2009. júl. 20.

2. hivatalos "Bandslam" reklám

Az új "Bandslam" film három olyan szabályról szól, amit nem tanítanak meg az iskolában:

#1 - találd meg az igaz barátaidat!
#2 - kövesd legnagyobb álmaidat!
#3 - légy a saját hősöd!


Forrás: Miss Vanessa.

12 megjegyzés:

LinkLuvor írta...

Aranyos reklám:))

Emberek, kész az utsó rész!!
Most már végre át tudjuk beszélni az egészet spoilerveszély nélkül:)) Enjoy!:)

Névtelen írta...

A zacefron-news blogspot.com-on van egy paparazzivideo még július 10-én. Zac autójában még ül valaki, de mindenki csak találgatja, hogy ki lehet az a titokzatos személy. Szerintetek? Nő vagy férfi? Vanessa még LA-ban volt akkor? Tudja valaki?

Fant írta...

Letöltöttem LL, estére elolvasom, aztán jövök a véleményemmel :)

Király reklám :)) "Yes!!" :)) Ez óriási, nagyon tetszik :)

Nos Névtelen, annyira nem lehetett érdekes személy, különben a videót készítő vette volna őt is. Másrészt pedig bárki lehetett, egy barát, egy haver, egy ismerős, akárki, tökéletesen mindegy.
A németek meg állandóan túráztatják magukat a felesleges dolgokon.

LinkLuvor írta...

A kezek nekem nőinek tűnnek, de könyörgöm, Z-nek meg van tiltva, hogy Vanessán kívül más nőnemű emberrel találkozzon? Remélem, akik így aggódnak, csakis a barátjukkal állnak szóba, nehogy valaki kételkedni kezdjen bármiben is:D Amúgy meg még az is lehet, hogy az anyukája volt, ki tudja. De amúgy is a magánügye, bármennyire nem tartják ezt tiszteletben a fotósok.

xdittax írta...

Szerintem is: a kezek egy nőhöz tartoznak, valószínűleg fiatalabbéhoz. :) Abban is egyetértek, hogy ha Vanessa lenne, akkor az elölről fényképező lesifotós, akit a videón is láthatunk, kiszúrta volna, akármilyen sötét is Zac Audijának üvege, hiszen a szélvédőn át eddig is készültek képek. Ráadásul ha Vanessa lett volna, már rég, aznap tudtunk volna róla. Igaz, persze, hogy nem látták Nessát a reptereken, mikor hova utazott, forgatni, pihenni és meglátogatni a szeretteit, de másnap feltűnt NY-ban és szerintem előtte még éppen ezért dolgoznia kellett Montrealban. És bár Mary-Kate Olsen is LA-ben van már otthon, neki azért kevesebb jelenete van, mint V-nek, persze a legtöbb munkanapja így is Alex-nek lesz.:)

LinkLuvor írta...

Gondoltam, beleírok még valamit, úgyhogy mindenkinek bocsi ezért, de innentől ez a link mükszik majd.

És még régebben mondtam, hogy felraktam a kritikát pár amcsi helyre, nem hiszem, hogy sikerült megtalálnom az összeset, 1 vagy 2 hiányzik, de akkor most Fant kérdésére belinkelem őket: 1, 2, 3, 4.

;o) írta...

LL én megint nem tudom elérni ezt a részt!

Fant írta...

;o), átküldtem :))

Fant írta...

Na szóval akkor: elolvastam újra az egészet, hogy minél jobban képben legyek. Rettenetesen tetszik nekem az egész történet! Nagyon-nagyon eseménydús, még így is, hogy nyilvánvalóan egy sor dolgot ki kellett hagynod. És pláne amúgy ahhoz képest történik benne sok minden, hogy az egész egy hét alatt játszódik.

Richard hatalmas ívet jár be a történet folyamán, álmodozóból egyszer belecsöppen a vágyai netovábbjába, majd úgy tűnik övé a világ, kicsit el is száll, aztán csalódnia kell, mindenkiben.
Nekem az volt érdekes, hogy mindezt elég nagy önfegyelemmel kezeli. Azt is, hogy minden és mindenki összeesküszik ellene.
Bevallom miközben olvastam volt olyan gondolatom is, hogy öngyilkos lesz, legalábbis megkísérli. Ehhez képest nagyon éretten állt hozzá és be tudta látni, hogy bár csak egy hét, de óriási lehetőség volt.

Érdekes a Gretta-val való kapcsolata, hogy tulajdonképpen végig ott volt szem előtt és kézenfekvő lett volna, hogy vele kezdjen, a közös érdeklődési pontok miatt, mégis csak akkor jött rá minderre, mikor összeomlott körülötte az álma.

Ezzel kapcsolatban tetszik a befejezés, ami a kettőjük kapcsolatát sugallja.

Welles pedig, ahogy az elején jellemezve is lett, kiderült, hogy egy mindenkin átgázoló kegyetlen ember, lelkiismeret és tartás nélkül.
Sonja-ra most különösen figyeltem, akkor úgy úgy gondolom, hogy az elején még nem volt egyértelmű teljesen, hogy milyen beállítottságú. Persze, amikortól Richarddal összejött, onnantól már sejthető volt, hogy az elején említett felküzdés olyan volt, amilyen.

Ezt a három szerepet gondolom abszolút főszerepnek, Welles karakterével lehet szárnyalni a színésznek szerintem, rendkívül harsány és szuggesztív az én szememben.
Richard Zac-nek hatalmas lehetőség teljesen egyértelmű, nagyon összetett karakter, rengeteg van benne, az álmodozóból, ahogy racionalistává kell váljon, ez egy nagyszerű ív, megjelenítés szempontjából, soha nem volt Zac-nek még ennyire összetett szerepe. Nem is tudnám hasonlítani semmihez.

Úgyhogy borzasztóan várom ezt a filmet, végtelenül kíváncsi vagyok a megjelenítésre. Nagyon sok van benne.

És nagyon tetszettek az összefoglalók LL, pöpec volt mind, szép munka!

Köszi a linkeket is! Javaslom nézze meg mindenki, ha másért nem azért, hogy lássuk, hogy az amcsiknak mennyi jó oldaluk van könyvajánlásra, véleményezésre, itthon meg nulla.
Még teljesen tüzetesen nem néztem át mindet - de a 110%-os verzió ezek között még nincs ott LL? :)
Ha meglesznek a hiányzók is, azokat is várom.

LinkLuvor írta...

Először is, örülök, hogy tetszett! :)

Így a végén már azt gondoltam, hogy kicsit aránytalan lett, mivel az elején nem írtam annyira részletesen, itt meg volt, hogy egy egész bekezdést írtam egy párbeszédhez. A megértés szempontjából viszont elkerülhetetlen volt. Alapvetően mivel naplóregényről van szó, és én cselekményösszefoglalót írtam, nem tudtátok megismerni a főszereplő gondolatait annyira, csak a tetteiből lehetett következtetni. És mivel abból bőven volt, így is szinte duplája lett a beígért hossznak.

Richard egyébként nagyon érdekes, összetett karakter, mert nem csak álmodozik, konkrétan el akarja érni, hogy felfedezzék. És nem ejtették a fejére, neki is vannak érdekbarátai, a szüleinek is megállás nélkül kamuzik, és mindig a saját javára tudja fordítani a helyzetet. Csak Welles-szel ellentétben megvannak benne az emberi érzések, és új még neki az a világ, ahova pár nap alatt átkerül, ahhoz meg nem elég a törekvése, hogy pár nap alatt megváltoztassa az alapvető elveit. Nem így nőtt fel. Érdekes mondjuk abba belegondolni, milyen lehetett Welles, mielőtt felfedezték, 17 évesen mondjuk. És mi történt volna Richarddal. Szóval szerintem vannak közös vonásaik, bármennyire furcsának tűnik is. Viszont nem volt meg az a tehetsége, legalábbis még nem látták meg. És senkinek nem kell egy másik Orson Welles, ha már van egy, ahogy ő is mondta.

A végén csak tudat alatt látja be, hogy vége van, szerintem egyébként simán leugorhatott volna a tetőről. Bár akkor feleennyire se lenne jó a sztori, legalábbis nekem klisészerűnek hat.

Gretta alapvetően nem volt olyan feltűnő jelenség, mint Sonja, de Richard sem épp az. De mivel a haverjaitól ezt látta, ő is rögötn a külseje alapján ítélt meg mindenkit. Sonja ráadásul okos is volt, Richardot meg lenyűgözte, hogy milyen jól tudja intézni a dolgokat számára teljesen ijesztő környezetben. Egyébként Grettát azért írtam bele mindig, mikor megjelent, hogy tudjátok értelmezni a befejezést, amúgy a könyv hosszához képest alig szerepelt. De végül is mindig mindketten a Mertopolitan-ben kötöttek ki, ha gondolkodni akartak valamin, csak Richard közben elszállt.

Welles az elején nagyon komikus jelenség, én legalábbis mindig nevettem, mikor ordibált a színházban, hogy mit hogyan csináljanak...és nem elég hosszú a könyv ahhoz, hogy az ember megunja. De aztán a bemutató előtti estén minden megváltozik, és meglátjuk, mi van a felszín alatt. Ez a része nagyon jól meg lett írva, sokkal jobban, mint az összefoglalóban.

Sonjáról azért ilyen véleményt nem alkotnék, mivel nem csak neki voltak ott alkalmi kapcsolatai, ha a Mercury-t nézzük, volt ugye 2 színésznő, az egyiknek szintén viszonya volt Welles-szel, a másik meg mindennemű beszélgetés nélkül szerelmet vallott Richardnak, ráadásul házas is volt. Szóval ez azt az érzetet kelti, hogy ha nem vállalja be, egyszerűen kirúgják a cégtől. Egyáltalán nem önszántukból döntenek így, de persze elveik sincsenek.

Szerintem Sonja annyira nem főszerep, legalábbis a könyvben nem volt az, a filmben biztos előtérbe kerül. Ajánlom mindenki figyelmébe a Variety kritikát, ami remélem, kikerül a napokban, mert van benne pár infó a filmről, és az író sem idióta, mivel tudta indokolni a Z-ről alkotott véleményét. De alapvetően nem teljesen negatív, csak volt egy érzése. De majd elolvassátok.

Még egyszer nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett:))

A linkek. Igazából a régiek közül kettőt találtam meg, az első kettő az. Pár nap múlva meg tudom nézni, hol a többi. Az utsó kettő a 110%-os verzió. És még kereshetném a netes könyvesboltokat a végtelenségig, de szerintem ennyi már bőven elég lesz:)

Fant írta...

Richard karakterében az tetszett, hogy nagyon öntudatos, nagyon is látja a dolgokat maga körül, amire utaltál is az érdekbarátok kapcsán. Bizonyos fokig viszont azt mondanám, hogy naív volt, bár ez nem a legjobb a szó rá. A Welles-el való kapcsolatára célzok. Maximálisan elhitte Welles minden szavát - persze ahogyan a többiek is. Viszont nem naív, mert maga látja be és ébred rá dolgokra és van ereje megválni a színház világától.

Welles nekem, jó eleinte komikus, de sokkal inkább egy ezer fokon lángoló úgymond tipikus művész és ezzel a lángolásával, szuggesztivitásával tudja megnyerni magának a munkatársait. Viszont teljesen érzéketlen és érdektelen mások irányába.

A Richard-nak szerelmet valló színésznő előtt kicsit értetlenül álltam, őszintén szólva, olyan furcsa volt, nem tipikus, akkor már azt vártam, hogy tettleg is történik valami, és semmi, sőt. Érdekes volt ez a szál is.

Elhiszem, hogy nagyon jól van megírva a premierrel foglalkozó rész, mégiscsak az egyik csúcsa a történetnek (sőt, a csúcsa nálam).

A lezárás szokatlan volt. Valóban kicsit klisészerű lett volna, ha leugrik a tetőről. De minden e felé tendált, aztán váratlanul mégsem ez történik, sőt új célt talál, furcsa volt, szokatlan, de tetszett így.

Én úgy tippelem, hogy a filmben Sonja nagyobb szereplő lesz, női főszerep. Meglátjuk, várom nagyon, hogyan sikerült kivitelezni.

Ahogy várom a kritikát is, kíváncsi vagyok mit írnak.

Nagyon tetszett, a történet is és az összefoglaló is :) És örülök, hogy végül az előzetesen ígért mennyiség duplája lett belőle. Hogy őszinte legyek nem is tudtam elképzelni, hogy 5 oldalban lerendezed a sztorit, ez simán megérdemelte a 10 oldalt. Maximálisan tetszett, az arányokat is jól találtad el. Nem szólva a köztes befejezésekről, ami már a specialitásod :)

LinkLuvor írta...

Richard világéletében felnézett Welles-re, és fogalma sem volt róla, abban a világban minden hazugságokra épül, jó, hogy pár nap alatt nem tapasztalta ki, így könnyű préda volt Welles-nek. Szerintem az lett volna fura, ha magától rájön mindenre.
A színháztól inkább tudat alatt vált meg először, hiszen mindig színésznek készült, és hatalmas csalódás érte a premier után. Meg akarta keresni Welles-t, de egyszerűen nem volt ereje hozzá, utána törődött bele, de gondolat szintjén még továbbra is élt benne egy darabig, hogy meg tudja fordítani.

Ez is hátránya az összefoglalónak, hogy ilyen részletek nem férnek bele.

Welles tipikus zseni, persze, de Kaplow az elején rá is segített, hogy vicces legyen, például azzal, hogy beleesett a csapdába. Simán lehetett volna fenyegető is, de direkt ezt a képet alakította ki az olvasóban, hogy még nagyobb legyen a döbbenet később.

Evelyn Allen esete csak összezavarta Richardot, és nekünk meg azt bizonyította, hogy szinte mindenki tönkremegy érzelmileg egy ilyen világban.

A lezárás nekem nagyon tetszett, váratlan helyszín, váratlan fordulat, és a hangulata is megfelelő.

Lehet, hogy Sonja több szerepet kap, Danes-től függ, hogy jobb lesz-e így a történet.

Nem tudtam, mekkorára becsüljem a sztori hosszúságát, úgyhogy mondtam egy minimális értéket. Volt 8 oldal vázlatos jegyzetem, de alig használtam, így részletesebb lett.
Akkor jó, ha megfelelnek az arányok, a vége talán kicsit túl részletes az előzőekhez képest, de akkor jó, ha nem feltűnő.
A köztes befejezéseknek csak egy részét választottam én, a többi a könyvben adva volt:)