2008. okt. 23.

Egy felejtehetlen nap igaz meséje:)

Minden Kedves Vadmacskának!

Csak...újra át akarom élni ezt a napot.
Hogy is volt?

Egy hihetetlenül rövid éjszaka után, kissé bevallom nem túl lekesen keltem ki a meleg és roppant kényelmes ágyamból, nyafogva, fáradtan, enyhén kómásan. Persze tudtam én, mi fog következni, és lebelegett előttem az a hihetetlen, úgyhogy pár perc lopott élvezet után, gyorsan összeszedtem magam, és pattantam a buszra.

Mikor megérkeztem a szűk baráti társaságommal, körbejártuk a center emleteteit, néztük a kirakatokat, és végül eredményesen, találtunk egy kisebb plakátot...Velük!

Ezzel már nagyon rögződött bennem, miért is vagyok ott. Cool! Ezután hirtelen ötlettől vezérelve, a tető felé mozgólépcsőztünk föl - nem véletlenül, szólt a Can I Have This Dance és ... már totál be voltam sózva. Persze ezt még tudta fokozni a sorbanállás a lefoglalt jegyeinkért, az elemózsiáért, majd bevonultunk és elfoglaltuk roppant kényelmes és jófekvésű helyeinket. Alig bírtam magammal! Néha azon járt az eszem, vajon van itt valaki, aki kinéz belőlem egy blogszerkesztőt, tán még jár is hozzám...
De főként az a gondolat nem tudott kimászni a fejemből, mi jön még ezután. Nem hittem el, hogy azon az orbitáis nagy fehér kivetítőn látni fogom...Őket!

Pedig így volt. Hihetetlen dolognak tartottam, de mégis megtörtént. Sok-sok reklám, előzetes és miegyéb után, egyszercsak fölbukkant a felirat:

High School Musical 3: Senior Year
High School Musical 3: Végzősök


Majd szép lassan mindenki föltűnt.(Remekül festettek - minden részlet igazán a helyén volt azon a félelmetesen hatalmas képernyőn!) Mindenki ott volt. Minden ötletes megoldás, kellék, jelmez, épület, felcsendültek a már ismert fülbemászó dallamok azokkal a bámulatos hangokkal,
, láttuk azokat a szédületesen jól és bonyolultan megkoreografált táncokat, amikbe beleszédül az ember, és lejátszódott előttünk az a történet, ami bármennyire is egy amerikai középiskolában játszódik, nincs olyan ember, aki nem asszociálna egy nagyon kicsit arra, ez - maga a végzős év, s mindaz, ami ez hordozza magába - vele is megfog történni, vagy már épp meg is volt. De a számomra az első számú gondolat, az volt, hogy Ők búcsúznak. Egymástól, a karaktereiktől, magától a sulitól. Az East High-tól. Vegyes érzelmek. Szomorúság, csöndes fájdalom, hiányérzet. Boldogság, összefogás, valami új kezdete. Mégis...együtt. Mert a középiskola az, ami valahogyan végigkísér az életeden, nem? Ez alakít, formál, határozza meg a jövőbeni sorsod egy oldalát. És ami történik, nem felejtődik el. Nos, ezen gimis diákok évei soha nem múlnak el. Bennünk lesznek, mert kitörölhetetlenül bennünk maradtak.

A film végén, ha nem is megállíthatatlanul, de akarva-akaratlanul is elérzékenyül az ember fia-lánya. Kicsit vagy nagyon, de épp ezek miatt az okok miatt. Bevallom, a gyönyörű befejzés annyira felemelő volt, és egyszerre érthetően teljesen érzékenyen, meghatódva, ott mosolyogtam - könnyes szemekkel. Eszem ágában nem volt fölkelni a helyemről, míg az - SPOILER! - évköny le nem ment. Az embersereg kivonult, de mi csak ott voltunk, nem veszítettünk el egy pillanatot sem. Megtiszteltük Őket, sőt, mi éreztük megtisztelve magunkat, hogy minden pillanatát kiélvézhettük, az elejétől a végiéig. Nem volt nehéz. Tudjátok, ha majd megnézitek, vagy ha már láttátok, ott lesz/volt bennetek az az érzés; ez igen, szép volt, valami bámulatosat alkottak, valami bámulatosnak lehettem és lehetek még sokszor a részese!

Mikor pörögtek le a betűk a fekete képernyőn énekelve sétáltam le a lépcsőn az kijárathoz, de még mielőtt elhagytam volna a termet, besétáltam a hatalmas képernyő elé, elrebegtem egy "köszönöm"-öt és, hogy mennyire iszonyatosan csodálatos volt, aztán irónikusan, utolsóként átléptem a küszöböt, és kiléptem a moziból. Visszanézve csak Rájuk gondoltam, mit tegyek, ragaszkodó voltam/vagyok. Aztán... nem is tudom, nehéz megfogalmazni most is, mint akkor is volt, milyen volt a film. Lenyűgöző? Persze! Felejthetetlen? Még szép! Méltó befejezés? A javából!

Istenbizony, tökéletes.

Nem annyira sajnáltam, hogy nem tudtam rögtön idejönni, és mesélni-mesélni. Volt időm a buszon csöndesen elmélkedni - miután még újra ellátogattunk a tetőteraszra...igaz, nem volt olyan mesésen szép, mint a filmben, nem volt ott az a páros, de valahogy, mégis, minden fantasztikusan idilli volt - mit is fogok ide írni Nektek. Azt amit láttam, azt amit éreztem.

A varázs végig ott volt, soha ki nem aludt, mindenhol jelen volt!^^

Azt hiszem, az, aki már látta A Csodát, minden szavát érteni fogja annak, amit írtam ahogy és amiről, s a aki még nem találta szembe magát a musicallel, nos, talán ő kapott egy kis útravalót.

De ami biztos: soha nem lesz időpocsékolás megnézni egy High School Musical filmet -

Zac Efron-nal, Vanessa Hudgens-szel, Lucas Grabeel-lel, Ashley Tidale-lel, Corbin Blue-val, Monique Coleman-nel és mindazokkal, akik ennek az egésznek a részét képezik - Kenny Ortega kicsent érő kezei alatt - soha!

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ditta,ez igen megható,és csodálatosan szép
beszámoló volt! Még egyszer köszi,és a lufi??
Mert kellett lennie nem?? Lufi nélkül durranás?!:) (f.é.)

xdittax írta...

Valami olyasmi volt. Lufi nélküli ugyan, de irtózatos nagy és szép durranás. Méltó befejzés, igazán, nagyon. :)

Névtelen írta...

jujj de jó éln is voltam ma a hsm3 vetítésén.. és télleg nagyszerű... és ahogy mondjátok méltó befejezés volt... az egész film nagyszerű .. és nagyon meghatott és tetszett. és.. nem maradhatott el ugye a csók se!!! egyszerűen csodálatos volt, még most se hiszem el hogy láttam, és hogy már (nem szrepelnek benne többé)... am kitti vagyok...és ditta .. jó hogy mindkettem láttunk már...:))

Szinty írta...

Én is ezzel a véleményel vagyok a filmről egyszerűen FANTASZTIKUS!!!! És Zac& Vanessa pedig nagyon édesek ,nem tudom de én láttam azokat az érzelmeket Troy&Gabi karakterein belül:)Nem hiába egypár a valóéletben:)

Nessa írta...

Szaisztok! A film tényleg bámulatos.Nagyon tetszett.olyan érzés mintha elvesztettem volna valamit,de mégis megvan.Mintha elmentek volna,de itt vannak velünk.Olyan furcsa.Mintha hiányozna valami,de utána jön az a jó érzés.Még most sem hiszem el,hogy láttam.Nagyon szép volt és jó munkát végeztek.Megérdemlik,hogy ott legyenek ahol most vannak.Gyönyörűek voltak a táncok és aranyos volt a kicsi Chad és Troy is.Nagyon szeretem ezt a filmet már most és azt hiszem nem most láttak utóljára a moziban HSM3 jegyekre várva.

LinkLuvor írta...

Csak ismételni tudom magam és titeket, a valaha volt legjobb HSM-et láttuk....ez a csapat mindenre képes.
Egyszerűen mindenki a legjobbat hozta ki magából: Troyella közt lángolt a szerelem, Sharpay szemetebb, mint valaha, Ryannnek jobb hangja van, mint gondoltam, Chadék is hozták a formájukat...az újak pedig...rendesen alábecsültem őket, főleg Jemma tetszett!
Alig várom a szombatot, mikor újra megnézem. Aztán még egy párszor a jövő héten:P

Ditta, a beszámolód nagyon szívhezszóló és fanhoz méltó volt...én nem mondhatom el magamról, hogy utolsóként távoztam, de mindenképp az utsó 10-ben...akkor, amikor elkezdték bejátszani a magyar RHRN-t...azt a bizonyos dolgot mi is végignéztük...
Egyszóval imádjuk, emberek!...és köszönjük, hogy így hálálták meg azt, hogy ilyen sokan éreztük meg, ami ezeknek a fiataloknak és Kennynek a munkájában rejlik!!

Andi írta...

Csodálatos és lenyűgöző volt a film és én is alíg várom, hogy újra láthassam és még jónéhányszor!
Őröletesen nagy dolgot hoztak létre ezek a fiatalok...erőteljesen odatették Magukat...minden tiszteletem az Övék!
Ditta, gyönyörű, ahogy írtál...borzongás fogott el miközben olvastam...!!!

b írta...

Én is láttam a filmet :DDDDD
És jó volt, tényleg! Bár nekünk a végén a feléig játszották le a magyar verziót csak :S
Akivel voltam, az úgy jött ki a filmről, hogy azt mondta, hogy "ő most nagyon szerelmes a szerelembe..."
Voltak bizonyos részek, amik naggyon tetszettek, ott szívesen visszatekertem volna a filmet :))
A csóknál pedig a nézők reakciója (nagyrészt 12-13 éves lánykák voltak), hogy "Na végre!!!" :))

Névtelen írta...

Fantasztikus film volt, minden megvolt benne ami az előző kettőt olyan naggyá tette, őszinteség, kisugárzás, báj, kémia, megható volt az egész. Minden szándék telitalálat, a kettősök, a szólók, a nagyjelenetek... Ezt többször is látni kell...
Továbbra is minden tiszteletem az övék, megérdemelték, hogy idáig jutottak és valóban meghálálták a bizalmat, a film méltó lezárása az egésznek.
Szóval, bár így elsőre a lufi nálam is elmardt, de a feeling megvolt :)

Fant

dorka írta...

Annyira jól megfogalmaztátok amit írtatok!
És igen ez az eddigi legjobb HSM.
Én is utoljára távoztam a moziból könnyes szemmel mosolygó arcal pedig ott majdnem mindenki hsm-fan volt.Nekem a Can i have this dance! volt a kedvencem!Szerintem kitaláljátok miért.

Névtelen írta...

Szerintem is ez a film volt a legjobb! A kedvencem a Scream meg a Can I have this dance. a végén is jó volt ahogy minden főszereplőt mutattak és meghajoltak.(az lett volna a legjobb ha az ugrásnál a végén kiugrottak volna XD:D
barbii

xdittax írta...

Szerintem itt mindneki tökéletesen fogamazta meg "kritikáját". Amit Nessa írtál, arról a hiányról, de mégis...igen, mindenkinek valami ilyesmit kell érezeni. Amit Te írtál, Szinty, ó igen, és b...csupacsupa szerelem, tökéletesen megformálva, hiszen Zanessa...annyi apróság volt.

Valami csuda dolog.
A bizalom feléjük örök, igaz, több ilyet már nem alkotnak, tökéletes vég volt. Nem tudok más csinálni, csak szeretni!:)

Titeket is: Ditta×××