AH @ Vashley fordítás

Inkább új postba másolom be az Acess hollywood-os Vashley-s videófordítást, amit LinkLuvor végzett, szintén nagyon ügyesen.:) A beszégetést pedig, tehát a konkrét videóanyagot, ha lentebb görgettek megtaláljátok!

Mi miatt aggódtok a filmpremier kapcsán a legjobban?
A: Tudod, inkább izgatottak vagyunk, nem vagyunk idegesek, alig várom a rajongók reakcióját.

Keserédes érzés, mert ez az utolsó?
V: Nagyon is, az utolsó nap a forgatáson nagyon érzelmes volt, mindenki megkönnyezte.

Tehát – nem akarok semmit elárulni – de volt egy pillanat a film végén, ahol sok diáknak könnyek voltak a szemében. Ezek szerint igaziak?
A: Igen, teljesen igaziak.
Tényleg?
A: Igen, azt hiszem, az utolsó jelenetben, amit felvettünk, beszélgetek valakivel, és akkor egyszerűen mindenki érzelmes lett…


Ti már nagyon régóta együtt vagytok, nagyon messzire jutottatok, a forgatás szüneteiben ilyeneket mondtatok egymásnak, hogy „Annyira sajnálom, hogy többet nem foglak látni!”?
V: Nem, nagyon jó barátok vagyunk, csak a karaktereinktől köszöntünk el, nem egymástól, de volt egy csomó „Szeretlek titeket!”
Tényleg?
A: Igen, és tudod, hogy csinálunk más projekteket, de a High School Musical-re mindig emlékezni fogunk, mikor más filmeket csinálunk, mert olyan érzés volt, mintha otthon lennénk, ha együtt voltunk, nagyon jól szórakoztunk a képernyőn és azon kívül is.

Épp most beszéltem Zac-kel és Corbin-nal, a legnehezebb jelenetükről, ez a The Boys Are Back volt. Nektek mi volt a legnagyobb kihívás?
A: Nekem az A Night To Remember volt valószínűleg. Tudod, voltak partnereink, az enyém Chris Warren volt, és elég sokat szenvedtünk azzal a számmal, egy csomószor majdnem elestünk. De visszanézve nagyon vicces volt.

És szerinted, Vanessa?
V: Igen, az A Night To Remember nagyon nehéz volt, ez egy hatalmas táncos szám, nagyon sok pármunkával, nem csak magaddal kell törődnöd, hanem a pároddal is, végig táncoltunk, és amikor Kenny azt, mondta „ennyi!”, mindenki összeesett, olyan fárasztó volt, de nagy móka volt.

És a végén lerúgtátok a magassarkútokat?
A: A végén tényleg ezt csináltuk, de közben nem szabad levenni, mert akkor a lábadnak annyi.
V: És ugye fel kell venned még egyszer.

Nem akarjuk, hogy ez történjen. A HSM1 óta nagyon nagy sztárok vagytok. Az életetek hogyan változott azóta? Szerintetek melyik része lett más leginkább?
A: Szerintem az egész változott, mert sokkal elfoglaltabbak lettünk, sokkal több lehetőségünk van a HSM miatt, de szerintem még mindig ugyanazok az emberek vagyunk. Vanessa még mindig Vanessa, én még mindig én vagyok, de alapvetően az egész életünk megváltozott, és ami furcsa, az az, hogy sosem lesz igazán magánéletünk, ez az árnyoldala.

A fiúk arról beszéltek, hogy minden egyes helyre követik őket, Zac a kocsiban úgy érzi, veszélyezteti az embereket, mert a paparazzik jószerivel üldözik, és most pedig volt ez a londoni eset, amikor kijöttetek a…
V: Oké, ez egy őrült pletyka, Zacet nem támadták meg, volt egy ember, aki az utcán sétált, szerintem kissé be volt rúgva, látta azt az őrületet, én mentem a kocsi felé, magamban mondtam, hogy „Átlagos vagyok, átlagos vagyok!”, már az ajtónál voltunk, mikor elindult, az egyik testőr mellém állt, és a kellős közepén arcon ütöttek, szóval szerintem engem támadtak meg, nem Zacet.
Erről totál lemaradtunk, szóval Zacnek semmi baja nem lett, és te voltál az áldozat!
V: Arcon ütöttek, igen.
OMG, direkt így akarta?
V: Őszintén nem tudom, a kocsiba akartam beszállni, mikor valaki megütött, és nagy karcolás lett az arcomon, ami vérzett is, de legalább nem a szemem volt.
OMG. Erről teljesen lemaradtunk, tehát rólad van szó, nem Zac-ről.

Fordította: LinkLuvor.