2009. okt. 18.

Somewhere Over The Rainbow

Lássuk mivel várja mai mesés utazásunk roppant kíváncsi, vagy inkább roppant lojális résztvevőit a Mesélő – nos hát, olyan sok új elem nem várható, ismét lesz egy kritika a Bandslam-ről, egy neves angol lap, a The Independent írása, meglátjuk Corbin Free Style című filmje hogyan nyitott az amcsi mozikban múlt hétvégén, tapasztaljuk, hogy az Ufós film túl van a nullán és észleljük, hogy az amcsik DVD vásárlós kedvükben voltak vizsgált időszakunkban – fontos további elem, hogy lesz némi extra-mesés rész is.

Ennyi felvezető után kezdjünk is neki, ezúttal nem várja meg a Mesélő, hogy Fuvolás Szerkesztőnk bedühödjön, inkább máris indulunk - „Na és a zene?” – kérdi a Fuvolás Lány – nos zene, lesz, lesz majd később, most speciális lesz. Erre kedvenc zenészünk egy fülsértően éles hangot varázsol elő a pikolóból, célja, hogy a lusta Szellem előmásszon a lámpásból. Elő is mászik, és jókedvében van, ad is egy pacsit a Szerkesztőnek, amiért ismét egyel növekedett a Fejek száma, immáron 31 fannal büszkélkedhet.

Elhatározzuk, hogy mai amcsi túránkat elhagyjuk – de nem maradunk kedvenceink nélkül, téren és időn kívül utazunk Vancouver-be, hogy Mr. és Miss Vancouvert elhozzuk a helyre, ami majdnem olyan, mint Kalifornia, Nyugati-part helyett Nyugati pályaudvar van itt – a magyar főváros Puskás stadionjában vagyunk mind máris először múlt szombaton, hogy mind együtt támogassuk Olimpiai Bajnok atlétánkat a csapatbajnokságban.

Miközben melegít, zene helyett a legfrissebb számokkal pörgetjük fel, mégpedig: október 06-12-ig a HSM 3 DVD/blu-ray eladási mutatói emelkedtek, 2,106 lemez kelt el, 37,533 dollár értékben – így aztán az összes eladott példány február óra 3,239,223 db.

A születésnapos fiatalember legutóbbi mozifilmje kapcsán meséli el szintén a DVD/blu-ray eladási mutatókat – itt is emelkedés volt október első hetében 18,889 példány kelt el belőle 384,266 dolláros bevételt hozva. Az összes eladott DVD/blu-ray a Megint 17 kapcsán a tengerentúlon 1,146,986 db.

A melegítőugrások, köszönhetően a Szépség eszméletlenül bájos szurkolásának, hibátlanul sikerültek, így aztán már jöhetett is a lényeg, tökéletesen működött minden – lehet, hogy azért is, mert időközben a Mesélő odaszólt, hogy a holtidőben akár pár számról is beszámolhat, így aztán inkább sikerült precízen minden. 55-nél a Szellem aktivizálta magát, digitális 5.1-es hangrendszert varázsolt a stadionba és megszólalt az Óz, a csodák csodájából Dorothy dala, mégpedig az Over The RainbowLeona Lewis előadásában méghozzá, miközben a Fuvolás Lány hasonlóan bájosan szurkolt, mint a Szépség, hiába a jó példa befogadókészséggel párosulva ragadós, és miközben a dal betöltötte a stadiont e magasság egy kisebb technikai bravúrral abszolválva lett.

Ekkor a verseny el is ért tetőpontjára, köszönhetően a versenybíró és a bemondó tevékeny együttes közreműködésének – melynek meglesz még a böjtje. Egypár technikailag ígéretes ugrás után, melynek folyamán az abszolút idegen 165-ös magasságot nem sikerült sikerrel teljesíteni máris emelkedünk a szivárvány fölé, ugrunk az időben néhány napot egészen e hét szerdájáig – nyárból télbe, egyedül az eltökéltség marad változatlan, szélvihar, nulla fok környéki hőmérséklet és havaseső ami vár ránk ma még.

A körülményeket bírni kell, márpedig ha valaki épp oly eltökélt, mint amilyen maximalista akkor ezzel nincs gond- több réteg védőruha és mire sorra került a vetélytársak fel is kényszerültek adni a küzdelmet, nekik sok volt ez így együtt, vezérszurkolóink lelkesedése mit sem csappant eközben, egyedül a versenybíró és a bemondó türelmetlenkedik folyvást, ezzel hergelve versenyzőnket, amit viszont az amerikai és a magyar Aladdin tovább nem tűr, mindkettőjüket berángatják a tér közepére és leglazább utasunk támogatásával az öt fokban egy szál alsónadrágra vetkőztetik a nem éppen sportemberhez méltóan kinéző és viselkedő két elemet, hogy onnan és úgy működjenek közre a továbbiakban – nos, egy szó nem hangzott el tőlük a továbbiakban, így aztán LL koncentrálhatott az Over The Rainbow alatt a 155-re harmadszor, sikerült is átvinni.

Így aztán a magasugrás extrém, esős verzióját ezüstérmesként zárta, legnagyobbat ugorva, önmagával végre teljesen megelégedve, saját árnyát átlépve, a Friedrich-féle módszer még nem tökéletes, no de majd itt a fedett pályás szezon kigyakorolni, így mellettünk már saját maga is büszke önmagára.

Úgyhogy ha már helyben vannak kedvenceink némi shoppingolás a jutalom – na ja, kinek, hogy a Mesélőnek ez a büntetés a túl hosszú mesék miatt – egy plázába térünk be és a Szépség vezetésével invázióra kerül sor – miközben azért elmeséli a legújabb kritikát:

Ismerkedjünk meg a brit The Independent Bandslamről írt kritikájával:

Emlékeznek az olyan filmekre, amiket még Cameron Crowe készített, és amilyenekben John Cusack szerepelt?” – kezdi kérdéssel véleményalkotását a szerző.

„Ha ezt a kettőt kombináljuk, megerősítjük egy pop-rock soundtrack-el, meghintjük egy csipet Disney-vel – akkor valami olyasmit kapunk, mint a Bandslam, Todd Graff szokatlan, de teljes mértékben elbűvölő meséjét a pancserek zenei diadalmaskodásáról.

Olyan ez, mint egyfajta visszatérés a ’80-as évekhez, csak jobb frizurákkal és Sony Walkmanek helyett iPod-okkal.” – tehát az időutazás folytatódik.

Lássuk, hogyan bontja ki a sztorit, minden spoiler nélkül:

„A középpontban egy klasszikus félénk, elhidegült fiatal, Will (Gaelan Connell) áll, aki az anyukájával (Lisa Kudrow) most költözött New Jersey-be, egyben új középiskolába került, ahol a fő esemény a Három állam bandáinak csatája, vagyis a Bandslam - „Mint egy MTV által finanszírozott nürnbergi per.” Will érdeklődése a zene iránt megszállott, de befelé forduló, össze van nőve az iPod-jával, a klasszikus rock és a reggae megszállotja, bizonytalan fejlődését David Bowie-nak írt ábrándos e-mail-jeiben boncolgatja. Nebáncsvirág státusza megváltozik, mikor a végzős ex-pom-pomlány, Charlotte (Alyson Michalka) a szárnyai alá veszi és kinevezi I Can't Go On, I'll Go On nevű zenekarának menedzserévé, és tanácsokkal látja el, hogyan udvaroljon mogorva osztálytársnőjének, Sam-nek (Vanessa Hudgens).” – Sa5m mogorvasága pedig mindenképp új elem a Szépség szerepei közt – no ezt csak azok kedvéért, akik most kapcsolódnának be a Bandslam-re várásba.

Most, hogy mindenki belerázódott a kritikába, hagyjuk is abba kicsit, Corbin Bleu Free Style című filmjének első amcsi számaiért. Az október 09-11-ig tartó hétvégén debütált mégpedig limitáltan, összesen pusztán 260 mozi műsorán – a nyitóhétvége bevétele 97,764 dollár volt, ami azért igen gyenge még limitált moziszám mellett is.

Ami újabb tény, aztán ki-ki eldöntheti mit is jelet neki, hogy a rottentomatoes-en, ami kritikagyűjtő oldal e film 31%-on áll, a kritikusok pedig 33%-os átlagot adtak neki. Csak, hogy ki ne menjen a fejünkből: a szintén alacsony bevételt termelő (jó, nem ennyire alacsonyt) Bandslam a rottentomatoes szerint 80%-os, a kritikusok pedig 89%-ra értékelik.

A Free Style aztán a héten még hozott a konyhára 42,760 dollárt, így csütörtökig a tengerentúli bevétele 140,524 dollár.

Mielőtt a kritikát folytatnánk, utazzunk egy gyorsat Németországba, ahol az Ufós film premierje az október 08-11-ig tartó mozis hétvégén volt, a termés 312 mozi műsorán 297,246 dollár.

Folytassuk akkor most az Independent Bandslam kritikáját, nézzük, mi a konklúzió a történetről:

A felszínen ez egy bájos, hagyományos gimis-románc történet, de a forgatókönyv (Graff és Josh A Cagan munkája) bölcsen visszatart attól, hogy túl korán állást foglalj. Például sosem tudod teljesen biztosan, hogy hősünk melyik lányba fog beleesni, a három főszereplő alakítása csak fokozza a bizonytalanságot.” – őszintén: Will dolga nehéz elnézve a két lányt – de komolyabbra fordítva: a Bandslam-ban semmi sem az aminek látszik – ugyebár.

Hudgens és Michalka eredetileg pop-sztárok, de mindketten nagyon édesen játszanak az újonc Connell mellett, aki olykor valóban emlékeztet a kevéssé jóképű (bár nem kevésbé megnyerő) John Cusack-re.” – ezúton üzeni a Mesélő a kedves londoni kritikusnak, hogy Hudgens nem popsztár, hanem színésznő, nincs harag, csak a pontosság kedvéért.

Így még jobban el tudjuk képzelni a jelenetet, amikor Will elviszi Sam-et a legendás new yorki punk klubba, a CBGB-be, ahol bejárják a használaton kívüli alagsori részt, melynek falai Patti Smith, The Ramones posztereivel díszítettek, e zarándoklatuk olyan mágikus aurát ölt, mint mikor a régész elájul a barlangrajzoktól.” – CBGB rocks! Többen kiemelték ezt a jelentet, mint popkulturális csúcs részt, kíváncsian várhatjuk.

Ez eszembe juttatja, miért csodáltam annyira Todd Graff korábbi Camp című filmjét, ami egy másik szertelen és különc musical, ami mások mellett Stephen Sondheim és Todd Rundgren előtt emelt kalapot. A film soundtrack-jének választéka egy újabb eklektikus mixe a nagyszerű (Bowie, Nick Drake) és az elhanyagolt előadóknak (a liverpooli Shack nevű banda 24 hours című remek dala), feltehetőleg ez inspirálta Will-t Charlotte zenekarának menedzselésekor, hogy átalakítsa a modern háromtagú bandát eléggé avitt kilenctagú, rézfúvós kíséretű zenekarrá.” – Legkedvesebb Fuvolás Szerkesztőnk, mint avatott zenész segíts – jól sikerült kiagyalni e szakasz magyarítását zene szakmai szempontból?

A rock iránti hivatásos rajongásával nem tudott volna valami kevésbé feltűnőt kitalálni?” – teszi fel a kötelezőnek vélt kötözködő kérdést a kritikus.

Az I Can't Go On, I'll Go On egy cool garázs-zenekarként indult, végül hangzásban olyan lett, mint a The Boston Pops. És ha már az I'll Go On-ról beszélünk, ez a film tényleg továbblép.

Miután a shopping túra véget ért, és a Mesélő nem látszik a szatyroktól, melyek közül egyik sem övé, ő csak hordár most, nézzük, hogyan is zárja kritikáját a szerző:

Mégis szeretem a Bandslam-et, mert: Graff nem csupán a kamaszkor érzelmi pusztításait, hanem a zenében, mint életet megváltoztató erőben való szenvedélyes hitet is csodálatosan ragadta meg.

Következzék a szokott klisé, picit hosszabbra sikerült e mese, mint a múlt heti, nem is rabolom az időt tovább, így hát:

A Zac Efron főszereplésével készült Megint 17 című film DVD/blu-ray eladásaiból származó bevétel 21,157,494 dollár – két hónap után.

A Bandslam című zenéről szóló ragyogó kritikai fogadtatású film bevételei a forrás bénasága okán változatlanok, csak az összbevételt mondom: 10,365,307 dollár.

Ashley Tisdale Ufók a Padláson című gyerekfilmje túl van a nullán, a számos oldal nem részletezi csak írja: az amcsi bevétel 25,000,021 dollár, a nemzetközi szám pedig október 12-ig 31,261,735 dollár, így a 45 millióból készült film összbevétele 56,261,756 dollár – bravó, épp ideje volt.

Corbin Bleu Free Style című filmjének összesített bevétele 715,771 dollár.

A XXI. század legnagyobb hatású musical-szériájának záró-akkordja a High School Musical 3 – Senior Year című Nagy Film DVD/blu-ray eladásokból származó bevétele: 58,150,670 dollár.

Írta: Fant.
Forrás: kritika; Independent.
számok; RottenTomatoes; The-Numbers; BoxOfficeMojo 1 2 3.

9 megjegyzés:

LinkLuvor írta...

Köszi szépen a mesét, az extra-mesés részt, a dalt, mindent:)

A Mr és Miss ellátogatása hozzánk tényleg mesés ötlet, ahogy maga az esemény volt:) Legalábbis az első, a másik egy másik műfaj:D

Holtidő meg az ilyen versenyeken elég sok van, ha jó a mezőny, de szerencsére aközben a csapatommal voltam, meg mozogtunk is, úgyhogy lemaradtam a számokról:D:P

Viszont az esős versenyen pont normális versenybírók voltak, egyik se szólt be, szerintem csodálkoztak, hogy bírhatjuk. De köszi a Mesélőnek, hogy elbánt velük a helyünkben:D

Amúgy fedett pályán remélem, nem kell a Friedrich-módszert alkalmazni, akkor nincs megszabva az ugrások száma szerencsére, csak CSB-n.

Szóval még egyszer nagyon-nagyon köszi a szezon itteni lezárását!:))

Most térjünk át a számokra, amiket elvileg nem hallottam: először is remélem, hogy lesz magyar adat, amiről beszélhetünk jövő héten.

Az a vicces, hogy gyakorlatilag a számos oldal bénulása addig fajult, hogy fogalmunk sincs, hogy alakulnak a filmjeink számai, legalábbis az ufós a múlthetihez képest meglepett.

A kritika pedig ismét jó választás, újabb bizonyíték a film minőségére ezúttal egy nagy nevű laptól.

b írta...

Én pedig üzenem a kritikusnak, hogy John Cusack jóképűségével nincs semmi baj! :))

Köszi a mesét :)

Fant írta...

Nagyon szívesen LL :) Örülök, ha sikerült úgy visszaadni az extra-mesés részt, hogy tetsző legyen :)

Hát a mesebeli versenyen valahogy összemosta az eső a bírókat a szép idős versennyel :))

Szóval fedett pályán nincs szabott ugrásszám. Akkor nem lesz gond várhatóan, ha a tendencia folytatódik :)

Magyar számok: na ezt én is őszintén remélem.
Az Ufós film hirtelen 10 milliós adatváltozását én sem tudom hová tenni, a számos oldalnál nem tudom mit művelnek - a vicces még az is, hogy a kirészletezésben nem látszik a plusz 10 millió, össze szoktam számolni direkt.

Örülök, hogy tetszett a kritika is, színvonalas írás volt. Köszi itt is a segítséget benne :)

Az üzenetet mesésen átadjuk a kritikusnak b :)) De azért próbálta menteni a helyzetet :))
Szívesen a mesét :)

Remélem holnapra lesz pár képünk is :)) Túl későn küldtem szerintem a szöveget Dittának, biztosan nem volt ideje már.
Így kicsit fura kép nélkül, olyan csupasznak tűnik az egész :))

Andi írta...

Sziasztok!

Köszönöm a Mesét :)

Jó éjt!

Fant írta...

Szívesen Andi :)

Én pedig köszönöm Dittának az illusztrációt :)

LinkLuvor írta...

Nem a fedett pálya miatt ugorhatsz bármennyit, hanem mert egyéni verseny, és a CSB-k inkább az idény végén vannak.

A fordot szívesen:)

Kép nélkül egész máshogy néznek ki a mesét, a kettő nálam már valahogy összenőtt, de szerencsére megoldódott a dolog:)

Fant írta...

Én is mindig el szoktam olvasni újra így is a meséket, sokkal könnyebben feldolgozható a jó képekkel, könnyebben ki is szúrom, ha hagytam benne gépelési hibát, tegnap őszintén bevallom, hogy nagyon nehezen tudtam végigolvasni még én is :) Ma aztán így képekkel már jól csúszott, egész más jelleget ad neki :)

;o) írta...

Arra vártaam, mikor adhatom ki magamból, ami Corbin Freestyle filmjéhez kötődve nyomja a lelkem.
Ugyebár mindenki tudja, hogy ezt a filmet még a HSM alatt, között forgatta.Már amikor először olvastam róla eszembe jutott, hogy bár a film eléggé tiniknek szóló limonádé, azért sokat lendíthetne még rajta, hogy éppen palettán van a nagysikerű HSM és a téma is örök a tiniknek, tehát tudnák miért szeretni.
Aztán meglepett, hogy valamikor tavaly év végén kezdték csak hivatalosan is kihozni, akkor már majd' 1 éve volt, hogy elkezdődött egyáltalán a forgatása.
Szóval szerintem ezt is elcseszték, jól odavertek neki, bár tudom, hogy egy film elkészítése még nem garantálja, hogy záros határiőn belül ki is kerül a forgalomba (ld. mennyit vártunk a MAOW-ra és még mindig nem tuti, hogy egyáltalán itt lesz).
Nagyon sajnálom, mert sokkal jobban örülnék, ha a kamasz gyerekeim inkább ilyen filmeket néznének, mint pl Transformers és társai.Ennek legalább van mondanivalója a fiataloknak. Ja bocs. Nagyon nagy hibája van: ebben nem gyilkolnak. Szzzzzz! Ezt kihagytam, hogy is lehetne sikeres.....
Elnézést, de ez még kikívánkozott.

Köszönöm a "sárga utat", amin vezetett a történet a számokhoz. Jó lesz-jó lesz, de egyre inkább úgy érzem, előre ittunk a medve bőrére bizonyos téren.
Ezen az UFO-s dolgon talán már nem kllene pörögni, csúfos véget ért ez is, nem hinném, hogy a filmtörténelemnek akár pizitív, akár negatív része lehetne. Annyira semleges, hogy az már fáj.
A közölt kritikákat tényleg jól kiszemelted Fant, izgalmasak és érdekesek
, de remélem még fogjuk őket újra venni, ha egyszer sikerülne a filmet megnézni.

Fant írta...

Nos ;o), egyet tudok érteni a Free Style kapcsán nagyon. De figyelj: volt ennek a filmnek az egy árva előzetesen kívül, amit leközölt a JJJ és más senki hivatalos médium, bárminemű promóciója? Mert szerintem semmi, már ezzel elszúrták, és még ha majd vasárnap publikussá teszem mindenkinek a film sorsát a mesében, hát nincs ok elégedettségre, finoman szólva.
De ezt a filmet nulla reklám kísérte, amit nem értek miért van. Nyilván nem Corbin a legnépszerűbb a HSM bandából, de azért ne vicceljünk 140 ezer dollár odaát, hát na. Érthetetlen. Akkor okosabb lett volna egyből dvd-n kiadni csak és tisztességes reklámmal felvezetni.

A MAOW mellett szegény kis Bandslam is jó példa, sokára került moziba az is. De a MAOW mint limitált premier még jobb példa persze.

Mostanában rengeteg gondunk van a promóció körül... Például láttad már a Bandslam soundtrack lemezborítóját itthon? Jól ismerjük a zenét, az már nem előre ivás, frankón rózsaszín a borító, ahhoz a zenei anyaghoz.

Az Ufós filmnek te soha nem fogsz megbocsátani, hogy létezik egyáltalán :)

Örülök, hogy tetszett a kritika, mindenképp újra kell olvassuk mindet ha egyszer végre látjuk majd a filmet, egyértelműen.