Nyakra-főre! :)

Tehát az úgy volt, hogy:

Még ma elindulunk, mivel amire készülünk az időt igényel, meg mégsem illik csak úgy odaesni vendégségbe ilyen messziről, úgyhogy miután landoltunk LA-ben, a hölgy utasok felkeresik a Szépség házát, aki örömmel látja őket vendégül egy éjszakára, a Mesélő pedig – bármennyire is szeretne – nem éjszakázhat ott, ő a Mr.-nél száll meg vasárnap éjjel, persze azért is, mert együtt forralnak valami ördögien gonosz tervet hétfőre.

Eljött a késő éjszaka és mindenki alszik már V házában – Z házában eközben lázas tervezgetés folyik, meg más is folyik, de persze csak diszkrét mennyiségben, az íze kedvéért. Az éj leple alatt tehát átosonnak V házába, miután Z bepötyögi a biztonsági kódot, mivel feltételezhetően egy olyan kaliberű ház már extra-riasztóval felszerelt, azután valamit matatnak közvetlenül a bejáratnál és a medence környékén – hogy pontosan mit, azt az éji sötétség fedi, legyen meglepetés, annyi biztos, hogy a néha fel-felvillanó lámpa fénye kaján vigyorokat fed fel, ravasz nevetéseket, annyi szent, hogy hadicsel készül. Mindössze két óra szükségeltetik ahhoz, hogy minden flottul a helyére kerüljön, aztán a két merénylő halkan visszasomfordál a főhadiszállásként funkcionáló házba, s mint ki jól végezte dolgát, aludni térnek.

Másnap aztán nem túl korán, hiszen valószínűleg a szabadnapján mindenki szeret jó sokáig aludni, no de olyan délelőtt fél 10 tájban már Z és a Mesélő felbukkannak V rezidenciájánál, a lehető legártalmatlanabb képet vágva – persze az utasok az ártatlan képvágásokat mindkét esetben eltérően értelmezik, Z ártatlan képétől mindenki elolvad, a Mesélőről egyből kiszúrják, hogy valami sunyisággal készül. Mindehhez hozzátartozik, hogy Z mint valami mesebeli herceg, ahogy illik, fehér lovon érkezik, míg a Mesélő, kímélendő a szegény párákat, egy komplett lovaskocsin jön, alapvetően néhány vödör is mintha kikandikálna a kocsiról.

A Mesélő azzal kísérli meg elnyerni a Szépség bizalmát, hogy elmeséli, hogy a sivatagban ilyesmivel is járnak még locsolkodni a hagyományt ápolók, összességében feelinges, mondja, a Szépség igyekszik megértő arcot vágni, de leszűrhető, hogy a fehér lovas megoldás jobban leköti – nem is értjük miért.

A lovaskocsit és a fehér lovat szépen leteszik a locsolók a ház előtt és várják, hogy szép lassan kiérkezzenek a hölgyek mind egy szálig. Fontos tényező, hogy legalább olyan 33 ◦C –os hőség van, ezért mindenki lengén öltözött és hát használatban van a V házához tartozó úszómedence is.

Elsőként a Fuvolás Lány merészkedik ki a házból, üde és friss, jó nagyokat lépdelve, átszökkelve a lábtörlőt egyből felül a medencébe vezető vízi csúszdára – el is csodálkozik és kérdi: „De hát… hol van erről a víz?” – ekkor aztán, mintha csak valami frappáns végszó hangzott volna el, egy emelő szerkezet a csúszda oldaláról magasra kiemel egy nagy-nagy vödör hideg vizet és mindet a meglepetten sikító Fuvolás Lányra zúdítja, aki aztán bele is huppan az óriási macival és egy méretes úszógumival felszerelt medence kellemes vizébe.

A két locsolkodó büszkén gratulál egymásnak, mikor az eddig a házban tartózkodó V kilép, hogy megnézze mi a zsivaj oka, ő bizony már rálép a lábtörlőre, mire közvetlenül felette a házból kinyúlik egy hajszálra ugyanakkora vödör, mint az előbb és tartalma mind rá zúdul, a meglepett utasok mind jönnek kifelé a házból sorjában, sokan rálépnek a lábtörlőre, mások a vízi csúszdát használják, de szárazon senki nem ússza meg, még LL sem, aki fineszesen megkísérli kicselezni a Mesélőt és Z-t, amikor távolról indítva egy végtelenül elegáns mozdulattal magasan és messze átugorja a lábtörlőt, ám a Mesélő szeme a pályán van, gyorsan kiszaladt időközben a lovas kocsihoz, és leemelt róla egy vödröt, így tartalmát reptében zúdítja az olimpikon atlétanőre, ki így nem kerülheti el sorsát és csurom víz lesz, természetesen a pihe-puha pázsitra esik, még mielőtt bárki szadizmussal vádolná a Mesélőt.

Persze olyanok is vannak, akik kiválóan szórakoznak, leglazább utasunk például háromszor áll sorba ilyen speciális locsolásért, ami lazulás abban benne van, és ezt jó mókának értékeli mesebelileg.

Már éppen felmerülne, hogy milyen egy illetlen banda a két locsolkodó, locsolnak nyakra-főre, bezzeg még egy másfél soros verset is restek kipréselni magukból, úgyhogy kellemes meglepetést készülnek okozni ők ketten, mert az éjjel – ugyebár azt mondtuk, más is folyt előző éjjel Z házában; hát verstanulás folyt, mégpedig magyarul, mi más? Van-e aki másra gondolt? Micsoda banda, kérem szépen, micsoda banda, a félmosolyokból ugyanis leszűrhető, hogy másra gondolt mindenki szinte.

És diszkrét mennyiségben, hiszen egy éjszaka alatt nem lehet magyarul megtanulni fél oldalas verseket – úgyhogy a következőt sikerült elsajátítani, kórusban mondják:

Locsolni jöttem, nem titkolom,
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom.
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.

Persze kicsit fura, előbb lő, aztán kérdez típusú dolog, nos de nem mindenben kell átlagosnak lenni – még ha igazán szúrós szemmel is néz minden utas. Kárpótlásul mindezek után a Szépség felajánlja minden utasnak, hogy mivel így eláztatták őket, nyugodtan válasszanak egy-egy ruhát a kollekciójából, amelyik tetszik, Húsvéti ajándék gyanánt odaajándékozza.

’Ehem-ehem’ – köszörüli meg a torkát a Mesélő erősen hajazva Roxfort gyűlölt főinspektorára, ’Jöjjenek a számok!’

Ajjaj, baj lesz, a Mr. szemei szikrát szórnak – mindenesetre a Mesélő csak belekezd: A Megint 17 DVD/blu-ray eladásai emelkedtek a március 08-14-ig tartó héten, tekintve, hogy 2,985 db lemez fogyott el, eredményezve ezzel 25,248 dolláros aktuális bevételt….

Ekkor a Mr. türelme elfogyott és elkezdett közeledni a Mesélő felé, aki pedig elkezdett hátrálni, mindez egyre gyorsabban zajlott, ezért a Mesélőnek már szaladnia kellett, elkezdte Z üldözni őt, a birtokon keresztül, a Mesélő persze nem adta fel: mindez azt jelenti – kiabálta lihegve - , hogy 2010. évben már 20,716 db eladott lemez van, ebből meg 301,448 dolláros bevétel!

Majd mikor elbújt az egyik fa mögé halkabban de nem kevésbé lihegve folytatta: Összesen már 1,461,067 db lemez fogyott és ebből nem kevesebb mint 25,412,717 dolláros bevétel keletkezeeeeeeeeeeeet…. – azért nyújtotta így el, mert Z észrevétlenül mellésomfordált és már majdnem megfogta, mire eszmélt – a különös fogócska az utasok legnagyobb derűjére folytatódott.

A Mesélő ismét lépéselőnybe került egy csellel és egyre nehezebben már, de zihálva mondta: A HSM DVD/blu-ray lemezekre térve, az van, hogy az előbbi időszakbaaan – ekkor át kellett ugrania és egy kisebb bokrot, amit egyikük sem úszott meg nyomtalanul, mármint sem a bokor, sem a Mesélő – 788 db lemez kelt el, amiből 13,624 dollárnyi bevétel jött össze, ezzel az idén már 9,345 db eladott lemeznél járunnnnk, eh – itt keresztülesett egy tuján – és 178,409 dollárnál. Összesen pedig – PLACCS!!! A Mr. utolérte a Mesélőt, teljes erejével taszított rajta, így előbbi belezuhant a medencébe, amiből az összes víz, az utolsó cseppig, úgy, ahogy van kiloccsant a zuhanás hatására - 3,278,213 eladott lemeznél és 58,990,248 dollárnál tartunk, sorolta dünnyögve, kényszerűségből vízköpőt játszva.

Az utasok pedig nagyon keményen és haragosan néztek rá, mivel az übercsobbanás következtében mindannyian újra csurom vizesek lettek – a Mesélő igyekezett ártalmatlanul mosolyogni és gyorsan

Kellemes Húsvéti Ünnepeket

kívánt mindenkinek!

Mesélő = Fant. :)
Forrás: The Numbers 1 2.