"Mindenki tudja, ki és mi volt Orson Welles. Ennek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy érdekeljen Richard Linklater legújabb filmje, amelyben a viszonylag újonc Christian McKay játssza magát a társaságkedvelő Wellest. A 'Me and Orson Welles'-t nagyszerű előadások támasztják alá, mint például McKay, és munkatársai, Claire Danes és Zac Efron.1937 novemberében Richard Samuels (Efron) álmodozó tinédzser, aki arra vágyik, hogy nagyot alkot a Broadwayn. Amikor lehetőséget kap, hogy találkozzon Orson Welles-szel (McKay), a rendező ad neki egy kis szerepet a Mercury Színház társulatának darabjában, a Julius Caesarban, Richard pedig hanyatt-homlok kergeti az álmát, és New York legkiemelkedőbb színészeinek szárnyai alatt nem is tehet mást. Richard személyes varázsa és magabiztossága lévén változatos barátokat szerez a próbákon: egy randevút a gyönyörű Sonjával (Danes) (később elismerést a többi fiatalmebertől), az idősebb színészek tiszteletét, és még Welles maga is megdicséri. Azonban Richard hamarosan rájön, hogy a showbizniszben semmi sem az, aminek látszik, beleértve a gyönyörű nők igazi természetét, és magának Wellesnek gyorsan változó hangulatát. De Richard megtagadja, hogy bárki miatt hátráljon, még ha Orsonról van is szó, és amint a premier estéje közeledik, a feszültség és az izgalom egyre nagyobb lesz. Egyetlen kérdés maradt: a Julius Caesar siker lesz vagy bukás?
Linklater az évek során sok nagyszerű filmet adott nekünk, beleértve néhány megigéző munkát a kamera mögött. De mivel a Me and Orson Welles egy film a színészekről és a színészettől, bölcsen a színészek kezébe adja az irányítást, finomabb beállítást választva, ami végigvezeti őket a filmen. McKay áttörő előadásával, amely erőfeszítések nélkül életre kelti Welles óriási alakját, Danes és Efron alapos munkájával a 'Me and Orson Welles' színészeti oktatófilm is lehetne, és kötelező megnézni." - CinemaBlend.
Fordította: LinkLuvor, akinek szerencséje van, mert tegnap késő este belekezdtem még, de végül mára hűlthelye lett, valahogy nem mentette el...
4 megjegyzés:
Sziasztok! Sikerült végre időt szakítanom,és átrágtam magam a film kritikáin. Először azt szeretném mondani LL-nek,és Dittának: köszi!!
Másodszor ez a film elég kemény. Kemény az idő,amiben játszódik,az események,amik lehetnek mindennaposak,és a karakterek,akik igen valóságosak. Nehéz dió. Még nem tudom,fel vagyok -e készülve erre a filmre? És vajon megnézném,megnézem-e.Talán ez a műfaj az,ami sohasem vonzott. Dráma!! Nem,még Zac sem győzött meg erről teljesen. (f.é.)
Ó jaj, az a távolba meredő tekintet.....!
Nah jó, hogy szerencsém van;):PP Ma is az volt, elmaradt egy órám:PP
F.É, szívesen;))
Márcsak Zac miatt is meg fogom nézni;) Meg az a jó ebben, hogy ahogy ő egyre idősebb lesz, egyre értettebb munkái lesznek, és nekünk meg pont egyre érettebb munkákra lesz igényünk, szóval nem fogunk ráunni. Remélem, azért ezt érthetően írtam:PP
Nem tudom, ízlések és pofonok. Van amikor van hangulatos megnézni egy ilyen hangulatú filmet és van amikor nem. Ám nekem általában van, vonzódok a "kosztümösebb", ha ide használható ez a szó, filmekhez. Szóval a kor, az akkori élet, engem mindig megfogott, de igazából én szintén mindenevő is vagyok.
F.É., örülök, hogy időt szakítottál, én is megpróbálok!;)
És LL, számomra, tökéletesen érthető voltál!
Puszi: Ditta×××
Megjegyzés küldése