OMG, ő Zac Efron!

OMG, ő Zac Efron!

Eddigi szerepei, a Broadway musical adaptáció, a Hajlakk, a WB sorozata, a Mindig nyár két évada, és a Disney csatorna hihetetlen trilógiája, a High School Musical segítségével a kékszemű, pisze orrú színész és énekes Zac Efron szívtipróvá vált a fiatal lányok körében. Most mindössze 22 évesen elkezdte változatosabbá tenni a karrierét, a következő filmje a tavasszal megjelent vígjáték, a Megint 17, és a Richard Linklater által rendezett múltban játszódó indie film, a Me and Orson Welles voltak.

A Robert Kaplow regénye alapján készült film főszereplője Efron, aki Richard Samuelst játssza, aki egy ambiciózus fiatal színész, aki bekerül a Julius Caesar 1937-ben készült Broadway változatába, amelyet egy megalomániás, temperamentumos zseni rendez: igen, az egyetlen Mr. Orson Welles (akit Christian McKay érdekesen formál meg). Ahogy Richard viszonyba keveredik a szűk látókörű asszisztensnővel (Claire Danes), megtanulja, hogy a szerelem és a siker is bonyodalmakat rejt magában, de legalább énekelhet. Efron telefonon beszélt velem magáról és Orson Welles-ről, a múltban játszódó filmekben szereplés legnagyobb hátrányáról, és a szívtipró státusszal járó nyomásról.

A Me and Orson Welles-ben megkérdezed Claire Danes karakterét, hogy milyen gyönyörű nőnek lenni. Mivel a sikítozó lányok mindenhová elkísérnek: milyen álompasinak lenni?

(Nevet) Hogy milyen? Nem tudom. Tényleg nem megfogható. Bármit mondasz, furán hangzik. Egyszerűen így van.

Szemtelen vagyok, tudom, de komolyan, hatalmas sikert értél el nagyon fiatalon. 22 évesen fogalmam sincs, mit csináltam. Szerinted csak később fogod tudni feldolgozni ezeket az élményeket, amelyeket most élsz át?

Igen, mindenképpen. Az elmúlt évek tornádóként forgatták fel végig az életemet, izgalmas időszak volt. Úgy érzem, a lehető legjobb az életem, és mindent magamba szívok. Ez az egyik, aminek most függője vagyok, hogy elérek dolgokat és emelem a lécet. Ez az egész legjobb része, hogy növekszik az egész, és mindig van hely tovább növekedni.

De biztos vagyok benne, hogy a hírnévvel nyomás is jár, például a megjelenés terén. El tudom képzelni, hogy mindig rá vagy kényszerítve, hogy kifogástalanul nézz ki, ha kilépsz a házadból, míg mi többiek szégyentelenül kimehetünk piszkos régi ruhákban.

Igen, vannak dolgok, amiket mindig hiányol az ember. (nevet) Az a helyzet, hogy ha megjegyzéseket teszel, vagy beszélsz a hátrányairól, senki nem fogja megérteni. Ez a legbizarrabb beszédtéma barátokkal, családdal, vagy bárkivel, őszintén szólva.

Vannak dolgok, amikről le kell mondanod. Ha alsónadrágban járkálsz, nem borotválkozol és zuhanyozol, vagy kicsit álmosnak tűnsz, nagy a valószínűsége, hogy pletykák kezdenek keringeni rólad, hogy drogfüggő vagy, vagy elindultál a lejtőn. Tehát mindig próbálok a lehető legjobban kinézni, és tisztának látszani, ha kimegyek az utcára. Szerintem mindenkinek tartozom annyival, hogy törődjek a külsőmmel, és erőfeszítéseket tegyek ennek érdekében. Ez a legkevesebb.

Ez a film logikus első lépésnek tűnik, hogy jobb szó híján, felnőtt karrierbe kezdj. Mennyire tudatosan tervezed meg a következő lépéseidet, például öt évre előre?

Tudod, mostanában sokszor teszik fel nekem ezt a kérdést. Olyan, mint a sakk. „Mi lesz a következő három lépésed?” Mindenki tudni akarja, mintha olyan messzire látnék, vagy lenne egy kidolgozott stratégiám. De ember, egyáltalán nem ez a helyzet. A szörfözéshez hasonlít jobban. Csak vezetem, de nem tervezek meg semmit. Próbálom a szívemet követni.

A megítélésem arról, hogy mi a jó film, változik az idő múlásával, főleg, hogy egyre többet dolgozom nagyszerű rendezőkkel. Szerintem a változás magától el fog jönni, én így szeretném. Nem fogom kiszámítani az öt lépést a hírnévig. Számomra a siker nem győzelem. Nem szeretném, hogy befolyásolja a döntéseimet. Az én véleményem szerint nem vagyok sikeres.

Ha ki kellene választanod egy mai vagy korábbi színész karrierét, kivel versengenél leginkább?

Szerintem Johnny Depp lenne az. Valaki mostanában azt mondta nekem „Azt kellene tenned, mint Johnny Depp, és csinálni valamit, ami megváltoztatja az imidzsed, valami sötétet és kuszát, hogy komolyan vegyenek az emberek.” Szerintem ő egyáltalán nem ezt tette. Briliáns, kreatív társra és mentorra talált Tim Burton-ben, együttműködésük fantasztikus karaktereket és nagyszerű filmeket eredményezett. Szerintem én itt tartok most, ezt a mentort keresem. Nem mintha valaha is esélyem lenne lemásolni őket.

Ez a másik nehézség a színész kiválasztásában, akit követni fogsz, hogy bekategorizálnak: „Ó, ő akar Tom Cruise lenni.” Szeretnék én is olyan egyedi lenni a karrieremben, mint ők. Ha az úton el tudnék érni valamit, az emberek azt mondanák: „Ő egy csomó különböző dolgot kipróbált. Összekeverte a dolgokat.” Ezért tisztelem azokat a színészeket.

A mentorokról beszélve, a karaktered Orson Welles-ben találja meg a sajátját. Mennyire ismerted a munkáját, és mit tisztelsz benne, amiről eddig nem tudtál?

Ismertem az Aranypolgárt, a Világok harcát, csak az alapvető dolgokat Orsonról, amit valamikor mindenki olvas a történelemkönyvben, vagy meg kell tanulnia. Egy idézetben foglalták őt össze a tankönyvek: „A csúcson kezdtem, azóta csak lefelé vezet az út.”

A mi kultúránk ezzel alábecsülte őt, ami elég kiábrándító, mert a karriere kezdetén – 1937-ben, a Me and Orson Welles-ben – elragadó, briliáns, ambiciózus, fiatal, tehetséges híresség. Megváltoztatta a rádiót. Felemelte a követelményt a Broadway-n. Életének abban a fejezetében, amit a filmben felfedezünk, hihetetlenül lelkes. Ez az, amit tanultam tőle, az ambíciót és a szenvedélyt, ami a fiatal Wellest jellemezte.

Mennyire ástad bele magad a munkáiba?

Hogy őszinte legyek, a legnagyobb része annak, amit a film előtt áttanulmányoztam – amit alapismeretként kezeltünk – konrétan 1937 volt. A legtöbb mű Welles-től, amit filmen látsz vagy rádióban hallasz, évekkel később készült, mint a mi történetünk. A filmben csak 22 éves, velem egyidős, ami hihetetlen. Ráébreszt arra, milyen keveset értem el valójában.

Mi volt egyedi a közös munkádban Richard Linklaterrel, amit más rendezőkkel nem tapasztaltál?

Most, hogy dolgoztam Rick-kel, büszke vagyok a munkánkra, és van egy olyan érzésem, hogy a filmünk semmilyen szempontból nem átlagos. Nem készült volna el, ha nem adunk bele mindent, és Rick ezt tette értünk. Ő egy hitehagyott filmkészítő és egyetértek a látásmódjával, a filmekkel kapcsolatban. Bármi történik a fejében, a részese akarsz lenni, és Rick hatalmas ajándékot adott azzal, hogy részben megosztotta velem ezt a tudást.

Nagyon aprólékosan dolgozta ki a környezetet, ami körülveszi a színészeket, biztosítva, hogy eredetinek tűnjön. Nem próbáltunk mesterkélten játszani. Nem beszéltünk akcentussal, vagy ilyesmi. Azt akarta, hogy szórakozzunk, játsszunk és töltsük meg élettel a kort. A múltban, ahol megtörténtek a dolgok, ez áporodottnak tűnhet. Ez egy cool dolog, amit tőle tanultam, hogy nem számít, mi történik, meg kell tölteni élettel. Nem lehet mindent erőltetni.

El tudom képzelni az előnyeit, de mi tetszett legkevésbé egy múltban játszódó film munkálatain?

Szeretem lent hordani a nadrágjaimat – mutatós boxerekbe fektetek be, érted? (nevet) A világ legelragadóbb érzése volt egy egész filmen keresztül magasan gombolt nadrágot hordani. Tényleg beleéled magad a korba. Hihetetlen, hogy fejlődött a stílus. Legnagyobb részben hiteles, régi jelmezeket használtunk. Tudod, az élet, ami ehhez a ruhához kapcsolódik. Érzed a tapintását, az illatát. Valaki, aki valószínűleg nincs már köztünk, gyerekkorában hordta ezt. Annak ellenére, hogy durva anyagból készültek, megszerettem a pamutot, szerintem teljes mértékben élveztem.

Ebben a hihetetlen, bulvár által befolyásolt társadalomban, ahol élünk, szerinted mi volt a legnagyobb félreértés veled kapcsolatban?

Nem tudom, nehéz erről úgy beszélni, hogy ne tegyem még rosszabbá a helyzetet. Tudom, hogy ez nem tisztáz semmilyen félreértést, de minden, amit mondhatok az, hogy próbálom fiatal színészként élni az életemet, minden más, amit mondanak, nem igaz.

Fordította: LL.
Eredeti cikk: IFC.Com.