Szikrázóan speciális

A mese bizony speciális dolog. Nem tudhatjuk mikor ér véget, csupán a kezdetéről tudunk meggyőződni. Ugyanakkor egy mese más szempontból is speciális lehet, hiszen lehetőséget teremt többféle dologra: általa kikapcsolódhatnak az olvasók, függetlenül hétköznapi helyzetüktől, lehetőség van esetenként erőt meríteni belőle, máskor erősíti pozitív szériánkat, megint máskor egyszerűen csak álomba ringat.

Egy fontos tulajdonsága azonban feltétlenül lehet, sőt mindenképpen van egy mesének: tanulsága van minden valamirevaló történetfolyamnak. Egy speciális mesének pedig speciális tanulsága és üzenete lehet – minderről később meggyőződhetünk.

Epilógusukhoz közelednek lassan a Vörös-Varázs utazási iroda szervezésében és lebonyolításában zajló, immáron megszokott, szokatlan kirándulások. Persze közel négy hónap egyöntetű diadalmenet után, mely egyöntetűség csak a mesekönyv speciális közösségét kiépítő Nagy Filmre vonatkozik – a mesékre magukra csak néhány történet óta esetleg; mindez maximálisan megszokott dolog, más kérdés, hogy ilyen epilógust kívánna magának úgy vélem minden film és mese a világon.

Ám mindehhez először el kell indulnunk valahogyan kishazánkból. Mi lesz a mai hívogató zene – erre a kérdésre a Nyomozó Szakosztály munkatársai mindmáig nem kaptak választ, amely azt jelenti, hogy a Fuvolás Lány jócskán meg akarja izzasztani Aladdint, gondolván, ha már teret ad történeteinek, küzdjön kicsit cserében a kedvenc témakörben. Így viszont ismét improvizálnunk kell. A mesekönyv fuvolás szerkesztőjét azonban nem olyan fából faragták, hogy elbizonytalanodjon mindettől, így az aktuális dallam Franz Schubert Trockne Blumen elnevezésű ciklusából egy fuvolára írt variáció. E ponton az olvasók megint párnáért nyúlnak, hiszen érzik, hogy hangszerismertető nélkül ma sem ússzák meg; node csak magukat hibáztathatják, mivel kérdésként merül fel, hogy mégis hogyan képzi hangszerén a mesekönyv szerkesztője a különböző hangmagasságokat. A Mesélő komolykodóan felvilágosítja az utasokat, hogy a különböző hangmagasságokat oly módon képezik, hogy a hanglyukak nyitásával-zárásával a testben rezonáló levegőoszlop hosszúságát módosítják, ami a hangszer csöve esetén mindig nagyjából a megszólaló hang hullámhosszának fele. A megfúvás módjának megváltoztatásával a rezgő levegőoszlopot másféle, egy vagy két oktávval magasabb hangnak megfelelő rezgési módok felvételére lehet késztetni, ezzel tovább bővítve a hangkészletet.

Miután tucatnyi párna vágódott a Mesélő fejéhez, melyek közül az első a hangszerestől magától érkezik, a szellem nagyokat nevetve megjelenik és újabb utazásra invitál mindenkit.

Mielőtt azonban elindulnánk, a dzsinn az utasok lelkére köti: A mesekönyv egészének olvasása és kommentálása során mindenki méltón viselkedjen ahhoz – int, hogy önmagunk anonim alteregójának megteremtése, bizony nem méltó viselkedés, nem lévén tollas senki háta.

Mindezen jószándékú tanácsok elhangzása után, a szellem mindőnket a szőnyegre terel és már indulunk is LL Amerikájába, ahol bár a DVD eladások számai nem publikusak még, ám az adott szó kötelez ígyhát az Oscar árnyékában némi statisztikát elő tudunk varázsolni az ingujjból a Kodak Színház bejáratában ácsorogva: a bemutatás esztendejében a G-besorolású filmek között a harmadik pozíciót érte el a High School Musical 3 – Senior Year című világraszóló alkotás, mindezt persze nem akárkitől tudtuk meg – maga Wolverine, akarom írni, Hugh Jackman közölte mindezt azon utastársunkkal, akinek immáron hivatalos papírja is van arról, hogy angolból nincs feljebb számára, LL-el természetesen. A színész pedig e témából igencsak felkészült, hiszen a zenés film történelmet író színészek lesznek partnerei a számára mai, számunkra holnapi rendezvényen. Mielőtt elindultunk benéztünk a próbákra, ahol az amerikai Aladdin és Jázmin hercegnő már javában dolgoztak az esti produkció tökéletesítésén – pusztán egy baráti integetésre volt lehetőségünk a feszes határidő miatt, majd az utasok érzékeny búcsút vettek az Oscar házigazdájától is és már szálltunk is tovább.

Mi már mint Brazília lehetne a következő célállomás a számunkra – a lakosok azonban teljesen megváltoztak a hatásunkra, jó értelemben persze: hatalmas pacsival üdvözöltek mindenkit, F.É-t kiemelten, hiszen a nemrégiben megrendezett Banán-díj átadó gála ötletgazdája volt, és akkorát még sosem lazultak, mint ott, így cserében egy fürt banánnal ajándékoztak meg minket – kiemelten kezelve legifjabb utasunkat, aki számára banánturmixal készültek. Búcsúzóul elmesélték, hogy ők még mindig a NKF hatása alatt állnak és nem akarják megunni, így vetítésének 17. hetében 658 dollárt bevételt realizálhattak a helyi laza mozik 5,577,583 dollárra növelve az összbevételt.

Most pedig irány a Fekete-tenger partja, utazunk Bulgáriába, ahol a Hét Rila tó-ban gyönyörködve megállapítjuk, hogy a közösség nekik is igen fontos, mivel 184 a 13. héten is leesett nekik a filmből, amivel az összbevételük 51,983 dollárra nőtt.

Belgiumban most az ország legalacsonyabb pontján, az Északi-tenger partján érdeklődünk a járókelőktől, hogy mégis, hogy állnak a mi filmünkhöz úgy anyagilag. Elmesélik, hogy összesen már 2,848,130 dollárnál járnak, ebből a legutóbbi, a 16. héten 1,819 dolcsit vállaltak.

Szikrázó kaland kedvéért addig az országig kell utaznunk, ahol a filmünk alcíme: Posledný rok – Szlovákiáig tehát. A helyieket bizony nem győzi meg a komolyzene ezúttal, hiába is próbálna a mesekönyv diplomáciában bajnok szerkesztője a szépérzékükre hatni így, be kell vetni hát Aladdint, aki kezdi már megszokni és elfogadni a szikrázások fontosságát, így átmegy keménybe mire a helyieknek megered a nyelvük, ömlik a szó és folynak a számok belőlük: 4,109 dollár a 12. héten, össz-vissz pedig 285,994 dollár a konkrét bevétel.

Újra szikrázni kell, ezúttal Szerbia és Montenegró a célállomás. A szerbek meglepően barátságosan fogadnak minket a Fuvolás Lány miatt, aki nemrég varázslatos koncerttel győzte meg jó szándékáról őket. 1,415 dollár a 11. héten és 40,626 dollár összesen a jutalom a közösségépítésért.

Mielőtt a lényegre térünk, villámgyorsan Nagy-Britannia felé irányítja a szellem a szőnyeget, ahol is megtudjuk, hogy 2008-ban a HSM 3 a 8. legnagyobb bevételt hozó film lett a maga 22,75 millió dolláros bevételével.


He’s a Pirate – szólaltatja a dzsinn egy másik Disney mese legfőbb témáját és már meg is érkeztünk Japánba. Kedvenc blogunk szerkesztője már köti is fel az egy hete vásárolt halálfejes fejkendőt, a zoknit pedig már az út eleje óta viseli így már totálisan teljes a kép. Mindehhez ezúttal szigorú arcot vág, kis mértékben még agressziót is erőltetve magára – ám ennek a japók nem dőlnek be, hatalmas nevetések és széles mosolyok közepette fogadnak minket, a fuvolás szerkesztőn a legnagyobb szeretettel mosolyognak csak, hiszen, mint jeltolmácsaink a mutogatásból megfejtik, ők sem hiszik, hogy tud agresszív lenni a diplomácia szelíd és szolid letéteményese. Persze tesztelni nem akarják (mit lehet tudni alapon) így rögtön beszámolnak arról, hogy a múlt hétvégi milliós kezdés az Aladdin és Jázmin iránt érzett legmagasabb fokú tiszteletük lerovásának kezdete csupán, szorgalmas emberek lévén nagy meglepetéssel készültek! 669,796 dollárt termeltek a második hétvégén, de ami ennél érdekesebb, az az, hogy február 9-13-ig 1,203,837 dollár volt a bevétel, így két hét alatt az összbevétel immáron: 3,162,951 dollár 196 mozi műsorán!

Összesítsük hazatérve e hosszúra nyúlt utazás számait: a nemzetközi bevételek még így a vetítések vége felé is az egekben vannak, köszönhetően elsősorban szorgos japán barátainknak, hiszen az elmúlt héten újabb 1,917,407 dollár csapódott az eddig is félelmetes számokhoz, a nemzetközi bevételt 158,188,214 dollárra, az összbevételt pedig 248,747,630 dollárra növelve! Dél-Korea meghódítása pedig még előttünk van!

Írta: Fant.
Forrás: IMDb; FlickFilosopher; BoxOfficeMojo 1 2 3 4 5 6 7 8.