2010. júl. 11.

Making The Band

A mostanában látott/olvasott "így készültek" után itt a következő amit megélhetünk, és amivel újra megélhetjük azt az izgatottságot, ami Vanessa Hudgens múlt évi filmjéhez, a "Bandslam"-hez fűzött. Rock on! ;)

1. rész

Aly: Sziasztok, Aly Michalka vagyok.
V: Én meg Vanessa Hudgens.
Aly: És az új filmünkben, a Bandslamben egy rockegyüttest játszunk, akik beszállnak a valaha volt legnagyobb zenei vetélkedőbe.
Will: Mekkora a jelentősége ennek az egész Bandslam dolognak itt?
Sa5m: Mint a texasi iskolákban a focinak.
V: De nem csak a versenyről szól, a zene iránti szeretet olyan embereket egyesít, akik egyébként sosem beszélnének egymással.
Aly: Szóval csatlakozzatok hozzánk a következő félórában, és elviszünk titeket a színfalak mögé. Belenézhettek a filmbe és hallhatjátok a filmkészítők és a szereplők véleményét a Bandslam készítéséről.
Aly: A Bandslam egy új fiúról szól, aki újonnan költözött a városba, Willnek hívják. Mivel szereti a zenét, az én karakterem, Charlotte bandájának menedzsere lesz.
V: És Willnek megtetszik az én karakterem, Sa5m, ami betűzve S-A-5-M.
Aly: És mi a helyzet az ötössel?
V: Ha még most se tudod, nem lehetsz olyan cool, mint gondoltam.
Aly: Na mindegy. Szóval Will hozza össze a bandánkat, hogy szétrúghassam az exbarátom s*ggét egy hatalmas zenei versenyben.
V: A film tele van cool zenével, és van benne szerelem is. De ne aggódjatok, nem árulok el róla semmit.
Aly: Összejönnek!
V: Hé!
Aly: Mi az? Az igazságot mondom!
Charlotte: Ki vagy te?
Will: Will.
Todd Graff: Will egy olyan gyerek, akit úgy lehet leginkább jellemezni, hogy az időjárást is magával viszi.(?)
Will: Ahogy egy tapasztalt zenész mondta: viszonylag ismert lettem.
Gaelan: Will elég eredeti, és annak ellenére, hogy zenélni nem tud, mindent tud róla. Nincsenek barátai, az anyukájával szokott együtt lógni.
Karen: Most mit mondjak, hogy jobban érezd magad?
Will: Otthagyod a munkádat és Cincinniatiba költözünk?
Gaelan: New Jersey-be költöznek, és az iskola elég bizarr Will számára, mert a focimeccsek helyett a bandák háborúja a legfontosabb esemény náluk, nem érti, miért.
Scott: Nagyon bizarr, Texasban a foci a legfontosabb, New Jersey-ben pedig a zene a minden. És Ben Wheatley annak a bandának a frontembere, ami már zsinórban háromszor nyerte a versenyt.
Köszöntsük Ben Wheatleyt és a Glory Dogst!
Gaelan: Will kiborul, mert mindenki megőrül a verseny miatt egy lány kivételével, őt játssza Vanessa Hudgens.
Sa5m: Hogy hívnak?
Will: Will Burton. Téged?
Sa5m: Az ötös néma.
V: Ő nagyon visszahúzódó, megragadó a személyisége, és egyfajta kívülálló.
Sa5m: A hajamat egy olyan erő segítségével mozgatom, aminek nem is vagyok tudatában.
Bug: Látod, ezért nincsenek barátaid!
V: Már nagyon szerettem volna egy másik karaktert játszani, számomra nagyon izgalmas volt egy számomra kevésbé biztonságos szerepet játszani.
Charlotte: Charlotte vagyok, örülök, hogy találkoztunk.
Sa5m: Ötödik óta ismerlek.
Aly: Charlotte nagyon cool karakter.
Will: Nemcsak ő a legcoolabb ember, akivel valaha beszéltem, valószínűleg a legcoolabb ember a világon.
Aly: A szárnyai alá veszi Willt, és segít neki kitörni.
Charlotte: Hé, gyere velünk próbálni szombaton, és mutasd meg a zenei tudásod!
Will: Bandákkal sosem foglalkoztam még.
Charlotte: Mindig azt tedd, ami megijeszt.
Gaelan: Will rájön, hogy van érzéke ahhoz, hogy összehozzon egy bandát.
Karen: Egy banda menedzsere vagy.
Will: Tudom. Ez új terep mindkettőnk számára.
Gaelan: És a végén siker lesz belőle.
Will: Nagyon kicsi az esélye, hogy ez a bandás dolog összejöjjön és népszerű legyek!
Charlotte: Először simíts el egy hajtincset az arcából. Szép volt.
Todd Graff: Arról szól, hogy felnő, erről az útról.
Charlotte: Idén két együttes indul a suliból a Bandslamen.
Ben: Ez őrültség!
Bug: Helló!
Todd Graff: A banda menedzsereként megtanulja, hogy hozzon össze embereket.
Will: Akarunk rockot hallani?!
V: Ez egy cool film a zenéről, amibe mindenki mindent beleadott.

2. rész

V: Kétségtelen, hogy mindketten őrülten szeretjük a zenét.
Aly: Ezért játszunk ebben a filmben. Mindenki a filmkészítőktől kezdve a szereplőkön át a statisztákig hatalmas szenvedélyt érez a zene iránt. Pont mint Will.
V: Igen. De Will egy kicsit több, mint szenvedélyes. Inkább megszállott.
Gaelan: A karakterem, Will minden fajta zenét ismer.
Todd Graff: A karaktere, Will zenemániás, meg kell mutatnia teljes mértékben, hogy mit képvisel számára.
Gaelan: Az első nap a forgatáson el kellett olvasnom öt könyvet a rock&roll-ról, 500 oldal körül voltak, és bennük volt minden, amit valaha tudnia kell az embernek a rock&roll-ról.
Todd Graff: Egyébként nem tudom, hogy lehetne ezt kivitelezni azon kívül, hogy te magad kutatsz annyit [a rock&roll-ról].
Will: Tudom, hogy most próbáljátok lazán venni az egészet, és harmonikus zenét akartok teremteni.
Omar: Ja. De ez kemény.
Gaelan: Főleg ha a hangszerek nincsenek pontosan egymásra hangolva.
Todd Garff: Számomra nagyon fontos, hogy egy olyan filmben, ami egy olyan emberről szól, aki megszállott a zene iránt, a zene valóságos legyen.
Gaelan: Ezért van Willnek eredeti és jó zenei ízlése.

Will: Kedves David Bowie…
Gaelan: … az egész filmen keresztül Will leveleket ír David Bowie-nak, ő a zenei példaképe.
Will: Rajtad kívül senkinek nem mondanám el.
Gaelan: A levelekben David Bowie-nak azt írja meg, hogy milyennek érzi az életét.
Lisa: Nagyon tetszik, hogy végig Bowie-nak ír… vagyis David Bowie-nak, nem szoktam Bowie-nak hívni. Nekem is példaképem.
Gaelan: Maga David Bowie eredeti személyiség, ahogy Will is.
Charlotte: Furább vagy, mint gondoltam, Will Burton.
Todd Graff: Ha olyan emberekről mesélsz el egy történetet, akiket a zene köt össze, az egész mindenki számára érthető is izgalmas lesz.
Will: Mick Jagger és Peter Tosh vette ezt fel.
Will: Tapsoljon, aki igent mond!
Todd Graff: A zene úgy szól az emberekhez, ahogy semmilyen átlagos szó vagy jelenet képtelen.
Aly: Ez vonzott ebben a projektben, ilyen filmek ritkán készülnek.
Will: Kedves David Bowie… tudom, hogy sokat beszélek, de ez a legcoolabb dolog, ami valaha történt velem.
V: Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Will elviszi a karakteremet, Sa5m-et a híres New Yorki klubba, a CBGB-be
Aly: Eredetileg a CBGB country, blue grass és blues klub volt. De ironikus módon néhány mindörökké népszerű banda indult innen.
V: Olyan együttesek, mint a The Remains, Patrick Smith, a Talking Heads, a The Police és a Blondie itt léptek fel először.
Aly: Sajnos a klub 2006-ban bezárt, de a Bandslamben visszahoztuk.
Will: CBGB… a központja mindennek, ami számított a zenei életben az elmúlt 40 évben.
Todd Graff: Van egy lista azokról a bandákról, akik először a CBGB-ben léptek fel.
Gaelan: CBGB… a punk szülőhelye.
V: Sosem tudtam annyira sokat róla, de ezt mindenki ismeri. Itt tonnányi zenét játszottak.
Gaelan: Felépítettük a forgatáshoz a CBGB-t, az eredeti már nincs meg, de így is elképesztő.
Todd Graff: Nagyon fontos volt számomra, hogy olyan pontos utánzat legyen, mintha dokumentumfilm lenne.
Will: Nézz körül.
Sa5m: Igen, az a WC.
Gaelan: Kívülről és belülről is felépítették.
Jeff Knipp: Erre az emelvényre építettük a külső részt, így emeletessé tudtuk tenni, itt lehet lemenni a földszintre.
Will: Mit csinálsz?
Sa5m: Gyerünk!
Jeff Knipp: Ezt a részt New Yorkban vettük fel a Broadwayn, de az épület, ami előtt a színészek állnak, itt látható.
Todd Graff: Elmész a színpad mellett, mikor besétálsz a CBGB-be. És ez nem egy álomklub volt, hanem egy koszos bár. Pont így nézett ki.
Will: A CBGB nélkül nem lenne Sex Pistols vagy The Clash!
Todd Graff: Mindenki ott kint beszélgetett, itt kellett fizetni, kaptál pecsétet, itt mentél el, mielőtt bejutottál a bárba, ott álltak az emberek.
Gaelan: Játszottál itt?
Todd Graff: Igen, a Padendics nevű bandában, de nem tartott sokáig, sokkal coolabb karrierre számítottunk.
Will: És a U2-t akkor senki sem inspirálta volna, hogy alakítsanak bandát Írországban! És a The Chillers se hallgatja meg a U2-t Vegasban, és ők se zenélnének!
Todd Graff: Ami igazán sokat számított a CBGB-vel kapcsolatban, hogy olyan élet folyt itt, ami megváltoztatta a kultúrát, szerintem olyan mértékben, mint a Beatles a 60-as évek Londonjában.
Will: A lista végtelen.
?: Király, köszönjük szépen.
Todd Graff: Oké, menjünk, készítsünk egy filmet!

3. rész

Aly: A Bandslam zenéjét részben régi számokból alakították át.
V: És minden, amit írtak nekünk, ütős. És tökéletes a filmben a klasszikusok jelenléte, mint a Cheap Trick vagy David Bowie.
Aly: És gondoljatok bele, a Bandslam-hez olyan zenét kellett összeállítani, amit a rendezőn kívül senki nem ismerhetett.
Lindsay Fellows: Nagyon sok zene van a filmben. Próbálták megmutatni a legjobb zenét a közönségnek, mindezt úgy, hogy magukhoz közelinek érezzék.
Aly: Szerintem ez elképesztő klasszikus dalokat énekelni.
Todd Graff: A rock története nem csak Elvisből meg a Beatlesből áll, ez egyfajta történelemóra is, hogy az emberek ezt átélhetik.
Marisa Yeres: Nagyon szerencsések vagyunk, hogy egy egész csapatnyi ember dolgozott velünk azon, hogy megtaláljuk és átírjuk a dalokat.
Adam Lasus: Az Amphetamine című dalt választottuk ki, amit az I Can’t Go On, I’ll Go On ad elő, a barátommal Steve With-el írtuk át.
Aly: Az Amphetamine elképesztő dal, az egyik kedvencem, nagyon lelkes voltam, alig vártam, hogy leforgassuk.
Will: A Bandslamhez találnunk kell egy dalt, amivel elmondhatjuk, kik vagyunk.
V: Elénekeltem az Everything I Own egyik verzióját, átalakítottuk a saját stílusunkra.
Aly: De van a filmben klasszikus rockzene is, mint a Cheap Trick száma, a Someone To Fall Back On, ami egy gyönyörű dal.
Aly: Egyszerűen jó érzés, hogy a zene különböző változatai miket váltanak ki az emberekben.
Todd Graff: A soundtrack olyan dolog, hogy a filmtől függetlenül is hallgathatod. Ezt egy csapat hozta össze, az volt a cél, hogy az emberek szívesen hallgassák, megvegyék és elismernék. És nagyon biztos vagyok abban, hogy sikerült elérni.
V: Nehéz összerakni egy bandát. A scott(?) együttesek pedig más történet.
Aly: A scott nevű műfaj Jamaikából indult, a reagge-hoz hasonlít, de a ritmusa inkább rock-os.
V: Úgy tűnik, valaki megcsinálta a scott leckét.
Aly: Hé! És gyakorlatilag azért van olyan sok ember a bandába, mert sok hangszer szerepel.
Todd Graff: A szereplők tényleg játszanak hangszereken, tényleg megtanulták, amit ebben a filmben játszanak, plusz meg kellett felelniük a szerepükhöz, meg kellett lennie a kémiának, de zeneileg is kiemelkedőnek kellett lenniük. És azok is.
Will: Oké, ismered a reagge ütemet keresztben… most jön az alsó dob.
Ryan Donowho: Zenészként amint látok egy olyan jelenetet, amiben a dobos nem ad bele mindent, vagy a gitáros túlságosan is nézi a kezét, eléggé kiborít.
Will: Belőled legenda lesz.
Charlie Saxton: Öt éves korom óta vagyok színész, nyolc éves korom óta zenélek, és mindig is szerettem volna egy olyan filmet készíteni, ahol a zene tart össze minket. Mikor meghallottam, hogy enyém lehet a szerep azt mondtam. „Ez az, erre vártam! Ez vagyok én!”
Will: Nem akarok bunkó lenni, de úgy tűnik, túlságosan is azért küzdesz, hogy Flee legyél a Red Hot Chilli Peppers-ből?
Bug: Hagyjuk már, nem akarok Flee lenni, nem is szeretem őt!
Will: És mi a neved?
Bug: Bug.
V: A film előtt két hetet próbáltunk, ahol a zenét tanultuk, én gyakoroltam a gitározást, és mindenki a dalokat próbálta.
Lindsay Fellows: Napi 12 órát dolgoztunk 2,5-3 héten keresztül, csak a zenés jeleneteket próbáltuk.
Tim Jo: A film előtt a gitárnak ezen az felén játszottam. Most itt kellett játszanom, és a film után ezt vágások bizonyították.
Scott Porter: Több, mint másfél hónapja nem gitároztam. Most saját dalokat írok.
Adam Lasus: Összeraktuk ezt a bandát olyan emberekből, akik egyébként sosem beszélnének egymással, és mindenképp azt akartuk elérni, hogy tényleg együttesnek hangozzanak, számukra ez varázslatos élmény volt.
Aly: Nagyon benne voltam, nem színészkedtem, tényleg élveztem.
V: A stúdióban készítettünk előfelvételeket, egy hatalmas szobában voltunk együtt.
Lindsay Fellows: Aly és Vanessa számainak hátterét is így vettük fel.
V: Először felvettük a hátteret, később énekeltem fel a dalt. És nagyon jó móka volt, megismerhettük egymást.
Aly: Szinte nem is normális, hogy ilyen sokat lóghattunk együtt, hülyéskedhettünk és együtt zenélhettünk.
Todd Graff: Tényleg ők játszanak, nézz a képernyőre, és nem kell aggódnod: tényleg ők játsszák a számokat. Szerintem ez hatalmas dolog.

4. rész

V: Amint összerakjuk a bandát, a show-t a Bandslam színpadára visszük. Amikor forgattuk, tényleg olyan volt, mintha a bandák harca lenne.
Aly: Az egészet egy hatalmas zenei fesztiválon forgattuk Austinban, Texasban. A neve South by Southwest volt.
V: A középiskolás bandák, akikkel versenyzünk a filmben, igazi bandák.
Aly: Nagyon cool volt, nézzétek meg.
Gaelan: Az egész vetélkedő csúcspontja az volt, hogy a nyertes szerződést kap. És hatalmas volt látni azt a sok együttest egy helyben.
Tod Graff: Nagyon jó helyi bandának kellett lenniük, mert a filmben, a Bandslamben a legjobb helyi bandák versengenek.
Charlie Saxton: Szerintem nagyon jó döntést hozott az, aki kitalálta, hogy Austinban forgassuk a filmet, mert Austin a világ egyik zenei központja.
Scott Porter: Szerintem nem véletlenül forgattunk Austinban.
Todd Graff: Fiataloknak kellett lenniük, változatosaknak, a Bandslamben sok különböző banda lép fel.
Zeale and Phranchyze: Napi 24 órát, heti 7 napot dolgoztunk, de az volt az álmunk, hogy egy zene köré épülő filmben szerepeljünk.
The Daze: Nem voltunk profik, se felkészültek, ez nagyon hirtelen jött.
The Burning Hotels: Ez nagyon szürreális, fura csak önmagunknak lenni, de király is.
Bug: Köszöntőt!
Todd Graff: A Glory Dogs nevű együttest nem színészekből raktuk össze, hanem a Joker nevű bandát kértük fel, és betettük a bandába a színészt, aki Ben Wheatley-t játssza.
Will: Mi is benne lehetünk.
?: Mennyi esély van rá szerinted?
Will: Amennyit én mondok.
Bandslam szervező: Köszöntsétek az I Can’t Go On, I’ll Go On-t!
Charlie Saxton: Ez a jelenet hatalmas, mind izgatottak vagyunk, a legjobb show-t adjuk elő.
Adam Lasus: Hatalmas a tömeg, az emberek megőrülnek, a bandatagok izgatottak, mert tényleg ők játszanak a hangszereken.
Chalie Saxton: Mind azokat a dalokat adjuk elő, amiket hetekig próbáltunk és vettünk fel, és az egészet ma kell bemutatnunk.
Ron Schmidt: Ez a hét legnagyobb eseménye, 12000 statiszta van jelen, még újságírók is eljöttek.
Aly: A közönség nagyon cool, mint egy igazi koncerten.
V: Nagyon ideges voltam a verseny előtt, de éreztem az energiát, és aztán belejöttem, úgy éreztem, mintha rocksztár lennék.
Todd Graff: Szerintem nagyon jó ötlet volt Vanessa Hudgenst egy Flying V-vel 12000 ember előtt megmutatni.
V: Van egy király gitárom a filmben, egy Flying V, szerintem jó volt a méret, de mindenki, aki látott vele, azt mondta, nagyobb, mint én. Ez volt a legkisebb méret, nem tudom, mit tehettek volna.
Marisa Yeres: Elfelejtettük, hogy filmet forgatunk, annyira beleéltük magunkat, hogy egy koncerten vagyunk, nagyon különleges volt.
Ryan Donowho: Nagyszerű volt, hogy mind a színpadon voltunk és éreztük azt az energiát.
V: Minden őrültség, amit a színpadon láttok, csak én vagyok, amint magamat adom és próbálok rocksztár lenni.
Aly: Számunkra nagyon jó móka volt elkészíteni a filmet.
V: Mindenképp nézzétek meg a Bandslamet augusztus 14-től a mozikban!
Aly: Sziasztok!

Fordította: LL.

2 megjegyzés:

Fant írta...

Szerintem ennek a fordnak a közlésére vártunk a legtöbbet ever, de maximálisan megérte, nehéz méltó jelzőket találni erre.

Az egész anyag, ahogy a film is egy hatalmas nagy zenei ismeretterjesztő, de nem csak felületesen, hanem mélységében mindennek, messze túl azon, amit átlagos tudással ismerhetünk. Még azt is mondom, hogy nekünk az utalások fele nem is annyira érthető, ennek a rengeteg zenekarnak a zöme szerintem ismeretlen előttünk. Ami a legfurább, persze a legjobb is, hogy egy messze másik generáció kedvenc zenéiről szól a film, mint a fő közönség. Mondjuk ez teheti népszerűvé különböző generációkban.

A második videó eszméletlenül mély, annyi információt közölnek velünk a CBGB-ről, hogy csak kapkodtam a fejem olvasás közben :) Lövésem nem volt például, hogy Todd Graff is zenélt benne anno.

A harmadik részben az volt a legújabb és legmegdöbbentőbb, hogy minden egyes színész komolyan zenél is, nem csak kamuból, hanem a Bug-ot játszó színész is 8 éves kora óta, elképesztően kemény válogatás lehetett.

És ami nekem a legzseniálisabb volt, hogy az egész zenei verseny valós, hogy akkor és ott volt egy zenei vetélkedő éppen. Jó, mondjuk ha belegondolunk, gazdaságos megoldás is nem statisztákból összeverbuválni a zenekarokat és a közönséget, hanem valós minden, kettő az egyben, kellemeset a hasznossal.

Sajnálom, hogy a forgalmazó bénázása miatt végül nem tudott a film a nívójának megfelelő sikert elérni, ugyanaz a történet részben, mint a MAOW kapcsán.

Szóval végtelenül tetszett az egész anyag, nagy köszönet érte LL, telis-tele volt új információkkal, 95%-ban minden újdonság volt benne nekem. És még így is lehet, hogy egy csomó dolog később jut szembe :)

LL írta...

Szerintem a Bandslam promó legértékesebb darabja volt ez a sorozat, látszik, hogy ezt a stávb készítette, és nem a Summit beleszólásával forgatták. És már itt is teljesen bizonyossá válik, hogy ez egy minden korosztály számára nézhető film, semmi köze a Disney által gyártott tucatfilmekhez, átmenet a popcorn és a művészfilmek között. Nem szeretnék visszakanyarondni az egy évvel ezelőtt főtémának számító promóelemzéshez, legyen elég annyi, hogy ez az egész film nem ezt érdemli.

Szerintem a filmben a rendező munkája a legkiemelkedőbb, hogy egy fiataloknak szóló filmbe ilyen mennyiségű kultúrát vitt anélkül, hogy az egésznek unalmas dokumentumfilm-jelleget kölcsönzött volna. Ezt az egészet komoly zenészek által alakított karakterekkel spékelte meg, még a forgatási helyszínt is úgy választotta ki, hogy mindenki a megfelelő hangulatba kerülhessen. Ezenfelül a történet is értékes, nem tipikus happy end, sokkal valószerűbb, mint a zenés filmek általában.

Ehhez képest néhányan a Disney-féle musicalekhez hasonlítják, mert nem láttak belőle egy kockát sem, no comment. Azért a MAOW-szel más volt a helyzet, az alapból nem nagy közönség számára készült, és a téma is behatárolta a nézőket.

Ez is egy olyan film, amit nem is feltétlen V miatt érdemes megnézni, de aki szereti a zenét, annak mindenképp felejthetetlen.