony nem lesz egyszerű megszerezni a már elérhető számokat. Hatalmas áldozatokat kell hozni, úgy bizony. De mekkorákat. A Mr., akit csakhamar megtalálnak egy sztriptízbárba készülődik éppen, illetve pillanatnyilag csak arra, hogy ezen ötletét megossza a Szépséggel, mi pedig várunk, mert biztosan jó műsor lesz ez. Ennyire feszengeni nem láttuk még a Mr-t, úgy negyed órás divatról való értekezés és a Rent próbákról való érdeklődés után nagy nehezen rátér a lényegre, felvezeti a Szépségnek, hogy esetleg elmenne egy sztriptízbárba. Pillanatnyi csend következett, már felkészült mindenki egy hatalmas ordításra a vonal túloldaláról, ez azonban elmaradt, egy természetes okéval engedélyezte V a nem mindennapi kiruccanást, azonban volt egy feltétele. Z-nek magával kellett vinnie a Mesélőt is, és a bárban meg kellett ismerkedniük a kritikusok CSC-ről alkotott globális véleményével. Csak, hogy annyira jó azért mégse legyen.

A Mesélő persze egyből felvillanyozódott a nem mindennapi lehetőség hallatán – persze, természetesen a kritikák keltették fel ennyire a figyelmét, mielőtt valaki mást gondol, mondjuk a helyzet gyanús, mert beszerzett egy vadiúj parfümöt, meg a legjobb cuccát vette fel, de persze mindezt csak a CSC kritikák tiszteletére tette.

A bárban a Mesélő hamarjában rendelne valami jófajta italt, azonban elnézve az árak és a pénztárcája közti különbséget, végül az ásványvíz mellett marad, így hónap végén, bár megállapítja, hogy hónap elején sem lenne ez másképp, mindenesetre, hogy a látszat meglegyen, kér némi jégkockát is az ásványvizébe, úgy még be lehet kamuzni, hogy vodka mondjuk. A Mr. szolidaritásból úgyszintén ásványvizet rendel, ami azért is érthető, mert a kritikák úgyis kijózanítanák, ha bármi mást fogyasztana.

Ugyanis 74 kritika összegzése és a Rottentomatoes felhasználóinak véleménye alapján sajnos nagyon úgy néz ki, hogy a Charlie St. Cloud nem jó film. Sőt. A kritikusok véleménye alapján összességében 19%-on áll a film, a Tomatometer 26%-ot mutat, amik messze a legalacsonyabbak Z eddigi filmjeit tekintve. Hol van már a Me and Orson Welles elsöprő kritikai sikere?

A CSC-ről a rottentomatoes verdiktje a következő: „Zac Efron mindent belead, azonban a Charlie St. Cloud túl felszínes és émelyítő ahhoz, hogy sokkal többet nyújtson, mint látványosságot a rajongóinak.”

A kritikák általánosságban kiemelik, hogy Zac jó a filmben, nem vitatják, hogy tud játszani, azonban a film túlságosan is fókuszál rá, a kamera csak őt mutatja, illetve a filmben csak az arcok látszanak Z és a többi szereplő kapcsán.

A New York Observer kritikusa szerint például: „Zac Efron már bizonyította színészi értékét. De jobb filmeket érdemel, mint a Charlie St. Cloud.”

A Rolling Stone kritikusa szerint a CSC egy olyan rossz film, ami kapcsán jelezni kellene, hogy nehogy valaki jegyet vegyen rá, erre a – szavai szerint – Zac Efron főszereplésével készült émelyítő moslékra.

A Chicago Tribune kritikusa szimplán giccsesnek találta a filmet, míg a Los Angeles Times úgy tartja, hogy „A jó hír az, hogy Zac Efron folytatja a szériáját, nevezetesen, hogy minden filmjében egyre jobb, csak éppen nem kapott olyan szerepet, amiben lemérhette volna színészi képességeit.”

Így válhat tehát egy sztriptízbár kimondottan lelombozóvá Z-nek és a Mesélőnek. Persze amint kijönnek megpróbáltatásaik tovább folytatódnak, mondjuk, csak a Mesélőnek, Z-t kímélik az utasok. Akik kitalálják, hogy ha számokat akar a Mesélő közölni velük, akkor bizony újabb sportot kell kipróbálnia. A vízisít.

Egy nagy teljesítményű motorcsónak után kötik a sílécekkel felszerelt Mesélőt, hátára egy ejtőernyőt erősítenek, így lesz kombinatív a sportág. A motorcsónak beindul, benne az utasokkal, a Mesélő azon nyomban a vízben köt ki, több száz méteren át próbálja felvenni a fonalat, halad a csónak után, vonszolja a kötél, közben már mindenhonnan víz folyik ki, mire nagyon nehezen, talpra, vagyis lécre áll, ehhez kellett az is, hogy a motorcsónak a létező legcsigább tempót felvegye, olyan 10-15 km/h-val közlekedett, így aztán a Mesélő kezdi élvezni a vízisít. Igen ám, de a dolog nem ilyen egyszerű. Ugyanis a Mesélő egy szám alakú felhőt szúr ki az égen, ami mintha egy ötöst formálna. Hogy biztosabban meg lehessen állapítani, milyen számról is van szó, közvetlen közelről kellene megnézni. A motorcsónak felgyorsul, a Mesélő felemelkedik egészen, egyre feljebb, már eléri a felhőt, bele is kapaszkodik, amikor az utasok úgy gondolják, hogy ideje bosszút állni a sztriptízbárért, úgyhogy egészen lelassítanak, meg is állnak, aminek eredményképp a Mesélő élő ágyúgolyóvá, vízi bombává változik, és a szám alakú felhőt szorongatva teljesen súllyal és erővel becsapódik az óceánba! Annyi vizet termel ki ily módon, hogy az összes utas a csónakban tiszta merő víz lesz és már ők is az óceánban érezhetik magukat, mert a vízzel telt motorcsónak a szökőár miatt egyszerűen felborult.

Így mindenki a vízben hallhatja, meg mit is rejt a felhő pontosan: 5,615,000 dollár a pénteki nyitónap eredménye, 2.718 mozi műsorán. Ez több dolgot jelent, kezdi fárasztó meséjét a Mesélő: egyrészt a napi listán a 4. helyet szerezte meg a film, így nincs arra esély, hogy a box office lista élén nyisson a CSC, másrészt a három debütáló film közül a második Z filmje, az elsőtől nagyon lemaradva, illetve jócskán elmarad a 17 Again tavaly áprilisi 3.255 moziban termelt 9,417,156 elsőnapos dollárjától. De az is igaz, hogy ez az 5,615,000 dollár lényegesen jobb mint a másik szívtipró Robert Pattison idén márciusi Remember Me című filmjének 2.212 moziban első napon szerzett 3,567,535 dollárja. Ám Z-t magához érdemes mérni és tény, hogy az eddigi legjobb filmje a Me and Orson Welles, ami után jelentős színvonalbeli visszaesés az eddigi visszajelzések alapján a CSC, számok ide vagy oda.

Ekkor 32 vízipuskából száll a víz a Mesélő felé, hogy hagyja már abba a filozofálgatást és mondja az összesítést. Miután levegőhöz jut és kiköpi az összes vizet, ezt meg is teszi: A múlt évben debütált kritikailag rendkívül elismert Me and Orson Welles című független film nemzetközi karrierje szolidan beindulni látszik, az amcsiknál összehozott 1,190,003 dollár mellé eddig termelt 640,015 dollárt.

A pénteken bemutatkozott Charlie St. Cloud című dráma szombaton bevétel tekintetében visszaesett egészen 3,819,000 dollárra, melyet vasárnap, azaz ma még 2,677,000 amcsi dolcsi követett, és ha az extra-friss számokat összegezzük, megkapjuk a CSC amerikai nyitóhétvégéjét, vagyis 12,136,000 dollárt. Ez már igazán elemeznivaló adat! – így a Mesélő, ám látván az utasok dühödt reakcióját, gyorsan a búvár-felszerelése után kap és jövő hétre halaszt minden okfejtést.

Elmesélte: Fant.
Forrás: RottenTomatoes; BoxOfficeMojo 1 2 3 4 5.