A Richard Linklater rendezte Me és Orson Welles mindenképp az év tíz legjobb filmje közé tartozik
Nagyon vártam már, hogy megnézzem a Me and Orson Welles-t, de hogy őszinte legyek, egy kicsit aggódtam a nagy felhajtás miatt, mert gyakran csalódik az ember, ha úgy néz meg egy filmet, hogy világrengető dolgokat vár tőle.
Robert Egbert így jellemezte „Az egyik legjobb film a színházról, amit valaha láttam.” Az ilyen idézeteket általában tipikus kritikusi túlzásként fogom fel, de valójában nem jár messze az igazságtól. Ez nem azt jelenti, hogy a Me and Orson Welles jobb, mint a Mindent Éváért, azt viszont igen, hogy a Me and Orson Welles pontosabb képet ad egy színdarab elkészítéséről, mint a Mindent Éváért.
Mindent összevetve, mivel azóta, hogy a filmet először bemutatták Torontóban, csak jó dolgokat hallottam róla, az az érzésem támadt, hogy számomra teljes csalódás lesz. Ez a gondolat csak még nagyobb teret nyert a fejemben, miután egy forgalmazó sem vette meg a filmet.Most viszont, hogy láttam a filmet, nyugodtan átpártolhatok a másik oldalra!
Visszaemlékezve teljesen értelmetlen gondolatra támaszkodtam: az elvileg „független” cégeknek megengedni, hogy eldöntsék, milyen filmeket nézhetnek az emberek – mikor a nagy cégek őket befolyásolják a legjobban – teljesen abszurd!
Maga Orson Welles is ilyen problémákkal nézett szembe utolsó tíz évében, mint független filmkészítő. Csak nézz rá azokra a filmes cégekre, amelyek nem támogatnának egyetlen Orson Welles filmet sem, szóljon az bármelyik híres művéről, például a Diplomáciai védettség, Az álmodozók, a Lear király vagy a Broadway 39. utca.
Természetesen mielőtt megnéztem a Me and Orson Welles-t, tengernyi időm volt arra, hogy kritizáljam Welles 1937-es Julius Caesar-jának mindenféle feldolgozását, például Simon Callow részletes fejezetét a Road to Xanadu-ból, Richard France munkáját a The Theater of Orson Welles-ben, és John Houseman beszámolóját első kézből nagyszerű könyvében, a Run Through-ban.
Más szavakkal kifejezve, ha a film annyira pontatlan portrét festett volna Orson Welles-ről, mint ahogy Tim Robbins elrontotta a csalódást okozó Broadway 39. utcájában, vagy mint valamelyik tv rendező abban a szörnyű HBO filmben, az RKO 281-ben, teljesen felkészültem rá, hogy utáljam.
Ehelyett nagyon örültem, hogy a Me and Orson Welles ilyen pompás alkotásnak bizonyult, és teljesen pontosan bemutatta Welles Julius Caesar-ját!Ezelőtt a kedvenc filmem Richard Linklatertől a Visszajátszás volt. Most már 1937 New York City-jének és a Mercury Színház Julius Caesar-jának bámulatos restaurálása, amelyben Christian McKay alakítja hihetetlenül Orson Welles-t.
Valójában a Me and Orson Welles mindenképp az év tíz legjobb filmje közé tartozik, és nem hinnék a szememnek, ha nem jelölnék a Legjobb Film Oscar Díjára, ha egyszer tíz jelölt lehet.
Természetesen a kulcs, hogy a film jelölt legyen, mint legjobb film, az lenne, hogy elég színész lássa egyáltalán a filmet az Akadémiából. A Színészek vannak a legtöbben az Akadémiában, és gyakorlatilag ők határozzák meg a végső öt jelöltet. De idén, mivel a Me and Orson Welles egy Shakespeare dráma színpadra állítását mutatja be, és tényleg csakis a színészetről szól, nem tudnám elképzelni az Akadémia egyetlen tagjáról sem, aki miután megnézni, NEM gondolná úgy, hogy megérdemel egy helyet a TÍZ jelölt között.
Ezzel a bátorsággal véleményem szerint a Me and Orson Welles ezekben a kategóriákban lehet jelölt az Oscar díjátadón:
~~~~~~~~~~~~~
Legjobb Film: Richard Linklater, Marc Samuelson és Ann Carli
Legjobb Rendező: Richard Linklater.
Legjobb Adaptált Forgatókönyv: Holly Gent Palmo és Vince Palmo, Robert Kaplow regénye alapján.
Legjobb Mellékszereplő: Christian McKay.
Legjobb Operatőr: Dick Pope.
Legjobb Látványtervezés/díszlet: Laurence Dorman.
Legjobb Jelmez: Nic Ede.
Legjobb Vágás: Sandra Adair.
~~~~~~~~~~~~~
Eredeti kritika: Wellesnet.
Fordította: LinkLuvor.
12 megjegyzés:
Hú, ez aztán! Köszi LL!
Ami először eszembe jutott, hogy vajon mi lehet az a nagy felhajtás? Nem túl sok mindent tudtunk eddig mi a filmről, de ezek szerint odaát aki képben akar lenni az képben tud lenni és ez jó hír.
Maga a kritika szerintem végtelenül alapos, látszik, hogy a szerzője maximálisan otthon van a színházról szóló filmek világában. Borzasztó ígéretes ez a cikk, egyre jobban várom, hogy láthassam a filmet.
McKay-t mindenképp valami nagyobb díj jelöltjének várom, ezek szerint hozza azt, amit az előzetes alapján várunk tőle.
Egyébként emlékszünk, hogy a Bandslam-et a rottentomatoes a nyár 10 legjobb filmje közé sorolta, szóval szerintem jól állunk ilyen téren.
Egy buta kérdés: McKAy csak mellékszereplő?
Úgy tűnik hivatalosan igen. De tudod mi szokott lenni a verzióm erre :) Heath Leadger is "csak" mellékszereplő volt a TDK-ban. Mindegy minek nevezzük, de úgy tűnik, hogy a főszereplő Zac lesz.
Látta valamelyikőtök az Álom.net c. filmet?
Valahogy nem éreztem rá ingerenciát, hogy megnézzem a magam részéről :) De szerintem lesz olyan itt aki látta :)
Viszont tegnap este letöltöttem az Ufós filmet, majd egyszer megnézem és elmesélem mit gondolok róla. Ahogy belenézegettem hát nem valami megnyerő, de ha már annyi számot meséltem róla eddig, csak megnézem milyen.
Attól, hogy magyar, meg lehet nézni, lehet, hogy jobb mit az ufós :) Abba én is belenéztem, de nem bírtam még rávenni magam a megnézésére, pedig szemezek vele már egy ideje.
Szívesen:) És osztozom a véleményekkel, ez a cikk hatalmas, mivel egy Welles-szakértő írta. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy valóra válik-e az Oscar-os része.
És igen, Z nagyon jól döntött, hogy aláírt erre a filmre, de szerencséje is volt talán Linklaterrel kapcsolatban, úgyhogy most V-vel együtt sikerült kivívniuk a szakmai elismerést is, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar sikerül. Gondoljatok bele, mindkét filmet a HSM3 előtt forgatták még. Bár a MAOW-szel kapcsolatban nem volt kétségem, a Bandslam kellemes meglepetés, de tudjuk, hogy a promó miatt.
A TDk-s hasonlat itt szerintem teljesen helytálló.
Az Álom.net-et pár osztársam látta, nem voltak róla jó véleménnyel.
Fant, komolyan mazochista vagy :D
Mikor hallottam, hogy magyar pom-pom csapat??-ról van benne szó, hát meg volta véleményem, plusza a főszereplő csaj szem volt szimpi. De kellemesen csalódtam a filmben, sokkal rosszabra számítottam. Láttam mostanában 1-2 Hajrá csajok filmet is, na azokhoz viszonyítva is kész felüdülés :))
Igen, nagyon érdekes, hogy tényleg mindkettő a HSM 3 előtt készült. Viszont nagyon tanulságos annyiban, hogy mennyivel több volt bennük már akkor is, mint amit a HSM megkívánt, persze tudhattuk, de jó látni. Vagyis olvasni egyelőre.
B, nem a magyar filmektől viszolygok úgy általában, hanem konkrétan ettől a filmtől :) Lehet, hogy előítéletem van, de valahogy ez az Amerika-feeling egy magyar filmben, hát nagyon-nagyon erőltetett és szerintem izzadság szagú lesz a végeredmény. De nem zárom ki a lehetőségét, hogy egyszer megnézzem...
Annyira nem vagyok mazochista alapesetben, bár ha megnézem ezt is meg az Ufósat is akkor minimum valami veszélyességi pótlék járna érte :))
Nekem nem volt amerikás feelingem :) Az pedig kimondottan tetszett, hogy nem Bp-n játszódik a történet.
Azt hiszem a kritikát épp eléggé megdicsérte Fant, és tényleg mindent megillet, mert valóban nagyon alapos.
Ami engem is jobban érdekel belőle természetesen, azaz Oscar, és az, amit eszembe juttatott. Szerintem valamelyik korábbi kritikában lehetett, hogy csak az időzítésen múlik minden. Ha a díjátadó-szezonban jön ki a film, akkor egyértelműen van esélye. Ez ugyanolyan, mint szerintem akkor is volt hasonlatban a Gettómilliomos, hiszen az is egy aprócska, független film volt, de tökéletes időpontban jelent meg és esély sem volt a megállítására. Ha most novemberben megjelenik a MAOW, akkor februárig remek visszhangra találhat, és nem tudom, ahhoz majd látni kell a filmet, hogy mely kategóriákban lehetne nagyon erős, én úgy gondolom, hogy ha csak kevésbé is fogják szeretni a filmet, legjobb vágás, díszlet és operatőri munkában mindenképp ott kell lennie. Mármint ezek azok a kategóriák, amikre nem fektet az ember nagy hangsúlyt, de mi ismerjük a háttért, és anélkül se lenne a film az ami.
Csak attól félek, ha nem lenne a legjobb filmek között, máshova se igazán fogják berakni és értékelni, kiv. jelmez, mert ha megfigyeljük általában a fő-fő-ő kategóriákban ugyanazokat a filmeket nyomatják.
Nagyot jókat mondasz Ditta.
Én inkább egy dologtól tartok, elnézegetve itt az elmúlt hónapok eseményeit filmszinten, ez pedig az, hogy ha kevés nézőt fog vonzani esetleg a film, akkor ugyanúgy megijed a forgalmazó, mint az ismert esetekben és akkor egyszerűen nem lesz idejük felfigyelni rá azoknak, akik a jelölésekben részt vesznek. De ezt csak úgy zárójelben mondom, ne legyen így - nem is törvényszerű, mert a Gettómilliomos vagy még a Milk is jó példa. Mindkettő akkor lett nagy számos siker, miután a jelöléseket megkapták. És ebből a szempontból tökéletesen egyetértek veled, hogy könnyen meglehet, hogy a november vége egy teljesen jó időpont.
Mondjuk a másik ami eszembe jutott, hogy az is lehet, a limitált nyitás kapcsán, hogy speciálisan becélozzák a potenciális közönséget.
Az hogy ugyanazokat nyomatják: sajnos ez igaz, szerintem kicsit politika is olyan szempontból, hogy kinek vannak jobb kapcsolatai. Akinek a legjobb ismeretsége van, az zsebeli be a legtöbb jelölést. Vagy pedig kivétel ha van egy annyira erős alakítás, ami annyira egyértelműen figyelemfelkeltő, hogy egyszerűen kénytelenek jelölni.
Meglátjuk a filmet, igazán persze akkor lesz teljes a képünk, szeretném ha lenne Oscar jelölés, de azért kivételesen egy kicsit szkeptikus vagyok, nem a film színvonala miatt, hanem a zárt kaszt miatt, amit említettél.
Megjegyzés küldése