2009. ápr. 26.

Nagyon-nagyon...

Nagyon-nagyon...

Éljük át újra azokat az utolsó filmkockákat, az utolsó órákat, melyek mindig édes-keserűek lesznek, de azóta már igazolták, hogy a búcsú nem örökre szólt: életre szóló barátságot kötöttek, melyek végig kísérek őket életük folyamán ezekkel a csodálatos élményekkel együtt.


Zac: A HSM 3 a Vadmacskák utolsó éve. Benne van az első és második rész minden fáradozása, ez az utolsó kalandjuk.

Vanessa: Minden a ballagással végződik. És ez több, mint csupán egy ballagás, hiszen ez a HSM ballagása is. Ezt tudni nagyon érzelmes volt. Ez igazán szomorú.

Zac: Az utóbbi években csapatként rendkívül keményen dolgoztunk, hogy elérjük ezt. Én most még nem állok készen a befejezésre.

Corbin: El kell fogadnunk, hogy elmegyünk, hogy elhagyjuk ezt. Nagyon érzelmes lesz.

Ashley: Szomorú lesz, sok lesz a könny. Ez az utolsó alkalom számunkra.

Zac: Ez a Vadmacskák utolsó jelenete.

Kenny: A ballagáshoz érkeztünk ezekkel a karakterekkel. Ennek a trilógiának a végéhez érkeztünk. Három filmen keresztül tartott egy történet. Érezzétek magatokénak az utazásunkat, a kalandokat, amelyeket átéltünk, és amelyek annyi örömet szereztek nekünk.

Monique: A HSM 3-ban benne van mindaz a tapasztalat, amelyre az elmúlt három évben szert tettünk.

Zac: Visszatérni az East High-ba, keresztülsétálni azokon a csarnokokon, amelyekben annyi emléket és őrült dolgot éltünk meg mint soha ezelőtt…

Ashley: Sétálni ezekben a csarnokokban, ahol mindig arra gondoltam, "Wow megcsináltuk!" és itt van, annyi emlék köt ide.

Corbin: Csodálatos és szép dolog, ami itt történt velünk, mindig emlékezni fogunk rá.

Kenny: Mind beszéltük erről a napról, mikor végleg lehull a függöny és senki sem tudta igazán, mi fog történni. Mindenki azt gondolta, hogy valószínűleg sírni fog, valószínűleg érzelmes lesz, de senki nem tudta felmérni, mennyire is lesz az.

Zac: Az elmúlt három évben együtt nőttünk fel, ez egy nehéz búcsú. Ez kemény, nekem mindenki hiányozni fog.

Vanessa: Nagyon-nagyon.

Monique: Ez valóban a mi ballagásunk volt és úgy gondolom megéltük minden érzelmünket.

Corbin: Volt egy utunk a függöny elé, a magasba lendítettük a kezünket és visszanéztünk a középiskolára. Búcsút mondtunk és lement a függöny.

Vanessa: Mo és én természetesen rögtön elsírtuk magunkat, ki is kellett vágni. A fiúk kemény legények, nem sírhattak. De mi annyi mindent csináltunk együtt és a tudat, hogy ez az utolsó alkalom, nagyon kemény.

Zac: Corbin az mondta, mikor lement a függöny, hogy befejeztük a gyerekkorunkat és ez egy nagyon jó hasonlat a részéről.

Corbin: A HSM a gyerekkoromat jelenti, és ez volt az utolsó pillantás a fiatalságomra. Megnéztük magunkat a felvételen és figyeltük, hogy néz ki. Láttuk az energiát azok között az emberek között, akik egymásért éltek az elmúlt években. Fantasztikus volt, mikor lement a függöny, az volt a legcsodálatosabb, amit valaha láttam.

Lucas: Látványos volt. Igazán cool nézni ezt a jelenetet. Az utolsó jelenet igazán szép, nagyobbá teszi a HSM-et, mint valaha.

Kenny: A szereplők számára mindez a színpadon történt. Ez volt az utolsó felvétel együtt ezzel a gárdával.

Don: Nagyon tehetséges és fiatal szereplőgárdánk van. Képről képre láthatjuk az erőt. És mind csodálatos emberek és én mindent köszönök nektek.

Corbin: Az utolsó órák, mikor elkészültünk, nagyon meghatóak voltak. El fogunk menni. Fantasztikus volt együtt tölteni az időt.

Zac: Csak arra gondoltam, ez az utolsó esélyünk együtt lenni, ez az utolsó lehetőségünk emberek, tegyük valahogy különlegessé.

Vanessa: Olyan szomorú. Ha lehetséges lenne, mindig együtt lennék ezekkel az emberekkel, szeretném ezt tenni.

Monique: Ez igazi. Mindegy, hogy szeretjük, vagy nem. Erről szól a ballagás, mindegy, hogy szeretjük vagy sem, ez van, elkészültünk.

Zac: A középiskola után nem tudjuk hová mennek a barátok. Új fejezet kezdődik az életedben, ez nagyon érzelmes. De nem sírok.

Corbin: Fogva tartom. Soha nem engedem elmenni.

Fordította: Fant.
Forrás: Zac Efron News.
Kicsit belepiszkált a németek verziójába: Ditta :)

7 megjegyzés:

(f.é.) írta...

Most engem ez a kis visszaemlékezés
szomorkás hangulattal töltött el.:(
És mi tagadás éppen aktuális manapság,már ami a ballagásokat illet.:))
De ezt mi sem engedjük elmenni.:))

;o) írta...

Nagyon vadon...

Na mesélj Ditta!
Milyen kincseid vannak még?

Jó érzés ez a szeretet és ragaszkodás. (És mennyi lemondással jár egy idő után.)

Andi írta...

:((:)) köszi Fant :))

Fant írta...

Szívesen :) Bizony nem engedjük elmenni, egyebek mellett a mesékben is figyelemmel kísérjük amíg lehet :)

Ditta, jók a pontosítások, köszi :)

No és akkor Bridget is megkapta a várva várt bejegyzést :)

b írta...

Én ilyenkor arra gondolok, hogy azóta eltelt már maj 1 év, és azóta mennyi minden jó dolog történt :))

Névtelen írta...

Köszi, Fant:)))

Szerintem még jó is, hogy pont így jött ki az időzítés, így visszaemlékeztünk rá:))

Fant írta...

Szívesen :))

Teljesen jól jött ki az időzítés szerintem is, sőt, hiszen a héten volt kereken 6 hónapja, hogy bemutatták :)

Ettől függetlenül persze sok-sok jó dolog történt az eltelt idő alatt :)