OW: Játszol lanton?RS: Mr. Welles, nehéz dolga lenne, ha keresnie kellene valakit, aki jobban játszik lanton, mint én.
OW: Tud a gyerek. Dolgozol ingyen?
(?): Orson!
OW: Várjon, épp tárgyalok. Hallottatok már valakiről, aki annyira imádja a saját hangját, mint Jack Gielgud? Shakespeare teljes meggyalázása, vérforraló. Semmi köze az erőszakhoz, a szenvedélyhez és a vérhez az Erzsébet-kori színházban. Hallottad az én Hamletemet a rádióban?
RS: Igen, a Columbia Workshopban tavaly ősszel.
OW: És mit gondolsz?
RS: Nos, figyelembe az időhatárokat, amelyek szorították, lévén, hogy kétszer fél órába kellett sűrítenie a Hamletet, az eredmény közel briliánsra sikerült.
OW: Tökéletes válasz.
Richard Linklater, Zac Efron – üdv nálunk!
RL: Köszönjük.
Készítettetek egy filmet Én és Orson Welles címmel, de egyikőtök sem Orson Welles, nem rendeztetek Orson Welles-ként, egyikőtök sem játszotta Orson Welles-t.
RL: De ő a címben szereplő Én.
Tehát ő az Én. Elmondod, ki az az Én, akit játszol, és hogy mi történik?
ZE: Ént, vagyis Richardot játszom a filmben, a történet az ő felnőtté válásáról szól, nagy szerencse éri, kap egy szerepet Orson Welles Julius Caesar feldolgozásában 1937-ben a Mercury Színházban.
OW: Ez borzalom. Nagy valószínűséggel a legrondább dolog, amit valaha láttam!
John Houseman: Épp most nyomtattunk belőle 50.000 darabot.
OW: Azért nem teljesen rossz.
Mindketten Welles-rajongók vagytok? Mit tudtok róla?
ZE: A film előtt főleg a filmjeiről ismertem, az Aranypolgárról, a forgatás előtt nem ismertem más munkáit, hogy meghódította a rádiót és a színházat, mielőtt betöltötte a 22 évet, ahány éves most én vagyok.
Tehát most 22 éves vagy, Orson Welles pedig a filmben 22.
ZE: Tudom, nevetséges.
RL: Minden 22 éves szégyellheti magát, de minden 25 éves is. 25 éves koráig átalakította a színházat és a filmek világát.
Az Aranypolgárt 25 évesen készítette. Az embereknek mondani kellene 25 évesen, hogy Orson Welles akkor készítette az Aranypolgárt, és hogy ők vajon mit csináltak addig.
RL: Igen, ez izgalmas kérdés.
Mi volt az Zac-ben, ami arra késztetett, hogy azt gondold, tökéletes Richard szerepére?
RL: Leültünk – előtte láttam a Hajlakkot.
Link Larkin! Egyből ő ugrik be. Nem?
RL: Nem igazán vannak előítéleteim színészekről. Leülök velük, hogy megtudjam, kicsodák valójában.
ZE: Megkérdeztem, hogy látta-e a High School Musicalt, nemet mondott. Azt mondtam, „Istenem, ez az egyetlen oka, hogy most itt lehetek!”.
RL: 15 másodperc elég volt hozzá, hogy tudjam, ő az én emberem. Azt mondta, ez a karakter áll a legközelebb a saját életéhez, sokat játszott színházban, és ez a színfalak mögötti történet nagyon közel állt hozzá.
ZE: Nagyon hasonlít az életemre 5-6 évvel ezelőtt, és nagyon izgatott voltam, hogy ilyen történetek része lehetek.
A karakterednek talán egy sor szövege van a darabban, ugye?
RL: Talán kettő.
ZE: Igen, kettő.
RL: És még egy másik jelenet.
OW: Menj haza és tanuld meg a szöveged.
RS: Tudom a szövegem.
OW: Akkor azt mondom, több idő kell neked. Emlékezz, Junior: ez az apró jelenet testesíti meg a darab történelmi pompáját.
Mikor a vágószobában néztétek újra és újra a filmet, melyik az a jelenet, ami megragadt bennetek, amire még mindig emlékeztek? Nem egoista módon, de mi volt az, amit már akkor láttál, amikor úgy döntöttél, hogy elkészíted a filmet?
RL: Az egyik az, amikor Zac és Christian beszállnak a mentőautóba, kirángat a színházból, mesél Az Ambersonok ragyogásáról, megmutat egy kicsit a lelkéből, elmondja, milyen korán vesztette el a szüleit, elvisz a rádióhoz egy hosszú jeleneten keresztül, végig flörtöl egy fiatal nővel, bűvésztrükkel gyújtja meg a szivarját, próba nélkül sétál be a stúdióba…
ZE: Annyira legyőzhetetlennek látszik…
RL: A varázsa, az ereje és magabiztossága teljében van.
OW: Holnap bemutató. A társulat minden egyes tagjára büszke vagyok. Mindenre, amit elértetek. Pazar társulat vagyunk, nagyszerűbb, mint a világ bármely más színházi társulata. És a holnap után minden egyes ember tudni fogja a városban, kik vagyunk. Arcuk ragyogni fog a megtiszteltetéstől, hogy a munkánkat láthatják.
Számodra melyik az a jelenet?
ZE: Amelyiket kiemelném, abban én is szerepelek.
RL: Nem meglepő.
Ez egy olyan jelenet lehet, ami már akkor a fejedben volt, amikor aláírtad a filmet, most viszont a képernyőn van – és ott is marad örökre. Ezt a véleményt nem változtathatod meg, még a DVD-n sem, nem mondhatod az extrákban, hogy a 27-es jelenet jobb volt.
ZE: Szerintem az a rész, amikor a karakterem, Richard Sonjával beszélget, és mondja, hogy lehet, hogy összeomlik a show, de lehet, hogy mindörökké emlékezni fognak rá.
RS: Lehet, hogy a show véget ér csütörtök este, de az is lehet, hogy az emberek ötven évig emlegetni fogják! Valószínűleg egyik se következik be, de sose tudhatod, ez teszi izgalmassá az egészet!
ZE: És ha már a színház varázsáról van szó, tudom, hogy mennyire próbáltam elmagyarázni ezt a barátaimnak, akik nem voltak színészek, akiknek semmit nem jelentett megnézni egy filmet, hogy ez milyen érzés.
Rick, Zac, köszönöm szépen!
ZE: Köszönjük!
RL: Nagyszerű beszélgetés volt!
Fordította: LL.
Az interjúhoz tartozó videóanyagot ITT nézhetitek meg!
1 megjegyzés:
Érdekes interjú, lassan körvonalazódik mi történhetett a bizonyos 15 másodperc alatt, alapvetően érthető, hogy közel áll a karakter Z-hez, gondolom leszámítva azt a kis naivitást ami Richard-ban megvan.
Tudom, hogy csak ironikusan mondja, de szerintem nem jelentett volna hátrányt, ha Linklater látja a HSM-et. Amúgy érdekes, hogy nem látta, és alapvetően kezd ezzel megdőlni a Cinematical kritikusának véleménye. Hozzá kell tenni, hogy Linklater hozzáállása lenne a normális, mielőtt véleményt mondana egy színészről bármelyik előítéletes rendező is, mérje fel maga mire képes az adott színész.
Az a jelenet, amire azt mondják, legyőzhetetlennek látszik, na igen, szerencsére részben láthattuk, tényleg lehengerlő, alapvetően a fiatal Richard számára már-már picit megsemmisítő is lehet, ha szélsőségesen veszem, egyszerűen mindent tud, nem tud hibázni, sőt még a lehetősége sem merül fel benne.
Ahogy tényleg remek Zac jelenete is, ahol Richard az izgalmakról beszél, abban is benne van minden.
Remélem ha mást nem, legalább valahogy le tudjuk szedni a netről, végső esetben, mert látnunk kell mindenképp.
A lényeg, hogy jó interjú volt, tetszett, köszi a fordot LL :)
Megjegyzés küldése