2010. máj. 30.

No problem!

A héten kissé ismételten leültek az események, így a mesekönyv olvasói nagyon unatkoznak – erre abból lehet következtetni, hogy a Sivatagban keresik fel Gyereknapon a Mesélőt. Aki éppen rendkívüli elfoglaltságban van, hatalmasat alszik, 31 hangra ébred, követelik, hogy ébredjen fel – hoztak neki meglepetés ajándékot. Több se kellett a Mesélőnek, egyből kipattant a szeme, és érdeklődve bámulta az utasokat, mire azok elővettek három hatalmas lufit, melyek héliummal voltak megtöltve, pontosabban héliummal és még valamivel: számokkal, hát persze, mivel mással.

A Mesélő rögvest kinyújtja karjait a lufikért – hiszen mindőnkben ott él a kisgyerek – azonban az utasok rárivallnak: ’Csak nem gondolod, hogy ennyire egyszerű?!’ – vonják felelősségre. Hát de, a Mesélő gondolta, bár mondjuk, talán inkább csak remélte, őszintén szólva, mennyire jó is lenne, az utasok megjöttek, odaadják a lufikat, a Mesélő megszerzi belőlük a számokat, felolvassa azokat és itt a vége, fuss el véle. Jó, a Mesélő nem túl kreatív, de igaz, hogy ezen a rövidszámos korszakon már túl vagyunk, vagy másfél éve.

Ezért aztán az utasok a három lufit háromfelé eresztik fel a levegőben, azok csakhamar eltűnnek a horizonton, szóval a Sivatagról beszélünk még mindig, horizont egyenlő az a pont, ahol a síkságban összeolvadnak a dolgok, minden irányban iszonyú messze – a Mesélő megkísérelt az egyik lufira felkapaszkodni, el is kapta a madzagot, mellyel a lufi szája meg volt kötve, a lufi amúgy pingvin alakú volt, hajtogatták ilyenre, kapni ilyet nem lehet, erősen kapaszkodott bele úgy 20 másodpercig, tehát meglepően sokáig, végül be kellett látnia, hogy jobb ha elereszti.

De csak per pillanat, fizikailag, mert amúgy képtelen szabadulni a léggömböktől, már száll is fel a szőnyegre, mögötte az utasok és irdatlan tempóban elkezdi követni az eltűnt lufikat, igen, eltűntek, de a Mesélő és a számok közt különleges a kapcsolat, így aztán tudja merre kell keresni őket. Szállunk országokon át, kontinenseken át, megérkezünk Afrika déli részére, ahol is az első lufi rejtőzködik. Néznek is nagyokat a helyiek, életükben nem láttak még sem önjáró lufit, sem pingvint, ez a kettő így együtt különösen meghökkentő számukra.

Annyira, hogy elkezdik a lufit bálványként tisztelni, kikötik, bekerítik díszes fakerítéssel, befestik szépen pepitára, harci díszek kerülnek rá és a nap minden szakában két lándzsás őr vigyáz rá, miközben másik kettő legyezi, nehogy baja legyen a forróságtól. Ezek a tények bizony roppantul megnehezítik a lufi elkobzását, egyszerre négy embert kellene kicselezni, ami bőven meghaladja a Mesélő képességeit, így is úgy kellett lebeszélni arról, hogy csak úgy rárontson az őrökre és erőszakkal vigye el a lufit.

Az utasok fejéből aztán kipattan az ötlet, ami megoldást jelenthet: mivel tiszta, hogy figyelemelterelésre van szükség, néhányan beöltöznek hastáncosnőnek és a fuvolán keleties dallam szól, az újdonság pedig igazán elvarázsolja a két őrt, és szájtátva bámulják a hölgyeket, egészen elfeledkezve a bálványként imádott lufiról. Eddig jó, azonban még mindig ott a két fő, akik legyezik, ők vérmesebbnek bizonyulnak az őrüknél, és bizony, őket hastánccal nem fogják meghatni, lévén maguk is hölgyek, tehát kell valami más csel.

Szerencsére Afrika meglehetősen egzotikus hely, sokféle növény, gyökér, egyéb természeti kincs megtalálható, ezért az utasoknak támad egy ötletük: készítenek Százfűlé-főzetet, megitatják a Mesélővel, akit így Zac Efronná változtatnak. A Mesélő elég bizarrnak tartja az ötletet, de hatalmas áldozatot vállalva, nagy dünnyögve vállalja, hogy elfogyasztja a főzetet. Mikor nagy nehezen legyűri, a transzformáció tökéletesen sikerül és megbizonyosodhatunk arról, hogy a Mr. a világnak is e táján is hallatlan népszerű, mivel a legyezőt rögtön eldobják, a bálványról megfeledkeznek és azonnal az ál-Mr. felé fordulnak csillogó szemekkel.

Ezt kihasználva az ál-Mr. rögtön megfogja a lufit – ám az afrikai fanok újabbakat csődítenek oda és már két tucatnyian rohannak a vélt Mr. felé, így a Mesélő jobbnak látja sürgősre venni a dolgot, szalad az afrikai sivatagon keresztül, mögötte száll a lufi a Megint 17 DVD/blu-ray számaival, előtte az utasok, már hozzák is a szőnyeget, szálljunk fel gyorsan, mielőtt a hálás rajongók szeretete terhessé válik kissé – a lényeg, hogy egy lufi megvan, mikor mindhárom meglesz, egyenként kibányásszuk a számokat belőlük majd.

Folytassuk a kalandot, a beépített radar szerint az Államok területén tartózkodik a második léggömb, benne a HSM 3 DVD/blu-ray adataival. Érdekes módon egy atlétika versenybe csöppenünk, ahol a lufi a különdíj. Logikusan az következne, hogy a mesekönyv olimpikon atlétanője versenyezzen a lufiért, azonban ő kiköti, hogy ez egy összetett verseny, ha nem tűnt volna fel, max egy számban indul, a többi a Mesélő dolga, ha annyira akarja a lufit.

Persze a vállalt magasugrást óriási fölénnyel nyeri, ami demoralizálja mint az ellenfeleket, mind pedig a Mesélőt, akinek valami hasonlókat kellene bemutatni – először 200 méter gáton… Eleve igencsak kilóg alkatilag a mezőnyből, de láttunk már csodákat ugyebár – nahát csoda most nem történik, elstartol a mezőny, az első gátig tartja magát a Mesélő, az gáthoz érve azonban felméri, hogy az átugrásához több kellene a csodánál is, így egyszerűen átgázol rajta, mire a gát eltörik háromfelé. Viszont nem veszít így túl sok időt, így egálban van a többi versenyzővel, igaz, speciálisak a módszerei. A táv felénél át tudja ugrani az első gátat, amit komoly elismeréssel nyugtáznak az utasok, csakhogy ez így lassú, de nem baj, küzd és a táv végére egy valamiben világrekordot ér el: soha nem volt még ember, aki a gátak 90%-át porrá zúzta volna, vagyis a Mesélő a legtöbb gátat elpusztító versenyző ever.

A következő próba a távolugrás. Látván a véghezvitt pusztítást, a szervezők három számban maximalizálják a versenyt. Tehát távolugrás: nekifutás olyan amilyen, de egész jó a tempó, szalad, mint az őrült, a deszkához érve dobbant, ekkor már sejteni lehet, hogy gondok lesznek, mivel a deszka kettétört, előrelendül a levegőben, száll vagy másfél métert, aztán rettentő puffanással becsapódik a homokba – hasonló volt, mint egy hangrobbanás, ami valahol a légkörben történik, és amit mi a földről szemlélünk, meg is lett az eredménye, mert újabb világcsúcs: a legtöbb homokot kiszóró versenyző ever. Miután a kráterből kimászott és miután a nézők és az utasok magukhoz tértek a nevetésből, díjkiosztásra kerül sor. A magasugrásért egy különleges aranyérem jár, nem is érem, hanem egy aranyból formázott medve, na jó, medvebocs. A különdíjat pedig megkapja a Mesélő, vegye, vigye, legyen vele boldog, nem is értik a nézők, hogy lehet örülni ennyire egy léggömbnek. Hát, csak tudnák, hogy különleges lufi.

Most, hogy a HSM 3 hazavihető verziójának mutatói is nálunk vannak, repüljünk Dél-Amerikába, egész pontosan brazil barátainkhoz. A helyieket leglazább utasunk régi barátként üdvözli, és a maguk közt kifejlesztett laza köszönési formával köszöntik egymást. Mivel jeltolmácsként csak ő ért a nyelvükön, leglazább utasunk megérteti a brazilokkal, hogy egy léggömböt kutatunk, ami unalmas számokat tartalmaz. A brazilok rögtön levágják a szitut és rámutatnak két megtermett gorillára, akik rács mögött őrzik a különös lufit, azt mondják, ha meg tudjuk szerezni tőlük a lufit, akkor hát vihetjük nyugodt szívvel, békében.

No problem!’ – vágja rá magabiztosan laza utasunk Megfog két nagyobbacska banánt és elindul a gorillák felé, akik nem tűnnek valami barátságosnak. Azonban amint meglátják, hogy valaki fesztelenül közeledik feléjük és még banán is nála, és még barátságosan is szól hozzájuk – láss csodát, abban a pillanatban aprócska majmocskákká változnak és jóízűen elmajszolják a banánt. Örökbe is fogadja őket jelképesen leglazább utasunk, hálából a helyiek neki ajándékozzák a lufit, tele az In the Heights Broadway előadás bevételi mutatóival.

Miután elbúcsúztunk a braziloktól hazafelé vesszük az irányt – a Sivatag felé. A rekkenő hőségben egy medence partján igyekszünk elviselni a sivatagi nyarat, mikor is elkezdődik az igazi Gyereknap, a Mesélőnek legalábbis. Megvizsgálja a pingvin alakú lufit, a Megint 17 számaival, megállapítja, hogy átlátszó a léggömb és egészen kiolvashatóak a számok: május 10-16-ig 761 példányt adtak el az üzletek, ami megint emelkedés, ebből aztán 7,956 dollár bevétel származott, az idén így már 29,253 példány kelt el, befolyt belőle 395,135 dollár. Látszik még az is, hogy 1,469,604 példány kelt el 9 hónap alatt és mindösszesen 25,506,404 dollár.

A második léggömb is átlátszó szerencsére, ebben az áll, hogy a HSM 3 DVD/blu-ray eladási mutatói szintén emelkedést mutatnak, amennyiben május 10-16. között 674 példány kelt el belőlük, 12,045 dollár értékben. Aztán: az idén elkelt eddig 15,798 lemez, az ebből származó bevétel 292,581 dollár – mindösszesen pedig 3,284,666 lemezt adtak el, az összbevétel ebből már 59,104,420 dollár. Ne feledjük, érdekességképp, hogy a film költségvetése összesen 11 millió dollár volt annak idején.

A harmadik lufiban látszódik, hogy Corbin Bleu augusztus 17-ig hosszabbított a Broadway-n az In the Heights előadásban, annak örömére láthatóak a legfrissebb az előadás számai is: május 17-23-ig 8.429 néző látta az előadást, úgyhogy 584,724 dollárnyi bevétel jelentkezett ami 0,7%-os növekedés az előző héthez képest és 78.4%-os kihasználtság. Összesen 2010. évben az előadást 175,104-en látták, és 13,243,075 dollár bevétel származott belőle.

Így a számok végén úgy tűnik, hogy az összes utas bealudt, a Mesélő konstatálta is, hogy megint sikerült az altatás, ekkor azonban egyszerre megfogják a Mesélőt és bosszú gyanánt behajítják a medencébe – a lufikkal és a számokkal együttesen.

Boldog Gyereknapot Mindenkinek!

~ kíván: a Mesélő, azaz Fant.
Forrás: The Numbers 1 2; BroadwayWorld; PlayBill.

4 megjegyzés:

(f.é.) írta...

Helló!

Hát ez a gyereknapi mese,hogy is fogalmazzak.:)Talán úgy,hogy "No problem!"

A bealtatás tényleg sikerült,de még mielőtt ennek tényleges okozatát vinném véghez, csupán annyit szeretnék még mondani,hogy Mesélőnknek valóban medencében a helye,persze a kihagyhatatlan lufis számokkal együtt,és nem bosszúból,hanem szeretetből kapná!:))És hát hogyne gyereknap ide vagy oda ez neki ma Születésnapos alapon is kijár!:))
Köszi a mesét,és még 1x:Boldog Szülinapot Fant!!!!!!!:)

Andi írta...

Sziasztok!

Köszi a mesét és csatlakoznék az előttem szólóhoz ami azt a medencés részt illeti :)
Boldog Szülinapot Fant!:)

LL írta...

Szerintem is nagyon rendben volt a tegnapi mese, habár bizonyos elemek nem maradhattak ki :D Például a Mesélő kalandjai a lufival, a medencében landolás, és végül a számok megtalálása nagy nehezen. :D A végén viszont a bealvás elmaradhatatlan volt :D

Az állatos vonatkozások különösen tetszenek, az viszont felháborító, hogy 3 szám helyett kb. 15 szerepel a mindenféle részletek tisztázása végett... :D

Végül így utólag én is beszállok a Mesélő jókívánság-osztói közé: Boldog Szülinapot, Fant!!!

Fant írta...

Köszönöm szépen mindhármótoknak!

Három szám ilyen hosszú agymenéshez felháborítóan kevés lett volna szerintem, LL, beláthatod :D