Somewhere Over The Rainbow

Lássuk mivel várja mai mesés utazásunk roppant kíváncsi, vagy inkább roppant lojális résztvevőit a Mesélő – nos hát, olyan sok új elem nem várható, ismét lesz egy kritika a Bandslam-ről, egy neves angol lap, a The Independent írása, meglátjuk Corbin Free Style című filmje hogyan nyitott az amcsi mozikban múlt hétvégén, tapasztaljuk, hogy az Ufós film túl van a nullán és észleljük, hogy az amcsik DVD vásárlós kedvükben voltak vizsgált időszakunkban – fontos további elem, hogy lesz némi extra-mesés rész is.

Ennyi felvezető után kezdjünk is neki, ezúttal nem várja meg a Mesélő, hogy Fuvolás Szerkesztőnk bedühödjön, inkább máris indulunk - „Na és a zene?” – kérdi a Fuvolás Lány – nos zene, lesz, lesz majd később, most speciális lesz. Erre kedvenc zenészünk egy fülsértően éles hangot varázsol elő a pikolóból, célja, hogy a lusta Szellem előmásszon a lámpásból. Elő is mászik, és jókedvében van, ad is egy pacsit a Szerkesztőnek, amiért ismét egyel növekedett a Fejek száma, immáron 31 fannal büszkélkedhet.

Elhatározzuk, hogy mai amcsi túránkat elhagyjuk – de nem maradunk kedvenceink nélkül, téren és időn kívül utazunk Vancouver-be, hogy Mr. és Miss Vancouvert elhozzuk a helyre, ami majdnem olyan, mint Kalifornia, Nyugati-part helyett Nyugati pályaudvar van itt – a magyar főváros Puskás stadionjában vagyunk mind máris először múlt szombaton, hogy mind együtt támogassuk Olimpiai Bajnok atlétánkat a csapatbajnokságban.

Miközben melegít, zene helyett a legfrissebb számokkal pörgetjük fel, mégpedig: október 06-12-ig a HSM 3 DVD/blu-ray eladási mutatói emelkedtek, 2,106 lemez kelt el, 37,533 dollár értékben – így aztán az összes eladott példány február óra 3,239,223 db.

A születésnapos fiatalember legutóbbi mozifilmje kapcsán meséli el szintén a DVD/blu-ray eladási mutatókat – itt is emelkedés volt október első hetében 18,889 példány kelt el belőle 384,266 dolláros bevételt hozva. Az összes eladott DVD/blu-ray a Megint 17 kapcsán a tengerentúlon 1,146,986 db.

A melegítőugrások, köszönhetően a Szépség eszméletlenül bájos szurkolásának, hibátlanul sikerültek, így aztán már jöhetett is a lényeg, tökéletesen működött minden – lehet, hogy azért is, mert időközben a Mesélő odaszólt, hogy a holtidőben akár pár számról is beszámolhat, így aztán inkább sikerült precízen minden. 55-nél a Szellem aktivizálta magát, digitális 5.1-es hangrendszert varázsolt a stadionba és megszólalt az Óz, a csodák csodájából Dorothy dala, mégpedig az Over The Rainbow – Leona Lewis előadásában méghozzá, miközben a Fuvolás Lány hasonlóan bájosan szurkolt, mint a Szépség, hiába a jó példa befogadókészséggel párosulva ragadós, és miközben a dal betöltötte a stadiont e magasság egy kisebb technikai bravúrral abszolválva lett.

Ekkor a verseny el is ért tetőpontjára, köszönhetően a versenybíró és a bemondó tevékeny együttes közreműködésének – melynek meglesz még a böjtje. Egypár technikailag ígéretes ugrás után, melynek folyamán az abszolút idegen 165-ös magasságot nem sikerült sikerrel teljesíteni máris emelkedünk a szivárvány fölé, ugrunk az időben néhány napot egészen e hét szerdájáig – nyárból télbe, egyedül az eltökéltség marad változatlan, szélvihar, nulla fok környéki hőmérséklet és havaseső ami vár ránk ma még.

A körülményeket bírni kell, márpedig ha valaki épp oly eltökélt, mint amilyen maximalista akkor ezzel nincs gond- több réteg védőruha és mire sorra került a vetélytársak fel is kényszerültek adni a küzdelmet, nekik sok volt ez így együtt, vezérszurkolóink lelkesedése mit sem csappant eközben, egyedül a versenybíró és a bemondó türelmetlenkedik folyvást, ezzel hergelve versenyzőnket, amit viszont az amerikai és a magyar Aladdin tovább nem tűr, mindkettőjüket berángatják a tér közepére és leglazább utasunk támogatásával az öt fokban egy szál alsónadrágra vetkőztetik a nem éppen sportemberhez méltóan kinéző és viselkedő két elemet, hogy onnan és úgy működjenek közre a továbbiakban – nos, egy szó nem hangzott el tőlük a továbbiakban, így aztán LL koncentrálhatott az Over The Rainbow alatt a 155-re harmadszor, sikerült is átvinni.

Így aztán a magasugrás extrém, esős verzióját ezüstérmesként zárta, legnagyobbat ugorva, önmagával végre teljesen megelégedve, saját árnyát átlépve, a Friedrich-féle módszer még nem tökéletes, no de majd itt a fedett pályás szezon kigyakorolni, így mellettünk már saját maga is büszke önmagára.

Úgyhogy ha már helyben vannak kedvenceink némi shoppingolás a jutalom – na ja, kinek, hogy a Mesélőnek ez a büntetés a túl hosszú mesék miatt – egy plázába térünk be és a Szépség vezetésével invázióra kerül sor – miközben azért elmeséli a legújabb kritikát:

Ismerkedjünk meg a brit The Independent Bandslamről írt kritikájával:

„Emlékeznek az olyan filmekre, amiket még Cameron Crowe készített, és amilyenekben John Cusack szerepelt?” – kezdi kérdéssel véleményalkotását a szerző.

„Ha ezt a kettőt kombináljuk, megerősítjük egy pop-rock soundtrack-el, meghintjük egy csipet Disney-vel – akkor valami olyasmit kapunk, mint a Bandslam, Todd Graff szokatlan, de teljes mértékben elbűvölő meséjét a pancserek zenei diadalmaskodásáról.

Olyan ez, mint egyfajta visszatérés a ’80-as évekhez, csak jobb frizurákkal és Sony Walkmanek helyett iPod-okkal.” – tehát az időutazás folytatódik.

Lássuk, hogyan bontja ki a sztorit, minden spoiler nélkül:

„A középpontban egy klasszikus félénk, elhidegült fiatal, Will (Gaelan Connell) áll, aki az anyukájával (Lisa Kudrow) most költözött New Jersey-be, egyben új középiskolába került, ahol a fő esemény a Három állam bandáinak csatája, vagyis a Bandslam - „Mint egy MTV által finanszírozott nürnbergi per.” Will érdeklődése a zene iránt megszállott, de befelé forduló, össze van nőve az iPod-jával, a klasszikus rock és a reggae megszállotja, bizonytalan fejlődését David Bowie-nak írt ábrándos e-mail-jeiben boncolgatja. Nebáncsvirág státusza megváltozik, mikor a végzős ex-pom-pomlány, Charlotte (Alyson Michalka) a szárnyai alá veszi és kinevezi I Can't Go On, I'll Go On nevű zenekarának menedzserévé, és tanácsokkal látja el, hogyan udvaroljon mogorva osztálytársnőjének, Sam-nek (Vanessa Hudgens).” – Sa5m mogorvasága pedig mindenképp új elem a Szépség szerepei közt – no ezt csak azok kedvéért, akik most kapcsolódnának be a Bandslam-re várásba.

Most, hogy mindenki belerázódott a kritikába, hagyjuk is abba kicsit, Corbin Bleu Free Style című filmjének első amcsi számaiért. Az október 09-11-ig tartó hétvégén debütált mégpedig limitáltan, összesen pusztán 260 mozi műsorán – a nyitóhétvége bevétele 97,764 dollár volt, ami azért igen gyenge még limitált moziszám mellett is.

Ami újabb tény, aztán ki-ki eldöntheti mit is jelet neki, hogy a rottentomatoes-en, ami kritikagyűjtő oldal e film 31%-on áll, a kritikusok pedig 33%-os átlagot adtak neki. Csak, hogy ki ne menjen a fejünkből: a szintén alacsony bevételt termelő (jó, nem ennyire alacsonyt) Bandslam a rottentomatoes szerint 80%-os, a kritikusok pedig 89%-ra értékelik.

A Free Style aztán a héten még hozott a konyhára 42,760 dollárt, így csütörtökig a tengerentúli bevétele 140,524 dollár.

Mielőtt a kritikát folytatnánk, utazzunk egy gyorsat Németországba, ahol az Ufós film premierje az október 08-11-ig tartó mozis hétvégén volt, a termés 312 mozi műsorán 297,246 dollár.

Folytassuk akkor most az Independent Bandslam kritikáját, nézzük, mi a konklúzió a történetről:

„A felszínen ez egy bájos, hagyományos gimis-románc történet, de a forgatókönyv (Graff és Josh A Cagan munkája) bölcsen visszatart attól, hogy túl korán állást foglalj. Például sosem tudod teljesen biztosan, hogy hősünk melyik lányba fog beleesni, a három főszereplő alakítása csak fokozza a bizonytalanságot.” – őszintén: Will dolga nehéz elnézve a két lányt – de komolyabbra fordítva: a Bandslam-ban semmi sem az aminek látszik – ugyebár.

„Hudgens és Michalka eredetileg pop-sztárok, de mindketten nagyon édesen játszanak az újonc Connell mellett, aki olykor valóban emlékeztet a kevéssé jóképű (bár nem kevésbé megnyerő) John Cusack-re.” – ezúton üzeni a Mesélő a kedves londoni kritikusnak, hogy Hudgens nem popsztár, hanem színésznő, nincs harag, csak a pontosság kedvéért.

„Így még jobban el tudjuk képzelni a jelenetet, amikor Will elviszi Sam-et a legendás new yorki punk klubba, a CBGB-be, ahol bejárják a használaton kívüli alagsori részt, melynek falai Patti Smith, The Ramones posztereivel díszítettek, e zarándoklatuk olyan mágikus aurát ölt, mint mikor a régész elájul a barlangrajzoktól.” – CBGB rocks! Többen kiemelték ezt a jelentet, mint popkulturális csúcs részt, kíváncsian várhatjuk.

„Ez eszembe juttatja, miért csodáltam annyira Todd Graff korábbi Camp című filmjét, ami egy másik szertelen és különc musical, ami mások mellett Stephen Sondheim és Todd Rundgren előtt emelt kalapot. A film soundtrack-jének választéka egy újabb eklektikus mixe a nagyszerű (Bowie, Nick Drake) és az elhanyagolt előadóknak (a liverpooli Shack nevű banda 24 hours című remek dala), feltehetőleg ez inspirálta Will-t Charlotte zenekarának menedzselésekor, hogy átalakítsa a modern háromtagú bandát eléggé avitt kilenctagú, rézfúvós kíséretű zenekarrá.” – Legkedvesebb Fuvolás Szerkesztőnk, mint avatott zenész segíts – jól sikerült kiagyalni e szakasz magyarítását zene szakmai szempontból?

„A rock iránti hivatásos rajongásával nem tudott volna valami kevésbé feltűnőt kitalálni?” – teszi fel a kötelezőnek vélt kötözködő kérdést a kritikus.

„Az I Can't Go On, I'll Go On egy cool garázs-zenekarként indult, végül hangzásban olyan lett, mint a The Boston Pops. És ha már az I'll Go On-ról beszélünk, ez a film tényleg továbblép.”

Miután a shopping túra véget ért, és a Mesélő nem látszik a szatyroktól, melyek közül egyik sem övé, ő csak hordár most, nézzük, hogyan is zárja kritikáját a szerző:

„Mégis szeretem a Bandslam-et, mert: Graff nem csupán a kamaszkor érzelmi pusztításait, hanem a zenében, mint életet megváltoztató erőben való szenvedélyes hitet is csodálatosan ragadta meg.”

Következzék a szokott klisé, picit hosszabbra sikerült e mese, mint a múlt heti, nem is rabolom az időt tovább, így hát:

A Zac Efron főszereplésével készült Megint 17 című film DVD/blu-ray eladásaiból származó bevétel 21,157,494 dollár – két hónap után.

A Bandslam című zenéről szóló ragyogó kritikai fogadtatású film bevételei a forrás bénasága okán változatlanok, csak az összbevételt mondom: 10,365,307 dollár.

Ashley Tisdale Ufók a Padláson című gyerekfilmje túl van a nullán, a számos oldal nem részletezi csak írja: az amcsi bevétel 25,000,021 dollár, a nemzetközi szám pedig október 12-ig 31,261,735 dollár, így a 45 millióból készült film összbevétele 56,261,756 dollár – bravó, épp ideje volt.

Corbin Bleu Free Style című filmjének összesített bevétele 715,771 dollár.

A XXI. század legnagyobb hatású musical-szériájának záró-akkordja a High School Musical 3 – Senior Year című Nagy Film DVD/blu-ray eladásokból származó bevétele: 58,150,670 dollár.

Írta: Fant.
Forrás: kritika; Independent.
számok; RottenTomatoes; The-Numbers; BoxOfficeMojo 1 2 3.