2009. jún. 8.

UK InStyle July 2009

Mielőtt Vanessa Hudgens reggelit rendelne a Chez Nous-ban, Toluca Lake, Los Angeles lombos városrészének egy hétköznapi bisztrójában, Neil, a pincér, aki nyilván sokszor szolgálta már ki Vanessát omlettel, begyűjti a legújabb híreket. „Hogy van a család?” - kérdi. „Jól.”- válaszol Vanessa, mielőtt eldarálja a legújabb információkat a Hudgens család életéről.

Ez a nyugis kávézó biztosan régóta törzshelye Vanessának, és barátjának, akivel három éve együtt vannak – és munkatársak voltak a High School Musical-ben – Zac Efron-nak. Neil elmesél egy történetet, miszerint két rajongó 30 mérföldet utazott a Long Beach-től a Chez Nous-ig, mert azt hallották, ez Zac és Vanessa kedvenc „helye”, és mindannyian úgy döntöttünk, hogy ez rendkívül „édes”.

Valójában, a High School Musicalnek köszönhetően (a harmadik film közel 41 millió fontot kaszált az első három napon), a páros hírneve olyan hatalmas (gondolj egy huszonéves Brangelinára), hogy bármerre mennek, az turistalátványosság és paparazzitanya lesz egyben. De az előbb említett párral ellentétben úgy tűnik, nagyon hatékonyan választják el a magánéletüket a karrierépítés mindennapos, komoly munkájától.

Kétségtelen, hogy Vanessa, átlagos laza Los Angeles-i egyenruhában, egy hosszú szürke kötött kardigánban, és szakadt világoskék Current/Eliott farmert viselve szépségével megállja a helyét vonzó párja mellett. Az apai ágon ír és amerikai, anyai ágon filippínó, spanyol és kínai színésznő valahogy egy fiatal Catherine Zeta-Jones-ra emlékeztet, talán az ő bőrszíne még szebb.

Az sem kétséges, hogy ez a nő a célon tartja a szemét. Vanessa San Diego-ban nőtt fel a szüleivel, és a húgával, Stellával. A szereplései a helyi musicalekben (például A notre-dame-i toronyőrben, ahol elég bizarr módon a toronyőrt játszotta) segítették, hogy beleszeressen a színházba. Ezek tánc-, zongora-, és énekórákhoz vezettek, majd komoly meghallgatások következtek, ami arra késztette a családot, hogy Narancsvidékre költözzenek, és amikor megérkezett a siker, Toluca Lake-be (nem messze a beszélgetésünk helyszínétől, a Chez Nous-tól).

Hangsúlyozza, hogy a szülei sosem akarták, hogy színésznő legyen. „A visszautasítás nehéz és elbátortalanít.” - miközben az omlettjében turkál. „Ez nagyon kegyetlen világ, ki akarná kitenni oda a lányát? De akkor is nagyon szerettem ezt. El sem tudtam képzelni magam ezen a szakmán kívül.”

És elég régóta van „a szakmában” ahhoz, hogy eldönthesse, hogy ezt akarja. Az első nagy áttörése a Tizenhárom című vitatott indie filmje volt (Evan Rachel Wood is szerepelt benne), amit egy évvel később a nagyobb költségvetésű Viharmadarak követett. Utána, 2006-ban egy alacsony költségvetésű, de jó mókának tűnő filmbe egyezett bele, és az világhírűvé tette.
„Egy fontos részt pótolt az életemben.” - mondja Vanessa a jelenségről. „Középiskolás élményeket kaptam tőle – hogy barátokat szerezzek, szalagavatóra menjek, elballagjak. Igazi áldás volt.”

De most, ahogy Zac a Hajlakkal, és a Megint 17-tel távolabb került a Disney világától (hogy a Rolling Stone címlapján a félmeztelen képét ne is említsük), Vanessa is így tesz. „Az a helyzet, hogy 20 éves vagyok, és ilyenkor változik az érdeklődési köröd és az ízlésed.” - mondja. „És sokkal érettebb lettem. Úgy érzem, hogy a High School Musical volt a gyerekkorom, és most felnőtt leszek. Izgatott vagyok, mert olyan, mintha valami teljesen újba kezdenék.”

Először a Bandslam című vígjáték következik. „Sam sokkal darkosabb [mint Gabriella a High School Musicalben].” - mondja Vanessa a karakteréről. „Nagyon komoly az egész filmben, egyáltalán nem lelkes, ezért azonnal belementem.” Ezt követi majd az igazi kiugrás Sucker Punch címmel, amit Zack Snyder rendez (300, Watchmen), Vanessa ezt úgy írja le, hogy „Moulin Rouge! gépfegyverekkel.” Vanessa vidáman magyarázza, hogy „szexi nő lesz, és szétrúg pár s*gget.” „Ez teljesen az Angelina Jolie-s szerepem. Az emberek vagy imádni, vagy utálni fognak miatta, de nagyon izgatott vagyok.” - mondja.

Snyder „háromszoros fenyegetésnek” hívja, mert „rögtön megértette, mit akarok kihozni a filmből, megvannak hozzá a színészi képességei, a táncmúltja fizikailag alkalmassá teszi, hogy akcióhős legyen, és nézzünk szembe a ténnyel: ráadásul gyönyörű is.”

Vanessa hasonlóan izgatott az első felnőtt lépéseivel kapcsolatban, más értelemben is: megvette az első házát LA Studio City városrészében. Annak ellenére, hogy a házat hivatásos lakberendező segítségével rendezte be, „Nagyon sok ötlet az enyém. Elég bohém, és illik az egész személyiségemhez.” - mondja Vanessa. A kedvence, meséli, a „marokkói szoba”, ahol „ a függönyök a plafontól lógnak, és bevonják a falakat. Ez a lazítós szoba, de a legszexisebb is egyben.”

Arra a kérdésre, hogy fontolgatta-e, hogy összeköltözik Zac-kel, csak vállat von. „Fiatal vagyok, saját otthont szeretnék. Szerintem mindenkinek kellene vennie magának egy saját házat.”

És ha így van, nem kell a kedvesével veszekednie, hogy elég hely legyen a ruhásszekrényének. „Mániákus rendezgető vagyok.” - mondja Vanessa. „Nem fényképezem le a cipőiemet, de a felsőim ujjhosszúság és szín szerint vannak csoportosítva. Úgy érzem, a szekrényemben játszhatok.”

Vanessa a stílusát a „bohém csaj” és a „rocker csaj” közti alternatívaként jellemzi. „mind csajra végződik” mondja viccelődve. „Ha boldog vagyok, virágmintás ruhákat veszek fel. Mindig is szerettem a hosszú szoknyákat. Máskor inkább sötét színeket hordok. Nem érdekelnek a márkák, és legtöbbször magamtól választom ki a ruháimat.”

De természetesen minden színésznőnek szüksége van egy divatszakértőre a közelben, és Vanessa mérhetetlenül tiszteli a stylistját, Deborah Waknint, aki egy másik A-Listás hírességet, Halle Berry-t is öltözteti: „Mindig is őt alkalmaztam, és imádom őt!”- mondja. „Teljesen érti a stílusom, ami elég nehéz szerintem. Nem vagyok átlagos, a saját dolgaimat szeretem. Nem elégszem meg azzal, hogy minden nap farmert és pólót hordok. Imádom a divatot és imádok játszani vele.”

Vanessa öltözködését inspirálja Mary-Kate és Ashley Olsen („Őrült dolgokat próbálnak ki, ezért imádom őket.”), Nicole Richie („Nagyon jól csinálja az egész bohém dolgot.”) és Kate Moss („Ő bohém és rocker egyszerre. Szerintem én is ott vagyok valahol.”).
De a sok fénykép mellett, amelyeken minden erőfeszítés nélkül stílusos a ruháiban, 2007-ben néhány mostanra hírhedtté vált képe járta be a világhálót – amelyeken Hudgens ruha nélkül szerepelt.

„Megtörtént, hülyeség volt, és sz*r, de már a múlté.” - ezt mondja Vanessa most a botrányról. „Túl kell élnem a hibáimat. Az történt, ami. Őszinte emberként gondolkodom, mindig szavahihetőnek kell lenned, és meg kell próbálnod elkerülni a rossz dolgokat, hogy utána ne kelljen beismerned őket. De a saját utadat választod.”

És Vanessa rendszerint próbálja határozottan nyugodtan élni az életét – szeret otthon találkozni a barátaival, és drogozás helyett a vásárolgatás a szenvedélye a helyi Whole Foods-ban. Ezenkívül vannak ambíciói, például neves rendezőkkel akar dolgozni, mint például Steven Spielberg, Tim Burton, Martin Scorsese és Guillermo del Toro.

„Vagy az értelmetlen részében ragadsz, vagy tudatos életet élsz.” - mondja Vanessa, sokkal érettebben, mint ami a korához képest elvárható lenne. „Ha nagyon akarok valamit, mindent megteszek érte.” - teszi hozzá. „Az, hogy a fontos dolgokra koncentrálok, és az, hogy tudom, mit akarok remélhetőleg a helyes úton fog tartani.”


A magazin további scanjeit ITT találjátok!

Fordította: LinkLuvor.

4 megjegyzés:

;o) írta...

WoooW!
LL ez nem semmi!
Moulin Rouge géppityuval? Hmmm - még a végén Angie fog aláírást kérni Vtől....
Snyder véleménye is sokat ígér a Sucker Punch-val kapcsolatban. Azt hiszem ez orbitális darab lesz. Abban igaza lehet, hogy ilyen és olyan reakció is lesz. Valószínőleg az egész fiatal rajongóknak nem ez lesz az ideál - de ahogy olvasom már nem is ez a cél- viszont az érettebbeknek mindenképp "világmegváltó" feelinget nyújt majd.
A kedvenc rendezői are the same as Z's. Vajon miért nem lepődtem meg?

Köszönöm az élményt csajok! Már érdemes volt fent maradni!

Andi írta...

Sziasztok!
Én is köszönöm, jó:) Már nagyon várom azt a szexi kemény csajt abban a punch-os cuccosban :))

Fant írta...

Nagyon jó interjú! Köszönet érte!
Kicsit olyan mini-GQ jellege van számomra, hasonló a stílus.

A Catherine Zeta-Jones-féle párhuzam még eszembe sem jutott, de alapvetően jogos, tényleg, ha valakihez, akkor hozzá hasonlíthatjuk.

Snyder kimondta a frankót, röviden tömören, egyszerűen. Abszolút világosan a lényeget. Óriási lesz az a film, már nagyon várom.

;o) egyetértek a rajongói megoszlás kapcsán, nagyon sokan lesznek, akik nem tudnak majd mit kezdeni ezzel a filmmel, viszont rengeteg új rajongót tud szerezni, de legalábbis, olyanokat, akik elismerik a teljesítményét.
Akik pedig úgy gondolkoznak, mint itt a blogon mindenki, óriási élmény lesz - jónak tűnik a világmegváltó szó rá.

A kellemetlen téma őszinte rövidre zárása is tetszett, nem kertel, nem magyarázza meg, ez van, kész, volt, elmúlt.

Szintén jó az összeköltözéses kérdés megválaszolása, ennyire egyszerű.

A stylistja valóban érti a dolgát :)

Úgyhogy, az egész interjúból egy nagyon öntudatos és határozott V köszön vissza, nagyon jó, nagyon tetszik.

Névtelen írta...

Szívesen!
A GQ-s párhuzam nekem is feltűnt, mindkettőjükről igyekszik a média egy kicsit alakítani a képet, de Z esetében most ez hangsúlyosabb a 17 és majd a MAOW miatt. De tényleg ott vannak az őszinte, szókimondó nyilatkozatok.

A Sucker Punchra egyre kíváncsibb leszek, meg fogja osztani a rajongókat, az biztos, és szerez vele remélhetőleg nagyon sok újat. Számára ez a film nagy jelentőségű lesz, világmegváltó, ha úgy tetszik:)

A stílusa pedig lenyűgöző, és az is tetszik, amit azzal kapcsolatban nyilatkozott:))