2009. máj. 9.

Zac Efron felnő

Zac Efron egy sydney-i hotelszobában ülve egész nap interjúkat ad a különböző médiacégeknek, így képtelen kijutni a napsütésbe. Egészen addig, amíg a menedzsere azt nem suttogta nekem bocsánatkérően: „Remélem, rendben lesz, hogy Zac a medence mellett szeretne ülni az interjú alatt, a friss levegőn akar lenni.”

Abban a pillanatban nehéz nem gondolni a tinilányok ezreire – vagy inkább millióira – , akik megőrülnének ezektől a szavaktól: Zac Efron, a medence mellett.

Amikor a 21 éves először köszön, udvariasan lehorgasztva a fejét a Park Hyatt tetőtéri medencéjének egyik sarkánál, egyszerű farmert és inget visel, vékony alkatú, közepesen magas, és neki van a világon talán a legszebb kék szeme. (És nem fél használni: Efron az egész interjú alatt nem fordította el érdeklődő, halványkék pillantását).

„Nézz körül, ki ne szeretne ott lenni.” - mondja, miközben Sydney kikötője felé int. „Mindig vonzott az óceán és a tengerparti életstílus, és nincs egy hely, ami ezt jobban biztosítja, mint Ausztrália – mindig szeretek itt lenni. Igazából ez egy hely a kevés közül, ahol mostanában lehet szörfözni…” - mondja, félbehagyva a mondatot, megkönnyebbülve, hogy alkalmanként még mindig meglátogathatja a helyi strandot anélkül, hogy felismernék.

Máshol ez egyre nehezebb, hiszen Efron A-listás hollywoodi szívtipró. Miután szerepelt a Disney tv filmjében, a High School Musical-ben, és a folytatásaiban (beleértve a High School Musical 3 című mozifilmet), valamint a Hajlakk című musical filmváltozatában, fiatal rajongók millióit nyerte meg magának világszerte.

„Tudod, ember vagyok, és remélem, nem okozok csalódást.” - mondja Efron nevetve a vörösszőnyeges szerepléseiről. „Ez elkerülhetetlenül izgalmas, bármi legyen is, amíg ők boldogok – amíg a rajongók boldogok.”

Efron mostanára már megszokta a tinilányok sikítozását, sőt, meg tudja különböztetni őket a különböző országokban. „Igen, tényleg vannak irányzatok!” - mondja mosolyogva. „Azt mondanám, hogy Ausztráliában sokkal hangosabb, mint például Japánban. Tudod, japánban elég halk a sikítozás. Udvarias, hosszú…nagyon izgatott, de csöndes. Az ausztrálok nem félnek kimutatni a lelkesedésüket.”

Ilyen óriási népszerűségnek örvendve könnyen feltételezhetnénk, hogy Efron-t valamiképpen befolyásolja az őt övező elismerés, amely a legújabb felkapott sztárnak jár. Mindennapi dolgozó családban nőtt fel Kaliforniában (apja mérnökként dolgozott egy erőműben, anyja titkárnő volt), tehát biztosan kivételes magabiztosság jár Hollywood elismerésének ezzel a szintjével.
De önelégültség – vagy a biztonságérzet leghalványabb jele – helyett, a legnagyobb meglepetés Efron-nal kapcsolatban a bizonytalansága.

„Mindig ott van a fejemben, hogy sosem feledkezhetek meg arról, hogy lehet, hogy holnap ennek vége lesz – és ezen a ponton úgy gondolom, hogy az esélyek ellenem szólnak.” - mondja, válaszolva a nyílt kérdésre a vörösszőnyeges premierekről.

Ha megdöbbentően hangzik is, Efron tényleg azt gondolja, hogy nincs biztosítva a jövője a szakmában? „Nos, nem, de készülök rá.” - mondja. „Szerintem annak az esélye, hogy itt sikeres legyél, közelít a nullához, maroknyi embernek sikerül csak hosszú karriert befutnia. Dolgoznod kell, sosem lehetsz elégedett, sosem szabad semmit biztosra venned.”

Úgy tűnik, Efron tud azokról korábbi tinisztárokról, akiknek tönkrement a karrierjük, vagy azért, mert eltűntek a nagy képernyőről, vagy pedig túlságosan engedtek a hollywoodi bulik csábításának. Ezt a klisét ő el szeretné kerülni.

„Ha eljött az ünneplés ideje, biztosan részt veszek benne.” - mondja Efron, aki nemrég érte el azt a korhatárt, amelytől legálisan ihat alkoholt az USA-ban. „De tudod, számomra fontos, hogy ez ne vezessen túl nagy eltéréshez. Minél több mindenhez van hozzáférésed, annál nehezebb egy dologra koncentrálnod.”

„Tudod, nem szeretnék ennek áldozatul esni, ez túl könnyű, és túl gyakran történik meg. Egyébként egyáltalán nem stílusos, szerintem túl sokan tettek így előttem, én nem fogok. Egyáltalán nem cool. Szerintem inkább az lenne lázadás, ha az ember sikeres.”

A híresség, akinek magánvagyonát már 10 millió amerikai dollárra becsülik – a Forbes magazin szerint tavaly júniusig 12 hónap alatt 5,8 millió amerikai dollárt keresett – azt állítja, a gazdagság nem változtatta meg.

„Nagyon szeretnék beszélni erről…sosem használtam ki a pénzemet.” - mondja. „Nem mondhatnám, hogy nagy költekező vagyok, megveszem, amire szükségem van, ennyi az egész. Sosem voltam tékozló, nem így neveltek. Az nem én vagyok.”

Miközben tinédzserből huszonévessé érett Hollywoodban, Efron eljátszotta első főszerepét (a High School Musical csapatán kívül) a Megint 17 című filmben. A forgatókönyv egy klasszikus időcsavarról szóló történetet mutat be, és annak ellenére, hogy a Jóbarátok-ból ismert Matthew Perry-vel osztja meg szerepét, kétségtelen, hogy a film sikert hoz majd Efron-nak.

„Ebben a filmben az az ötlet, hogy egy 37 évest játsszak, aki 17 évesnek tetteti magát, bonyolultabb, színesebb és izgalmasabb volt, mint a többi lehetséges forgatókönyv akkor, úgy éreztem.” - mondja.

De Efron kezdetben habozott a szereppel kapcsolatban, mert nem tudta biztosan, hogy el tudja-e játszani egy házas ember érzelmeit (akit Matthew Perry és Efron közösen alakítanak).

„Először elhalasztottam, mert tudtam, hogy semmiképp nem tudok egy 37 éveshez, az élettapasztalatához viszonyulni. Sosem voltak gyerekeim, sosem voltam családfő, így nem lehettem büszke rájuk, és sosem házasodtam meg. Azt mondtam: „Hogy fogom ezt véghezvinni?” - mondja. Efron segítséget kapott a rendezőtől, Burr Steers-től, hogy meggyőzően alakítsa a kívánt érzelmeket.

A valóságban ezek azok a témák – a szerelem, a romantika és az elkötelezés – , amelyekről nehezebb beszélnie, közismert arról, hogy titokban tartja a magánéletét.

A csillag boldogan erősíti meg, hogy komoly kapcsolatban van a High School Musical-beli Vanessa Hudgens-szel.

„Igen. Megerősítem, de csak ennyit mondok.” - mondja mosolyogva.

Efron aktívan küzdött az ellen, hogy kapcsolatuk címlapra kerüljön, a rajongók és az újságírók heves érdeklődése ellenére. „Ez egyszerűen nem az, amire fel akarod hívni a figyelmet, ez sosem erről szólt. Úgy érzem, már az első nap óta ez ellen harcolok.” - mondja. „Az egy dolog, hogy elismerik a munkádat, de az, hogy a magánéleted tesz híressé, nem tiszteletreméltó, ez sosem érdekelt.”

Egyértelmű, hogy komoly érzelmeik vannak egymás iránt, de a Megint 17-tel kapcsolatos kérdésekre válaszolva Efron azt is bevallja, hogy még távol van tőle a házasság és a letelepedés.

„Épp most? Nem. Most nincs számomra ijesztőbb kilátás, mint a családalapítás, annál pillanatnyilag sokkal önzőbb vagyok.” - mondja. „Nem hiszem, hogy elég felelősségteljes vagyok, szerintem majd csak évek múlva jön el az ideje.”

Efron egyedül a filmes karrierének kiterjesztésére koncentrál – nemcsak arra, hogy jó döntéseket hozzon, hanem kockázatot is vállal annak érekében, hogy növelje az ismertségét, mint színész, aki rászolgált a hírnevére.

„Imádom csinálni az egészet, igen. Nem szabja meg semmi, hogy mivel próbálkozom meg. Ki tudja, mi lesz igazán sikeres, de egyszer mindent megkísérelek.” –mondja.

„Úgy érzem, ezt a lehetőséget akarom hasznosítani, a legjobbat akarom kihozni magamból, amíg megtehetem, és nem fogok énekelni és táncolni minden egyes filmben.”

Ennek ellenére egyértelműen tiszteli a sokoldalú előadókat, mint például Hugh Jackman-t, aki különböző stílusú filmeket forgat, anélkül, hogy beskatulyáznák.

„Ő így gondolta ki ezt az egészet.” - mondja Efron. „Ami tetszik Hugh karrierében, az az, hogy átlagos, tehetséges színészként ismerik el, és akciófilm-sorozatokban szerepel…és jóképű is. Másrészt pedig fantasztikus énekes és táncos. Látnivaló, hogy mindent belead. Mindkét oldalt tudja szabályozni, és nem alkotnak sztereotípiát róla – ez kemény munka, és tisztelem érte.”

A kaliforniai kékszemű fiú előtt hosszú és változatos út áll Hollywoodban, de boldogan várja.

„El kell jutnod a következő szintre, meg kell találnod azt a dolgot, amit senki sem vár tőled, de belül tudod, hogy véghez tudod vinni.” - mondja. „Nem arról van szó, hogy sértő, ha valamilyen módon beskatulyáznak, inkább új dolgokat szeretnél kipróbálni, ahogy mindenki más is.”


Eredeti cikk
Fordította: LinkLuvor.

7 megjegyzés:

Andi írta...

Sziasztok!

Tetszik ez az interjú :))
Köszi LL :)

Fant írta...

Jó interjú - köszi LL :)
Örülök, hogy Zac Jackman személyében újabb példaképet talált magának, igazán jó példakép, úgy tűnik nagy hatással volt rá a közös munka.
És a legjobb helyen is dícsérte Jackmant- az is igaz, gondolom szerzett pár pluszpontot Ausztráliában ezzel :)

Azért a japánok sikítozására én másképp emlékszem :)

Névtelen írta...

Szívesen:)
Apropó, Japán...ZAAngels-ön olvastam, hogy 16-án japó premier.

;o) írta...

Na! Ez az interjú nekem is bejött. Az ilyet már szeretem.
Ha LL végre kibogozza a GQ szálaimat és megérkezik végre, akkor majd meglátjátok, kicsit megiont közelebb kerül hozzánk Z. Több ilyen interjú kellene, még több...

b írta...

Nagyon jó interjú, köszi LL!

Fant írta...

Akkor ezúttal a japók nem a sor végére kerültek, ez jó, kíváncsi leszek a számaikra :)

Névtelen írta...

A GQ átjött, köszi, ha minden igaz, holnap megcsinálom.