Richard Linklater rendező és a főszereplők, Zac Efron és Christian McKay beszélnek az új filmjükről, a Me and Orson Welles-ről.
Élőben kisebb. Ez mindig így van. Biztos hallottad a szóbeszédet, hogy milyen parányi Tom Cruise, Al Pacino és Sylvester Stallone valójában.
Zac Efron – egy porszem.
A híres szívtipró – 22 éves és mágnesként vonzza a tinik Twilight-hoz hasonló mértékű hisztérikus vonzalmát – az Austin-hoz szokott rendező, Richard Linklater és Christian McKay színész mellett áll. Így még ő is eltörpül.
A trió azért gyűlt össze, hogy beszélgessen az új filmjükről, a múltban játszódó megnyerő Me and Orson Welles-ről, ami péntektől látható a mozikban. Efron játssza a címben szereplő én-t, míg McKay varázslatosan és ijesztően meggyőzően alakítja Orson Wellest. Robert Kaplow regénye alapján a filmet az austini Holly Gent Palmo és Vince Palmo írta.
Térjünk vissza Zac-hez. (Türelem.) Szűk designer farmer, kockás vadnyugati inget, és fényes, hegyes, fűző nélküli csizmát hord, amitől még manószerűbbnek tűnik. Macskaszerű arca néhány helyen borotválatlan, mintha nagyon-nagyon próbálkozna. Régen hosszú haja már a múlté – amivel Troy Boltonként láthattuk a Disney High School Musical trilógiájában – kócosabb frizurára váltott.
Ahogy belép a szobába, Efron rápillant az iPhone-jára, és látjuk, hogy a háttér egy vintage kép Bruce Lee-ről, félmeztelen, izzadt, és verekedésre készül. Magyarázatot kérünk.
“Kiskorom óta az egyik példaképem, az ő filmjeinek is köszönhetem, hogy megszerettem a mozizást”, mondja Efron.
A színész, aki egy ezüst Szent Júdást ábrázoló medált is visel, amit a következő filmjében, a Charlie St. Cloud halála és életében is láthatunk rajta, elárul egy Bruce Lee idézetet, ami alapvető a karrierépítéshez: “A siker alapja az elkötelezettség és az önismeret.”
“Szerintem ez elég cool”, mondja Efron.
Az elkötelezettség és az önismeret lehetséges, hogy okai annak, amiért Efron úgy döntött, hogy főszerepet vállal a Me and Orson Welles-ben, egy kis költségvetésű, könnyű de élénk megformálása a hatalmas ambíciónak és tehetségnek, amely 1930 New Yorkjában Welles legendás Mercury Színházában hemzsegett. Efron Richardot játssza, egy tinédzsert, aki a színpad dicsőségére áhítozik, belebotlik Welles társulatába, és kap egy kis szerepet a színész-rendező forradalmasító Shakespeare-darabjában, a Julius Caesarban.
Efron játssza a főszerepet, de ha kicsit udvariatlan is, meg kell hagyni, hogy McKay Welles-ként lesöpri a színpadról ezt a fiatal előadót.
Ahogy ennek lennie kell. McKay, egy viszonylag ismeretlen angol színész, feléleszti Welles véget nem érő hősködését és hetvenkedését, nagyzási hóbortját és behízelgő bájának valamint doromboló megtévesztésének paradox keverékét. Hangja és testfelépítése is a fiatal Welles-re emlékeztet.
Kaplow segítségéve Linklater McKay-t 2007-ben találta meg egy Off Broadway darabban, az egyszereplős Rózsabimbó: Orson Welles életei-ben. Akkor egy kritika ezt írta McKay-ról: [McKay] annyira jól játszik, hogy úgy érzed, mintha magát Wellest látnád.”
A filmben ugyanez igaz rá, amelyről Linklater, McKay és Efron társaságában beszélgettünk múlt héten Austinban a film helyi premiere előtt a Paramount Theatre-ben.
American Statesman: (Linklater-hez) Mi vonzotta pontosan a film elkészítésében?Richard Linklater: Nem készítettem még filmet a filmkészítésről – pillanatnyilag nincs kész a saját verzióm az Amerikai éjszakára – de filmet készíteni egy színdarab próbáiról ugyanaz a kategória. Mindkettőben színészek szerepelnek, ütköznek a vélemények, és ebben a környezetben kell művészetet létrehozni. Mindez nagyon közel áll azokhoz, akik színházzal vagy filmekkel foglalkoznak. Ez közel áll az ember otthonához. És az ötlet, hogy építsük fel újra ezt a pillanatot egy kevésbé ismert Orson Welles-szel, aki 22 éves, nagyszerű kihívás volt.
Mindenképp lehet hátrányos is, ha olyan emberről készít filmet, aki később az egyik legnagyobb filmkészítő lett, mint Alfred Hitchcock-ról vagy Charlie Chaplin-ről.
Linklater: Ez az ijesztő része. Mert hogy lehet jól megcsinálni? Ez nagyon ijesztő. Igazából duplán ijesztő. Ott van Welles és Shakespeare. És nem csak Shakespeare szomszédságát, hanem Észak-Amerika történelmének legnagyobb Shakespeare-darabját próbálod lemásolni. Jó dolog olyan dolgokhoz vonzódni, amik halálra ijesztenek. De nem kezdtem volna el, ha nem találjuk meg Orsont. Mielőtt belekezdtünk volna a pénzügyi oldalába, vagy egyáltalán értesítjük a projetről a filmes világot, eldöntöttük, hogy megszerezzük Welles-t. Nem akartam folytatni anélkül, hogy pontosan és tiszteletteljesen tudjuk ábrázolni Welles-t. A bolygók felsorakoztak, mikor kaptam Robert Kaplow-tól egy e-mailt, amiben egy New York-I darabban ajánlotta őt.
(McKay-hez) Mennyire elbátortalanító ilyen bombasztikus, életnagyságánál nagyobb karakter alakítása, mint Welles?
Linklater: Christian-nek nem probléma. (Mindenki nevet)
Christian McKay: Ha megijedsz egy szereptől, állandóan a talapzatot bámulod és tátod a szád, akkor nem fogod eljátszani… Sok dolgot kellett megtudnom róla, hogy mit miárt csinált, amit át tudtam élni, és lehetővé tette, hogy a szemébe nézzek ahelyett, hogy egy elérhetetlen zseniként lássam. A 22 éves önmagamra vonatkoztattam. Attól tartok, pont olyan arrogáns és elveszett voltam akkor, mint ő. Ez egy csodálatos idézet Dylan Thomas-tól, hogy “Inkább lennék az, aki voltam, arrogáns és elveszett, mint ami vagyok, alázatos és megfontolt.” Akkor Rachmaninoff harmadik hangversenyét játszottam, és fontos döntést kellett hoznom. Mindezt magabiztosan a tudatlanságban. Aztán persze, mikor Orsont játszod első filmszerepedként, félreteszed a magabiztosságot a tudatlanságodban.
Linklater: Senki nem akar olyan Wellest látni, aki nem magabiztos. A kulcs Christian szerepében az, hogy önmagát is adja benne. Túlságosan szerény.
McKay: Nem, nem vagyok. Tényleg, ha magamat játszottam volna, vagy egy kicsit eltúlozva, nem jutottam volna ki a hotelszobámból. De ha Orson Wellest játszom, akkor nagyszerű!
Linklater: Christian-nek Welles-hez hasonlóan nagyon fiatal korában mondták, hogy zseniális. Túlságosan szerény. Ő világhírű zongorista, bejárta a világot. Ezt a hozzáállást magával hozta.
McKay: Arrogancia és hetvenkedés!
Linklater: Nem, nem, csak magabiztosság, hogy nagyon is volt rá lehetőség, hogy te legyél a film főszereplője.
McKay: Hiszek a sorsban, és abban is, hogy végzetes pillanat volt, mikor megkaptam ezt a szerepet. Nagyon régóta játszottam Orsont színpadon. De ott azt tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy esetenként legszívesebben egy tévé képernyőjébe vernéd a fejét, ha vele együtt vársz és megvárod őt – légy türelmes – és varázslattal jutalmaz meg. És mindig így tesz.
Hogy jött a képbe Zac Efron?
Linklater: Christian után a legbonyolultabb rész az volt, hogy találjunk valakit, aki eljátssza az ifjú Richard szerepét.
Zac Efron: Már ismertem Ricket és a munkáit, és nagyon izgatott voltam, amiért felajánlotta nekem ezt a szerepet. Sokkolt a hír. Azután, hogy befejeztem az akkori munkáimat, ez nagyon eredeti élmény volt. Úgy tűnt mintha az ő szavaival élve sorba álltak volna a bolygók. Úgy tűnt, ez tökéletes. Tudtam, hogy kicsit más lesz és kihívást fog jelenteni.
Azt mondtad, hogy eddig Richard az a karakter, aki a legközelebb áll a valódi énedhez. Ez a színházi hátterednek köszönhető?
Efron: Abszolút. Mindent át tudok élni, amin Richard keresztülmegy. Ez a valódi színház nagyobb változata. Számomra a színházban töltött tíz évem legjobb pillanatait foglalja magába ez a film. Nem volt ilyen eseménydús az életben, de ott volt, és ez volt a valóság. Magába szív ez a világ, a szerelmi kapcsolatokat is beleértve. Minden egyes darab készítésénél megtetszett az egyik színésznő. Nem lehet megállni.
McKay: Komolyan mint Szodoma és Gomora!
Egy ehhez hasonló kisebb, független filmet kiindulásként vagy kitörésként kezelsz mondjuk a komoly filmek világába?
Efron: Szeretném ezt gondolni. Szerintem ennek a filmnek a hangulata, jellege teljesen más.
Linklater: Ez olyan volt, mint egy amerikai indie és európai film keveréke – alacsony költségvetés és szigorú időhatárok. A pénzbeli támogatást európában kaptuk.
A filmben a nyüzsgő színtársulat igazi családi légkört teremt, az örömmel és a drámával együtt, amit ez magába foglal. Milyen nehéz volt ezt rendezőként megteremteni?
Linklater: Szerintem a családi légkör spontán alakult ki. A színészeknél ez a jellemző. Főleg, hogy olyan sokáig abban a színházban rekedtünk és szinte egymás mellett laktunk ugyanabban a hotelben. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk. A Mercury Színház hangulata pedig átvette az irányítást. Minden film őrületesnek tűnik, aztán ha közelebbről megfigyeled, csak egymást követő kis dolgoról van szó. Mindenki a saját dolgára koncentrál. Itt egy kicsit magukat kellett adniuk. A színészek múltbeli színészeket játszanak, akik szintén szerepet játszanak egy színdarabban. Szóval kicsit olyan volt, mint a tükrök terme. De ha belépsz, látni fogod, hogy varázslatos.
Fordította: LL.
Eredeti cikk: Austin 360.
1 megjegyzés:
Nagyon jó cikk, vannak benne rendkívül érdekes dolgok. Például nem is tudtam eddig, szerintem nem került szóba, hogy maga Robert Kaplow hívta fel Linklater figyelmét McKay-ra. Azért hatalmas ez szerintem, mert így aztán maximálisan az író elképzeléseinek megfelelően alakulhatott a film, hiszen a kulcsszereplőt ő nézte ki először.
Az, hogy McKay lesöpri Zac-et a filmben, az természetes és így kell lennie, ahogy a cikk is írja, ha nem így lenne, gond lenne, el kell homályosítsa, olyan a karakter, ez egyértelmű.
Azt sem tudtam, hogy McKay világhírű zongorista... hatalmas művész, nem gyakori azért, hogy mindkét pályán ennyire kiemelkedő legyen.
Az ő esetében abszolút helytálló a sorsszerűség említése, nagy utat jár be ugyanazzal a szereppel.
Z és a színésznők :) Hát igen, mintha egy filmnél is előfordult volna, akkor utoljára persze :))
Ez a film neki így is, hogy nagy díjakat nem nyer úgy néz ki, így is jelentős előrelépés, nem is hiszem, hogy nincs köze a Warner Bros-es szerződésének ehhez, egy ekkora stúdiónak látnia kell, hogy a tőle megszokottól eltérő szerepekben is teljesen hiteles Z, a MAOW erre tökéletes.
Szóval nagyon jó cikk volt, köszi, LL! :)
Amúgy a mese szövegét postáztam vasárnapra a Szerkesztőnek :)
Megjegyzés küldése