'MAOW' kritika #10

"Richard Linklater úgy látszik abba merült bele, hogy bizonyítson rendezőként, minden évszakban. A karriere most, futtatja a skálát a merészen kísérletezőtől a szelíden kereskedelmiig. A 'Me and Orson Welles' jegyei mégis egy másik indulása, ahogy sokoldalú szerzőként egy édesen szórakoztató drámát alkot meg, Amerika színházi életének meghatározó pillanatát és az egyik legképrombolóbb csillagot ünnepelve meg.

Annak a közönségnek, akit a 'Miss Pettigrew Lives For A Day't és a 'Mrs Henderson Presents' megragadt, szintén üdvözölnie kellene ezt a jóképű hálaéneket a művészetekhez és a képességhez, hogy a győzelmet leteperte a vereség állkapcsairól. Egy robusztus specialista kibocsátás meg kéne hogy engedje Linklater-nek, hogy öregebb, jómódú demográfiáért nyúljon, akinek kevesebb ismerete van lazább filmmúltjáról.

Ha Orson Welles-ről fogsz filmet csinálni, szükséged van egy olyan színészre, aki New Yorki színpadának ezen kolosszusát tudja nyújtani, s annak ragyogó megtestesülését. Egy olyan színészt találtak Christian McKay személyében, aki felülmúlhatatlan előadást ad a nézőknek. Visszadja Welles pillantást és hangját is, meggyőző minden szempontban az éneklésétől a csintalan csillogásig, ami szemeiben táncol. Ez egy olyan előadás, ami ugyanazt a fajta valószerűséget és mélységet valósítja meg, ami Philip Seymour Hoffman-nak Capote alakításáért elhozta a Legjobb Férfinak járó Oscar-t.

Christian McKay méltán uralja a filmet, habár ez nem csökkenti az együttesszereposztás nagyon rátermett erőfeszítéseit, amiben szerepet játszik, hogy olyan jólismert alakokokat híres színészek jelenítenek meg, mint Eddie Marsan John Houseman-t, a megrögzött hölgyimádót Joseph Cotten-t James Tupper vagy egy ideges George Couloris-t Ben Chaplin. Robert Kaplow regénye alapján a történet az 1937-es évben játszódik New York-ban, amivel Woody Allen egy periódusának filmjei valamiféle rokonságban áll. Welles a Julius Ceasre-t próbálja, ami a legendássá teszi majd a Mercury Színházat. Richard, a drámatanuló (Zac Efron) egy olyan csillagszemű tizenéves, akit utoléri a zseni Welles forgószele, és végül fölajánlják Lucius szerepét a darabban. Ez egy olyan tapasztalat, ami megmutatja neki egy színész legjobb és lgerosszabb dolgait, és szintén összehozza őt Sonjával(Claire Danes), aki a vállalat nélkülözhetetlen titkárnője, és az a nő, aki után minden férfi epekedik.

A forgatókönyvátdolgozás Holly Gent Palmo és Vincent Palmo által sok kész értelmet és könnyű bájat hagy a filmre, ami megtörtént eseményeket alakít át egy olyan történetté, minek segítségével megláthatjuk Welles szörnyű egóját és határtalan báját egy viszonylag kívülálló szemlélő szemén keresztül.

Claire Danes egy nagyon megnyerő Sonja és Zac Efron egy hihető ártatlan személy álarcát készíti Richard-nak, akit az ifjúság reményeivel és idealizmusával töltöttek meg, de Christian McKay elkápráztató Wellese fejt ki tartós hatást a nézőre." - Screen Daily.