Egy héttel a nagy esemény után, egy kicsit lemaradva az Oscar-ártól, újabb remek kis interjút nézhetünk meg, és olvashatunk el, ami a Kormányzói Bálon készült Zac-kel és Vanessával. :)
Néhány fiatal híresség is megjelent az Oscar Gálán, például Zac Efron és Vanessa Hudgens.
Ez mindenképp mérföldkő volt az életetekben. Mondjátok el, milyen volt a színpadról látni a közönséget?
V: Hihetetlen volt! Azokat az embereket látni, akikre felnézek, egyszerűen felemeli a pulzusomat, nagyon szerencsének érzem magam.
Z: Egy tanács: ha valaha fellépsz az Oscar Gálán, ne nézz le, mert Angelina Jolie és Brad Pitt néznek vissza rád.
Tudjátok, ma este öt korábbi díjazott méltatta a jelöltek teljesítményét, amikor átvettek egy díjat, az egész közönség állva ünnepelt. Érzelmes volt, de egyben fergeteges is.
V: Igen…
Z: Ez nagyon különleges este volt, érezni lehetett az energiát, más volt, mint minden korábbi Oscar Gála. És megtiszteltetés hozzá tartozni. Úgy érzem, segítettünk egy ici-picit.
Lehet, hogy hülye kérdésnek hangzik, de egy csomó ember, akiket ti tiszteltek, vagy szülők keresnek meg titeket, hogy megmondják: „A kisfiam imád téged!” Ma este ez hányszor történt meg?
V: Szerintem egyszer, ki is volt az?
Z: Velem megtörtént egy párszor, nem tudom, elképesztő, milyen sok embernek van gyereke…
V: Ó, találkoztunk Whoopi Goldberggel, képet akart készíteni velünk, rögtön mondtuk, hogy mi is szeretnénk egy közös fotót vele cserébe, elképesztő volt.
Z: Egy képet egy képért…
Az ünnepelt hírességek mindig fiatalon kezdik, a rajongóik velük együtt nőnek fel. Mit terveztek a következő évre, mitől tesztek szert szélesebb közönségre, mint a mostani?
Z: Tudod, felnövünk, nem titkolhatjuk el…
Ez jó dolog!
Z: Igen, nagyszerű dolog. Az ízlésünk a filmekkel kapcsolatban megváltozik, ahogy az is, hogy milyen filmeket szeretnénk készíteni. Tehát a közönség remélhetőleg nyitott lesz erre, mi mindent megteszünk, hogy követni tudják ezt az őrületes menetet, aminek részei vagyunk.
Jó volt veletek találkozni ma este, keményen dolgoztatok, hogy itt lehessetek, élvezzétek az éjszakát a Governor’S Ball-on, köszönöm.
Fordította: LinkLuvor.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Köszi a fordot :) Azért tényleg nem lehetett semmi lenézni nekik a színpadról és látni azt a rengeteg színészt, világsztárt :)
Az biztos, hogy a gála az idén igazi show volt, ők pedig nyakig benne voltak ebben.
Az a szitu Whoopi Goldberg-el jó lehetett :))
Az őrületes menetet pedig követjük :)
Hát nem mondtam még elégszer, hogy rosszkor, rossz helyre születtem?!
Szerintem elég jól el tudnám viselni, hogy a színpadról lenézve Brad Pitt mosolyogjon vissza rám ;o)
Ha én lettem volna a helyükben a színpadon, valószínűleg nem mertem volna lenézni a közönségre. Vagy ha len is néztem volna, nem láttam volna semmit úgyse. De Ők ehhez már valamilyen szinten hozzá vannak szokva, szóval valószínűleg már igen sokat észlelnek a külvilágból, még akkor is, ha egy ilyen mozgalmas produkcióban vállalnak is szerepet.
És akkor ez már profizmus! :)
Persze ;o), de a nagy mosolygás után folytatnod kellene a szereplést :))
Én szerintem nem is akartam volna belegondolni, hogy most mi van, hol vagyok, kiknek éneklek, mennyien néznek, mert akkor biztosan rosszul sült volna el a fellépés :)
Az ő profizmusukhoz kétség nem fér természetesen :)
Jó reggelt Mindenkinek! Csak, hogy jól induljon: mozi :))
Szép napot!
Köszi a fordítást LL!:)
Érdekes:"ízlésünk a filmekkel kapcsolatban megváltozik"-
A közönség remélhetőleg tutira nyitott lesz!!:))
Én minden bizonnyal!:)
Szívesen a fordot:)
Tényleg elképesztő, meddig jutottak, milyen tehetségesek, és mi minden vár még rájuk. Szóval sok sikert nekik hozzá!:))
Ha rólam van szó, nagyon ritka, hogy a közönség bármi jót eredményezzen...
És a szombati csúcsdöntésedet talán senki sem látta, LL? :) A közösség előtti szereplés is olyan dolog, amibe bele kell rázódni, ha megszokod nem lesz gondod vele.
Ezért írtam, hogy ritkán tesz jót a közönség...ott volt pl a diákolimpián a fotós, az kifejezetten pozitív hatást ért el. Az OB-n minden tele volt velük, egyszerre vagy 15 verseny tartott, és azt is fotózták, mikor az ember lemászott a szivacsról. Ki kellett zárni őket a fejemből, akkor összejött az ugrás.
Viszont atlétika előtt fitnessre jártam, ahol versenyeken koreográgiákat kellett előadni, és ott nem hagyhatod figyelmen kívül a közönséget, mert nekik csinálod. Viszonylag gyorsan rájöttem, hogy ez nem nekem való, abba is hagytam ezért, meg más okok miatt is.
Bár igaz, egy idő után meg lehet szokni, de attól is függ, mekkora jelentősége van a közönségnek.
Megjegyzés küldése