Kritikák a tegnap debütált filmről #1

"A 'Me and Orson Welles' ma nyitott a Ryerson színházban. Ahogy ott álltam a sorban, tudtad érezni az izgatott energiáját annak a sok tizenéves lánynak, akik arra vártak, hogy megkaphassák a szívtipró Zac Efron egy pillantását. Ahogy megérkezett a vörös szőnyegre, elkezdődtek az éles sikítások. Nem volt olyan sok, de épp elég volt ahhoz, hogy a dobhártyáid kiszakadjanak. Claire Danes, aki szintén főszereplő a filmben Zac előtt vonult végig a szőnyegen, de nem kapott ekkora féktelen fogadást.

Most a filmről, a 'Me and Orson Welles'-t Richard Linklater rendezte, ugyanaz aki például a Rocksulit. Ez a filmje Robert Kaplow regényén alapul és egy fiatalember történetét meséli el, aki New York-ba megy színészkedni, ahol kapcsolatba kerül Welles-szel, és annak színházi társulatával a Mercury színházban - egy kicsit különböző téma az előző filmjeihez viszonyítva. Meg kell mondanom, nem voltam biztos abban, hogy ez a szereposztás nem fogja-e lehúzni a filmet. Először is, az ismeretlen színész, Christian McKay, akinek szó szerint nagyobbat kell alakítania Orson Welles életkarakterénél és utána Zac Efron, aki most nem zenés/nem-Disney filmben tűnik fel - mindkettő vitatható.

De beismerem, semmi okom nem volt szkeptikusnak lennem. Christian McKay brilliáns előadást nyújtott, tele értelemmel és karizmával, és Zac Efron 'új gyerek a városban' szerepe hihetetlenül bájos és hihető volt - igazán tud színészkedni! Richard Samuels(Efron) a nagyvárosba indul, hogy megélhesse álmait. Ő egy tipikus, optimista ifjú, aki kész, hogy fenekestül felforgassa a világot. Véletlenül találkozik Welles-szel az utcán, és megbabonázza őt, úgyhogy kap egy jelentéktelen szerepet készülő produkciójában, a Julius Caesar-ban. Richard hamarosan rájön, hogy a színházi világ nem éppen olyan, amilyennek ő azt elképzelte, és Welles sem; az egyik pillanatban megihlető és bátorító tud lenni, a következőben már darabokra szaggat téged.

A játék katasztrófálisnak tűnik: Welles soha nem pontos, teljesen bonyolult személyiség és lehetetlen dolgozni vele, de talpnyalói bármilyen büntetést elviselnek, csak hogy egy Welles darabban szerepelhessenek. Richard-nak is van egy kevés bálványimádása Welles irányába, de hamarosan megérti, hogy Welles-t igazán csak maga érdekli. Richard természetesen beleesik a vállalat szépségébe, Sonja Jones-ba(Danes), a titkárnőbe. De őt csak az izgatja, hogyan tudja előrébb mozdítani karrierét, és bárkinek odaadja magát (Welles-t is beleértve), ha az használ neki, így összetöri Richard szívét. Ez pedig egy nagy konfliktushoz vezet Welles és Richard közt, amiben Richard egy kis tiszteletet akar kivívni magának és Welles végül megengedi neki, hogy színpadra léphessen a nyitóesten. A bemutató bámulatosan kezdődik, de miután a függönyt lenegedik, Richard-ot kirúgják és rá kell jönnie, senki nem tud ellentmondani Welles-nek anélkül, hogy végül ne szenvedne.

A filmnek humora és szíve, amit a két főszereplő szállít. A díszletek és a jelmezek hihetetlenek voltak, és a filmzene is döbbenetes volt. New York dekadensnek tűnt az art deco dicsőségében és a nagyzenekari zene igazán megadta a korszak szellemét. Mindent egybevéve, a 'Me and Orson Welles'-t élvezet volt megnézni." - RuViews.

Ezen a blogon további képeket is láthattok a színészekről!

És egy kerek egyperces, fantasztikus részletet is megnézhettek a filmből!(Credit: VABN.)