Legyen erőd!

"A gyerekek nem tudnak betelni a High School Musical-lel - a tele-tánc, tele-zene Disney jelenséggel. Mégis a film cukorkával bevont világa alatt egy szívszaggató titok lappang, ami egy brutális gyilkosságról szól.

Peter Barsocchini, forgatókönyvíró most először fedte fel, hogy saját középiskolai napjait hogyan rontotta el egy tragédia, amikor édesapját agyonlőtték.

És azt mondja, az, hogy létrehozta a High School Musical-t - ami milliárdos szenzáció lett 2 résszel, úton a harmadikkal - segít neki emlékezni a gyilkosság előtti boldogabb időkre.

Valójában, az edző Tony Bolton karakterét, aki a filmekben fiát, Troy-t segíti kosársikerekhez, apja, Robert ihlette.

Miközben a szörnyű veszteségéről először beszél, Peter elmondja a Mirror-nak: "Belevittem ezt a High School Musical-be, hogy újra tapasztalhassam azokat a szép időket, amik az apámmal voltak, aki az én kosárlabdaedzőm volt.

A musicalben, Troy apja a kosárlabdaedző, úgyhogy ez segített jobban értékelni életem egy boldog szakaszát, a bánatnál és a veszteségnél."

Elismeri, hogy soha nem fog túljutni azon, hogy elvesztette az édesapját. De a High School Musical-en keresztül - egy dühös sportoló és egy szégyenlős tudós tanuló közti finom románc meséje - megtalált egy pozitív utat, hogy emlékezzen rá.

Peter csak 16 éves volt, a Serra High diákja a kaliforniai San Mateo-ban, amikor az apját lelőtte egy üzlettársa. Még most is élénken él benne az az 1969-es márciusi nap, amikor elmondták neki a rettenetes híreket.

"Beidéztek Harry O'Donnell irodájába. A bátyámmal, Robert-tel sétáltam be, és akkor megmondták, hogy az apánkat meggyilkolták." - meséli Peter, aki most Los Angeles-ben él. "Emlékszem, csak annyit mondtam, 'Oh, rendben'. Sokkot kaptam és egy ideig alig értettem meg."

A gyilkosság minden részlete felszínre került a helyi újságban. A lap véres részletességgel tett jelentést, hogyan lőtte meg háromszor a 47 éves négygyermekes családapát üzlettársa, az 55 éves Sam Garrotto.

Azt gondolták, volt egy nézeteltérésük egy sokmillió fontos fejlesztés fölött.

"Az apámat megölte egy őrült személy." - mondja Peter. "Apa egy más tulajdonú fejlesztőnél dolgozott és az egész dolgot nem igazán az apámra irányították.

Ő csak a rossz időben volt rossz helyen."

Garrottót kezdetben elsőfokú gyilkossággal vádolták, de a vádat később gondatlanságból elkövetett emberölésbe csökkentették, miután a bíróság értesült róla, hogy ő instabil volt és egy pénzügyi csőd határán állt. Mostmár kint van a börtönből.

Édesapja halála előtt Peter büszkeséggel hordta a fehér Serra High School kosárlabdamezét. De közvetlenül utána felhagyott a sporttal - túl fájdalmas volt.

"Úgy döntöttem, abbahagyom a kosárlabdát, mert túl érzelmes volt besétálnom egy tornaterembe, ami az apám nélkül állt." - árulta el.

De más részről, a tragédia megújított erőt és eltökéltséget adott neki.

"Ez nekem, Robertnek és a két öcsénknek, John-nak és William-nek mérhetetlenül traumás volt. És természetesen az anyánknak, Gloria-nak is." - meséli. "De nem akartam áldozat lenni. Nem mondogattam, hogy 'Oh, szegény én.' Minden örökre megváltozott attól a naptól.

Nem hirtelen voltam a Les Miserables közepén, de nagy felelősséget kellett vállanom 16 évesen, ha benn akartam maradni a középiskolában és be akartam kerülni a főiskolára.

Sokat tanultam a bánatról és bánásmódról a veszteséggel. Az emberek azt mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket, de nem. Csak megtanulod, hogy hogyan lehet ezzel foglalkozni. És a legfontosabb dolog, hogy legyen erőd elnyelni és tenni valamit."

Még most is, Peter régi iskolatársai visszahívják bámulatos erejét.

"Ott voltam az apja temetésénél és ez annyira szomorú volt." - mondja Ron Beltramo. "Ugyanabban a kosárlabda csapatban voltunk és minden játékos elment leróni tiszteletét.

Elmondtuk Pete-nek, hogy mennyire sajnáljuk és ő nagyon levert volt. Az, ami megmarad az emlékezetemben, az az, hogy a testvére, William milyen fiatal volt és hogy a mamája milyen zavart volt.

De Pete és Robert hihetetlen erőt mutattak - már átvették az apjuktól és támogatták az anyjukat és testvéreiket.

Nem vagyok meglepett, hogy megírta ezt a filmet, egy pozitív musicalt, a középiskolai életről.

Látom, hogy a lányának akar írni valami felemelőt, hogy a legtöbb pozitív tapasztalatot tudja adni neki azokután, ami a családjával történt még a középiskolás évek alatt.

Pete megtartotta nagyszerű humorérzékét - ő ragyogóan szeszélyes volt.

Ezzel a musicallel valószínűleg fel tudja dolgozni azt, ami az apukájával történt, míg ő az iskolában volt."

Korábbi osztálytársa, Ray Barri hozzáteszi: "A középiskolánk egy boldog, derűs, pozitív hely volt és én biztos vagyok benne, hogy ez mérhetetlenül segített Peter-nek. Ez az, hogy miért volt képes megírni a High School Musical-t, hogy emlékeztesse őt olyan jó időkre, amik valószínűleg a legkihívóbbak voltak életében."

Van egy másik visszhangja Peter iskolásnapjainak a High School Musical-ben. Gabriella Montez karakterét a 15 éves lányáról nevezte el, de őt egy olyan lány ihlette, akivel még tinédzserévei előtt találkozott.

"Amikor 11 voltam, emlékszem, az erősítők irányába fordultam egy iskolai koncerten, hogy eltakarjam éneklési képességem hiányát. Énekeltem egy lánynak az első sorban, aki figyelmen kívül hagyott engem - azután már figyelt rám és én arra gondoltam 'Wow!'. Később elkezdtünk beszélgetni a Beatles-ről. Ő szégyenlős volt, mint Gabriella, és azt mondta: "Szeretek énekelni, de nem nézhetsz addig.' Úgyhogy elbújt egy fa mögé, énekelt és igazán jól hangzott." - meséli Peter. "Feltételezem, ez adta az ötletet a HSM egyik szereplőjéhez."

Peter azelőtt kezdett írni, mielőtt az édesapja meghalt.

Később már a rock and roll-ról írt a San Mateo Times-nak. Igazi rockkoncertekről, mint Janis Joplin-é, Jimi Hendrix-é, a Doors-é és Elton John első amerikai koncertjéről.

"Az első koncert, amit valaha láttam, 1966 augusztusában a Beatles volt, San Francisco-ban - és ez is volt utolsó." - mondja. "Semmit nem hallottam a 40 000 rajongó sikítozásától."

Ez egy másik élet-megváltoztató pillanat volt számomra. Nagyon erőteljes dolog." - és folytatja: "A világom őrült lett és az írás hozott egy kevéske rendet a káoszba. Ez segített megmagyarázni azokat a dolgokat, amiket a világ képtelen volt."


250 millió.

Azoknak az embereknek a száma, akik látták az első két HSM filmet 100 országot felölelően." by Kate Jackson - Mirror.

A képen 15 éves lányával, Gabriellával látható.