2009. ápr. 14.

"Játszani szeretnék!"

Tudom, jól, hogy egyre csak jelennek meg az újabbnál-újabb és jobbnál-jobb interjúk a Hódítónkkal, de ma estére mese helyett az áprilisi Interview magazin maradék részét tartogattam.

(...GVS: Vagyis ez felveti a lesifotósok kérdését. Vadásznak rád és az őrületbe kergetnek?
ZE: Igen. Nehéz erről beszélni. Minél több figyelmet fordítasz a lesifotósokra, az annál jobban megerősít mindent...)

GVS: Nekem nincs ilyen problémám. (nevet)
ZE: Ez elég bizarr. Fejlődöm abban, hogy milyen módszert alkalmazzak, hogy ne figyeljek oda rájuk, és ez felszabadító érzés. Tudod, legális fényképezni, de a rejtőzködés is az.
GVS: Miután elkészítettük a Good Will Hunting-ot (1997), ott voltunk az Oscar Gálán, találkám volt pár emberrel egy Melrose-i étteremnél. Tehát beültem a hotel egyik limuzinjába, hogy találkozzam a csoporttal az étteremnél. És amikor megérkeztem, nagyjából 10 fotós volt a parkolóban. Nem volt tele, vagy ilyesmi, de voltak egy páran, különböző emberekre vártak. Tehát a limuzinom megállt, hárman-négyen keresztülrohantak a parkolón, kinyitottam az ajtót, és amint meglátták az arcomat, azt kiabálták a többieknek, akik az étteremnél álltak: „Ő senki!”
ZE: (nevet) Kedves.
GVS: Rosszul éreztem magam miatta, de ugyanakkor hálásnak kéne lennem.
ZE: Elég vicces, mikor a családommal és a barátaimmal kocsival megyünk valahova a városban. Amikor autóval követnek minket, az egész nagyon furcsa, izgalmas és ijesztő egyben. Mindig meglepődnek, mikor látják, ahogy a paparazzók átmennek a piroson, átvágnak a sávokon, vagy 180 fokos fordulatot tesznek…őrült jelenet.

GVS: A Hajlakkról akartalak kérdezni. Láttad a Bye Bye Birdie-t (1963)?
ZE: Igen.
GVS: Az a két film – a Hajlakk és a Bye Bye Birdie – egymásra emlékeztetnek. Szerintem már beszéltünk arról, hogy kezdetben nem énekes-táncos voltál. De kíváncsi vagyok a Hajlakk tánclépéseire, és arra hogy hogy tökéletesítetted őket. Ki koreografálta a filmet? Adam Shankman? Vagy mások?
ZE: Adam a király és a királynő – ő rendez és ő koreografál. Mindenre képes. A legtöbb lépés a Hajlakkban egyenesen Adam találmánya. Láttam, ahogy kipattantak a fejéből.
GVS: Van egy jeleneted Nikki Blonsky-val, amikor énekelsz és ránézel, és leengeded a mikrofont (szerintem a Ladies’ Choice videóban 1:06-nál - LL). Azon a mozdulaton gondolkoztam. Ez is egy Adam Shankman-találmány? Vagy csak megtörtént?
ZE: Itt egyszerűen csak megtörtént. Amikor beleéled magad, csinálsz dolgokat. Tehát természetes volt.
GVS: Nagyszerű pillanat. De minden felvétel különbözik?
ZE: Igen. Teljesen kiszámíthatatlan. Vannak őrült táncosok, akik ha elemükben vannak, mindenfelé mozognak körülötted. Teljes káosz. Szóval egyszerűen meg kell próbálnod koncentrálni, és elkerülni, hogy arcon üssenek.
GVS: Néha arcon ütik az embereket?
ZE: Igen. A forgatás alatt legalább tízszer megütöttem Brittany Snow-t, aki Ambert játszotta.

GVS: Mint színésznek, milyen szokásaid vannak? Megszoktad már a próbákat?
ZE: A folyamattal kapcsolatban…azt mondanám, ezen a ponton viszonylag tapasztalatlan vagyok. Hazudnék, ha azt állítanám, teljesen biztos vagyok a képességeimben. De szerintem ez hamarosan megváltozik… Elképesztő színészekkel dolgozhatsz együtt.
GVS: Igen. Nos, én is sokszor teszem ezt.
ZE: Tudod, úgy érzem, belecsöppentem a közepébe. A High School Musical jó bemutatása volt a szakmának. Megtanultam, mekkora munka elkészíteni egy filmet. De amint vége lett, valami mást kezdtem keresni. Úgy értem, kezdetben nagyon izgatott voltam a jövővel kapcsolatban. És azt hittem, 100%-ban készen állok arra, hogy színész legyek. De akkor még nem ismertem az alapokat. Ezt próbálom megtalálni. Ezért nézek mostanában nagyon sok jó filmet.
GVS: Például?
ZE: Nemrég láttam az Átlagemberek-et (1980) Timothy Hutton-nel. Azért megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar Díjat, engem lenyűgözött. A film első tíz percében a karaktere alig beszélt. Nagyon elszomorítja az embert a történet. Listát írok a jó filmekről, és az iPhone-omra mentem el, és amikor valaki megemlít egyet, megpróbálok elmenni megnézni.
GVS: Az Átlagemberek az egyik kedvenc filmem.
ZE: Elképesztő volt. Nagyon tetszett.
GVS: Meg kellene nézned A Vágyak Villamosát (1951). Láttad már?
ZE: Igen. Brando legtöbb filmjét láttam. A rakparton (1954) az egyik örök kedvencem.
GVS: Tehát ezzel a résszel végeztél…
ZE: Igen. És ez izgatottá tesz azzal kapcsolatban, hogy mit hoz a jövő. Tudod, minden, amit eddig csináltam, nagyon biztonságos érzéssel töltött el, és ez egy ideig nagyszerű volt, de most új lehetőségeket keresek. Játszani szeretnék.

GVS: Tehát mit tervezel a jövőben – milyen fajta projekteket?
ZE: Nem tudom. Valami meglepőt. Nem vagyok biztos benne. Nagyon sok rendező, akivel dolgozni szeretnék, azt sem tudja, ki vagyok. A lányaik inkább…(nevet). Ennek ellenére jól szórakozom. Ez az egész az ölembe hullott, de semmit sem akarok bizonyítani, nem akarom megváltani a világot. Nem úgy indulok neki, hogy én leszek a legjobb, legnagyszerűbb színész valaha. Egyszerűen szeretem csinálni, és tetszik az ötlet, hogy valami emlékezeteset alkossak, és erre most van lehetőségem. Tehát most erre kell koncentrálnom, és tudod, nem elcseszni.

A mellékelt képek nem az interjúhoz készült fotósorozathoz tartoznak!

Fordította: LinkLuvor.

4 megjegyzés:

(f.é.) írta...

Tetszett,köszi nektek ezért csajszik!:))

Ebből a riportból,és az eddigiekből is kiderült már,hogy nagyon helyén van a srác Énképe!:))

Semmi extra,csupán a bentről jövő dolgok bemutatása némi színészi aláfestéssel.:)) Gyerünk játszani!:))

Névtelen írta...

Szívesen:))

Andi írta...

Valami meglepőt..? hm :)) Én már lepődök egy ideje..:)) De hát játszani tudni kell...:)
Jó ford LL :)

Fant írta...

Nagyon jó kis beszélgetés volt ez így egészében már, az elején még elég domináns volt a kérdező, de fokozatosan lett belőle ebszolút egyenlő felek őszinte beszélgetése.
Úgyhogy köszönet az egész interjúért a fordítóknak.

Amit a paparazzikról mondanak, hogy GVS totál érdektelen a számukra - nagyon igaz, bármilyen szomorú is azért valahol.

Z és az alapok: speciális helyzetben van ugye, mert gyakorlatilag az első igazi főszerepe szupersztárrá tette, borzasztó fiatalon, rajta maradni az úton szintén nem egyszerű feladat - de ahogy f.é. is írta, nagyon helyén kezeli magát, ami szimpatikus.

Elcseszni nem fogja, nagyon ésszel csinálja a dolgait :)

A meglepőn pedig már meg sem lepődünk majd :)