2010. márc. 21.

Egy őrült álom az egész...

Speciális lesz kicsit, de kitartás.

Tehát:

Vegyük elő a varázsszőnyeget, kérjük meg szépen a Szellemet, felkínálva a későbbi zenélés lehetőségét, hogy reptessen bennünket vissza az időben néhány héttel, egészen a Kodak Színházig, lássuk meg, hogy milyen lett volna egy olyan Oscar gála, melyen a show legalább annyira domináns, mint múlt évben volt, amikor is kedvenceink is aktív részesei voltak az események folyásának.

Persze a mi gálánkat, mivel profi gálázók vagyunk majdhogynem, a lazaság jellemzi, alapvetően a szervezők azért kérték fel a mesekönyv csapatát, mert látták mekkora hangulatban zajlott a Banán-díj gála, és gondolták, mindazon lazaság hasznára válhat az egyes számú filmes gálának is.

Szóval a bevonulás meg minden a vörös szőnyegen amolyan formaság, limuzin helyett a múlt mesében jelzett járművekkel érkeznek a hírességek. Az átlagosok persze, a nem átlagosok, beleértve persze a blogalanyokat, roppant látványos módon a szőnyegen ereszkednek le a fellegekből. Persze, hogy ki is lesz az est házigazdája? Nos, túl nagy meglepetés nem lesz, hiszen a Mesélő unalomig ismételt álláspontja valósul meg.

Miután mindenki elhelyezkedett, a puccos székek helyett a kényelmes fotelekben, nos, a színpad és a terem elsötétül, pisszenés sem hallatszik, míg a tekintélyes színpadot egy reflektor világítja meg, balról, majd még egy jobbról, váratlanul pedig a színpad aljáról felfelé is kigyullad egy piros színű reflektor, majd a színpad mélyén megjelenik maga a Fuvolás Lány, pikolóval a kezében, a színpad elején csatlakozik az olimpikon atlétanő hozzá, tarka varázsszőnyegünkön pedig megjelenik lebegve, ekkor már üdvrivalgások közepette, az est házigazdája, kedvenc Szerkesztőnket a héten újfent lenyűgöző NPH és általunk is ismert dalának a Brand New Day-nek egy speciálisan a mai estére hangszerelt, fuvolán kísért verzióját énekli, miközben LL különböző ugrásokat mutat be, őrült és lenyűgöző fények cikáznak a tribünön, pirotechnikai elemekkel kísérve, robbannak a fénybombák, a tűzijátékok, úgyhogy érti mindenki, ehhez a produkcióhoz egyszemélyes a zenekar és egyszemélyes a tánckar is – no az énekkarról nem szólva persze, az csak alap, úgyhogy a jelzett trió ámulatba ejti a főszervező F.É-vel együtt, az egész publikumot, pláne, hogy a fuvolát mindeddig klasszikusabb oldaláról ismerték, most aztán modern dallamok szólalnak meg belőle, szóval összetett élmény érheti a nézőket.

NPH a nyitószám után közli, hogy eszében sincs abbahagyni az éneklést, pusztán levegőt vesz, amíg színpadra szólítja a következő fellépőket maga mellé, a Szépséget és a Mr-t, hogy együtt adjanak elő egy musical-egyveleget, no nem a leglassabb, hanem a legtempósabb dalok közül, így aztán megfelelő újdonság és szakmai kihívás elé állítja kedvenceinket, a háttérben mindeközben egy hatalmas vásznon megjelenik a Beastly plakátja, ugyebár, ha Jackman picit reklámozhatta a Wolverine-t, akkor ilyesmi belefér idén is NPH részéről is, persze a korrektség kedvéért három betű is megjelenik, miután a Beastly eddig fellelhető anyagai lementek – CSC, és természetesen a vadiúj still képek e filmből, a libapásztor visszatér, mondhatnánk egy rosszízű tréfával, de persze nyugalom, a Mesélő felmérte, hogy e poén nem poén, komolyan sem gondolta, a népharag elsöprése elől bölcs hallgatásba menekül, úgyhogy komolyra fordítva az eddig simán követhetetlen és zavaros történetszövést, nos, a fiatalember új drámájának kedvcsináló képei is megjelennek a vásznon, általános tetszést aratva és dübörgő tapsot kiváltva, az idei is jó év lesz filmes szempontból.

Miközben a hármas műsör dübörgő és szűnni nem akaró vastapssal lezárul, gyanús küllemű alakok jelennek meg a teremben. Van köztük alacsony, magas, középkorú, gyerek, öreg, szikár és nagydarab, egy közös bennük, hogy mind ugyanazon meséből léptek elő, nos és az, hogy nem autóval s nem is szőnyeggel érkeztek, hanem egy-egy seprűvel, a gála közepére betoppantak a Roxfort tanulói és tanárai is, szóval egy ilyen show-t nem szerettek volna kihagyni ők sem.

Hogy sokak kezdődő agyvérzése teljes legyen, és szerintem a klaviatúrát is lefejelték már néhányan közületek, annyira követhetetlen a mai agymenés, szóval a következő előadó NPH mellett, nem más, mint Hugh Jackman, ketten együtt besöprik 2 perc alatt Mr. Szívdöglesztő egyéves sikításadagját, ami valljuk be nem kis teljesítmény, szinte elképzelhetetlen is, de mégiscsak létezik. Előadják a Rent musical Amerika földjén élsz című dalát, fantasztikus sikert aratva ezzel, a közönség tombol, állva ünnepel egyszerűen, az egészre a priceless szó illik leginkább és nem (csak) azért, mert a Mesélő szegényes angol szókincséből ez a legmegfelelőbb.

Nos, mielőtt bárki azt gondolná, hogy a sztori ma teljességgel öncélú, elárulhatom, hogy a gála végén, a zárószámban a fellépők egyenként mondanak egy számot, mindezzel megkoronázva az estet – ez el is hangzik a színpadon mintegy összekötő szövegként.

Ekkor azonban váratlan esemény rázza fel az ekkor éppen szunyókáló nézőket, borzolván kedélyeiket, szörnyűség történik. Tucatnyi fegyveres ront be az épületbe, bemennek a színpad mögé, majd kisvártatva a még mindig zavart tömeg előtt színpadra lép a bandavezér és így szól: „Túszul ejtettük a számokat és az összes eddigi fellépőt kivétel nélkül! Követelünk 100 millió dollárt, különben tragikus következmények lesznek!

Erre a Mesélő éktelen dühbe gurult, mit megérezvén a varázslók egyike szakállat varázsolt neki, így pedig már Bud Spencer-re hasonlított megszólalásig, komótosan feltápászkodott a büféasztaltól, mivel éppen némi energiát vett magához, és duzzogva megindult a gaztevők felé, kik kezéből a fegyvert Roxfort diákjai virágcsokorrá változtatták, és hatalmas maflásokat osztott ki, minden benne lakozó gonoszságnak teret adva, méghogy túszul ejtik a számait, ezért hatalmas és példaértékű büntetés jár, mely rosszabb száz börtönnél.

Egy az egy ellen sanszuk nem volt a bűnözőknek a Spancer-szerű Mesélővel szemben, ha pedig hátulról próbálkoztak visszakézből olyan maflást kaptak, hogy a következményeként produkált hátraszaltót a profi tornászok is megirigyelték. Mikor már a tucatnyi bűnöző mindegyike félholtan feküdt a színpadon, elérkezett a bosszú ideje – a Mesélő könnyedén meggyőzte a gengsztereket, hogy olvassák fel a legfrissebb számokat. Az érthetőség kedvéért minden bűnöző foga visszavarázslásra került a helyére.

A show-nak speciális zárása lett, mivel ez alkalommal a DVD/blu-ray eladási mutatók és adatok a félholtra vert bűnözők szájából hangoznak el:

A Megint 17 kapcsán árleszállítás volt a boltokban, mivel az eladott példányszám emelkedett, nem is kevéssel, február 21-28-ig összesen 2,013 példányt adtak el, ami 980 darabbal több, mint a múlt héten, azonban a bevétel mindezek ellenére jócskán csökkent, 16,180 dollár kerekedett ki a vizsgált heti eladásokból. Ez pedig azt jelenti – veszi át a szót egy újabb gengszter – , hogy a 2010-es évben már 14,943 darab DVD illetve blu-ray lemezt adtak el, az ebből származó ez évi bevétel 252,537 dollár. Egy harmadik gazember az összesített adatokat sorolja: összesen már 1,455,294 lemez kelt el, mégpedig 25,363,806 dollár értékben.

Egy újabb rosszéletű a HSM 3 DVD/blu-ray számairól mesél: február 15-21-ig, a Mesélő közbeszól: itt nem bambult el, vannak frissebb számok, az előző film számainál bebambult kissé, ezért ezen időszak kimaradt, szóval visszaadván a szót, a fő, hogy 358 példányt adtak el belőle, mégpedig 6,103 dollár értékben. Itt át is veszi a szót a következő bűnöző (hiába bűnhődnie mindenkinek kell) és olvassa szépen artikulálva, hogy 2010-ben 6,870 db lemez talált vevőre, az ebből befolyt összeg idén 135,787 dollár.

Végül lássuk az utsó gazember számait: a DVD/blu-ray megjelenése óta 3,275,738 példányban fogyott, a származó bevétel 58,947,626 dollár.

Az utolsó szám elhangzása után minden gengszter kap még egy-egy óriási fülest, melytől ugyanolyan mély álomba szenderülnek, mint a heti aktuális agymenést éppen csak kibíró utasok.

Jegyzi: Fant.
Forrás: The Numbers 1 2.

9 megjegyzés:

Fant írta...

Dittám, először is meg kell jegyeznem, hogy a képes kíséret rendkívül fergetegesen sikerült, képregényszerű ismét az egész, az utolsó előtti képért külön jár a piros pont :))
Hanem azokkal a HSM 3 számokkal van egy kis gubanc ott a végén, légyszi nézz rá :) Tudom, hogy a kevés idő miatt folyt össze mondjuk :)

(f.é.) írta...

Helló!

Ez a képzeletbeli gála igencsak ütősre sikerült.:))
Pofon itt,maflás ott.

Köszönet a közreműködő sztároknak a kollégák fellépésének,és nem utolsósorban a gálát megtisztelő,és résztvevő vendégek hadának,valamint a gála megálmodtatójának,hogy sikeresen fő-szervezhettem ezt a csodást dolgot.:) És íme az új szlogen,mely már a jövőre tekint:
"Bunyó Oscartól Oscarig!:))

Andi írta...

Sziasztok!

Köszi az agymenést - brutálisan jó volt :))

;o) írta...

Ütős ide vagy oda, ami nem megy, azt nem kell erőlteni.
Kicsit várunk és jön az áldás a számokra, no meg a sztorikra.
Addig is sziasztok!

U.i.: Imádom a színházat. A KODAK-ban még nem jártam....ha találkoztok a nyuszival, jelezzétek neki kérlek ;o)

xdittax írta...

Nos, Fant, nem is a kevés időre fogom, mint inkább a tökéletesen megfogalmazott utolsó mondatod utolsó tagmondatára.

De a többieknek még így is elnyerte tetszését. :)

Fant írta...

Látom megosztó lett a mese, fele-fele és jött a feketeleves is a Mesélő számára... :) A bizonyos utolsó tagmondat meg úgy tűnik, olyannyira hatásosnak bizonyult, hogy félmegoldás született csak a gubancra :)

F.é., jó ez a szlogen, tetszik nagyon :)) Majd gondolkodom rajta mit is lehetne kihozni ilyen szlogen alatt a mesékből, valami lazának kellene lennie a végeredménynek az biztos :))

Andi, kicsit sok volt benne a brutalitás most valóban, de örülök, hogy így is tetszett :))

;o) írta...

A mesélő szerintem bárányfelhőkön pihen és ezért elfelejti kivel áll szemben. Kár. Nincs itt fekete leves, a számok hanyatlására gondoltam egyértelműen.
Ezt régebben nem is kellett volna magyaráznom.

Fant írta...

Nem felejtettem el kivel állok szemben, de akkor sem volt egyértelmű nekem.

LL írta...

Mindenképp ráfért volna az idei Oscar-ra a feldobás. Agyvérzése szerintem csak a gengsztereknek volt, de ők megérdemelték. Habár mindenkit csak a mesében ejthetnek foglyul, a valóságban elképzelhetetlen a szituáció :) Mondjuk a tétlen varázslók is furcsák, gondolták, a Mesélőre bízzák, nem is tudom, mennyire jó ötlet, sérülés nélkül is kivitelezhető lett volna :) De persze ők tudják :D

Szóval a következő Oscarnak ütősebb házigazdák kellenének, ez már biztos, a számok pedig majd fellendülnek, alapvetően a holtponton kell átjutniuk