TORONTÓ – Richard Linklater tehetséges rendező, aki változatosan tud újra kezdeni. Példa erre a Mielőtt felkel a nap, a Tökéletlen idők, a Rocksuli, a Kamera által homályosan, a Megetetett társadalom, és még sok más. Sasszemmel szúrja ki azt, ami a filmeket lenyűgözővé teszi, tehát már vártam, hogy ma megnézzem a legújabb művét a TIFF-en – a 'Me and Orson Welles'-t. Ez egy teljesen szórakoztató és élvezetes színfalak mögé pillantás, mikor Welles a saját Julius Caesar verzióját rendezi Shakespeare darabjának, a Mercury Színházban, 1937-ben.
Az újrafeldolgozás alapja Robert Kaplow regénye. Követjük a fiatal Richard-ot (Zac Efron), ahogy bejut Welles showjába, és találkozik Joe Cotton-nal (James Tupper, a Férfi fán teremben ő Jack), John Houseman-nel, és Welles asszisztensével, Sonjával (Claire Danes).
Érdekel minden film, ami az 1930-as évekről szól, vagy akkor készült, és Linklater pénzügyileg, hangulatilag és zeneileg is jól rendezte meg filmjét.
Efron szörnyen jó. De az abszolút kiugrás az alig ismert Christian McKay Welles-alakításához fűződik. McKay, akit kétségkívül egyéni Welles-produkciója közben fedeztek fel, úgy néz ki, és úgy beszél, mint a hetvenkedő zseni, akinek a Aaranyvárost és a Világok harcát köszönhetjük.
McKay briliáns. Nagyot alakított. Melegen ajánlom ezt a gyöngyszemet! (akkor is, ha csak jövőre debütál). - Cleveland.Com
Fordította: LinkLuvor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése