2010. máj. 9.

Bumm és bamm és csatt és reccs

Mondhatná a Mesélő, hogy teljesen tudatos és előre megfontolt szándékból történő, már-már mintha hónapokra előre ki lenne találva, az, hogy minden héten másfelé csaponganak a sztorik – de ez nincs egészen így, na jó, abszolút nincs így, esetleges az egész, de mindez ne tartson vissza minket attól, hogy elkanyarodjunk a múlt heti picit félelmetesebb sztorivonaltól és forduljunk valami vidámabb felé.

Ez a bizonyos vidámabb mesebeli számadó helyszín legyen most LA egy fiktív része, ahol egy kalandpályát kell teljesíteniük mindazoknak, akik némi számos infóhoz akarnak jutni, kíváncsiságból vagy szolidaritásból, netán némi csöpp kis cinizmus okán, úgyhogy hajrá.

Hogy miből is áll a kalandpálya – nos különböző mókás és veszélyes, szemet gyönyörködtető és rémisztő dolgokból, amik egyszerre lehetnek erőnlétet fejlesztők és teljesíthetetlen fizikai akadályok – mindehhez motivációs tényezőként a Szépség és a Mr. jelenléte valamint egy adag szokott szám párosul. Most, hogy eléggé bealudt mindenki, kezdjük el teljesíteni a pályát.

A Mesélő a legaktívabb versenyző és hát meg kell hagyni, a többi utas támogatja is ezen aktivitást, révén, hogy minél előbb keresztüljut, annál hamarabb túlesnek a számokon.

Egy laza 5000 méteres síkfutással kezdődik a pálya, a Mesélő ellenfelei antifan blogok versenyzői, akik alaposan bekezdenek, az első 100 méteren már vagy 20 méter a Mesélő hátránya, aki azonban a lassan járj, tovább érsz taktikát alkalmazza, így aztán a táv felénél már komótos tempójával előnyben is van – na jó, mondjuk el lehet képzelni, milyenek az ellenfelek ugyebár.

Így aztán meg is érkeznek a kalandpálya első kihívásához, minden egyes kihívás teljesítése egy adag számmal kecsegtet – ezt tegyük gyorsan hozzá, mondjuk ez egyértelmű. Szóval a Mesélő úgy van vele, hogy jó lenne most egy Vasember-páncél, mivel át kellene ugrani egy vízzel teli igen széles árkot, melyben egy termetes krokodil posztol, úgy, hogy aztán egy 2 méter 17 cm magasan elhelyezkedő kapaszkodósor első fokába csimpaszkodjon bele. Nos a feladat nem könnyű, ellenben csaknem teljesíthetetlen – ekkor azonban a krokodil elkezdi nyitogatni félelmetes száját és lendületesen kezd araszolni a szárazföld felé – így nem maradt más megoldás mint a cselekvés!

A Mesélő lendületesen nekiiramodik, nagy lépésekkel fut a hatalmas krokodil felé, az utsó pillanatban elrugaszkodik, ugrik vagy 2,5 centi felfelé, de az irányzék jó, mert pontosan a krokodil fejére lép a roppant súllyal, így azt dobbantónak használja, el is kapja a kapaszkodósor első fokát – mikor azonban mindkét kezével belecsimpaszkodik, a tekintélyes vastagságú fa megadja magát és kérlelhetetlenül eltörik, a botcsinálta kalandor pedig jókorát huppan.

De gyógyír a kellemetlen puffanásra az első adag számsor, miszerint április 19-25-ig a Megint 17 DVD/blu-ray eladásai csökkentek, összesen 596 db lemezt sikerült értékesíteni, méghozzá 7,366 dollár értékben – úgyhogy az idei összbevétel 27,590 lemez eladása után 376,749 dollár, ez pedig összesen 1,467,941 eladott példányt és 25,488,018 dollárnyi bevételt jelent.

A kalandpálya második akadálya egy szlalom verseny. Ami különlegessé teszi, hogy mindezt a jéggé vált pályaszakaszon, korcsolyával kell megtenni – a Mesélő maga helyett ajánlaná az utasok többségét, csakhogy a számok el vannak varázsolva, csak akkor mutatják meg magukat, ha a Mesélő teljesíti a próbákat. Nos, mivel nincs mit tenni, miután felelevenítette legutóbbi mesebeli találkozását a koripályával, feszengve és morogva korcsolyát húz, nagy esetlenül jégre lép – és abban a pillanatban jégre huppan, kár, hogy az ilyen szépen kivitelezett esést nem pontozzák, egy hetest megért volna. A szlalom annyiból áll, hogy a jégen el vannak helyezve különböző kincsesládák, melyeket körbe kellene siklani, és melyek telis-tele arannyal – ahány aranypénz van a ládában, annyi dollár a HSM 3 DVD/blu-ray aktuális eladás-bevétel mutatója.

Természetesen nem lehet estig, mármint másnap estig próbálkozni, kerek 2,17 perce van a Mesélőnek arra, hogy sikerrel vegye a négy akadályt – persze közben különböző gátló tényezők is szerepet kapnak, néha át kell lépni buktatókat, illetve a Szépség is látszólag a siker ellen van, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a legvonzóbb ruháját vette fel az alkalomra: úgy látszik, ő nem fázik a jégen. Bevallja, hogy nem is érti a Mesélőt, ő csak motiválni szeretné, hátha így gyorsabban megy a feladat teljesítése – na persze, csakhogy nem olyan egyszerű két dologra figyelni egyszerre, hm, de hát a számokért mindent.

A Mesélő nagyon begyorsul a korival, sebességét lassan a profi korizók is elismerő biccentéssel nyugtázzák, van viszont egy apró gond: a fékezés nem megy ennyire; száguld, megállíthatatlan és feltartóztathatatlan, a becsadódás elkerülhetetlen, mert a ládák is makacsul ragaszkodnak a pályán a pozíciójukhoz, így egyszerre – BUMM és BAMM és CSATT és RECCS: az első láda atomjaira hullik, a második szilánkokra törik, a harmadikból aprófa sem marad, a negyedik is úgy fest, mintha eleve is kandallóba készült volna gyújtósnak.

A Mesélő elterülve fekszik a jégen, néhány hadisérülést összegyűjtve, az egykori ládákból pedig kiömlött mind az arany. Pontosan 531 érme – ennyi az eladott példány, ez volt a néhai első ládában, a hajdanvolt második ládikóban április 19-25 feliratú érmék voltak szépen elhelyezve, melyek összege 8,624, a 2010. feliratú aranyok, melyek a harmadik ládában helyezkedtek el, darabra 14,141-en vannak, értékre pedig pontosan 264,900-at számolhatunk meg, ez pedig már az egyszervolt negyedik láda titka volt. A Mesélő kábaságában összeadogatja szépen az eddig csoportosított érméket és arra a következtetésre jut, hogy összesen 3,283,009 DVD-nek kellett fogynia, összesen 59,076,739 értékben.

Az utolsó próba már a Corbin főszereplésével látható, In the Hights című Broadway előadás számaiért megy – ez lesz a leghalálosabb próba.

Ugyanis változatlanul téli állapotok uralkodnak a pályán, most egy síléccel, na jó, kettővel kellene boldogulni, ami igen égető lenne - szó szerint, tekintve, hogy a pálya egyszer csak véget ér és a szakadékban egy hatalmas nagy sárkány várja, hogy megpörkölje mindazokat, akik oda leesnek. A véget érő pályaszakasz természetesen a sárkány után folytatódik, diszkrét 17 métert kellene átugrani a síléccel, ami nem feltétlenül nagy feladat, neki lehet csúszni, nagyon méghozzá, többtucat méteres a domb, amiről csúszni kell, csakhogy a Mesélőre kb többszörös gravitáció hat, tehát a feladat sikeres teljesítésének sansza a nullához tendál.

A Szépség ezúttal nem kockáztatja meg, hogy a Mesélőnek ne sikerüljön az ugrás, a héten látott bazi nagy kalapjában szurkol, amivel kis mértékben fel is bosszantja a Mesélőt. Az elszánás nehéz – a számok jók lennének, de az ugrás veszélyfaktora túlzott… Ekkor a mindenféle sportban jeleskedő olimpikon atlétanő lép oda a Mesélőhöz, némán elveszi a sílécet, felveszi, felmegy a dombra, nekilendül, csúszik… és miközben lazán átugorja a sárkányt, még meg is paskolja annak fejét barátságosan. Majd a Mesélőre vet egy ’Nem tudom, mit gondolkozol ennyit ezen, annyira egyszerű’ típusú pillantást.

Hát jó, elszánta magát a Mesélő és pingvin-szerű mozgással megindul felfelé a dombon. Felér. Felcsatolja a lécet. Furán nekilendül, csúszik, lendületet vesz, elrugaszkodik és esetlenül hadonászva a múlt mesében begyűjtött varázspálcával, felkiált: Protego! Bizony jól is jött a pajzsbűbáj, mert alacsonyan szálnak a pingvinek; forró helyzet volt, a sárkány nem spórolt a tüzes lehelettel – végül 17 centivel a 17 méteres szakadék vége előtt fogyott el a lendület, ami roppant kellemetlen, finoman szólva, gyorsan kellett valami csel: Invito túloldal! Hát öö – kegyes csalás, ha a hegy nem megy Mohamedhez típusú dolog, he-he. ’He-he!’ – visszhang, bár kissé szemrehányó az utasoktól, különösen azoktól, akiknek ötösön kívül más jegyük csak akkor van, ha valami félreértés történik, különösen a magasugró atlétanő vág elégedetlen grimaszokat, éppen ugrásban csalni, ráadásul olyan egyszerű volt.

Na de azért a kreatív megoldás jó pontként kerül elkönyvelésre, így a sárkány által felköhögött számokat az utasok megosztják a Mesélővel, az immáron kalapját a sárkánynak adományozó Szépség segítségével:

Amit az ásításokból ki lehet venni az az, hogy az In the Hights előadásra április 26-május 02-ig 8.177 néző váltott jegyet, méghozzá összesen 536,753 dollár értékben, aztán két ásítás közt olyasmi is elcsíphető, hogy ez olyan 76,1%-os kihasználtság. A totális bealvás előtt olyasmit tátognak az utasok, hogy mintha 11,549,084 dollár lenne az idei összbevétel, 150,428 jegy eladás után.

Más nincs is már hátra, csak az alvás, alszik a sárkány V kalapjában, alszik a Szépség, mélyen durmolnak az utasok, és belealszik a számolásba a Mesélő is.

És őszintén hatalmas elnézést kér a Szerkesztő is, de neki már az altató előtt sikerült elaludnia, ezért kell Nektek később álomba szenderülni. Ne haragudjatok, és az Alkotó, Fant se, a késői publikálásért!

Forrás: BroadwayWorld; The-Numbers 1 2.

3 megjegyzés:

LL írta...

Hatalmas mese hatalmas túlzásokkal persze, gondolva ezzel az ugrás bemutatására :D

Ezek a számok pedig igen lehetetlenül követik egymást, nem is értem :)

Ami mindenképp igaz marad viszont, hogy a Mesélő mindig nagyon elszánt, az utasok meg ágynak használják a szőnyeget és környékét :D

Fant írta...

Nincsenek is olyan nagy túlzások benne, simán lehetséges az ugrás, na nem a Mesélő részéről persze :D

Az utasok kénytelenek feltalálni magukat ha már ágy nincs vagy nem elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen elférjen rajta mindenki, ezt végül is be kell látnom :D

Ez már lassan számháború amúgy, arra jöttem rá, a számok csak veszik a helyet az agymenéstől, de azért tartják magukat :)))

Andi írta...

Sziasztok!

Köszi a mesét, én is jócskán bealudtam még a mese előtt - nem is értem, hogy történhetett :)) - és tartott egészen mostanáig :))
Megint hozta magát a nem kis számos agymenés :))