Egy őrült álom az egész...

Speciális lesz kicsit, de kitartás.

Tehát:

Vegyük elő a varázsszőnyeget, kérjük meg szépen a Szellemet, felkínálva a későbbi zenélés lehetőségét, hogy reptessen bennünket vissza az időben néhány héttel, egészen a Kodak Színházig, lássuk meg, hogy milyen lett volna egy olyan Oscar gála, melyen a show legalább annyira domináns, mint múlt évben volt, amikor is kedvenceink is aktív részesei voltak az események folyásának.

Persze a mi gálánkat, mivel profi gálázók vagyunk majdhogynem, a lazaság jellemzi, alapvetően a szervezők azért kérték fel a mesekönyv csapatát, mert látták mekkora hangulatban zajlott a Banán-díj gála, és gondolták, mindazon lazaság hasznára válhat az egyes számú filmes gálának is.

Szóval a bevonulás meg minden a vörös szőnyegen amolyan formaság, limuzin helyett a múlt mesében jelzett járművekkel érkeznek a hírességek. Az átlagosok persze, a nem átlagosok, beleértve persze a blogalanyokat, roppant látványos módon a szőnyegen ereszkednek le a fellegekből. Persze, hogy ki is lesz az est házigazdája? Nos, túl nagy meglepetés nem lesz, hiszen a Mesélő unalomig ismételt álláspontja valósul meg.

Miután mindenki elhelyezkedett, a puccos székek helyett a kényelmes fotelekben, nos, a színpad és a terem elsötétül, pisszenés sem hallatszik, míg a tekintélyes színpadot egy reflektor világítja meg, balról, majd még egy jobbról, váratlanul pedig a színpad aljáról felfelé is kigyullad egy piros színű reflektor, majd a színpad mélyén megjelenik maga a Fuvolás Lány, pikolóval a kezében, a színpad elején csatlakozik az olimpikon atlétanő hozzá, tarka varázsszőnyegünkön pedig megjelenik lebegve, ekkor már üdvrivalgások közepette, az est házigazdája, kedvenc Szerkesztőnket a héten újfent lenyűgöző NPH és általunk is ismert dalának a Brand New Day-nek egy speciálisan a mai estére hangszerelt, fuvolán kísért verzióját énekli, miközben LL különböző ugrásokat mutat be, őrült és lenyűgöző fények cikáznak a tribünön, pirotechnikai elemekkel kísérve, robbannak a fénybombák, a tűzijátékok, úgyhogy érti mindenki, ehhez a produkcióhoz egyszemélyes a zenekar és egyszemélyes a tánckar is – no az énekkarról nem szólva persze, az csak alap, úgyhogy a jelzett trió ámulatba ejti a főszervező F.É-vel együtt, az egész publikumot, pláne, hogy a fuvolát mindeddig klasszikusabb oldaláról ismerték, most aztán modern dallamok szólalnak meg belőle, szóval összetett élmény érheti a nézőket.

NPH a nyitószám után közli, hogy eszében sincs abbahagyni az éneklést, pusztán levegőt vesz, amíg színpadra szólítja a következő fellépőket maga mellé, a Szépséget és a Mr-t, hogy együtt adjanak elő egy musical-egyveleget, no nem a leglassabb, hanem a legtempósabb dalok közül, így aztán megfelelő újdonság és szakmai kihívás elé állítja kedvenceinket, a háttérben mindeközben egy hatalmas vásznon megjelenik a Beastly plakátja, ugyebár, ha Jackman picit reklámozhatta a Wolverine-t, akkor ilyesmi belefér idén is NPH részéről is, persze a korrektség kedvéért három betű is megjelenik, miután a Beastly eddig fellelhető anyagai lementek – CSC, és természetesen a vadiúj still képek e filmből, a libapásztor visszatér, mondhatnánk egy rosszízű tréfával, de persze nyugalom, a Mesélő felmérte, hogy e poén nem poén, komolyan sem gondolta, a népharag elsöprése elől bölcs hallgatásba menekül, úgyhogy komolyra fordítva az eddig simán követhetetlen és zavaros történetszövést, nos, a fiatalember új drámájának kedvcsináló képei is megjelennek a vásznon, általános tetszést aratva és dübörgő tapsot kiváltva, az idei is jó év lesz filmes szempontból.

Miközben a hármas műsör dübörgő és szűnni nem akaró vastapssal lezárul, gyanús küllemű alakok jelennek meg a teremben. Van köztük alacsony, magas, középkorú, gyerek, öreg, szikár és nagydarab, egy közös bennük, hogy mind ugyanazon meséből léptek elő, nos és az, hogy nem autóval s nem is szőnyeggel érkeztek, hanem egy-egy seprűvel, a gála közepére betoppantak a Roxfort tanulói és tanárai is, szóval egy ilyen show-t nem szerettek volna kihagyni ők sem.

Hogy sokak kezdődő agyvérzése teljes legyen, és szerintem a klaviatúrát is lefejelték már néhányan közületek, annyira követhetetlen a mai agymenés, szóval a következő előadó NPH mellett, nem más, mint Hugh Jackman, ketten együtt besöprik 2 perc alatt Mr. Szívdöglesztő egyéves sikításadagját, ami valljuk be nem kis teljesítmény, szinte elképzelhetetlen is, de mégiscsak létezik. Előadják a Rent musical Amerika földjén élsz című dalát, fantasztikus sikert aratva ezzel, a közönség tombol, állva ünnepel egyszerűen, az egészre a priceless szó illik leginkább és nem (csak) azért, mert a Mesélő szegényes angol szókincséből ez a legmegfelelőbb.

Nos, mielőtt bárki azt gondolná, hogy a sztori ma teljességgel öncélú, elárulhatom, hogy a gála végén, a zárószámban a fellépők egyenként mondanak egy számot, mindezzel megkoronázva az estet – ez el is hangzik a színpadon mintegy összekötő szövegként.

Ekkor azonban váratlan esemény rázza fel az ekkor éppen szunyókáló nézőket, borzolván kedélyeiket, szörnyűség történik. Tucatnyi fegyveres ront be az épületbe, bemennek a színpad mögé, majd kisvártatva a még mindig zavart tömeg előtt színpadra lép a bandavezér és így szól: „Túszul ejtettük a számokat és az összes eddigi fellépőt kivétel nélkül! Követelünk 100 millió dollárt, különben tragikus következmények lesznek!”

Erre a Mesélő éktelen dühbe gurult, mit megérezvén a varázslók egyike szakállat varázsolt neki, így pedig már Bud Spencer-re hasonlított megszólalásig, komótosan feltápászkodott a büféasztaltól, mivel éppen némi energiát vett magához, és duzzogva megindult a gaztevők felé, kik kezéből a fegyvert Roxfort diákjai virágcsokorrá változtatták, és hatalmas maflásokat osztott ki, minden benne lakozó gonoszságnak teret adva, méghogy túszul ejtik a számait, ezért hatalmas és példaértékű büntetés jár, mely rosszabb száz börtönnél.

Egy az egy ellen sanszuk nem volt a bűnözőknek a Spancer-szerű Mesélővel szemben, ha pedig hátulról próbálkoztak visszakézből olyan maflást kaptak, hogy a következményeként produkált hátraszaltót a profi tornászok is megirigyelték. Mikor már a tucatnyi bűnöző mindegyike félholtan feküdt a színpadon, elérkezett a bosszú ideje – a Mesélő könnyedén meggyőzte a gengsztereket, hogy olvassák fel a legfrissebb számokat. Az érthetőség kedvéért minden bűnöző foga visszavarázslásra került a helyére.

A show-nak speciális zárása lett, mivel ez alkalommal a DVD/blu-ray eladási mutatók és adatok a félholtra vert bűnözők szájából hangoznak el:

A Megint 17 kapcsán árleszállítás volt a boltokban, mivel az eladott példányszám emelkedett, nem is kevéssel, február 21-28-ig összesen 2,013 példányt adtak el, ami 980 darabbal több, mint a múlt héten, azonban a bevétel mindezek ellenére jócskán csökkent, 16,180 dollár kerekedett ki a vizsgált heti eladásokból. Ez pedig azt jelenti – veszi át a szót egy újabb gengszter – , hogy a 2010-es évben már 14,943 darab DVD illetve blu-ray lemezt adtak el, az ebből származó ez évi bevétel 252,537 dollár. Egy harmadik gazember az összesített adatokat sorolja: összesen már 1,455,294 lemez kelt el, mégpedig 25,363,806 dollár értékben.

Egy újabb rosszéletű a HSM 3 DVD/blu-ray számairól mesél: február 15-21-ig, a Mesélő közbeszól: itt nem bambult el, vannak frissebb számok, az előző film számainál bebambult kissé, ezért ezen időszak kimaradt, szóval visszaadván a szót, a fő, hogy 358 példányt adtak el belőle, mégpedig 6,103 dollár értékben. Itt át is veszi a szót a következő bűnöző (hiába bűnhődnie mindenkinek kell) és olvassa szépen artikulálva, hogy 2010-ben 6,870 db lemez talált vevőre, az ebből befolyt összeg idén 135,787 dollár.

Végül lássuk az utsó gazember számait: a DVD/blu-ray megjelenése óta 3,275,738 példányban fogyott, a származó bevétel 58,947,626 dollár.

Az utolsó szám elhangzása után minden gengszter kap még egy-egy óriási fülest, melytől ugyanolyan mély álomba szenderülnek, mint a heti aktuális agymenést éppen csak kibíró utasok.

Jegyzi: Fant.
Forrás: The Numbers 1 2.