Mikor dübörög az AC/DC...

Tegyük most félre a pankráció múlt héten cincált kérdéskörét, persze, látványosan unalmas volt, hiszen szépen lassan a mesék törzsközönsége két elszánt és kitartó utasra redukálódik – csatlakozni bármikor lehet, hely bőven van mind a szőnyegen, mind pedig a Vörös Pillangóban, a mesekönyv pedig talán híradóból újra szellemmel töltött, közösségformáló bloggá válik a közeli jövőben – mindaddig is, bonyolódjunk bele mai életveszélyes kalandunkba.

Most aztán nincs mese, szükség lesz az új rekordra, majd a lazaságra, majd az erőre, mert valakinek az élete nagy veszélyben lesz ma.

Pedig minden olyan csendesen indult, a májusi napsütés és a levelet ontó fák beragyogják a vasárnap délutánt, a kellemes időben a LA-i óceánparton sétálunk, futunk, ki-ki kedve szerint, olyan helyen a sportolás is más, mint mondjuk teszem azt a Sivatagban, az utasok érdeklődve fogadnak néhány számot, mondjuk, hogy a HSM 3 DVD/blu-ray eladásai kissé visszaestek, mert április 12-18-ig 708 példányt sikerült értékesíteni, ezzel 12,670 dollárt bezsebelni, összesen 3,282,478 példányt eladni, ebből 59,068,115 dolcsit kasszírozni.

Most az gondolná mindenki, hogy a Mesélő átcsap patetikusba és valami andalító lágy zene szól, miközben a strandon elbóbiskolunk – hát nem, a hang ami sétára és sportra csábít bennünket nem más, mint az AC/DC Shoot To Thrill című számának taktusai, igazán jót lehet futni ilyen zúzásra, vízpart, napsütés, hétvége, Szépség, Mr, utasok, szőnyeg, minden van, ami egy családias délutánhoz kell.

Ekkor azonban hirtelenjében mintha önoltóval kiszívták volna a világosságot a kora délutánból - egyszerre komor hangulat és pánik lett úrrá a környéken mindenkin, majd hűvös, kellemetlen és ijesztő, ködszerű képződmény szállt alá a semmiből, elszívva mindenki életkedvét és boldogságát.

Néhány perc múltán ismét világosság lett, azt gondolta mindenki, biztos csak rossz álom volt az egész, gyorsan el is felejtenénk, amikor feltűnik valami. Pontosabban valaki hiánya. Bármi is történt, bárkik is érkeztek a sötétség és a köd leplének alatt, magukkal vitték a Szépséget! És ami a legrosszabb, az az, hogy fogalmunk sincs merre kellene keressük őket, a parti homokban nincs egyéb lábnyom csak a miénk.

Abban a bizonyos másik mesében otthonosan mozgó utasaink kikövetkeztették, hogy csakis dementorok rabolhatták a Szépséget, ennél már csak az rosszabb, hogy nincsen rá semmi garancia, hogy nem csókolják meg. A Mr. a felét sem érti annak, amit összehordunk logikázás címen, csak annyit vesz le, hogy valakik elrabolták a barátnőjét és meg akarják csókolni, már önmagában ez is elegendő ahhoz, hogy éktelen haragja gerjedjen és tettvágytól fűtve nekiiramodjon az ismeretlennek.

Ezt meg kell gátolnunk, ezért a hölgy utasok szebbnél szebb szavakkal kérik, hogy maradjon és főzzünk ki valami haditervet, a Mr. azonban hajthatatlan – végül a Mesélőn nem tud túljutni, megkerülni képtelenség, átugrani meg nem tudja, szóval marad és hallgatja a tervet.

Fontos, hogy a mesében a dementorok legyőzéséhez szükség van egy patrónusra, akitől megrémülnek és mindent hátrahagyva elmenekülnek – igen ám, de nekünk pálcánk sincsen. Hm, viszont van egy Szellemünk, ne feledjük, ezért ő aztán egy pálmafa ágát varázserővel ruházza fel, így a Mr. már eséllyel indul a harcba – illetve megyünk mind, mert mindenkire szükség van, külön legyőzhető mindenki, de ha összefogunk nincs jobb csapat. :)

Szerencsére hosszú az út – így aztán egy-két szám belefér miután megnyugodtak a kedélyek, puszta gondolatterelőnek csak: na szóval, a Megint 17 DVD/blu-ray eladásai mutatói szintén csökkentek, 622 db-ot sikerült eladni április 12-18-ig, amiből 7,257 dollár folyt be. Összességében úgy áll a helyzet, hogy 1,467,345 eladott példányon van túl a film és 25,480,652 dolláros bevételen áll – ebből az idén 369,383 dollár a termés, no és 26,994 eladott lemez.

Érdekes hozadéka lett a számsornak, nem fogadta közönségsiker, ellenben mindenki jóval dühösebb lett, mint előtte volt, ami nem kis szó, ha figyelembe vesszük, hogy a Mr-t például alig tudtuk visszafogni. Másfelől, hazudhatná azt a Mesélő, hogy ja igen, ez tudniillik szándékos volt, de igazság szerint érdekességnek szánódott a számsor, úgyhogy bősz hallgatásba merül.

A dementorok szerencsére ködfoltokat hagytak maguk után, így aránylag egyszerűen tudjuk követni a nyomukat. Eszünkbe jut, hogy nem lazsálhatunk, mivel ők lebegve közlekednek, jóval gyorsabbak, mint mi sétálva, azonban a szőnyeg és a Szellem nem segíthet nekünk, félő, hogy megérzik a varázserőt és megtámadnak bennünket, akkor pedig oda a meglepetés ereje.

Hosszas futás után, félmaraton biztos volt, a Mesélőnek minden baja is van már ekkor, ennyi futástól egyszerre, végre meglátjuk a tábort, ahol tanyát vertek. Fedezéket keresünk a környező erdőben és onnan figyeljük őket – meglátjuk V-t, amint fogságban van, de nem ül és nem fekszik, még ennyit sem engednek neki, hiába van mögötte egy jókora szivacs, ácsorognia kell órák óta, a szája be van kötve egy kendővel és három dementor őrzi, a helyzet kilátástalannak tűnik.

Ekkor Z előlép az erdőből és megindul határozott léptekkel a dementorok felé – azok hűvös nyugalommal fogadják és közlik vele, hogy jöhet még, de amint néhány cm-nél közelebb jön szemből a Szépséghez, aktiválódik az egész erdő szélességét lefedő energiamező, és működébe hozza a detonátort, melyet hátra, a kezéhez a kötöztek és a Szépség meghal.

Amíg a Mr. tétovázik, olimpikon atlétanőnk fejébe szöget üt a gondolat, látomásként hasít belé, hogy tudja a megoldást, azonban ehhez együtt kell működnie Z-vel, ez viszont feltűnés nélkül nem kivitelezhető. Előlép hát ő is az erdőből, a Mr. mellé lép, küld felé egy mosolyt, kezét maga elé emeli, majd megindítja a rohamot!

Nagy léptekkel és óriási tempóval fut a megkötözött Szépség felé, nem törődve az egyre közeledő dementorokkal – Expetro Patronum! – dörgedelmeskedik az ismerős orgánum, és a Z-nél lévő varázspálcából ragyogó fény kíséretében előtör egy hatalmas barna medve (aki feltűnően hasonlít a Mesélőre), rettentő külseje mellé iszonyú hang társul, és a dementorok hátrahőkölnek – ekkor éri el LL a néhány centis távolságot V-től, melyből már elrugaszkodik és felugrik, a 163 cm magas Szépség feje fölött egy centivel halad el és landol a szivacson.

Ekkor a dementorok semmivé foszlanak ijedtükben, azonban az energiamező és a bomba nem tűnnek el. A sikeres ugrás után még ott az amcsi filmek legnagyobb dilemmája: melyik drótot tépjük ki a robbanószerkezetből – a kéket, vagy a pirosat? Mind izzadunk és görcsölünk, tévedésnek nincs, nem lehet helye – ekkor leglazább utasunk az erőtér elől odakiált LL-nek: ’Lazíts, tépd a pirosat, az tuti lesz!’ Mindőnket meghökkent a laza határozottság, de mivel ismerjük őt, hallgatunk rá és LL egy hirtelen mozdulattal kirántja a piros drótot – és az energiamező eltűnik, a bomba szétesik, a Szépség megmenekült!

Mivel a hős elnyeri méltó jutalmát V a következőképpen cselekszik: miután egy röpke fél órára diszkréten elvonultunk az erdőbe és hagytuk őt a Mr-el ünnepelni megmenekülését; Z-t odaengedi a hölgyekhez némi beszélgetésre, a Mesélőt pedig ő maga foglalja el – méghozzá a Corbin Bleu főszereplésével a Broadway-n futó In the Heights musical számaival.

Csillogó hangján elmeséli, hogy múlt hét szerdától most szerdáig, vagyis április 19-28-ig 8.502 néző tekintette meg az előadást, átlag 71 dolláros jegyárak mellett, 79,1%-os kihasználtság mellett. Azt is elmondja, a Mesélő nagy gyönyörűségére, hogy 604.317 dollár volt a bevétel ebben az időszakban, a nézőszám növekedés 1,5%-os. 2010-ben összesen 11.012.331 dollár értékben adtak el jegyet az előadásra, melyet összesen eddig 142.251 néző tekintett meg!

A mesét Fant kerekítette.
Forrás: In The Heights; The Numbers 1 2.